2018. július 24., kedd

Önbizalomba öltözve





Néha elveszek. 
Nő vagyok, feleség vagyok, anya vagyok.
Sajnos az önbizalmam úgy csökken, ahogy a korom szám növekszik.
Az ember nem gondolná, ha rám pillant. Ügyesen tudom leplezni, hogy zavarban vagyok, hogy nem csattanok ki az önbizalomtól. A jó kis beszélőkém és mosolyom mögé rejtem. 
De ez nem igazán jó. Néha úgy kelek fel, hogy csak tükröt ne kelljen aznap látnom. Nincs is túl sok itthon, de az a kevés, ami van, azt is kerülöm ezerrel. Aztán van, hogy jól érzem magam a bőrömben, elfogadom olyannak magam, amilyen vagyok. De ez a ritkább.
Néha teljességgel nem foglalkoztat a dolog, jól elvagyok a kis életemmel. Máskor borzasztóan zavar, hogy hogy nézek ki, milyen az alakom, a ruhatáram, az arcom, a ráncaim, a hurkáim... Aztán újfent nincs gondom. 
De rejtve, csendben, alvó üzemmódban befészkelte magát azért, hogy "vajon mit szólnak mások ahhoz, hogy nézek ki" vagy az, hogy "miért nem vagyok 20 kilóval" kevesebb, "miért nem vagyok olyan csinos, mint ő"...
Gyermekeimnek és férjnek jó vagyok így. De önmagammal nem vagyok elégedett. Nem másnak akarok tetszeni, hanem magamnak. Csak jól akarom érezni magam a bőrömben. Csak egy fényképre szeretnék úgy ránézni, hogy nem azt vizslatom, mit radírozzak, fotó javítsak fel rajta... Csak a tükörbe, kirakatba szeretnék úgy belenézni, hogy egy picit elégedett legyek önmagammal. Teszek ellene és érte. Sportolok, egészségesen igyekszem étkezni, mozgok. Talán fejben kéne magamban rendet tenni inkább. Nem tudom. Lehet. De kell egy kis tuning.

Így arra gondoltam, némi segítséggel, egy kis önbizalom terápiába kezdek.
Hogy mi kell hozzá?
Pár csinos ruha, szép ékszerek, egy kis idő, egy jó helyszín, egy még jobb fotós és adj hozzá mindenképp egy csipetnyi jó kedvet is.

Az elkészült fotók igazán olyanra sikerültek, ahogy szerettem volna.
Megmutattam magamnak, hogy ennyi idősen, ennyi kilóval, anyukaként is tudok tetszeni magamnak olykor. Nem kell mindig toppon lennem. De néha jól jön egy kis kényeztetés. Egy szebb fotó rólam. 
Felírnám receptre minden önbizalomhiányos nőnek, asszonynak, lánynak ezt a módszert!
Ilyen vagyok, anya vagyok. Ez vagyok én retus és mindenféle egyéb nélkül. Van előnyös oldalam is. 
Nem vagyok fotómodell és nem is szeretnék az lenni. 

Talán egy jó pár hétre elkísér a vicces csámborgásunk a Hajósi Pincefaluban, ahogy próbálunk pózolás nélkül, természetesen viselkedve azért viszonylag előnyös képeket készíteni. És elkísér a tudat is, hogy tudok szép lenni önmagam számára is, ha nagyon akarok! Más nem számít.

A segítségemre ebben a BonPrix, a Perla és a Picikék fotó volt! Ezúton is köszönöm, hogy rendelkezésemre álltak.











BonPrix adta a csinos ruhákat hozzá, amiben kényelmesen, ám csinosan feszíthettem.
Perla az ékszerekkel dobta föl a képeket.
A Picikék fotó pedig igyekezett feloldani a gátlásaimat, lekapni egy-egy jó pillanatot.
A szépséges hátteret a Hajós Pincék szolgáltatta és a lenti nappalink.

Nem mondom, hogy egyszerű dolga volt a fotósnak. Befeszülök, ha véletlenül is észreveszem, hogy fotóznak, kameráznak. Nem az én világom. Egyszerűen nem tudok annyira ellazulni. A szemem folyton becsukom. A szám pedig csak jár és jár...
De elmondhatom, hogy jól éreztem magam.

A BonPrix ruhákat itt megtaláljátok ti is, ha kedvet kaptatok a megvásárlásához.
Az ékszereket pedig itt tudjátok megnézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése