Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy jó helyen vagyok-e, azt csinálom-e, ami örömet, boldogságot hoz? A helyemen vagyok? Mit tud még nyújtani az élet nekem? Miben tudnék előrelépni? Mi okozna még nagyobb boldogságot? Az életem jó felé halad? A munkám megfelelő-e számomra? A hobbijaim csak pozitívumot hoznak-e? Mit taníthat az élet számomra még? Mit tanulhatok?
Panaszkodásra semmi okom. Van három, egészséges gyermekem, egy szerető, egészséges, ám majdnem mindig dolgozó férjem, van hol laknom, van mit ennem, nincs hitelem, tartozásom. Az emberek nagy többségének a fele sem adatik meg ezekből. Szerencsés vagyok, mint sokan mások is. De valahogy mégsem vagyok teljesen boldog, ezen feltételek mellett sem. De ezzel is sokan így vannak. Akkor látjuk meg az életünk szépségeit, jóságát, mikor az élet elvesz valamit tőlünk vagy belelátunk mások életébe, ami a miénktől jóval lejjebb van. Miért nem értékeljük a jót, a pozitívat?
Miért panaszkodunk folyton?
Ahogy egyre "idősödöm", kezdek talán bölcsebb lenni, belátóbb. Már elengedem azt, ami nyomaszt, lehúz, nem okoz örömet, csak bosszankodást, tépelődést, fájdalmat. Igyekszem kizárni, leépíteni az életemből ezeket a tényezőket. Olyan rövid az élet, úgy szeretném leélni, hogy csak a jóra koncentrálok, a rosszat megélem, de nem ragadok bele. Már sokszor mérlegelek, hogy ez nekem jó-e vagy nem. Szeretném nem mindenki terheit, bajait magamra venni. Szeretném megállni, hogy ne vegyem magamra az összes rosszat, a fájót, a változtathatatlant. Változom. Talán a korral jár. Már nem rágom magam napokig egy rossz gondolaton, egy beszóláson, egy csúnya nézésen, egy olyan emberen, akinek örömet okoz más bántása. Megérint a világ baja, mint a természet rombolás, állatkínzás, vízhiány, emberi gyarlóság, szándékos bántás, erőszak...de nem akarok csak erre koncentrálni. Igyekszem meglátni a jót, az emberi összefogást, a jótéteményeket, a segítő szándékot, egymás segítését.
Még van mit dolgozni ezen, de igyekszem.
És közben minden nap hálát adok az életemért, hogy itt tartok, hogy így élek, hogy ennyire szerencsés vagyok.
Te miért adnál hálát az életnek, a létnek, az Istennek?
Van olyan, amin dolgoznod kell a boldogságod megőrzése miatt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése