Satsuma

2018. július 5., csütörtök

(Nem) fotózásunk története!


E csodaszép fotó készítője Dabis Gábor!

Mostanában hemzseg a netem napraforgóval pózoló, fényképezkedő, csodaszép fotókkal. Bevallom, elirigyeltem én is. Nekem kellenek olyan fotók. Nem lehet az nehéz! És mivel vidéken lakunk, így két hete akármerre megyünk, napraforgó táblát keresek, ami alkalmas. Meg is találtam az ideális terepet, amit alkalmasnak gondoltam. Igen ám, mert nekem az sem mindegy, milyen napraforgó legyen az. Ne túl magas, ne túl alacsony, jó sok legyen és felénk forduljon, ne más merre. Férj jókat szórakozott mindeközben, míg cselekvésre nem került a dolog.
Vasárnap, napfény, szabadság, időnk mint a tenger, hát fogtam a kis családot és elindultunk. Nem kell messzire menni, itt minden egy pár köpésre van. 
Szép ruha, haj beállít, mosoly felvesz. Na akkor álljatok be fiúk-lányok a sorba és én fotózok! Mondtam, hogy vidék?
Elvileg közeli kapcsolatban vagyunk a természettel.
Nagylányom rögtön kifakadt. 
-Ő bizony oda be nem megy. 
-Nem kell a közepébe, elég csak a szélen lenni.- nyugtatgattam. Fogd meg a szélén lévőt, nézd milyen szép. --Fúj, ez szőrös és szúr. Nekem nem kell fotó. Nem fogom meg. És még egy hangya is szalad rajta.
Én naivan gondoltam, hogy akkor majd a két kicsit csak megfotografálom. Szép álom maradt.
Vikim, a középső rögtön észbe kapott, hogyha hangya van, akkor bizony pókok is lehetnek és béka, meg kígyó. Egy méteres körzetébe sem ment a szotyivirágnak.
Hát jó. Akkor Andrisunkról csoda cuki fotókat készítek. De nem ér fel odáig...
 Férj szintén nem hajlandó közelébe menni a virágtáblának.
Akkor fél kézzel fogom a telefont, másik felemmel meg a gyereket emelem. Készítettem is vagy 20 fotót. Hát csak a gyerek vagy a napraforgó nem látszik rajta. Vagy egyik sem. Amin meg véletlenül igen, azon épp bekapni készül a virágot vagy ördögi fejjel széttépkedni, amit azért csak nem hagyhatok...
Így hát nem lett napraforgós csoda képe a családnak. 
De jól leizzadtam, annyi szent. Legközelebb mi virágzik? Hátha több szerencsém lesz. Vagy mégsem.
Ilyenkor gondol bele az ember, hogy pár szép, beállított kép mögött vajon mennyi munka, mi húzódhat. És a fotózást tanulni kell bizony, meg születni kell rá!
Hamarosan azért szépséges fotókat és nagyon jó fotósokat hozok nektek bemutatásra, hogy ne járjatok így, mint én!

Addig is a mesés fotós hétvégénk képekben...


Kedveseim ez nem mosoly, hanem viszolygás a kis pofin. Ez szúr!

Pók van rajta?

                                            Ehető?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése