2018. október 24., szerda

A korai nyelvtanulás és szülői félelmeim


Az igazat megvallva, már régóta hátrányban érzem magam, hogy nem tudok angolul. Mikor gyerek voltam, még nem volt ekkora "divat" ezen a nyelven tudni, de manapság nehéz boldogulni nélküle. A vízcsapból is angol folyik. Filmek, zenék, internet, a termékek útmutatói és minden megtalálható ezen a nyelven. 
Sokszor értem mit mondanak, akarnak, de válaszolni nem tudok. Így elgondolkodtam, hogy meg kéne tanulniuk hamar a nyelvet, hogy ez a hátrány ne érje őket. Remélhetőleg fogékonyak is rá.  Igen ám, de mikor érdemes elkezdeni? Van ideális kor? És olyan, hogy túl korán? Vagy már túl későn? Egyénileg vagy csoportosan? Játékosan vagy sem? Mi legyen a fontos?
Millió kérdés fogalmazódott meg bennem. 
Danci már tavaly ment volna, de a rengeteg egyéb elfoglaltsága mellett nem akartam tovább terhelni. Idén elkezdték a németet is az iskolával, így most az élvez prioritást. Késöbb csatlakozhat az angol is.
Vikimnek viszont nem mertem elkezdeni, mert hátha túl korán van és nem megy majd neki, nem érdekli, inkább elszaladgál. Igazi szülői parák.
Nem ártok vele, ha nyelvet tanul? Nem lesz ez túl korán? Milyen szempontok szerint válasszak nyelviskolát, tanárt? Nem elég az iskolában majd elkezdeni vagy majd saját maga később? Mennyire menjünk bele mélyen a nyelv elsajátításában? Élvezni fogja? Nem fog elszaladgálni, eljátszani a dolgot?
Így végül kifaggattam Adriennt az LCF Kids Club kalocsai tagozat angol nyelvoktatóját, ahová Viki került angolozni. 
Igen, végül Viki angolozni kezdett.
Úgy gondolom sokakat foglalkoztathatnak ezek a dolgok. Sokaknak ugyan azok lehetnek a kérdései, félelmei, mint nekem. Jól gondolom?



Mikor kezdjen el egy gyerek idegen nyelvet tanulni?
A nyelvoktatást nem lehet elég korán elkezdeni, de olyan nincs, hogy későn. Persze a módszer se mindegy. A kisgyermekkori nyelvoktatásban nem csak a kutatások miatt hiszek, hanem saját kisfiamon is láttam, hogy mennyire könnyen, erőfeszítések nélkül sajátította el a nyelveket, melyek körülvették születésétől fogva, sőt már előtte is. A kicsik olyan fonetikai bázissal születnek, hogy képesek a világ bármely nyelvéből a hangok kiejtését megtanulni, ha azzal elég korán találkoznak Sajnos ezt az adottságunkat életünk első éveiben (2-3életév) elveszítjük. Csak azokat a hangokat tudjuk, majd képezni melyek körülvesznek bennünket...így az idő múlásával az akcentus nélküli kiejtés kialakulásának az esélye is egyre kisebb lesz. Az agyunk megtanulja, hogy melyek azok az agysejt kapcsolatok, amelyeken keresztül ezeket a hangokat képezni kell...és azok az idegsejt kapcsolatok, melyek sose kaptak megerősítést eltűnnek. Tehát minél korábban kezdenek, a gyerekek ismerkedni egy idegen nyelvvel annál ügyesebbek lesznek, ha kiejtésről van szó. 




Úgy érzem el vagyunk maradva az idegen nyelvek oktatásával. Miért?
Hogy miért vagyunk más országokhoz képest lemaradva? A módszereinkben lehet az oka. Saját gyermekkoromra és a nyelvórák előtti idegre és gyomor-összehúzódásra gondolva nem is csodálom. A stressztől lehetőségem se volt, hogy akármit is felfogja az óra anyagából, mert már a megkezdése előtt bezártam. A szavak magolása meg teljesen felesleges...szóösszefüggéseket és kifejezéseket kellene tanulnunk és adott szóval legalább 7 különböző szövegkörnyezetben kellene találkozni, hogy esélyünk legyen rá emlékezni. Ja és a nyelvtanszabályok folyamatosan...mert az volt a legfontosabb, hogy helyesen mondjuk...és amikor kikerülsz a nagyvilágba és magadra maradsz, akkor gyorsan rájössz, hogy senki nem foglalkozik azzal, hogy éppen jó-e az igeidő, amit választottál, ha a kommunikációd elérte a célját. 




Hogyan tanuljuk? Csoportosan, egyéniben, játékosan, jutalmazón?
Ha van sikerélmény és örömünket leljük abban, amit csinálunk akkor nincsenek akadályok. A gyerekek lételeme a játék. Ők játszva tanulnak...és készülnek fel az életre. Készségeket és képességeket sajátítanak el a játékon keresztül. Ezért ha ezúton közelítjük meg a nyelvtanulás kérdését, akkor csakis játékosan és bármely életkorban. Amikor a kicsikkel idegen nyelven foglalkozunk, a saját anyanyelvükhöz hasonlóan nyelvelsajátítástól beszélünk nem nyelvtanulásról. Sok ismétléssel, folyamatos pozitív visszacsatolással és megerősítéssel elérhetjük, hogy pozitív kép alakuljon ki bennük a nyelvekkel és a nyelvtanulással kapcsolatban. Toleránsabbak és elfogadóbbak és megértőbbek lesznek.
A csoportos foglalkozás lehetőséget ad szociális készségek fejlesztésére. A sok dal, zene, mozgás mozgáskoordinációt, hallást, ritmusérzéket is fejleszt és figyelmük is fejlődik. De én minden korosztálynak csoportos nyelvtanulást ajánlanék ahol lehetőség van szerepjátékra, ötletelésre, véleménymegosztásra és egymástól való tanulásra. Ja és a hibázásra, mert a hibákból tanulunk, és azoktól leszünk kreatívak.



Látszólag jól érzik maguk a gyerekek és Adri is megerősített benne, hogy a gyerekem nagyon jó helyre került. 
Ha meg nem tanul esetleg perfektül angolul, akkor is jól érzi magát, egy jó kis csapatban, közösségben van, szív magába némi idegen nyelvet, szavakat, mondatokat és egy kis plusszal indul egy idegen nyelv felé a későbbiekben. 
Hamarosan írok nektek Viki nyelvi előremeneteléről, a benyomásaimról is a LCF Kids Club kapcsán.
Ha kedvet kaptatok ezek után hozzá, akkor nézzetek körül, a közeletekben merre található Kids Club itt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése