2019. január 23., szerda

Török Szilvi



Izgalmas ajándékot kerestem, mikor Szilvi oldalára leltem. Rögtön megfogott a tevékenysége, így biztos voltam benne, hogy nem csak vásárolni szeretnék tőle, hanem egy interjút is. Fogadjátok sok szeretettel.

- Mesélj magadról. Honnan jöttél, milyen utat jártál be, míg megérkeztél a mostani munkádhoz?
Török Szilvi vagyok, földrajz-rajz szakos tanárként végeztem, de van újságírói és szociológusi diplomám is, mert az útkeresés tele volt vargabetűs kitérőkkel, amikbe kibogozhatatlan gordiuszi csomók is keveredtek. Már a főiskolán a grafika állt hozzám közelebb és különös vonzódást éreztem a lenyomatok iránt. Linómetszet, rézkarc, papírmetszet, ezek a technikák, ugyan sokszorosíthatóvá tesznek egy grafikai munkát, mégis minden egyes lenyomat más és más. Nem érdekelt a modell utáni rajzolás, a valóság hű leképezése. Csodálom ezeket a művészeket, de engem ez nem mozgat meg. Ellenben az, hogyan tudom leegyszerűsíteni, minimálisan megjeleníteni azt-az adott dolgot, sokkal jobban izgatott. Néhány évig tanítottam, majd beszippantott a rajzfilm, ami rendkívül összetett és bonyolult világ. Nemcsak egy jó design kell hozzá, hanem meg kell mozgatni a statikus rajzokat, élővé tenni a figurát, és megtalálnia a megfelelő zenét hozzá. Mivel a zeneszerzés nem az én asztalom, nekem tetsző zenékhez készítettem és készítek animációs filmeket. Autodidaktaként megtanultam a rajzfilm készítés alapjait és sok kliphez gyártottam animációs kisfilmet. Legismertebb filmem Kolompos: Én elmentem a vásárba című, de készítettem klipet Ghymesnek, Gryllus Vilmosnak, Halász Juditnak, Quimbynek és Zagarnak is.
Emellett gyermekkönyveket írok, rajzolok (Állatfa-Színek könyve-Mesterfa-Krumpli, papír, olló-Paraputty). 






- Mivel foglalkozol jelenleg? Mi a szívügyed, amiért épp ebbe kezdtél bele? 
Tavaly májusban megtalált a pecsét műfaja. 
Jelenleg pedagógus pecséteket készítek. 
Mivel pici a felület muszáj lényegre törően kifejezni magam, egyszerűen, de nagyon szellemesen, ötletesen megfogalmazni dolgokat. Esszenciális gondolkodást kíván tőlem, vagyis legyen benne a lényeg, ezt én nagyon bírom. Minden egyes pecsét kitalálása "HEURÉKA!" élmény, amitől istenkirálycsászárnak érzem magam. Remeg a kezem, mikor papírra vetem az ötletem és mikor újra megrajzolom a megfelelő programmal, ha valami nagyon jót sikerült kreálnom. Tiszta őrület! Egyszerű elemek, vonalak, pöttyök, geometriai formák adják a bázisomat, de az hogy milyen arányban, milyen vastag vonalat használok, milyen betűtípust használok, azt hogyan tördelem, hogyan bontom, én döntöm el, a kompozíció sikere rajtam múlik.




- Szerinted milyen területen lehet használni a pecséteket? Csak a képzelet szab határt? 
Bármilyen területen lehet pecsétet használni, iskolákban, óvodákban, fejlesztő pedagógiában, természetes anyagokkal foglakozó kézműveseknél, újrahasznosítással foglalkozó cégeknél.

- Van kedvenc formád, ami a kezeid közül került ki pecsét formában? 
A kedvencem mindig az, amit éppen csinálok, most jelen pillanatban az  indiános sorozatom, de az időjárás sorozatot is szeretem, ami a "Csúcsszupertől az Irgumburgumig" értékel 10-es skálán, vagy a "Király!"-os sorozat, ami szintén most készül numizmatikai meglepetésekkel, vagy a tündéres-cicás választékos magyar nyelvünk sorozat. 




- Elsősorban kik vásárolnak tőled? Te kiknek ajánlod termékeid? 
Főleg pedagógusok, logopédusok, nyelvtanárok vásárolnak, illetve szülők, akik értékelik a pedagógusok erőfeszítéseit és munkáját. Elsősorban nekik ajánlom a pecsétjeimet, de szinte bármilyen foglalkozási területen lehet alkalmazni, nemrég kaptam egy felkérést, orvosi dicsérő pecsétek készítésére, mert már nagyon unják a matricákat. 

- Hogy érzed, megtaláltad az utad, a neked legjobban passzoló munkát? 
Igen, ez elég fura dolog, mert hiába csinál jó dolgokat ez ember, ha nincs rá igény, értelmét veszti minden, viszont ha érdeklődés mutatkozik az iránt, amit csinálsz, tetszik az embereknek az, amit készítesz, értelmet nyer minden körülötted, rögtön rózsaszínben fogod látni a világot. Nekem ez borzasztóan hiányzott.




- Mi a legnehezebb és mi a legszebb a munkádban, amiért érdemes csinálni? 
Legnehezebb a családdal összeegyeztetni a munkát, illetve leszakadni róla, mivel én otthon dolgozom. Az egész folyamatot szeretem, kitalálni a formát, megtalálni a megfelelő faanyagot,  megtervezni a csomagolást, mindig új és új színt belevinni ebbe a pici, ám annál nagyszerűbb termékbe. Ebben az egész pecsételős témában maximális segítséget kapok a férjemtől, akinek nem lehetek elég hálás nap, mint nap, hiszen a gyártás nagy része neki köszönhető és a környezetbarát natúr dobozok megtervezője és kivitelezője szintén ő.

- Újabb és újabb ötletek kerülnek ki a műhelyedből. Milyen terveid várnak még megvalósításra? 
Szeretnék óvodásoknak készíteni egy pecsétes foglalkoztató füzetet vagy könyvet, és az ujjlenyomatos állatkáimmal is vannak terveim. 

Akkor ez még a jövő zenéje. Én sok sikert kívánok!



1 megjegyzés: