Satsuma

2018. február 15., csütörtök

Tengernyi hullámok


Éreztétek már azt, hogy elnyelnek a tengernyi, hatalmas hullámok? Hogy a fejetek felett átcsapnak e ominózus hullámok?
Hát nálunk jelentem, teljes a káosz. Mesébe és szanaszét fekvő játékokba, taknyos zsepikbe, teásbögrékbe lehetne fullasztani az embert. Szerintem a legtöbb mesét így is kívülről fújom. De erőm nincs játszani most. Marad huszadjára is Trollocska, Oroszlánkirály és hogyishívják... 
Ha tudnátok, hogy a legaranyosabb, legviccesebb mesét is hogy meg lehet utálni sokadjára.
Igen. Ez van, mikor anya is beteg és max. feküdni van ereje(na jó, írni is). 
Fáj a fejem, a fülem, a torkom, az orrom helyén piros bohócorr éktelenkedik. Még a fáj is fáj. Ahogy szoktam mondani a gyerekeknek. 
A gyerekek is betegek. De nem eléggé. Mármint annyira nem eléggé, hogy feküdjenek, csendesen nyugodjanak. Csak annyira betegek szerencsére, hogy jó nagy rumlit csinálnak.
De ha úszunk, akkor ússzunk minden tetején. Hogy hogyan lesz rend, azt még nem tudom. De hogy sem erőm, sem affinitásom ma rendet tenni és tisztaságot varázsolni, az tuti fix. Férj hazaér és menten vissza is fordul dolgozni.
És nekem ma még karate edzésem van nagylányommal. Mi?
Hát nekem nincs erőm megmozdulni sem. Nem gond, kislánykám "főzött" nekem gyógyító kaját. Mézes paprika. Tuti finom lehetne.
Meggyógyulok tőle és megy a verkli tovább.
Holnap is új kihívások elé nézek. Mert anya vagyok, aki nem lehet nagyon beteg...
Egyébként ahogy öregszem(csak az országút öreg, én nem, ez elírás volt csak), úgy viselem rosszabbul a betegséget. A régi szép időkben  tüdőgyuszival is dolgoztam, buliztam. Ma meg egy egyszerű megfázás is ledönt  a lábamról. Hát milyen dolog ez?
A gyerekek is érzik, hogy anyu beteg és nyugton vannak. Haha. Elhittétek?
Egy frászkarikát. Legkisebb teszteli a határait. Hisztis, mindenre fölmászik, leesik, megeszi, megkóstolja, összefirkálja, ellopja, összenyálazza...Triplán rossz ma.
Nagyobbacskám pedig nem találja a helyét itthon. A hatodik mese sem nyeri el tetszését. A kaja sem jó. 
Hiányzik neki nagylány és az ovi, de magának sem vallja be. 
Hú leléptek. Meg merjen nézni mi dőlt ki vagy borították ki a gyerekszobában? Hát. Lehet inkább kihagyom!
Zsepit kérek! Mit nekem zsepi. Egy zsepi szponzort keresek. Hol van ilyenkor a Zewa vagy valaki? Beneveznék egy hogyantudoklegtöbbzsepitelhasználnialeggyorsabban versenyre.
Tuti, hogy nincs olyan ember, aki nálam több vitamint eszik és szed. És mégis utol ér a végzet...
Azért papot még ne hívjatok nekem. Holnap is jövök új posttal!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése