Andris

Andris a nem is oly kisbaba úgy döntött, hogy elég nagyfiú már az egyedül evéshez. Ehhez a fixa ideához erőteljesen ragaszkodik is. Így nap, mint nap megküzdünk az evés mizériával. Az jöhet csak szóba, amit ő meg tud fogni és betömi a szájába egyedül. Így a reggelik sora elég korlátozott. Ami nem megy át az egyéni ízlelő rostáján, az landol a földön. 
Ha zöldség állaga van, zöld vagy nyers, akkor repülőpályára kerül. Gyümölcs, keksz, kiflicsücsök, párizsi, macika, müzligolyó, jöhet körülbelül.
Ha az itatópohár tartalma nem nyeri el tetszését, azt kedvesen hozzám vágja. Jogos. Az előző csomagolás puha volt és kéznél volt, eldobni nem lehetett(szerencsére nem akkora és nem lóg annyira). 
A tízórai sokszor megegyezik a reggelivel vagy ezek kombinációja.
Az ebéd megint kemény dió.
Imádja a levest, de csak ha ő kanalazzhatja. Ami egy ekkora kis praclinak még erőteljesen gondot okoz. Így vagy a ruháján vagy rajtam landol a tartalom. Szerintem minden nap étlapot lehetne olvasni rólam. Főzelék szigorúan kézzel. Tészták úgyszintén. Zöldséges dolgok kíméljenek. Húsos ételek jöhetnek, ha ő intézheti. 
Sok étel alapból nem szimpi neki, meg sem próbálja kóstolni. 
Tejes, tejtermékes cuccokból csak a túrórudi jöhet, de az bármikor. Esetleg a nálunk nem kapható zöld fűszeres-fokhagymás krémsajt.
Szerencsére a gyümölcsök jöhetnek darabos formában.
Tízórai és vacsora a reggelivel megegyező mintára készül vagy anya este is meleg ételt főz, hogy egyen végre valami normálisat a csemete.
Nekem olyan fura ez a nagy önállóság már ekkora picinél.
Említettem, hogy a felsöprés, felmosás, lemosás minden étkezés után kötelező?
Tudom én, hogy hagyni kell kibontakozni. De egyszerűen a hajam tépem, mikor aznap negyedjére öltöztetem át és fél óra alatt 3 darab szószos tészta kerül a gyomrába maximum. 
Érdemes lenne minden étkezés után képpel dokumentálni, hogy néz ki minden.