2018. szeptember 20., csütörtök

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-My fluffy horse




Melyik lánykának ne lenne mesebeli vágya egy unikornis? Az enyémeknél előkelő helyet foglalnak el a kívánságlistán, az biztos. Most egy olyan anyukával olvashattok interjút, aki szintén ló és unikornis rajongó és már rengeteg csodapaci került ki a kezei közül. My fluffy horse

- Hogyan mutatnád be önmagad és vállalkozásod?  
Gulyás Krisztina vagyok 48 éves, egy 12 éves nagylány édesanyja. A fő foglalkozásom pénzügyi igazgató. Több mint 20 éve dolgozok a pénzügy területén, szinte minden szegletében jártam feladat és pozíció szempontjából. Mivel imádok kézimunkázni (varrás, horgolás, kötés, festés, rajzolás), 2015-ben megálmodtam az Emma Collection márkát ezen belül pedig a My fluffy horse terméket.

- Mikor kezdtél el foglalkozni egyedi kézműves termékek gyártásával? Honnan az isteni szikra, hogy vállalkozz és a két kezed munkáját kezd el értékesíteni?  
 Amióta a lányunk megszületett, folyamatosan felmerült bennem az igény az egyedi gyerekholmik iránt. Mivel a gyerkőc kicsi volt és dolgoztam mellette, nem volt időm arra, hogy neki minőségi egyedi dolgokat készítsek, mint játék, ruha, pulcsi. Azért ha időm engedte, készítettem neki pár dolgot. Lányom Bogi 2,5 éves kora óta lovagol, imádja a lovakat. 2013-ban a szülinapjára elkészítettem az első lovacskát neki. Egy egyszerű virágos vászonból készítettem, a sörénye és a farka szálanként volt befűzve himzőcérnából. Nagyon boldog volt, amikor megkapta, persze bevitte az oviba is. Ott a legjobb barátnője beleszeretett és kért tőlem egy lovacskát magának. Neki is készítettem egy hasonlót, és nagy volt az öröm. Évekig együtt aludtak a saját kis kedvencükkel a két lány. Mivel mindketten vitték mindenhova, így több anyuka kérdezte, hol vettem. Mondtam, hogy én varrtam. Többen mondták, hogy készíthetnék eladásra is. Így 2015-ben úgy döntöttem, hogy szeretném a kreativitásomat még jobban kiélni, mivel a szakmám ezt nem tette lehetővé, el kezdtem sorban varrni a kis kedvenceket.
Mindegyik egyedi, sorszámozott. Nincs belőle két egyforma, hiszen ez a lényege az alkotásnak. Ne legyen egy kaptafa.



- Lovak, lovak és unikornisok. Hogyan jött az ötlet, hogy e nemes és kitalált állatokkal foglalkozz? 
 Bogi mivel lovagol, így nagyon sok időt töltünk a lovak között. Megszerettem őket. Arra gondoltam, hogy lovas dolgokat szeretnék készíteni. Eszembe jutott, hogy már 2013-ban többen kérték, hogy eladásra is készítsek pónikat, mi lenne, ha belevágnék. Bogi már nagylány, a munka is jobban engedte, hogy szabadidőmben többet foglalkozzak a hobbimmal. Így neki láttam az alkotásnak. Minőségi puha kelméket, fonalakat és tömőanyagokat kezdtem keresni, hogy "fluffy" legyen a kis kedvenc. 
2016-ban az a megtiszteltetés ért, hogy az Eisenstadt-i karácsonyi vásáron megjelent a termékem. Oda csak pónikat vittem. Az egyik vásárló azt kérdezte, hogy unikornisom van e. Sajnos akkor nem volt, de adott egy ötletet nekem. Így el kezdtem készíteni unikornisokat is. Ezek sokkal népszerűbbek, mint a pónik és azóta már pegazusok is születtek. Azóta lovas vagy unikornisos mintás pihe puha takarókat is varrok gyerekeknek és felnőtt gyerekeknek egyaránt.

- Van olyan terméked, ami a kedvenced lett és végül nem váltál meg tőle? 
Igen, egy unikornisos takaró. Azt megtartottam magamnak. Valamint a lányomnak van egy kb 20 darabból álló saját gyűjteménye, mert amikor valami új kerül ki a kezemből, ő abból is kér egy példányt. 
Egyszer pedig a véletlennek köszönhetően elkészült pár olyan unikornis, aki "más" lett, mint a többi. Olyan lett, mint egy Down kóros szépség. Megtartottam emlékeztetőül, hogy mi emberek is attól vagyunk különlegesek, hogy mindannyian egyediek és a magunk nemében szépek vagyunk. Remélem, hogy ebből a pár darabból egyszer lesz lehetőségem ajándékba adni olyannak, aki ezt is értékelni tudja. Hiszen ők is nagyon puhák, minden szépség megvan rajtuk ahhoz, hogy valaki majd szeretni tudja őket, olyannak, amilyenek. Ők nálam vannak és várnak.



- Mit szeretsz a legjobban a munkádban? És mi okozza a legtöbb nehézséget? 
Azt szeretem benne, hogy amíg alkotok magam is gyerek lehetek. Nagyon szigorú szabályok között dolgozok, így nagyon fontos, hogy a bennem lévő gyermek is ki tudjon kapcsolódni.  Nagyon szeretem, hogy kelme boltokban nézelődhetek, és ha meglátok valami új anyagot, akkor rögtön elindul a fantáziám, mit és hogyan lehetne belőle alkotni. Sokat horgolok, az Emma Collection másik része, hogy táskákat, sálakat horgolok. Ezen termékek között is megjelenik az unikornis minta. Készülnek kislányoknak, nagy lányoknak unikornisos béléssel vidám színű táskák, vagy unikornis mintával ékszertartó készül falapra. Ezeket az egyéb termékeket a Tőlem FB oldalra teszem fel, hogy ne keveredjenek a pónikkal.

A nehézségek. Nehéz az időmet beosztani, hogy mindenre jusson és hatékonyan kihasználjam. A másik pedig, hogy nem vagyok jó marketingből. Mivel az alkotás sok időt elvesz, a reklámra nem sok időm marad. Próbáltam megjelenni magyar vásáron, mint Pici Piac és a WAMP design vásárokon, de elutasítottak. Van két FB oldalam és egy Insta. De ezek kezelése nem az én világom. Próbálkozok, de szerintem nem hatékony, amit csinálok, mert nincs benne tapasztalatom. 



- Mennyi idő, míg megálmodsz egy egyedi lovacskát, beszerzed hozzá az anyagokat és kész termékké alakul? 
Az újhoz kb egy hét kell. Egy póni kb 8 órát vesz igénybe. Ki kell szabni a lovat, összevarrni, kitömni, szemet berakni, az arcát az utolsó varrás után igazítani és végül szépítgetni szalagok segítségével. Sorszámozni, megírni a bilétáját, fotózni és feltenni a netre. Röviden ennyi. Persze ekkor minden fonal, szalag, cérna, anyag, tömőanyag a rendelkezésemre áll, mert előzőleg már beszereztem. Nagyon sok időmbe kerül, hogy a rövidáru üzletek (nagykert még nem találtam) nem árusítanak mindent egy helyen, így sokat szoktam rohangálni és egyszerre többet próbálok venni egyes dolgokból. A pénz azért ennek határt szab, mert a fonal, amivel dolgozok, a wellsoft anyag és a tömőanyag is nagyon drága. A biztossági műanyag szemeket külföldről rendelem.

- Mit gondolsz, hány állatka került ki a kezeid közül eddig, akik az új kis családjuknál laknak már? 
A sorszám nyilvántartás szerint 282 lovacska készült. Az alábbi országokban van a gyerekek vagy felnőttek kezében  lovacska: Magyarország, Ausztria, Anglia, Finnország, India. 



- Mi volt az eddigi legnagyobb örömöd a munkáddal kapcsolatban? 
Ha megveszik a lovaimat az önmagában nekem öröm. Ha látom, hogy játszanak vele vagy ölelgetik, szeretik akkor már boldogság. A legutóbbi két legszebb pillanat az volt, hogy egy ausztriai vásárban egy szőke kislány egy fekete unikornist boldogan ölelt, amikor megkapta. A másik aki "titokban" a kiállított pónikkal teljesen belefeledkezve játszott és beszélgetett velük. Ez a két jelenet és az ehhez hasonló visz tovább engem, hogy van értelme annak, amit csinálok.

- Hogyan tudod a kézműves munkádat összeegyeztetni a családoddal, háztartással, az életed más területeivel? 
Jelenleg interim pénzügyi vezető vagyok, vagyis tanácsadó. Így amikor éppen nem tanácsadok, akkor varrok, horgolok. Amikor dolgozom, akkor pedig esténként készítem a tárgyakat. A családom támogat ebben. A lányom a pónik kitömésében sokat segít, a férjem pedig a beszerzés, szállításban van jelen. Karácsony előtt, amikor nem 1-2 darabot  kell készíteni, akkor 2 barátnőm besegít a varrásban és a tömésben is. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése