Anyák, akik mertek nagyot álmodni-Csillagfestés és Márta

- Mesélnél magadról? Milyen utat jártál be az életedben? Megtaláltad magad a világban?
Tyhű, ez roppant nehéz kérdés. Talán maradjunk annyiban, hogy rengeteg dolog van a hátam mögött, mire ide jutottam. Ha visszanézek, semmit nem csinálnék másképpen a nehézségek ellenére sem. És ha a szívemre teszem a kezem, örülök azoknak a szélsőségeknek, melyeket volt szerencsém megélni. Ezek edzettek meg, ezek állították fel bennem azt az értékrendet, amivel a mindennapokat élem. És igen, már azt érzem, hogy megtaláltam a helyemet a világban, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanulnék folyamatosan.

- Milyen Márta, mikor nem dolgozik?

Nagyon fáradt, és most nevetek. Nem tudom milyen nem dolgozni. Az agyam egyszerűen képtelen leállni, folyamatosan pörgetem magamban a lehetőségeket. De rám is igaz az, mint általában mindenkire, hogy kettősség él bennem. 

Az egyik oldalam amolyan befogadó, csendes üzemmódban működik. Ebben az időszakban inkább figyelek és hallgatok, töltekezem. A másik felem intenzív a "kiadó fázisban", jellemzően ilyenkor be nem áll a szám. Egy barátnőm egyszer úgy fogalmazott, hogy az egyik pillanatban nem lehet kimozdítani egy lábas krumplis tészta mellől paplanba kuckózva, a másik pillanatban pedig elmozdítanék egy hegyet is puszta kézzel. Nem tévedett sokat. Persze mióta van a kicsi és a kedvesem, ezeket igyekszem "mederben" tartani.

 

 

- Igazán izgalmas munkád van. Hogyan jött és milyen volt elindulni az úton?

Sokszor gondolok arra, hogy egészen fiatalon mennyit biztatott az anyu, hogy fessek. De én mindig azt hittem, hogy ebből nem lehet megélni. És most mégis itt vagyok. Az indulás érdekes volt. Bárhol dolgoztam, ha elsodródtam a művészetek mellől, akkor azt éreztem nem kapok levegőt. De valahogy sosem ment egyszerre a kettő, hogy munkám legyen és alkossak is. Aztán ismét egy olyan szituban találtam magam, mikor összeomlott körülöttem minden. Pár nap alatt veszítettem el az állásom, véget ért egy szerelem és elvesztettem valakit. Se pénzem, se jövőképem nem volt. Ültem a lépcsőn és csak sírtam. Egy adag kávéra való tej volt a hűtőben, egy utolsó szál cigarettával. Miközben ott ültem eszembe jutott egy gondolat. Mindegy, hogy sötét van-e, ha beülsz egy autóba és szeretnél eljutni mondjuk Budapestről Szegedre, akkor csupán azt a pár métert látod magad előtt, amit bevilágít a fényszóró. Ettől függetlenül el fogsz érni a célodig. Így lenyeltem a könnyeim,összeszedtem magam és telefonáltam egy barátnőmnek, akinek festék boltja volt. Elmondtam, hogy festő leszek és kértem tőle néhány falfestéket, hogy elinduljak. Azt hiszem így indult. Ismerősöknél kezdtem festeni, a gyakorlás miatt és, hogy gyűjtsek referenciákat. Elhatároztam, hogy nem adom fel.
Eleinte persze a barátok és ismerősök körében én voltam az a "hős" aki küzd az álmaiért. De ahogy telt az idő, bizony egyre több jelet kaptam, hogy ez így nem fog menni. De ekkor már szinte rögeszmémévé vált bennem, hogy akkor is megcsinálom. Vicces, hogy épp ekkor kaptam meg életem egyik (addigi) legjobb álláslehetőségét, ami persze megoldotta volna a mindennapi gondjaimat. De nemet mondtam, szinte mindenki megdöbbenésére.
Az akkori munkáim épp annyit hoztak a konyhára, amiből a rezsimet és szerény feltételek mellett a mindennapokat fedezhettem. És mindig akkor jött egy-egy megrendelés, amikor épp a feladás küszöbén álltam. Persze akkor még nem volt gyermekem és kedvesem. Így csak magamért feleltem. Abba bele tudtam egyezni, hogy projekt jelleggel vállaljak el munkákat, de olyan főállásban már nem tudtam gondolkodni, ami nem errefelé fog vinni, ami nem ezt támogatja. Ezek a munkák is sok tapasztalatot adtak persze. Aztán külföldön töltöttem kis időt, ahol az önbizalmamnak nagyon jót tett, hogy elismertek.
És néhány évvel később, most itt vagyok és az álmaimat élem. Művészeti workshopokat tartok, és a ZenaArt mellett a Csillagfestés a második "gyermekem". De ezer ötletem van még...

- Kinek ajánlod és hová?
Lényegében bárkinek, aki szereti nyári estéken kémlelni a végtelen csillagos égboltot. A gyerekeknek, akiknek nehezebb az elalvás, azoknak, akik félnek a sötétben, azoknak, akik szeretnek álmodozni, azoknak, akik szeretnének úgy aludni, hogy közben "kinyílik" felettük tér. Mindenkinek.
És legfőképpen hálószobákba, gyerekszobákba, oda, ahol jellemzően sok időt töltenek sötétben.

- Számtalan szobát, helységet kidekoráltál. Melyik volt a legemlékezetesebb?

Talán furcsán hangzik, de majdnem mindegyik az, nehéz különbséget tenni. Amikor átadom a munkámat, szükség van néhány percre a sötétben ahhoz, hogy a szemünk ráálljon a fényviszonyokra, mikor felsejlenek az első csillagképek, és utána az apróbbak is fokozatosan. Ez valahogy mindig meghitt pillanat, egy kicsit olyan, mintha a csoda költözne be a lakásba azáltal, hogy kint dübörög a napsütés, te pedig látod a Göncöl szekeret egy szobában világítani. Nem beszélve arról, hogy utána nagyon sok visszajelzést kapok. Ha egy csemete mondjuk ennek hatására alussza át az éjszakát, abba bevallom, a mai napig bele tudok könnyezni. Ezek mind-mind emlékezetesek.

- Milyen nehézségekkel szembesülsz munkád során?

A nehézségem az, hogy nem tudom fényképeken visszaadni azt, amit látni fogsz. És azért valljuk be ez elég vicces egy olyan szolgáltatásnál, ami a vizualitásra épül.

- Hogyan tudod a munkád összeegyeztetni a családdal, háztartással?

Ez talán a legnehezebb. Sokszor éjjel dolgozom, amikor kreatív anyagot vagy terveket állítok össze, hiszen a munkámnak nagyon sok a "láthatatlan" része. Napközben igyekszem minden mást is ellátni. De szerencsére van egy csodálatos kedvesem, aki szintén sokat dolgozik, viszont itthon is mindenben segít, amiben csak tud. Persze nem hazudok, néha van olyan, hogy azt érzem nem birok el ennyi mindennel, de olyankor egy forró fürdő azért helyre tesz. És az, hogy hiszek abban, hogy a cselekedeteinkkel tudunk példát mutatni. Szeretném, ha a fiunk abban nőne fel, hogy bármi lehetséges akkor, ha nem adjuk fel. Jó lenne, ha idővel ő is élhetné az álmait.

- Van olyan hely, amit kifesteni a te technikáddal nagy vágyad?
Van egy misszióm, mégpedig az, hogy minél több olyan helyre tudjam eljuttatni ezt a festést, ahol erre semmi lehetőség nincs, viszont örömet tud okozni, vagy terápiás céllal tudják használni. 

Iskolák, óvodák, kórházi osztályok, gyermekotthonok.

Remélem sikerül az embereknek bemutatnod e nagyszerű munkát. Gyönyörű. És a missziódhoz pedig gratulálok! Remélem eljutsz rengeteg helyre és örömet okozol majd a beteg és egyedül lévő gyerekeknek!

Márta munkáit itt meg tudjátok tekinteni.