Satsuma

2018. március 3., szombat

Anyukák, akik mertek nagyot álmodni- Kallavender




Kallavender. Egy érdekes szóösszetétel. És egy érdekes anyuka, aki e szó mögött van, Kalla Timea. Ma vele olvashattok interjút.


- Levendula. Ma oly divatos gyógynövény. Mire jó pontosan? Mibe tehetjük? Hogyan tudjuk felhasználni, a levendula, mint növény, hogy tartható életben laikusok számára is?
A levendula a „növényi példaképem”. Rengeteg mindent ad önzetlenül (nyugtat, fertőtlenít, szép látványt nyújt, egyszerű), és alig kér érte valamit (kártevője nincs, a szegényes talajban is elvan, öntözni sem kell nagyon). Teája nyugtatja a beleket, az idegeket (én kekszet és lekvárt is ízesítek vele). Virágvize jó illattal öltöztet fel, de önthető a vasalóba is – csodás illatú lesz tőle a textil. Szúnyogcsípésre és napégésre szolgál az illóolaja, de a sort még sokáig lehetne folytatni. Tényleg csodaszer. A www.kallavender.hu webshop hírlevelében (valamint a Kallavender & Co. facebook oldalon és a Levendulás szépségek és finomságok facebook csoportban) nem csak levendulás termékeket árulok, hanem megpróbálom közérthetően összefoglalni, hogyan érdemes gondozni a növényt ahhoz, hogy évekig pompás kis bokrokban gyönyörködhessünk. Célom továbbá, hogy rádöbbentsem az embereket, hogy a levendula nem csak egy divat – már a Biblia is említi, a szent főzetek összetevője volt - hanem egy „örökszép”, nagylelkű gyógynövény is, léte független, sőt több egy divathullámnál.

- Honnan jött az ötlet, hogy olyan helyen élj ahol levendula van és vele dolgozz?
Békési lány vagyok, akit vonzott Budapest sokszínűsége, lehetőségei. Évekig nagyon szerettem ott élni: fényes, életteli, káprázatos. Azonban családi életünket már nem tudtam elképzelni abban a forgatagban, nyüzsgésben, így, amikor elhatároztuk a férjemmel, hogy jöhet a gyermek, elkezdtünk fészekrakó helyet keresni. Adta magát a dolog, hogy a család fóti hobbitelkére emeljük a házunkat. Az építkezés sosem egyszerű, mi is évekig szépítgettük a kertet (ültettük a levendulákat) úgy, hogy csak tervezgettük, álmodoztunk. Mire aztán szüleink segítségével, takarékoskodással és rengeteg munkával végre bekötöztünk, a kertben már háromszáz tő levendulánk volt, egy kisebb császárfa erdőnk, valamint néhány kutya és jópofa juh is poroszkált körülöttünk. A tetőtérbe álmodott gyerekszobák még jó időre üresen maradtak. Ha csak annyit mondok, meddő éveink alatt átmentünk rossz dolgokon, sajnos, manapság már a legtöbben tudják, miről beszélek.




-A neve mozaikszó?Mi a név eredete?
A kertet művelve ötlött eszembe a szó: Kallavender (mely a nevünk: Kalla, és a levendula – lavender – összeolvasásából keletkezett), és már akkor, 2012-ben készítettem is egy oldalt a facebookon: ismerősöknek, barátoknak, növényekről, állatokról, pillanatképekről.

-Mesélnél az anyává válás nehézségeiről?
Aztán megérkezett a kisfiunk. Kicsit sarkosan fogalmazva: egyik napról a másikra ott termett közöttünk egy egyéves kisfiú, aki addig egy (több) helyen éldegélt, szülőkre (ránk!) várva. Egy szempillantás alatt megváltozott pörgős életem: ott volt a fiam, a kert, a hegyen épült ház, egy teljesen más – nagyobb – felelősséggel és persze sosem tapasztalt érzések… Mi úgy házasodtunk össze, hogy tudtuk, hogy szülni is szeretnénk, és örökbe is fogunk fogadni. Így nem volt számunkra nagy dilemma, hogy erre az útra lépjünk-e. Most lesz két éve, hogy ez a csoda bekövetkezett, és el sem tudjuk képzelni, hogy kaphattunk ilyen vagány, okos, a családunkba tökéletesen illő kisgyereket.




- Kallavender a fő munkád, elfoglaltságod, mondhatjuk, hogy a szerelmed is?
Amikor a kisfiam kétéves lett, elkezdtem megvalósítani majd’ egy évtizedes tervemet: otthonról végezhető munkát vállaltam, hogy majd később is a közelében lehessek, én hozhassam el az oviból és hasonlók. Alvásidőben és éjjel dolgozom, mint a legtöbb mami (mostanában döbbentem rá, mennyi vállalkozó anyuka van az országban, ez fantasztikus!). Szövegíróként blogot, webshopok szövegét és női magazinos cikkeket írok. Emellett indítottam el a levendulás szépségek és finomságok kicsiny boltját, a www.kallavender.hu –t. Nem mondom, hogy az eleje döcögős volt, mert még mindig az elején vagyok, de kitartok. A férjem arra biztat, hogy ha szeretem csinálni, legyen türelmem hozzá, és higgyek benne, hogy hamarosan beindul, mert a befektetett munka sosem vész kárba.

- Miket forgalmazol, készítesz?
Az a tervem, hogy hazai levendulás termékek tárháza leszek. Finomságokat és szépségeket árulok, melyeket családi manufaktúrák, vállalkozó anyukák készítenek levendulából. Teát, kávét, csokit, párnácskát, szappant, kencéket, szakácskönyvet. Minden termékem levendulás. Persze, a saját virágaink sem vesznek kárba: levendulás tönkölypárnánkat éppen „nagylány korba” ért fiataloknak szánom (vagy az anyukájuknak, egy bensőséges beszélgetés mellé akár), ezt később egy kisebb „menstruációs csomaggá” szeretném fejleszteni. Levendulapárnácskáink pedig minimalista stílusban készültek, tehát lehet, hogy nem csipkések, nem is lilák, de szelídek, szolidak, mert hisszük, hogy nem csak a lila lehet a levendulás termékek színe. És persze rengeteg más ötletem is van, amit lassan-lassan, de meg fogok valósítani. A kertben szoktam inspirálódni, ahol egy kiadós munkaóra után jobbnál-jobb ötletek születnek.




- Anyuka is vagy, dolgozó nő is. Mi a legnehezebb e kettőben? Hogy tudod összeegyeztetni őket?
Nemrég olvastam egy sor jó tanácsot arról, mit tesz egy sikeres ember. Az egyik intés az volt, hogy osszam be jól az időmet: egy sikeres ember minden percet megél, például a neten nem cicás videókat néz, hanem például tanul. Nos, nekem az a nehéz, hogy ezt megvalósítsam: amikor a fiammal vagyok, csak vele legyek, amikor meg dolgozom, akkor meg dolgozzak, és ne cicás videókat nézzek, vagyis ne halogassak, ne forgácsoljam el az időmet, hanem koncentráljak a munkára, mert másnap frissen, kipihenten fogok kelleni a fiamnak. Nos, ez a koncentrált élet a nehéz számomra.

- Ez mellett adakozol, segíted a helyi kézműveseket, termékgyártókat is. Mesélnél ezekről is nekünk?
Hiszem, hogy minden embernek van egy extra feladata, egy elhívása. Nekem ez a látássérültek segítése. A férjemmel kölyöknevelőként szocializáltunk már vakvezető kölyköt, de jártunk sérült emberek bentlakásos intézetébe is másfél éven át. Edzem és futok egy látássérült lánnyal, akinek én adom a „szemet”, viszont cserébe tőle sokkal többet kapok: motivációt, lelki erőt, kitartást, más nézőpontot. A webshopon létrehoztam egy „virágjegyet”, ami egy virtuális termék. A megvásárlásával a vevőnk a vakok korai fejlesztő közponjának virágállományát támogatja, egy olyan kert megvalósítását, melyben a látássérült kisgyermekek szagolgathatnak és tapinthatnak meg illatos növényeket. Ezen felül van egy nagyon szép, egyedi készítésű levendulás függődíszem, melyet a MEREK kerámiaműhelyében készítenek mozgássérült emberek. Ezzel kívánom támogatni azokat, akik felnőttként szeretnének teljes értékű, szorgalmasan dolgozó tagjai lenni a társadalomnak.

- Mi a legszebb a munkádban?

Amikor elkezdtem itthonról dolgozni, attól féltem, hogy én, aki egy pörgős, eddig emberekkel foglalkozó és értük élő munkavállaló voltam, majd megzakkanok a négy fal között. Nem így történt: remek, kreatív, lelkes vállalkozónőkkel „találkoztam”, együtt alkotunk, ötletelünk, akciózunk. Teremtünk. És engem ez a - munkájukat szenvedélyesen űző emberekkel való - „teremtés” egészen az égig emel. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése