A gépek halála és dícsérete

Néha butaságokon, banális dolgokon járatom az agyam. Ilyenek a napi háztartási gépek például. 
Ki az, aki ír róluk? 
És ki az, aki olvasni akar róluk?
Remélem ti igen, mert én bizony bepötyögöm most a gondolataimat, ha olvasod, ha nem.:)

Megkapod/veszed/nyered az új mosógéped/porszívód/mosogatód/kávéfőződ/bármid.
Nagyon örülsz neki. Hatszor is körbejárod, körül rajongod. Megkeresed a legalkalmasabb helyet neki. Imádod, na!
Megfogadod, hogy úgy fogsz vigyázni rá, mint a szemed fényére. Megfelelően használod a rendeltetésének megfelelően, karbantartod, tisztítgatod.
Eltelik x idő. Még szereted. Próbálsz figyelni rá, de már látod a hibáit. Nem jut annyi időd rá, mint szeretnéd. Új kedvencet kapsz.
(Apropó más is szereti a háztartási gépeit annyira mint én?
Nevet épp nem adok nekik, de családtagok.)
Elhanyagolódik a kicsike. Már nem úgy figyelsz oda. Jó lesz kevesebb sikálás is. Kevésbé márkás tisztító szer hozzá...
Különben is új szépségest néztél ki, ami több, jobb, szebb és új...
Vagy megszereted és nincs szíved lecserélni, hisz kiszolgálta bőven az idejét. Igaz már nem úgy működik, ahogy kéne. Elromlik. A szerelő is temeti...
Erről pedig az jut eszembe, hogy na ná, akkor romlik el, mikor lejárt pár héttel/nappal a jótállása.

És új kedvenc jön a házhoz kávéfőző/szárító/mosogató képében...