Valentin nap

Ugye azt hittétek, nálam megússzátok a Valentin napi postot. Nem, nem!!!!!!

Valentin nap vagy sem? Ti tartjátok?
Itt két táborra lehet osztani az embereket. 
Az egyik, aki, bár nem a mi hagyományos ünnepünk, de tartja, mert egy újabb nap az ajándékozásra és a szerelemre.
Aztán a másik tábor, aki ellenzi, kardoskodik ellene. Mert hogy nem csak ekkor kell szeretnünk egymást.
Valahol mindkét félnek igaza van.
Ne csak ekkor szeressük a párunk, férjünk/feleségünk, szerelmünk...
De igazán nagy gond az, ha még egy nap vehetünk legálisan a szerelmünknek egy kis apróságot valami apropóból?Ugye hogy nem.

Az igazat megvallva én a kettő között vagyok valahol.
Csillámot hányok ilyenkor a sok szivecskéktől, nyáltengertől. A virágot szeretem, de elhervad a vágott. A másik meg kipusztul nálam rendszerint (még jó, hogy a gyerekeim tudnak kérni enni, inni).
A macikából, plüssökből kinőttem már. Úgyis a gyerekeim profitálnának belőle.
Diétázok. Szóval a bonbonka, csokika megint kizárva. Bár itt is van, aki örülne neki a családban jócskán.
Van még a közös, romantikázós vacsora. 
Viccelsz? Van olyan bébiszitter, aki vállal három rakoncátlan gyerkőckét?Kizárt! És ötösben nem is oly romantikus, ám igencsak diétás a vacsora.
Szóval nálunk mégis hogy zajlik a Valentin nap? 
Mint minden másik nap. Megleptük közösen magunk egy parfümmel vagy valami aprósággal és slussz.
Talán-talán az esti altatás után nem dőlünk ki mi is a gyerekek után, így bele fér egy sorozat rész közösen. Ha nem, akkor meg marad a romantikus együtt horkolás.
Hazudok, ha azt mondom, nem lenne jó egy csendes édeskettes. De már kinőttünk belőle. Számszerűen három csemetével is. 
Szóval egy szónak is száz a vége Valentin nap, ám kicsit máshogyan.