2017. március 28., kedd

Reklámhatás


Azon ritka alkalmak egyike van, mikor nézem a TV-t vagy legalábbis be van kapcsolva háttérzajnak.
Sejtelmes fekete háttér, fekete márkás fehérnemű, igéző szempár, csücsörire felpumpált ajkak, csinos alakú csajszi.
Hogy mit reklámoz?
Bizony fehérneműt!
A csaj forog, vonaglig.
Az jár a fejemben, hogy ez a reklám kinek készült vajon? Mert nem nekem az biztos.
Taszít a tökéletes testű csajszi, mikor nekem átlagos van. Nem féltékenységből. Megdolgozott érte gondolom. Ez a dolga, munkája. Hanem az a tény, hogy rajtam nem állna úgy a tökéletes fehérnemű, így meg sem venném.
Férfiaknak szól? Ők vegyenek nőjüknek/ asszonyuknak? De azon nem fog úgy állni, mint a modellen.
Irigykedjünk, vágyálmokat kergessünk? 
Nyálat csorgassanak?
Kinek szól akkor ez a reklám?




2017. március 25., szombat

Nem unod még?





Te nem unod még, hogy mindig, mindenki és mindenhol meg akarja neked mondani a tutit?
Ez csak költői kérdés, mert változtatni úgy sem tudsz rajta. Csak meghallgatni és nyelni nagyot, majd elengedni.
Egyszerűen mindig jobban tudjuk, hogy másnak hogyan kéne, mit kéne és miért.
Beszól a szomszéd, a barátnő, a sarki közértes, az anyád/anyósod, az idegen az utcán...
Bármiért és bármikor. Vajon miért szeretünk kéretlen tanácsokat, okosságokat másokra tukmálni?
Figyelj oda, hogy te ne tedd!

Na látod, most én is az okosságomat osztom. De minek is?


2017. március 24., péntek

Koraszülés




Első gyermekemmel mikor várandós voltam, nem is volt téma a koraszülés. Eszemben sem volt. Akkor azt hittem, hogy az csak másokat sújthat, ahol valami nagy gond van eleve. Nem olvastam utána, nem foglalkoztatott. Volt pár bibi a terhességem alatt, de nem vettem komolyan. Voltam baba visszatartáson is, de akkor is szentül meg voltam győződve róla, hogy kibírja odabent végig. A gyógyszerek, amiket akkor kaptam bent tartják babát végig.
Aztán Daniellám megérkezett hamarabb majd 4 héttel a kiírtnál, váratlanul. Szerencsére nagy súllyal(2800gr) és egészségesen. Velem maradhatott és így elszállt a fenyegető rém a fejem fölül. 
De a végét nem tudtam kiélvezni, elvettek tőlem közös perceket, órákat, napokat. Kicsit úgy éreztem. 
Aztán mikor második babámmal lettem várandós, ott már az elején kezdődtek a gondok. Szépen utána olvastam a koraszülésnek, de csak úgy felületesen. Viki is úgy döntött, hogy hamarabb kopogta, így ismét kórház. Szerencsére kétszeri visszatartással, kórházi 6 hetes tartózkodással a végéig velem maradt a pocakban. Ismét megúsztam. Jó kis súllyal 3620 gr-al érkezett közénk.
Andris, a kicsi harmadik manóm már a 20. héttől kemény fekvésre ítélte anyát. Végig rettegtem a terhességet a koraszülés miatt. Tücsköt-bogarat végig olvastam most aztán. A kórházba kerülve a 35. héten mindenkit kikérdeztem a koraszülésről, a PIC-ről és mindenről. Szerencsére a sors megint megkegyelmezett és majdnem a végéig bírta, csak két és fél héttel szültünk hamarabb. Ráadásul igazi óriásbébi is lett szerencsére, a maga 3950 gr-val.
Szerencsés vagyok! De nem kísértem a szerencsém. Nálunk többször ne kopogtasson a gólya.
Viszont láttam sorsokat, rettegő anyákat, túl korán megindult szüléseket, csöpp babákat, rémületet. Nem kívánom senkinek! Ezért is ragadtam klaviatúrát. Ez egy olyan dolog, amiről szintén beszélni kell. Te is lehetsz koraszülött baba anyukája. Nem tudhatod mit hoz a sors. Így rögtön el is olvastam egy anyuka megjelent történetét, aki iker babáival bekerült a körforgásba, a PIC-re kerültek. Most már egészséges nagyfiúk. Az anyuka úgy döntött megírja a történetét, hogy másokba lelket öntsön, hogy másoknak segíthessen. Hogy a kórházon segíthessen! Aminek elkelne a támogatás.
Itt elolvashatjátok az ő történetét és segíthettek:
http://patakgyongyver.hu/
Könyves blogomon hamarosan írok is a könyvecskéről, na meg a történet szereplőiről is. 

Legyen szívügyünk ezek a pici babák segítése!

2017. március 23., csütörtök

Hány az annyi?






A ma reggeli kávémmal és egy cikkel sikerült emelni a vérnyomásom. 
Lehet, hogy reklámozom ez által, de itt a cikk és alatta a kommentek:

Egyszóval, aki nem olvassa és rongálja magát ilyenekkel.
A cikk arról szól, hogy ő miért vállal csak egy gyereket. 
Szíve joga.
Mindenki döntse el, hogy mennyi gyerek fér az életébe. Mennyit tud ideggel bírni. Mennyit tud finanszírozni a lelkiismerete szerint. Mennyi gyerekre vágyik. 
Magánügy. 
Ne szóljunk bele mások életébe!
Ha gyermektelenül szeretne élni, éljen úgy. 
Ha egy gyerkőcke fér bele, akkor úgy. 
Ha 10, akkor meg úgy. 
Felelős felnőttek vagyunk. Azt hiszem, legalábbis remélem, mindenki el tudja dönteni, neki és párjának hogy jó. Na jó, nem mindenki sajnos. sok a túlvállalás.
Ne mások elvárásai miatt szüljünk. Magunk miatt.

De nem is ezen akadtam ki.
 Hanem ahogy a "kedves" cikkíró és pár társa kikiáltotta a több gyerekes családokat csókra, szociális segélyre, családira vadászó csoportnak. 
Kikérem magamnak!
Soha nem szülnék csak ezért! Az változik.
Én a gyermek szeretete, mosolya miatt szültem hármat. A mi családunk így kerek. Szívem szerint még nem állnák meg. Oda fér még baba. Csak az eszem, pénztárcám, idegeim, testem nem enged már többet.

A cikk következő pontja, ami kiverte nálam a biztosítékot szintén. 
Nem kell a testvér, az csak visszahúzó erő, sosem látott még egymást szerető testvéreket. Megkülönböztetés van mindig és harc.
Mindhárom gyerekem máért, máshogyan szeretem, de ugyan olyan nagy szeretettel.
Sosem emelnék ki egyet és ajnároznám csak őt. Sosem különböztetnék meg!
A cikk írója elég érdekes helyen lakhat, ha nem látott még szerető testvéreket.
Húgom és öcsém is van. Nem mindig zökkenőmentes a viszonyunk, de ha kell, tűzbe mennénk egymásért és összetartunk.
Lányaim "ölik" néha egymást, de ha már fél napot nem látják egymást, akkor keresik, kérdezik, hiányolják a másikat.
"Öcsi" a legkisebb lehetne féltékenységet szülő új betolakodó, de imádják, puszilgatják, és ha az ágyában alszik 5 percet is, már keresik, hol van. Reggel első gondolatuk egymást keresni és este is puszival búcsúznak.
Nem tudom, hogy 10-20 év múlva is ez lesz-e, de remélni merem!
Nevelés kérdése.

A következő pont szintén nagy vitaindító. 
Mennyire finanszírozzuk gyermekünk életét.
Kis korban persze én veszem a pelenkát, popsi törlőt, ruhákat és hasonlókat, az ő pénzéből (Családi, gyes, gyed és társai az ő pénzük igenis, na meg az én fizetésem a nevelésért minimálisan). Aztán mikor nagyobb fizetjük a tandíjat, öltözködést, bulizást. Jó, ha valamennyire el tudjuk az életbe indítani. Na de mennyire?
Csak akkor szüljön valaki egynél több gyereket, ha mindegyiknek tud autót, lakást, lagzit állni?
Szerintem nem. Segítse, ahogy tudja, na de én miért éljek, dolgozzak, küzdjek, ha a családom mindent a seggem alá tol és megvesz nekem. Hol marad az életcél? Hol marad a küzdés, tervek? Szerintem szülőként nem az a dolgunk, hogy mindent megvegyünk gyermekeinknek. Segítsük a tanulásban, életben, amennyire tudjuk. De ne mindenben. Kell nekik is valamiért megdolgozni!

Az idő, mint tényező. Szép dolog, ha valaki odaadó és csak a családjának él. De fárasztó is egyben. Nem mindenkinek való a sokgyerekes lét. Van, aki szívesebben él a hobbyjának. Ettől még nem önző.
Itt jön képbe az a családmodell, ahol nem szeretnének gyereket. Megértem. Nem mindenkinek való. Csak azért szülni, mert elvárás, butaság!
Nekem gyermekeim mosolya többet ér egy hobbynál. Volt olyan hobbym, amit teljes szívből csináltam. ma már nem fér bele az életembe. Kicsit hiányzik. de jó szívvel mondtam le róla a gyermekeim javára. Akinek ez nem megy, annak nem való gyermek vagy még több gyermek. Ettől nem lesz önző. Én más hobbyt kerestem, amit mellettük is teljes gőzzel csinálhatok. Ilyen például ez is, az írás. na meg az olvasás:)

Ennyi energiája van. Nehéz napi 24-ben gyermekre koncentrálni. Nem is mehet segítség nélkül. Ráadásul gyermeke válogatja. Nekem a nagyobb nagy figyelmet követel folyton. A kicsi kisebbet, ő elvan a maga világában jól és ritkán "kell" külön foglalkozni vele. Persze mindkettő annyi figyelmet kap, amit igényel és tudok adni. 
De ezt is lehet egyszerre. Rajzolunk hármasban, míg a legkisebb a hasamon piheg.
Sétálunk a szabadban, míg a legkisebb babakocsizik vagy kendőzik velünk együtt. Külön programok is vannak, bár kevesebb.
Maximálisan el tudom mondani így is mindhárom személyiségjegyeit (kisebbét még tanuljuk), tulajdonságait, erősségeit, nem szeretem dolgait, kívánságait, kedvenceit...
Három gyermek életútját is lehet egyengetni ugyan úgy.

És hogy az utolsó pontot is megcáfoljam. Egy család nem gyermektől lesz család. Ha egy férfi és nő (uram bocsá nő és nő vagy férfi és férfi) szereti egymást és együtt él, akkor az már család! A gyermek csak kibővíti ezt az egységet.

Nem mondom meg, ki mennyi gyermeket vállaljon.
De nekem a három szépségesem mosolya, ölelése, kacagása mindennél többet ér. lehet, hogy közhely, de így van.



Aki enélkül is teljes? Azt is megértem.
Aki egy gyermekkel elégedett, azt is megértem.
Akinek 5, 7, 10 gyermeke van? Megértem. Csak csodálni tudom a türelmét!

Mindenki éljen úgy, ahogy neki jó!
De legfőképpen úgy, hogy más életét ne gúnyolja, szóljon bele!




2017. március 22., szerda

Pihenő nap





Minden reggel eldöntöm, hogy ma pihenő napot tartok maszatkával. 
Márpedig a reggelek korán kezdődnek és az éjszakák későn végződnek.
Jó lenne egy összebújós, beszélgetős, semmittevős nap...
Aztán ahogy indul a reggel, végül "nem" csinálok semmit.
Lányokat ovira készítem, beágyazom a számos ágyikót, kiszellőztetek, elpakolom a szennyest, akkor már elindítok egy mosást, elpakolom az előző egy-két-há mosást, összeszedem az elmaradt játékokat, leviszem az éjjeli poharakat, tányérokat, szemetet kiviszem, kipakolok a mosogatógépből, bepakolom a koszost, elmosogatom a kézi mosogatós dolgokat, elporszívózok itt és ott, akkor már felsöpröm a másik lakrészt is, de mosok is föl rögtön, leülök megnézem az üzeneteket, emaileket, blogpostot írok(igaz azt napközben is mindig fejben tervezgetem mikor-miről és mit is írjak, hiába sok a mondanivalóm). Közben baba ébred egyszer-kétszer, éhes, sír, hogy vegyem fel. Fél kézzel csinálom a többi dolgot, ő a másik kezemben vagy a kendő batyumban. Reggelizni is kéne. Ja, hogy már 11 óra? Na de a kávémat megiszom azért. 
Boltba még nem voltam. Mindegy, majd délután.
Folytatom a további sort. És már dél van. Persze "nem" csináltam eddig semmit.
Ebéd. 
Majd kiterítek, indítok egy újabb mosást. Ismét üzeneteket nézek. Sütök egy gyors sütit lányoknak(és magamnak).
Na most már aztán semmit sem csinálok, ráérek. 
Már megint 3 óra. 
Szép idő van. Akkor elsétálok a lányokért az oviba, mazsolával szellőzünk kicsit. Boltba menés.
Haza vesszük az irányt. Kéne vacsorát készíteni... 
Míg az elkészül, ovis beszámolók, udvaron szaladgálós gyerekek. Vacsi és már jöhet is az esti rutin, fürdés, fogmosás, mese...
Most jön az én időm. Egy kis fürdés a wellnes javára. Olvasás is bele fér vagy két oldal. Írni is kéne arról a könyvről még. Megint jár a fejemben valami, amiről szívesen értekeznék.
Vége a napnak. És én ismét nem csináltam semmit. 
Na majd holnap:)

Na de kinél nincs így? Gondolom mindenkinek ismerősek a soraim:)

2017. március 21., kedd

Anyai elvárások





Minden nő felé millió elvárás van érvényben. 
Mikor várandós leszel és megszületik a kisbabát, még több kerül a válladra.

Legyél fitt, üde, csinos, ápolt, annak ellenére, hogy sem időd, sem erőd hozzá.
Mert ha nem fogysz le rögtön szülés után/sokat hízol terhességed alatt, akkor elhanyagolod magad és férjed, párod. Nem beszélve az egészségedről. 
Bizonyára sok anyuka megkapta rögtön a kérdést, hogy mikor akar lefogyni? Miért nem sikerült még? Mennyit hízott várandósága alatt? Nem mozgott semmit?
Persze a séród is legyen belőve. Ne kinyúlt mackónadrágba rohangálj otthon, hanem nézz ki valahogy. 
Akik ezt kitalálták, nem tudom hogy léteznek otthon? Magassarkúban, frissen fodrászoztatva, manikűrrel végezd a háztartást? Babádnak biztosan fontos, hogy a hajad hogy áll? Csini szerkóban fog lebüfizni/pisilni/kakilni vagy mi a szösz?
Nem mondom, adjunk magunkra. Legyünk lehetőségekhez mérten tiszták és ha jön valaki ne a legkényelmesebb nacink viseljük, ami kinyúlt, lyukas...
Na de ez a legfontosabb biztos?


                                     Vörös Adri fotó

Edz is, mert az is kell, hogy csinos legyél és egészséges. És persze az idegeidnek is jót tesz.

A lakás csillogjon-villogjon. Legyen steril a baba érdekében. Ne legyen szana-szét semmi, még egy kiskanál vagy játék sem. Legyen kimosva-kivasalva-elpakolva-portalanítva-mosogatva. Egy porszem se tapadjon sehová. Hogy mindezt hogyan(főleg ha babád nem alszik, nyűgös, kézben van csak el) és mikor végezd el? Talán éjjel. Néha kitalálom, hogy manókat fogadok fel, akik éjszaka rendbe tesznek mindent. De jó is lenne.
Ja de ne fogadj se bébiszittert/nagymamát/barátot, aki vigyáz addig a csemetédre és takarítónőd se legyen, mert akkor már nem szuper anya vagy.
Ilyenkor szokott feljönni, hogy bezzeg a nagyanyáink korában még mosható pelusok voltak, amit kézzel intéztek, kapáltak, állatokat tartottak...és így tovább.
Neked van mosó és mosogatógéped, mit akarsz hát?
Ez egy külön postot is érdemes, régen és most a nők helyzete. Egyszer meg is írom...

Süss és főz rendszeresen. A kaja rendelés nem ér ám! De finom legyen és egészséges. 
Fél óra alatt elkészíthető kajákban bizony már nagyon ott vagyok. Bár leginkább a mama főztjét esszük. Ha jön vendég azért valamivel meg tudd kínálni. Ciki ilyenkor a bolti süti vagy a száraz, előrecsomagolt? Tudom egy vendég sem azért jön, na de akkor is...

Kreatívság fontos. Egyedül tervezd és fesd ki a lakást. Készíts a gyerekkel kézműves dolgokat. A lakásodba varrj kispárnákat...Mindent te csinálj saját kezűleg, mert az olyan trendi.

A gyerekeidet se hanyagold el azért. Játssz velük, vidd őket foglalkozásokra, gyűjtsetek élményeket, tanulni kell vele, legyetek szabad levegőn...
Itt aztán pláne nagy elvárások vannak. Az nem is rendes gyerek, akit legalább három előfoglalkozásra, sportra nem visznek. Ja hogy az is idő és még zsonglőrködsz is, hogy időben mindenhová oda érjetek? Van ez így.
Pici babád pedig egy percre se hagyd magára. Foglalkozz vele a nap minden percében. Ez természetes. Csak akkor hogy is állunk a többi pontban foglalttal?
Én tuti mindent dobok, ha sír a csemete vagy foglalkozást igényel. Ez van.




Dolgozz is, mert milyen anya az, aki elvárja, hogy eltartsák? Így még jobban bonyolódik az életed, az időd kezd a nullával egyelőre redukálódni.

Élj. Legyen hobbyd, hogy ne gubózz be, ne legyél depis. Tartsd a kapcsolatot a barátaiddal. jelenj meg mindenhol, ahová meghívnak. Rendezz te is összejöveteleket.
Azt hiszem, mire ide érsz, már elfogyott a szufla és az idő is.

Pedig még aludni is kéne és elfogyott a kiutalt 24 órád. 
Kéne még pár...

Tudtok még elvárásokról?Van amit kihagytam?


2017. március 10., péntek

Másállapotot a szülészetben





Szerencsés vagyok. Van három szépséges gyerkőcöm, akik egészségesek!
Van három olyan szülésélményem, amire szívesen emlékszem vissza. 
De nem mindenki ilyen szerencsés. 
Ez az a téma, amiről beszélni kellene, sőt kell!
Kevés nőről tudok, aki elégedett a szülésével, a kórházával, a körülményekkel. Pedig életünk legfontosabb pillanatai ezek! Boldogan kellene visszaemlékeznünk e percekre!

Mindenkinek jár a kiegyensúlyozott lelkületű terhesség, a szülés oly módja, ami anyának-apának és babának jó!
Jár az emberséges viselkedés, emberszámba vevés.
Mindenkinek jár a tájékoztatás!
A választhatóság, hogy ott, azokkal, annyi ideig és olyan testhelyzetben szüljön, ami neki és babának jó!
Jár a nem beleavatkozás, csak ha muszáj!

És mindez járhatna nem csak borítékkal, megválasztott kórházzal vagy orvossal, szülésznővel!

Orvos vagy. Nővér vagy. Szülésznő vagy. Csecsemős vagy.
Téged is szült valaki. Te is szültél vagy fogsz, ha nő vagy! 
Te tehetsz a feltételek, álmok beteljesüléséért!
Nehéz, olykor nem hálás feladat. 
Munka. De nem csak az!
Valakinek az álma, a vágyott pillanata, élete mérföldköve!
Tessék oly körülményeket biztosítani, hogy jó legyen.
Támogass, segíts, tájékoztass, kövess, kérj...

Kedves kormány!
Fizesd meg a kórházi dolgozókat (adj nekik több szabad napot) és anyákat, akkor több baba lesz. Nagyobb népszaporulati kedv.
Emberi körülményeket a kórházakba, több anyagi támogatást, felújításokat, eszközöket, gyógyszereket, gépeket!

Te anyaként emeld meg a hangod! Mond el panaszod, bánatod, örömöd, kívánságod!
Hisz a te lányod is szülni fog vagy fiad leendő felesége!


Tegyük rendbe az egészségügy e szegmensét kezdetnek együtt!
Itt megteheted az első lépésed!
Orvosok, nővérek, szülésznők is jelentkezhetnének!

masallapotot@gmail.com

3 gyerekes lét




3 gyerekkel a :
- nagy bevásárlás felér egy túlélőtúrával Bear Grylls féle módon
- az élet reggelente kaotikus és rohanó
- éjjelente túl rövid(valaki tuti mindig kel)
-  a hangerő nem csak méhdongás a kaptár közepén, hanem diszkó
-  az élet fáradságos, álmosító, hízlaló vagy fogyasztó és tele van logisztikával(nem beszélve a dokikhoz járkálást)
- wellnes van minden nap, mert egy hajmosásnak is tudsz örülni
- az utazás álom, de a rém fajtából(tuti valaki éhes, szomjas, pisilnie kell vagy bekakilt, kikötötte magát, ordít és a legjobb esetben mondókázós vagy alszik mindenki)
- kocsi sosem lehet túl nagy vagy széles(vajon miért nem tudnak 3 gyerekes autót is tervezni normál áron)
- egy hétköznapi séta felér egy konditeremmel a hatvan kismotor, játék, táska cipelése miatt
- egy táskád sem túl nagy, hidd el
- egy nyaralás nem épp pihentető( nem beszélve a belépőkről, amik családként 2+1 vagy 2+2 felállást ismerik csak)

És végezetül 3 gyerekkel az élet háromszorosan BOLDOG. 
Mert háromszor annyi mosolyt, ölelést, szeretgetést kapsz!

Vajon a még több gyerekeseknél mi a nehéz, megmosolyogtató még? Ők hogy bírják?
Nektek mi a nehéz vagy a legszebb?

Minden anya egy hős! 
Akár egy gyermeke van, akár húsz!


2017. március 6., hétfő

Pakolás





Kezembe kerül Marie Kondo könyve a minimalizmusról.

https://moly.hu/konyvek/marie-kondo-rend-a-lelke-mindennek




Sajnos nem tudok ilyen hideg fejjel, ily módon rendet rakni a lakásban és mindentől megszabadulni. Pedig mennyivel kevesebb takarítani valóm lenne, mennyire egyszerűbb lenne a rendrakás és a 24 órából nem a pakolás tenné ki a felét legalább.
De rengeteg álom, emlék köt minden kis aprósághoz.
Mindenesetre másodjára vágok bele a könyv inspirálására a nagy szanálásnak. Most talán még több dolgot engedek el és szabadulok meg tőle.
Ti mi az a dolog, amitől tuti nem váltok meg?
Nekem három dologtól a legnehezebb megválni. 
Az egyik a baba ruhák, cipőcskék. Mindegyikhez több-kevesebb emlék fűz. De értelme nincs pakolgatnom őket a lakásban. Talán azért párat megtartok...
Aztán az esküvői meghívók, gratulációk, költségvetés, mozijegyek, nyaralós papírkák és hasonló szentimentális apróságok. E téren javulást tapasztalok. már több dologtól sikerült megválnom.
És az utolsó nehéz ügy a könyvek. Rengeteg olvasott és olvasatlan könyvem van. Csak gyűlnek és gyűlnek. Közel 900 könyvem van, amiket elhelyezni esztétikusan, kevés porolni valóval nehéz.Van, amit még 8 éve szereztem be, de sosem olvastam. Akkor fontosnak tűnt. Aztán a sok kapott reci könyv... 
A dedikált példányok azok, amiktől sosem fogok megszabadulni, még akkor sem, ha nem szerettem magát az olvasmányt.
De remélem itt is sikeresen megjavulok majd.
Eddig büszke vagyok magunkra, mert egész jól haladunk. két szobából(háló és gyerekszoba) megszabadultunk 3 zsák kidobandó szeméttel, 4 zsák elajándékozandó cuccal és 2 zsák eladandóval. Ez a zsák 60 l kukás zsákot jelent amúgy. Csak ne haladnánk ilyen lassan. Van még jó pár helység, amit ki kell porolni, válogatni még.

Nem szeretném, ha így nézne ki a lakás a végére azért:)





2017. március 5., vasárnap

Udvariasság...

Rég jártam erre. Ennek millió és millió egy oka van. Elsősorban egy problémásabb terhesség és egy újabb kisemberke érkezése a családba.
Majd erről is írok valamikor és az időhiányról, mi a fontos stb...
De kikívánkozott egy most történt dolog okán valami, továbbá egy másik blogger postja alapján is ez a téma.

Sétálsz az utcán egyedül, kisebb vagy nagyobb gyerekkel, gyerekekkel, betérsz egy boltba vagy máshova. 
Rég nem látott ismerőssel találkozol vagy egy éppen tegnapival, egy boltbéli, majd minden napi találkozós emberrel, a postással vagy mit tudom én... 
A helyzet eddig mindenkinek ismerős. Persze megkérdezik, hogy hogy vagy.
Ilyenkor mit is mondj?
Zúdítsd rá gondod bajod, örömöd, bánatod vagy csak udvariasan válaszold, hogy jól. 
Felötlik benned, hogy vajon tényleg érdekli vagy csak udvariassági formula. 
Meg is hallgatja mondanivalód vagy csak a magáét mondja.
Mit gondoltok, érdemes ilyenkor őszintének lenni, válaszolni?
Mire jó egyáltalán ez az álkérdés?
Tényleg érdekli másokat hogy vagy, vagy csak megszokás kérdése ez a fránya kérdés?