Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
2017. április 7., péntek
Időzítés
Én rájöttem már mi nem megy!
A helyes időzítés, a ráfordított idő arányok.
Hogy miről is beszélek?
Időzsonglőr vagyok.
Ha végre rend és tisztaság van a lakásban, akkor a kert van elmaradva, esetleg a kocsi kupis és gyerek-jelenléttől tanúskodik(játékok, morzsák és egyebek).
Ha véletlenül mindkettő rendben van, akkor a mosással vagyok megcsúszva.
És akkor még a gyerekekről nem is szóltam. Ha minden klappol, akkor joggal, de ők reklamálnak, hogy anya nem fordít elég időt a játszóterezésre, velük való foglalkozásra, közös mesenézésre.
Továbbá nem beszéltem még a két blogos jelenlétemről és egyéb közösségi felületekről, pihenésről, olvasásról, alvásról, én időről...
Férj is kérne egy apró szeletet az időmből, mint mindenhol normálisan.
Valamit főznék, sütnék, alkotnék is, mert szeretem. És jó nézni, ha elpusztítják pillanatok alatt.
Így minden nap zsonglőrködöm az idővel. Próbálok mindent helyes sorrendben, időrendben véghez vinni. Innen elcsípek egy kis időt, hogy a másik teendőhöz nyerjek pár percet. Valami mindig elmaradásban van.
Hiába, a 24 óra kevés. Megszavazzuk a 28 órát? Talán elég lenne...
Talán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése