Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
2017. december 13., szerda
Adakozás
Egy nagyon nehéz téma következik. Az adakozás.
Ti szoktatok adni? Milyen keretek között? Csendben, névtelenül, kisebb tételekben, nagy csínadrattával, nagy összeget, természetbeni segítséget adni, mint ételt osztani, sütit sütni valakinek, aki nem tud már...?
Jön a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor meghatványozódik a kérések, nélkülözők segélykiáltása és az álrászorulóké is.
Mindenhol szembe jön velünk a kérés bármilyen formája.
Például minap egy emailes üzenetet kaptam, ahol zsarolás formájában próbálták beszedni a támogatást. Mi? Biztos, hogy így nem adnék.
Volt, hogy ennivalóra kért egy bácsi, mire a kis kaja pénzemből(sulis voltam még, amúgy sem álltunk túl jól mi sem) bementem a boltba és vettem neki kiflit, parizert. Erre hozzám vágta.
Koldult a bolt előtt, adtam és utána a boltban piára költötte a másik delikvens a szemem láttára.
Bútorokat kért, ruhákat, adni szerettem volna és nem tett érte semmit. Vigyem el, szereljem össze, ő csak várja a sültgalambot.
A másik kért, kapott és végül árulós csoportokban láttam a cuccokat.
Vagy kért, kapott és utána a boltban láttam, hogy colát, cigit, chipset vett az étel helyett olyan tételben, hogy a tehetős ember is megirigyelné.
Sok ilyen és ehhez hasonló dolgot tapasztaltam.
De minden évben csak adok és adok, mert adni jó. És hiszem, hogy van, amikor jó helyre kerülnek a dolgok.
Viszont azt csendben megjegyezném, hogy a legrászorulóbbak nem kérnek. Titkolnak, kompenzálnak, csendben megbújnak. Nem kiabálnak. Próbálnak tenni érte.
Tudom, mert voltam én is ebben a cipőben. Nem könnyű félretenni a büszkeséget, kérni még nehezebb.
Végezetül van az az ember, akin nem lehet segíteni, akármennyit is adunk neki, mert nem tesz meg semmit érte, csak várja mások segítségét, várja hogy adjanak és neki úgy jó. Csak kesereg, sír, kér, zsarol...
Ellenőrizzük le, hogy jó helyre menjenek azok a dolgok, amiket adunk. De adjunk. Többek leszünk ezáltal is.
Néha jó tanulópénz. De sokszor olyan emberek, gyerekek kapják, akiknek nagy segítség.
Szomorú, hogy van olyan család, gyerek, idős, akinek nincs fája, ajándéka. Nincs, aki megajándékozza, segítsen neki.
Sok rászoruló ember, állat van.
De sok ember is, aki segíthetne.
Sajnos az igazán tehetősek elfelejtik, hogy van lent is.
Ha teheted segíts!
Adj pár konzervet az állatmenhelynek.
Süss a szomszéd idős néninek sütit.
Vöröskeresztes gyűjtésnél pár kiló liszt is megteszi.
Vannak számlaszámok is kitéve sok helyen vagy az adód 1%-a is megteszi.
Kinőtt gyerekruháid, megunt játékok másnak még örömet szerezhetnek.
Esetleg ha tudod, hogy a szomszédos nagycsaládnak gondjai vannak, egy jól elhelyezett kis meglepi édesség csomag vagy bármi más jól jön.
Millió lehetőség van.
A képességeidnek, anyagi helyzetednek megfelelően adj! Mindenkinek van mit adnia, ha mást nem, az idejéből.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése