Próbáltatok már három rakoncátlanka, folyton izgő-mozgó gyerkőckét egy képre ráterelni úgy, hogy kivételesen egyfelé nézzenek, mosolyogjanak és lehetőleg mindenük benne legyen a képben, kevésbé sem elmosódva?
A háttér is legyen mutatós. A gyereknek meglegyen a képen a feje, füle, egyebe...
A ruhája úgy álljon, ahogy kell.
Ne vicsorítson. Ne vágjon idióta képet. Ne másszon ki a fotózás helyszínéből vagy mutassa föl kicsiny kezét, takarva önmagát. Ja, mosolyogjon is lehetőség szerint.
Ez mellé vegyél egy anyukát, aki kicsit sem fotogén, gyakorlatilag szeret a lencse másik felén lenni jobbára. A szemét sosem tartja nyitva egy fotón, ezt pedig nem (csak) az álmosság teszi.
Apuka meg igyekszik nem az óráját lesni, mert menne vissza dolgozni. És különben is, tavaly is fényképezgettünk. Vagy egy kép nem elég?
Na, mi kérem szépen így járunk családi fotózásra.
Nem vagyunk könnyű esetek. Azért évről évre eljön a késztetés nálam, hogy megörökítessem kicsiny családom és a változásokat. Próbálom én itthon megoldani, de hát azért egy profi, csak profi. A telefonom és fényképezőm pedig egy buta matuzsálem, körülbelül még dinó korabeli.
Hangosak is vagyunk, sokan is vagyunk. Ráadásul tényleg mindenki mindenfelé mocorog, néz, csak a kamera felé nem. Mosolyogni? Hát az sem megy mindig úgy, ahogy kéne.
Így minden fotózás végére elfáradok és leizzadok, őszülök és leadok pár kilót.
Köszönjük a türelmét kedves fotósunknak. Csak a jó ég tudja, mennyi idő kiheverni minket.
De legalább mindig csodaszép képekkel távozunk.
Minden elismerésem a fotósoké, hiszen nem könnyű munka.
Én maradok az elkapott pillanatoknál és a tájaknál, akik tuti egy helyben maradnak, nem szaladnak le a képről talán.
Igaz a modell szakmát sem nekem találták ki. Hol így, hol úgy beállni, mosolyogni, komolyan nézni...
Fotók: Vörös Adri
https://www.facebook.com/V%C3%B6r%C3%B6s-Adri-Fot%C3%B3-315190678617850/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése