Tanulható?

Vannak a gének, meg a kódolt minták...
De bizony vannak a tanultak is. Anyaként nehéz és nagy dolgom van, ami rettentő fontos. Meg is rémiszt ez a hatalmas felelősség. 
A gyerekek minden leutánoznak, amit teszünk. Mindent! Még olyan dolgokat is, amiket nem is gondolnánk.

Figyeljek minden mondatomra, lépésemre, tettemre, mert bizony visszaköszönhet a gyerekektől? 
Ez eddig így le sem esett. Ezidáig.
Igyekszem úgy élni, hogy helyesen cselekedjek, éljek, senkit sem bántva. 
A manóinkat is úgy próbáljuk nevelni, hogy jó ember legyen belőlük majd. 
De bele sem gondoltam ebbe jobban, míg egy nap szembe nem jött velem minimanó így:

Aztán meg így:

Hát igen, amit lát, az utánozza. Édes, mikor anyát utánozva klimpíroz meg apa hanghordozásában telefonbeszélgetést imitál mamának. Na de ijesztő is. Vajon mi az, amit még elles tőlünk a mindennapjainkon? Mi az, ami normális, megszokott neki, mert látja tőlünk?
Remélem pozitív dolgokat is tanul tőlünk.

De azért sikerül jó dolgokra is tanítani az ellesett minták alapján őket, legalábbis remélem.
Például itt:

A népi értékek, az olvasás szeretete, a hangszerek, mozgás iránti vágy, a főzés, kézműveskedés, az önfeledt kacagás, a természet és állatok védelme, nagy séták...

Ti belegondoltatok már ebbe jobban?
Mekkora feladat is a minék! Oda szoktál figyelni arra,hogy mit csinálsz, mondasz?

Picikék fotó