Satsuma

2018. január 9., kedd

Karácsony off




Van egyfajta bája a karácsonyfa leszedésének, eltevésének is.
Állok, nézem még egy percig. De már nem a fát látom, hanem hogy mi volt az ünnepek alatt. 
A mosolyokat, a kacagást, a rokonos rohanást, a finomságokat, a közös játékot együtt, a "pihenést".
Meggyászolom. Még jó, hogy nagylányok nincsenek itthon. Nem a fa fog hiányozni nekik. Szerintem észre sem fogják venni, hogy eltűnt. A díszítés nekik a lényeg és a világítása,a várakozás. 
De ha itthon lennének ők is éreznék az elmúlást, a majdnem gyászt.
Na neki fogok végre. Legkisebb "kisöcsink" is segít. Köszönet van benne bőven. Kicsit sem fogok szentségelni, mikor jövőre nem tudom kibogozni a körbetekerős izét. Mi a pontos megnevezése? Girland vagy mi?Lányok szerint nyaklánc.
Vigyázz, mert a fát is magadra rántod mindjárt babus...
Na jól van, dobozba be minden egyes dísszel, gömbbel.
Szeretem őket. Emlékszem mindegyiket hol vettem, kitől kaptuk. 
A kismanóknak is van története. Anyu hozta a volt munkahelyéről Németországból csajsziknak. 
Azt a cuki baglyot egy könyves, ám varrónő barátnőm küldte. A szaloncukrot karácsonyi forgatagon választotta nagylánykám. 
A kisangyal az oviból van, ovi támogatás céljából került hozzánk. És így tovább. 
Mindnek van egy története, szeretete.
Nem az a lényeg, hogy milyen színű a fa, hanem a díszek honnan vannak és milyen emlékek társulnak hozzá. 
Ez is megvan. Egy újabb év eltelt.
És öröm az ürömben, hogy mióta műfenyőnk van, azóta a szegény kis fát nem kell gyászolnom. Mindig az a bizonyos mese jutott eszembe róla. Ez idén már elmaradt és a tűlevek bosszúsága is.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése