Bevallok valamit. Igen, újabb vallomás tőlem.
Nem bírom elviselni magamon a mű dolgokat. Nem bírom a mű hajat, körmöt, szempillát sem. Próbáltam mindegyiket. Tetszik, tetszik, de magamon nem megy.Valahogy érzem, hogy nem tartozik hozzám. Bele ütközöm, vakarom, birizgálom, piszkálom...
Ez alól sajnos az ékszerek és a szoros, kényelmetlen, fura ruhák sem kivételek. Valahogy nem tudom, nem figyelmen kívül hagyni őket. Zavar. A tekintetem is mindig oda téved.
Elakadok, bele akadok. A folytonos érzet, hogy ott van...
Akármilyen kényelmes is, érzem. És akkor már nem bírom megállni, hogy ne piszkáljam folyton.
Ez alól a karika gyűrűm sem kivétel. Az első babavárásáig hordtam töretlenül, majd levettem, mert nem fért már rá az ujjamra. Aztán teljességgel elszoktam attól is. És itt jön a csavar.
Mégis egy szarka vagyok. Imádom a csillogást, a csilli-villit, a köveset, a fényeset...tisztára mint a Gombóc Artúr a csokikat. Mindig, mindenhol megnézem az ékszereket. Nőből vagyok.
Szeretem az egyediséget, a játékosságot. Hiszen annyira föl tud dobni egy szép ékszer. Bármilyen ruha eladhatóvá válik és hordhatóvá egy szépséges ékszerrel, legyen szó nyakláncról vagy karkötőről, fülbevalóról. Oda vonzza az ember szemét. És ezáltal a problémás helyekről meg elveszi a figyelmet.
Egyik nap jött a sugalltat, hogy vissza kell "szoknom" az ékszerekre, mert valahogy hiányzik. Öltöztet.
Most egy cinkosom is akadt.
A Perla vállalta, hogy megtérít, visszatérít a nőiességhez.
Gyönyörűséges ékszerek lesznek a segítőim ebben.
Már próbálgattam őket. Némelyik rafinált egyediségével, más a színeivel, megint más pedig a csillogásával fogott meg.
Egy nő maradjon nő. Na de a mai rohanó világban nem is olyan könnyű.
Melyiket?Mikor?Honnan?Mennyiért?Ez kényelmes vajon? Tartós?
Nos, én elvesztem kicsit ebben a közegben. Fiús csajszi vagyok, aki szeretne nőiesedni. Így egy olyan emberhez fordultam, aki ért is hozzá, tud tanácsot adni. Így akadtam Perla készítőjének horgára, aki az egyedi ékszereivel, hozzáértésével rögtön megfogott. Ráérzett, hogy mi való nekem. Sőt, egy kicsit tovább is ment. Merészebb dolgokat mutatott nekem, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból, sikeresen. Még szoknom kell az új "Adrit", de menni fog. Még birizgálom. De én vagyok. Tetszik. Hordom. Már fejben agyalok, hogy melyik ruhához melyik ékszert vegyem föl. Szóval lassan "gyógyultnak" lehet nyilvánítani.
Perla egyéniségeknek való. Olyan nőknek, akik mernek és ezáltal nyernek. Mindegy, hogy nőiesek vagy sportosak. Mindegy, hogy 15 vagy 65 évesek. Mindenki megtalálja az önmagának valót valót.
Nekem ők lesznek a gyógyulás felé vivő úton a társaim
Nektek akad kedvenc ékszeretek, ékszer készítőtök?
Ezek közül melyiket hordanátok szívesen?
Lánykáim abszolút kedvencei ezek a karkötők csillogásukkal, a kővel, ami kiemeli az egészet.
Andrisom erre a szettre szavazna, ha tehetné. Imádja piszkálgatni a kis fém golyókat a nyakláncon, karkötőn.
Ez akis szépség egyszerűségével, színével, szimbolikájával fogott meg!
Annyira rafinált megoldás ez egy ékszeren. Ráadásul a két szín szépségesen kiegészíti egymást!
Ő még nem volt rajtam. A finom púderos színével, még keresem a hozzá illő visszafogott, ám mégis igényes, alkalmi ruhát.
És ami nagyon távol áll tőlem. Merész, nőies, vadító. De annyira szép. Feldob minden ruhát. Az egyszerű farmer, kék póló összeállításomból igazi alkalmi viselet lett általa!
Perla Az ékszer öltöztet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése