A következő interjúm alanya egy elképesztő anyuka. Minden tiszteletem az övé.
Véger Judit az osztrák Kaprunban, az Age Group kategóriában indult Spartan versenyen, ahol 9. helyezést ért el, ezzel EB meghívást kapott nyárra, Olaszországba. Őt faggatom most.
Mesélnél magadról? Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a Spartan versenyekkel?
32 éves vagyok, 2014. szeptember 14-én született meg Ábel, a kisfiam. Nagyon nehéz volt a szülés előtti jó néhány hét, amelyet terhességi toxémia miatt kórházban töltöttem. Természetesen a kilók csak úgy szaladtak fel rám, majd a császármetszés feltette az i-re a pontot. Jött a szülés utáni depresszió. Aztán azt mondtam magamnak:
Állj! Te nem ez vagy Judit!
Tinédzser korom óta rendszeresen mozogtam, a saját egészségem és örömöm érdekében és persze nem szerettem volna túlsúlyos sem lenni. Ez viszont bekövetkezett a szülés után. Amikor rádöbbentem, hogy senki nem fog helyettem tenni annak érdekében, hogy jobban érezzem magam a bőrömben, elkezdtem a szoptatás alatt edzeni. Persze csak nagyon könnyű edzések voltak. Aztán a szoptatás lejártával, amikor Ábel egy éves lett elkezdtem komolyabban edzeni. Mindezt otthon a szoba bicajomon. Egyik hajnalban, amikor tekertem, megláttam a youtube-on egy videót a Spartanról. Azonnal magával ragadott. Ezek az emberek nem semmi teljesítményt tudnak nyújtani. Azt mondtam magamban, hogy egyszer én is ott leszek egy ilyen versenyen. Majd egy évre rá ez be is következett.
Mikor és hol volt az első megmérettetésed?
2017. januárban volt az első Spartan versenyem Csehországban. Fantasztikus érzés volt. Én is ott voltam azok közt az emberek közt, akikre olyan nagy szemekkel néztem még egy éve a szobabicikliről. És megcsináltam. Borzasztó nagy örömmel töltött el. Majd jöttek sorba a versenyek, imádtam mindegyiket, mindegyik futóverseny valami mást adott, mindenhol tanultam valamit, de a legfontosabbat minden alkalommal eszembe juttatja, ami az alázat.
Minden egyes versenyre viszek valamit és minden egyes versenyen otthagyok valamit.
Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de az biztos, hogy teljesen más szemlélettel tudom nevelni így a fiam, mintha nem éltem volna meg ezeket a pillanatokat. Soha nem a jó helyezés a cél. Mindig a maximumot adom ki magamból, nem szeretnék szégyent hozni a családomra.
Hogyan készülsz egy-egy versenyre? Mi a fontos, mi kell ehhez a sporthoz?
Heti 4-6napot edzek. Kardió és súlyzós edzések felváltva meg persze a futás. Ez alkalmanként 1-1,5 óra. Nagyon szeretem! Sokat tekerek állva a szobabiciklin súlymellényben, ez nagyon jó felkészülés a hegyi futásokhoz és az ugrálókötél is jó barátom. Milyen a Spartan? Véleményem szerint, aki Spartanozik, saját magával “harcol”. Minden akadálynál le kell győznöd önmagad, egy nagyon jó önismereti tréning. A mai világ embere a kényelmek embere. Arra törekszünk, hogy mindenből kihozzuk a legtöbbet a lehető legkevesebb energiaráfordítással. A Spartan ennek homlokegyenest az ellentéte. Igazából ezeken a versenyeken a gyors problémamegoldó képesség ugyanolyan fontos, mint a futás vagy a jó erőnlét.
Fuss! De kezdd hegynek felfelé, ami gömbölyű azt cipeld, ami szögletes azt gurítsd, menj át a kifeszített spaniferen, ami látszólag van csak kifeszítve, egyébként laza.
Igazából ezeken a versenyeken a gyors problémamegoldó képesség ugyanolyan fontos, mint a futás vagy a jó erőnlét. Továbbá a lélek legalább annyira nagy szerepet játszik egy-egy szép eredményben, mint a megfelelő fizikum.
Eldöntötted már, hogy vállalod-e az EB meghívást?
Még nem határoztam el, hogy kimegyek-e az EB-re. Nem szeretnék ettől több időt elvenni a családomtól. Bár azt hiszem itt ez csupán egy kifogás és pusztán a fejemben nem született meg még az elhatározás.
Van más verseny is a közeljövőben, amit tervezel?
Spartan biztos, hogy nem lesz. Tervben van egy szekszárdi terepfutó verseny és a pünkösdi révbérpusztai verseny viszont.
Van célod a Spartannal?
Mik a céljaim a futással? Hogy jól érezzem magam. Javítsa, az életminőségemet le tudjam győzni önmagam. Ettől többet nem szeretnék. Az, hogy ez milyen eredményeket hoz, majd kiderül. Nem szeretném, hogy a sport a családom rovására menjen, hiszen én nem profi sportoló vagyok.
Nehezebb a dolgod anyaként versenyezni?
Hogy mivel nehezebb a dolgom? A felkészülésre sokkal kevesebb időt tudok szánni. Általában hajnalban kelek, hogy mire Ábel felébred, már végezzek az edzéssel. DE ez persze sokszor nem úgy jön össze, ahogy azt eltervezem. Amióta Ábel is indul a gyerek futamokon ad egy óriási löketet a pályán az a tény, hogy nagyon vár le a hegyről, hogy vigyem a saját futamára. 
Ezt adod tovább kisfiadnak is? Ha jól tudom, ő is Spartanozik?
Igen, ő is elkezdte. Amióta Ábel is indul a gyerek futamokon ad egy óriási löketet a pályán az a tény, hogy nagyon vár le a hegyről, hogy vigyem a saját futamára. Nagyon örülök, hogy a fiamnak nem idegen a mozgás, nem a képernyő előtt ül egész nap, hanem sokkal inkább a játékot választja. Ezt annak tudom be, hogy tőlem is ezt látta. Nem fogok belőle sportolót csinálni, de ismernie kell a való világot nem csak az internet szemüvegén keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése