Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
2017. november 13., hétfő
Előítéletek
A magyar roppantul előítéletes, beskatulyázó népség.
Ezzel nem azt mondom, hogy én nem vagyok az. Bizony sokszor észreveszem magamon is. Igyekszem azért tenni ellene.
Ez vajon tanulható dolog, vagy így születünk?
Már gyermekkorban elkezdődik, az biztos.
Bizony, már a kisgyereket is a szülei szerint ítélik meg. Így jól vigyázzatok milyenek vagytok, a gyerekeiteken csattan.
Adva van egy szépen, márkás dolgokba öltöztetett kislány, jól szituált, gazdagabb szülőkkel és egy alsóbb sorban élő kisfiú, használtabb, kopottasabb göncökben, kevésbé tanult szülőkkel.
Szerinted melyik fogja bántani a gyereked, ki az, aki tuti összekarmolta minap az arcát, megharapta a hátát?
Na melyikre tennéd le a voksod első körben?
Ugye, hogy te is előítéletes vagy?
A kisfiúra esett a választásod? És vajon miért? Azért, mert kisfiú? Vagy a származása okán?
A használt ruhái miatt vagy a szülők után ítélted meg?
Ugye, hogy a szép kislánnyal, aki szép ruhákban jár elnézőbbek lennénk? Hajlamosak vagyunk neki hinni. Neki adni igazat. Vagy ha kiderül, hogy mégis valamiben ludas, kisebb szankciókat bevezetni?Elnézőbbek lenni, félre fordulni vagy mentséget gyártani neki.
A kislányra tetted a voksod? Biztos? Rögtön? Vagy jól megrágtad és azt választottad, amit illik, tudatosan figyelve arra, hogy ne legyél előítéletes?
Már kicsi korban hajlamosak vagyunk a gyerekeket megítélni szüleik tettei, modora, ruházata, származása, munkahelye, népszerűsége, anyagi helyzete után. Bizony. Pedig ők még tiszta lappal indultak. De van, akinek már van a lapján egy rovátka, ami visszaveti. És bizony ezt a lapot és rajta a foltot az élete végéig hurcolja, nehézségekbe ütközve. Nehezebb kilépni így lentről, a szegénységből, az ítéletek gyűrűjéből és valami nagyot véghez vinni. A semmiből amúgy is nehéz nagyot alkotni. Hát még hátrányból.
Te mire tanítod csemetédet? Mit lát, hall tőled vajon?
Mert a gyerek olyan, mint egy itatós papír. Jót és rosszat is felissza, aztán ha megtelt, kiadja.
Már az egészen kicsik is tudják, mondják, szajkózzák, ítélnek, még ha nem is értik teljesen.
Érzik a kivételezést, csak a miértjét nem értik.
Érzik a negatív hullámot, érzést is, még ha nem is mutatják.
A cikk apropóját egy videó adta, ahol egy kislányt felöltöztettek szépe, tisztán. Hozzá sokan odamentek segíteni. Míg koszosabb, szakadtabb ruhákba már inkább elkerülték segítés helyett.
Nem mondom, hogy kibírtam könnyek nélkül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése