Amit soha ne mondj egy szülő nőnek!

  

                                 Vörös Adri fotó

A szülés előtti, közbeni, utáni állapot, nagyon nehéz. Sérülékeny egy nő ilyenkor. Talán pont ekkor vagyunk a legsebezhetőbbek, a legbizonytalanabbak. És bizony egy-egy biztatással, beszólással nem azt érheti el az orvos, nővér, szívszerelmünk, mint amit szeretett volna, hanem alaposan a lelkivilágunkba tapos. Vagy épp jó a kérdés, meglátás, de nagyon nem segít. Sőt! Ne ilyenkor firtassunk dolgokat sem. Egy átszellemült állapotban vagyunk, feleslegesen ne siettessenek, ne nógassanak, ne kérdezgessenek és higgyenek nekünk, ha mondunk épp valamit. Szülünk. Anyává válunk, nem pedig kisgyermekké!

Pár mondat, amit sose mondj a szülő vagy frissen szült nőnek! Ne! Sem viccből, sem komolyan! Ezek ellen semmi felmentés nincs!

- Ez nem fáj annyira!

Persze, neked nem. Férfiként vagy még nem szültként pláne. Ha te is megtapasztalod, majd beszélünk róla. Honnan tudhatod, hogy nekem mennyire fáj? Semennyire! Így ne is mondd! Ha szültél már, akkor se hasonlítsd a sajátodhoz. Minden ember más, ahogy minden szülés is!

- Biztos nem azt érzed! Biztos nem úgy van!

Csak tudom, hogy mit érzek. Nem vagyok orvos, de a saját testemben csak érzem, hogy mi történik. 

- Nyugodj meg, mindjárt túl leszel rajta!

Hát ez bizony nem segít! Mikor van az a mindjárt? És ha mégsem? Ha bizony még elhúzódik? Nincs semmi garancia, hogy hamar végzek. De ha tegnapra megszültem volna, az is késő lenne.

- Meddig fog még tartani?

Amíg meg nem születik. Amíg készen nincs rá. Sietsz valahová?

- Én úgy elfáradtam már.

Tényleg? Akkor mit szóljak én? Mit tettél eddig, ami annyira fárasztó volt? Ha gondolod, cserélhetünk pár órácskára!

- Nem kell fájdalomcsillapítás oda!

Miért is nem? Ha én úgy érzem, hogy kell, akkor kell! Hagy döntsek a saját sorsomról önmagam. Lehet azt mondtam szülés előtt, hogy nem kell, de most mégis úgy érzem, hogy kell!

- Nincs erre idő!

Miért? Ha nincs gond a babával és velem sem, akkor hová sietünk? Nekem nem megy a buszom. Pont életem legszebb pillanata következik be, ne siettessük! Úgy szeretném megélni, nem elsietni.

- Ez ki fog ott férni?

Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Biztos rosszul hallottam még a kérdést is!

- Olyan lesz, mint előtte a méret? Doktor úr, varrja szűkebbre majd.

Mi van? Ez még viccnek sem jó! Ha nem volt eddig jó, akkor arra van az ajtó!

- Mikor szerelmeskedünk újra?

Momentán úgy érzem, hogy soha napján, kiskedden!

- Ugye lesz azért kistesó még?

Ha nem most kérdezed, hanem 2 nap múlva, akkor talán pozitív választ kapsz. De nem biztos még akkor sem! Hagyj időt feldolgozni a dolgokat. Különben is, most vagyok túl rajta, honnan tudhatnám, mi lesz holnap, nemhogy 1 év múlva.

- Mikor csináljuk az egész szülést újra, megint?

Mi? Örülök, hogy túl vagyok rajta. Majd ha kipihentem magam. Ha már földolgoztam az élményeket. A startvonal mellől könnyen kérdezed. Legyél a helyemben.

- Nem is hasonlít rám. Biztos az enyém?

Nem, mert rám hasonlít és az enyém. Eddig ilyenek nem jutottak eszedbe? Arra van az ajtó!

- Nem valami szép ez a baba.

Ezt maximum én mondhatom. Ha nem szép, akkor is az enyém. Majd kisimul az arcocskája. 

- Túl nagy/túl kicsi a baba.

Hát ezen nem tudok változtatni. Az én pocakomban nőtt meg ekkorára, de sok beleszólásom nem volt, hidd el!

- Majd lemennek azok a kilók és a pocak.

Erre most nagyon nem akarok még gondolni sem. Majd...