2018. július 31., kedd

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- M-I Collection



A következő interjúalanyom egy gyermek ruhákkal foglalkozó kis családi vállalkozás. Imádom, hogy közösen, együtt dolgoznak. Fogadjátok sok szeretettel M I Collectiont!

-Mikor indult és mivel foglalkozol pontosan?
Webáruházunk 2017.június hónapban indult.
Én, mint cégvezető, már 18 éves korom óta a ruhaiparban dolgozom. Nagyon sok céggel és magánszeméllyel álltam munkakapcsolatban, és váltottam valóra álmukat, elképzelésüket.
Úgy gondoltam, hogy itt az idő az én álmom megvalósítására. Mertem nagyot álmodni. Családom biztatott, és megerősített benne, hogy én is tudok saját márkát létrehozni, életre kelteni. Minden támogatást megkaptam az induláshoz.

- Ez egy családi vállalkozás. Kinek, mi a feladata?
A lányom a modellek, a színek, a stílus formálásában segít. A fiam a fotókat készíti, szerkeszti és az oldalon elhelyezett szöveges tartalmak megírásában közreműködik. A férjem építette fel a webáruházat, és gondoskodik az akadálytalan működésről. Tehát ez valóban egy igazi családi vállalkozás.

- Honnan a nevetek?
A nevünket és logónkat a lányom és az én keresztnevemből találtuk ki. Mónika és Ildikó.
M-I



-Pontosan mit is vásárolhatunk nálatok?
Gyerekruha készítéssel foglalkozunk, ami magába foglalja a baba és a kis kamasz ruházatot. Ide tartoznak a hálózsákok, az alkalmi és szabadidő felsőruházat is. Mi találjuk ki a fazonokat. A színeket és anyagokat úgy válogatjuk össze, hogy kövesse a divatot, de mégis megmaradjon a saját arculatunk. Igazából a működésünk elején vagyunk még. Keressük a helyünket a piacon. Folyamatosan kutatjuk, tervezzük azokat a termékeket, amiket nem találnak meg a vevők minden sarkon. Nehéz, mert nagyon sokan vagyunk a ruhaiparban. Próbáljuk a felnőtt divatot átvezetni a gyerekruhára, persze bizonyos keretek között. A nagyobbak is szeretnek a legújabb trendnek megfelelően öltözni. Ez rengeteg munkával jár, ezért lépésenként tudunk csak haladni. Folyamatosan bővítjük kínálatunkat, érdemes hétről-hétre visszalátogatni oldalunkra. 

- Mire figyeltek a minőség kapcsán?
Előnyünk lehet, hogy saját szabászatunkban, varrodánkban készülnek termékeink. Ezáltal gyorsan tudunk reagálni, és akár pár nap alatt is újat tudunk alkotni.
Az anyagválasztásnál elsősorban az összetételt nézzük. Minél inkább pamut, bőrbarát, könnyen kezelhető, kellemes fogású természetes anyagokból válogatunk. Fontos számunkra, hogy a gyerekek és az anyukák is meg legyenek elégedve.

-Hogyan készülnek a termékek?
A megfelelő anyag kiválasztása után a termék gyártása az én feladatom. A kitalált modellnek elkészítem a szabásmintáját. Ezt követően kiszabom, és megvarrom. Természetesen ez sokkal bonyolultabb, egyszerűsítve így néz ki a munkafolyamat. Az elkészült mintadarabot felpróbálom egy gyerkőcre. Ha minden rendben van, jön a szériázás. Ez azt jelenti, hogy a mintadarab alapján több méretben elkészítem a szabásmintát. Következhet a termékfotózás. Az elkészült képek felkerülnek az áruházba a részletes leírásokkal. Egy új termék elkészítése lehet pár nap, de előfordul, hogy beletelik egy-két hétbe is.



- Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Nagyon élvezem a munkám. Mondhatni a munkám a hobbim. Nagyon összetett és időigényes, mire minden a helyére kerül. Persze a családom nélkül nem menne. Az ő munkájuk legalább olyan fontos, mint az enyém- a fotók adják el a terméket, de a web áruház nélkül nem tudnám eladni a kollekciót.
Folyamatosan törekszem a fejlődésre. Egyre több új ötlet van a fejemben. Különleges szeretnék lenni, ezáltal többet adni a vevőimnek. Ha megrendeli a termékemet, ne csak egy ruhát lásson, hanem érezze, a szívem-lelkem is benne van.

És hogy hol találjátok az M I Collection-t?
Itt és itt is.
Kívánok a kis családi vállalkozásnak minden jót és sok-sok egészséget, boldogulást, további eredményes munkát!

2018. július 24., kedd

Önbizalomba öltözve





Néha elveszek. 
Nő vagyok, feleség vagyok, anya vagyok.
Sajnos az önbizalmam úgy csökken, ahogy a korom szám növekszik.
Az ember nem gondolná, ha rám pillant. Ügyesen tudom leplezni, hogy zavarban vagyok, hogy nem csattanok ki az önbizalomtól. A jó kis beszélőkém és mosolyom mögé rejtem. 
De ez nem igazán jó. Néha úgy kelek fel, hogy csak tükröt ne kelljen aznap látnom. Nincs is túl sok itthon, de az a kevés, ami van, azt is kerülöm ezerrel. Aztán van, hogy jól érzem magam a bőrömben, elfogadom olyannak magam, amilyen vagyok. De ez a ritkább.
Néha teljességgel nem foglalkoztat a dolog, jól elvagyok a kis életemmel. Máskor borzasztóan zavar, hogy hogy nézek ki, milyen az alakom, a ruhatáram, az arcom, a ráncaim, a hurkáim... Aztán újfent nincs gondom. 
De rejtve, csendben, alvó üzemmódban befészkelte magát azért, hogy "vajon mit szólnak mások ahhoz, hogy nézek ki" vagy az, hogy "miért nem vagyok 20 kilóval" kevesebb, "miért nem vagyok olyan csinos, mint ő"...
Gyermekeimnek és férjnek jó vagyok így. De önmagammal nem vagyok elégedett. Nem másnak akarok tetszeni, hanem magamnak. Csak jól akarom érezni magam a bőrömben. Csak egy fényképre szeretnék úgy ránézni, hogy nem azt vizslatom, mit radírozzak, fotó javítsak fel rajta... Csak a tükörbe, kirakatba szeretnék úgy belenézni, hogy egy picit elégedett legyek önmagammal. Teszek ellene és érte. Sportolok, egészségesen igyekszem étkezni, mozgok. Talán fejben kéne magamban rendet tenni inkább. Nem tudom. Lehet. De kell egy kis tuning.

Így arra gondoltam, némi segítséggel, egy kis önbizalom terápiába kezdek.
Hogy mi kell hozzá?
Pár csinos ruha, szép ékszerek, egy kis idő, egy jó helyszín, egy még jobb fotós és adj hozzá mindenképp egy csipetnyi jó kedvet is.

Az elkészült fotók igazán olyanra sikerültek, ahogy szerettem volna.
Megmutattam magamnak, hogy ennyi idősen, ennyi kilóval, anyukaként is tudok tetszeni magamnak olykor. Nem kell mindig toppon lennem. De néha jól jön egy kis kényeztetés. Egy szebb fotó rólam. 
Felírnám receptre minden önbizalomhiányos nőnek, asszonynak, lánynak ezt a módszert!
Ilyen vagyok, anya vagyok. Ez vagyok én retus és mindenféle egyéb nélkül. Van előnyös oldalam is. 
Nem vagyok fotómodell és nem is szeretnék az lenni. 

Talán egy jó pár hétre elkísér a vicces csámborgásunk a Hajósi Pincefaluban, ahogy próbálunk pózolás nélkül, természetesen viselkedve azért viszonylag előnyös képeket készíteni. És elkísér a tudat is, hogy tudok szép lenni önmagam számára is, ha nagyon akarok! Más nem számít.

A segítségemre ebben a BonPrix, a Perla és a Picikék fotó volt! Ezúton is köszönöm, hogy rendelkezésemre álltak.











BonPrix adta a csinos ruhákat hozzá, amiben kényelmesen, ám csinosan feszíthettem.
Perla az ékszerekkel dobta föl a képeket.
A Picikék fotó pedig igyekezett feloldani a gátlásaimat, lekapni egy-egy jó pillanatot.
A szépséges hátteret a Hajós Pincék szolgáltatta és a lenti nappalink.

Nem mondom, hogy egyszerű dolga volt a fotósnak. Befeszülök, ha véletlenül is észreveszem, hogy fotóznak, kameráznak. Nem az én világom. Egyszerűen nem tudok annyira ellazulni. A szemem folyton becsukom. A szám pedig csak jár és jár...
De elmondhatom, hogy jól éreztem magam.

A BonPrix ruhákat itt megtaláljátok ti is, ha kedvet kaptatok a megvásárlásához.
Az ékszereket pedig itt tudjátok megnézni.

Varázslatos cipőcskék SlipStop módra


Már hetek óta készülök írni erről a cukiságról, de mindig elmarad. Most pótolnám e hiányosságom. 




Számtalan esetben, helyzetben próbáltuk már a cipőcskét, csak a legfontosabban nem volt alkalmunk, vizes környezetben. Pedig egy SlipStop cipő főként fürdéshez, tengerezéshez alkalmas.
Eddig szuperül "vizsgázott", így szemernyi kétségem sincs afelől, hogy az eleddig elmaradt vizes környezetben is alkalmas viselet.
A cipő igazán sok izgalmat megélt már nálunk. Jött velünk karatézni, népitáncolni és itthon is használta nagylány.

Imádnak mezítláb csattogni. Kényelmes is úgy, igazuk van. És egészséges is cipő nélkül mászkálni. Nyáron még hagyján, na de télen?
Olykor azért hideg a kő járólap és a laminált is. Zokni két perc alatt nincs a lábukon, mert zavarja őket a játékban állítólag. Így télen is használtuk, teszteltük. Szuper! Nem fázott a lába és fölfázás sem volt egyszer sem!

Karate  mezítlábas sport. De szünetben, mikor inni megy, az öltözőbe leül kicsit, akkor valami könnyen felvehető jól jön a talpakra.
Népitánc próbákon, fellépéseken is nagyon jól jött a kis csuka. A népitáncos pacsker is hasonló konstrukció, csak ez kevésbé csúszós és tartós, mint a népi cipellő. Így azt védve jól jött a meztelen talpakra ez a cipőcske.
Aztán óvodában benti cipőnek is el tudom képzelni gond nélkül. Könnyen fölhúzza a gyerek egyedül és mégis olyan, mintha ott sem lenne a talpán, nem akadályozza a mozgásban.
Első cipőként is el tudom képzelni, mikor járni tanul a babóca.
Játszóházba, játszótérre és hasonló közösségi helyekre szintén.
És persze az említett strandoláshoz, tengerezéshez szintén.

Reményeim szerint eljutunk idén még valamerre fürdeni, így ott is tudjuk tesztelni a Slip-Stop cipőket majd. 
De úgy voltam vele, hogy addig is be szeretném mutatni nektek.

Aranyos, vicces, tartós, kényelmes, praktikus, sokoldalú.
Egy olyan mamusz(Vikinek papusz), amit bátran a gyerekre lehet adni bármilyen helyzetben. 
-Véd a hőhatások ellen, legyen szó hidegről vagy túl melegről. 
-Véd az elcsúszás ellen. Egyszer sem esett el manóm benne. 
-Véd a kosz ellen. Este, mikor fél óra áztatás után is fekete a gyerek talpa? Az megvan?
-Véd mindenféle baciktól. Nem lesz gombás vagy nem kap el kéz-láb-száj fertőzést...
- Tartós. Egy szálhúzódás sincs rajta, pedig nyúzzuk egy ideje.
- Könnyű, kicsi, így bárhová el lehet csomagolni, nem foglal sok helyet.
- Színes, mintás, egyedi, így könnyen megkülönböztethető mások cipőjétől.
- Sokoldalúan használható.
- Könnyen tisztítható, tisztán tartható.
- Gyorsan szárad, a jó anyagminőségnek köszönhetően.

Nálam jelesre vizsgázott. Be kell hogy szerezzek a többi gyerkőckének is egyet. De attól sem zárkózom el, hogy magamra kapjak egy hasonló mintázatút, mint Dancimé. Annyira jópofa!



2018. július 23., hétfő

Anya Paradicsom(Fejlessz játszva, okosan)





A 3 kicsi miatt számomra nagyon fontos, hogy egy játék ne csak jó áron legyen, hanem praktikus, maradandó és valamennyire fejlesztő is legyen. Megnézem, hogy minőségi legyen, mert jó párszor sikerült mellé nyúlnom. A szívem szakad meg, amikor egy fél napos játék után tönkre ment a horror árú játék és csak sírtak és sírtak a kicsik. Ráadásul hihetetlen mennyiségű cucc fel tud nálunk torlódni, amivel egyáltalán nem játszanak vagy én dugdosom őket, mert frászt kapok tőlük. 
Nem mindegy, mennyire tartós, mert szeretem, ha mindhárom gyereket kibírja épségben és talán még tovább tudjuk adni valaki másnak, aki nem teheti meg, hogy játékokat vásároljon. És az anyaga, a minősége és ahogyan készült, szintén nem mindegy számomra. 
Ebben az esős időben is pont jó, mert szívesen elmélyülnek benne, ha már nem lehet kimenni bringázni.

Itt jön a képbe az Anya Paradicsom webbolt.
Még a télen egy gyönyörű fából készült játékot kaptunk Andris babának, ami egy készségfejlesztő(a picik kézügyességét megcélozandó) játék. Nagyon cuki kis dolog és tényleg minőségi!
Az általam támasztott mindenféle  kritériumomnak nagyon jól megfelelt. Azóta is szívesen vesszük elő. Sőt! Igaz pici babáknak formai berakó, de az én nagy cula csajszijaim is szívesen játszanak a cuki kis figurákkal, vonják be az ő kis szerepjátékaikba a csigát, vagy bármelyik figurát. Andrisnak is nagy sikerélményt biztosít az által, hogy a kis kezével be tudja tenni a megfelelő helyükre a figurákat. 
Nekem tetszik, hogy fából van, színes, nem túl bonyolult játék, ám mégis sokszor kerül elő, hol ezért, hol azért. Szeretem. ritka azon játékok száma, amire ezt ki merem jelenteni. Legszívesebben a fél házat összecsomagolnám és ki a kukába. 

 -Adta magát a dolog és kikérdeztem a tulajdonost , Nagy Mónikát is a munkájáról.
Miért kezdtél el ezzel foglalkozni? 
A pályámat pénzügyi területen kezdtem, az első kislányom születése előtt nyitottunk egy bababoltot. Angliából importáltunk új és használt termékeket, de sajnos itthonról nem tudtam irányítani.
A bolt után éreztem, hogy mindenképp szeretnék játékokkal foglalkozni a jövőben, de még nem tudtam, hogy merre visz az utam. Közben megszületett a második kislányunk is, így gondoltam ráérek még kitalálni. Én hiszek benne, hogy a lehetőségek megtalálják az embert, ha nagyon hisz benne és így is lett. Mikor a kicsi 5 hónapos volt, az Anya Paradicsom lehetősége elém állt, én pedig rögtön lecsaptam rá és azóta is szerelem. Minden játékbeszerzés, bontogatás, a mai napig a kedvenc elfoglaltságom és igazán boldoggá tesz, amikor pozitív vásárlói visszajelzéseket kapok.

-Miért tartod fontosnak, hogy egy játék fejlesszen is?
Nem szeretem a céltalan, agresszív viselkedésre nevelő játékokat, amiből most rengeteg van a piacon. Szerintem a gyerekek képességeinek a fejlesztésére a legjobb módszer a játék, még iskolás korban is, ha pedig jól válogatod össze, szeretni is fogja és még tanul is belőle. A komoly teszteléseken átesett, szakemberek által fejlesztett játékok segíthetik a gyermeket az élet számos területén, a szocializációtól kezdve, a logikus gondolkodáson át, a szépérzékig. Van, aki azt mondja, minden játék fejleszt, de én ebben nem hiszek, és itt nem arról van szó, hogy a gyermekeknek tonnaszám kell vásárolni a legtutibb készségfejlesztő játékokat, elég egy kis odafigyelés is. Hiszen pont a legegyszerűbb játékok fejlesztenek a legjobban, mint a gyurmázás, a labdázás, a hintázás. Erről a blogomban rendszeresen írok is.

-Mi a minőségi kitételek nálad, hogy bekerüljön egy játék hozzád?
Az első szempont a tartósság. Nincs annál rosszabb, és nagyobb csalódás a szülőnek és a gyermeknek is, ha egy játékkal csak 1 hétig tud játszani, mert 2 használat után tönkremegy. A másik, mivel főleg fajátékokat forgalmazok, az az, hogy a fa legyen szépen megmunkálva, igényesen összeragasztva. Az utóbbi időben pedig egyre több hangsúlyt fektetek az egyediségre és a cég gyártási filozófiájának vizsgálatára. Igyekszem olyan termékekkel feltölteni a „polcokat”, amik nem kaphatók minden boltban és a gyártó számára a környezettudatos gyártási technológia fontos szerepet tölt be.

-Személy szerint melyik a kedvenc játékod és miért?
Az összes termékemet nagyon szeretem, persze, ha ki kell emelnem, akkor azt kettő gyártóval tenném meg.
Az egyik a PlanToys, a másik pedig a Pojga.
A PlanToys-ban a teljesen egyedi játék design-on kívül a cégfilozófia, az, ami nagyon megfogott. Nem csak egyedülállóan környezettudatos technológiával gyártnak, de mindent elkövetnek, hogy ezt a felfogást átadják a következő generációnak is. Ez egy nagyon fontos küldetés.
A Pojga pedig egy erdélyi kis csoda. Amikor ránézek a játékokra a zöld fű, a csobogó patakok, az igazi érintetlen természet jut eszembe. Ráadásul tudom, hogy minden egyes játékot kézzel készítenek, egy pici kolozsvári műhelyben. Igazi, szívvel-lélekkel készülő játékok.

-Bemutatnád ezeket a csodákat bővebben is?



PlanToys

A PlanToys azon játékgyártók sorát gazdagítja, akik környezetbarát technológiával, a fahulladék maximális felhasználásával készítik termékeiket. Filozófiájuk, hogy a gyerekek annak a tudásnak birtokában nőjenek fel, hogy tiszteletben tartják a környezeti erőforrások megőrzését a jövő generációi számára. Játékai előállításának minden fázisa ebben a szellemben történik. A fahulladék maximális felhasználására törekszik, a maradékot biomassza erőműben hasznosítja villamos energia előállítására, amelyet nem csak a játéküzemben használnak fel, de még a környező falvakat is ellátják általa árammal.
A PlanToys dizájn-díjait hosszan sorolhatnánk, de ami ennél is fontosabb, hogy a kötelező EN 71 szabványon felül számos vizsgálatnak veti alá játékait, így minőségében maximálisan megbízhatsz.



Pojga
A Pojga azon kívül, hogy ellenállhatatlanul cuki játékokat készít, néhány specialitással is rendelkezik. Egyrészt többfajta faanyag összeolvasztása, különböző textíliák és gyapjú felhasználásával készíti termékeit. Másrészt hihetetlen kreativitással hozza ki az alternatív oktatási elvek keretei között a maximumot a gyerekjátékokból, fejlesztő eszközökből. A Pojga játékok kizárólag természetes anyagokból készülnek, nagy figyelmet fordítva rá, hogy a ragasztók, a festékek ne tartalmazzanak szintetikus, káros adalékanyagokat, ami egészségre veszélyes lehet vagy irritációt okozhat a gyerekeknél.



Djeco
A Magyarországon is közkedvelt Djeco márka több száz játékkal szerepel a játékpiacon. Mindegyik fejlesztő hatású a gyermekek képességeire, készségeire nézve, ehhez nagyon ragaszkodnak. A Djeco termékek minősége állandó, minden egyes darabot ellenőriznek. Kizárólag ISO minősített beszállítókkal működnek együtt. A játékokat az európai EN71, és a REACH biztonsági előírásai alapján vizsgálják.
A termékek a gyártás megkezdése előtt szigorú biztonsági vizsgálaton esnek át egy hivatalos, francia laboratóriumban. A minőséget pedig a gyártás során több ponton is ellenőrzik. Szállítás előtt a termékeket újra ellenőrzik, minden részletre kiterjedően.
A Djeco különlegessége, hogy a gyártók és forgalmazók telephelyeiken játszanak is a játékokkal, ezzel is ellenőrizve a termékeket használat közben. Ez csapatépítésnek, munkamorál növelőnek sem utolsó ötlet.

A bejegyzés termékleírást tartalmaz. 



2018. július 19., csütörtök

Vadas a Vadaspark

Hétvégén Vadasparkban jártunk. Lehet naiv vagyok... Tudom, hogy az állatoknak nem túl jó bezárva élni. Úgy gondolom, hogy annyiban jó nekik, hogy nem kell küzdeniük a mindennapi fennmaradásért, élelemért és nem kell "harcolniuk" az életterületükért velünk. Talán pár kihalóban lévő faj így tovább fennmarad. Na de nem is magyarázkodni akartam, hogy miért ilyen hétvégi elfoglaltságra vittem a gyerekeim. Imádják az állatokat, szeretnék látni őket élőben, megtudni róluk a lehető legtöbbet és pont.

Hanem a felnőttekről szerettem volna pár gondolatot megosztani. Azt hittem a Szurikáta ügy után már "biztonságos" vadasparkba menni. Jobban oda figyelnek emberek, gyerekek egyaránt. Tudnak viselkedni egy ilyen helyen. Ismét a naivitásom!
Nagyon jól éreztük magunkat, szép hely, izgalmas a helyszín és állatok. Csak az a néhány ember ne verné ki a biztosítékot nálam!

1. Szitu
Alap esetben az ember a szerelmével megy vagy legfőképpen  a gyermekeivel. Így az agyam majd el durrant, mikor a szöszi 25-s csajóca olyan felszerelésben érkezett, hogy ihaj. Hófehér tornacipő, amit bőszen törölgetett nyávogva és olyan rövidnadrág, amit én maximum tangabugyinak vennék fől. Nem viccelek, kint volt az egész f... Miért kell nekem, az apukáknak, anyukának és a gyerekeknek ezt nézni? Vegye föl bulikába, strandra, de ne ide... A nyávogását még figyelmen kívül tudtam hagyni, de hogy bugyiba érkezett. 
És nem ez volt a legsúlyosabb "ügy" aznap!

2. Szitu
25-35 év körüli nagyobb társaság. Jól érezték maguk. Ezzel sincs baj. De könyörgöm állatkertbe részegen, sörrel a kézben kell jönni és fesztiválozni, csúnyán beszélni? Millió gyerek van itt. Kell nekem a faszom és hasonló megnyilvánulásaikat hallgatnom? Nekem kell magyarázkodnom a gyerekeknek, hogy miért nem szabad az állatokat kővel dobálni, kiabálni a medvének, benyúlkálni, bedobálni mindenféléket? Nekem kell megmondani a csemetéimnek, hogy a bácsi helytelenül próbálja az őzet kaviccsal és kürtöskaláccsal etetni, az nem nekik való étel?
Miért nem tudnak meglett férfiak normálisan viselkedni egy ilyen helyen? Legszívesebben az összeset bezsuppoltam volna a Dunába! Józanodj! Vagy az anyukájának, hogy tanítsa már meg viselkedni a felnőtt gyerekét, mert eddig nem ment túl jól! 

3. Szitu
Békésen sétálgatunk a murvával felszórt erdei ösvényen, a szép időben, mikor a kukától kb.10 méterre az út közebén eldobott, pisis pelusba botlunk. Ha még véletlenül kiesett volna, akkor hagyján. Na de nem vette észre? Pont az út közepén dobja el a szemetét? Mit tanít így a gyerekének?
Nehéz volt pár lépést még megtenni a kukához? Miért rontjuk el a szép természetet? Ne szemetelj!

Az felnőttek egyszerűen nem tudnak viselkedni! Miért? És akkor így hogy várjuk el a gyerekektől? Hogyan viselkedjenek normálisan, rendesen, ha a felnőttektől az ellenkezőjét látják?
A fél vadasparki sétám azzal telt, hogy a gyerekeknek kellett magyarázkodnom más felnőttek viselkedése miatt! Elkeserít, elszomorít...


2018. július 17., kedd

Hogy milyen ruhákat szeretek én?



                                    Picikék fotó

Egy jó ruha esetemben olyan, mint egy jó párkapcsolat vagy barátság. Van, szép kívülről, lehet belülről is. Vagyunk egymásnak. Lehet szerelem első látásra, de lakva(hordva) ismerszik meg igazán közelebbről...
Sok ruhába bele szeretek színe, mintája, anyaga, fazonja miatt. Szívesen meg is veszem, ha lehetőségem adódik rá. Valahogy mégis, sokszor nehezen szánom rá magam, hogy feldobjam valami izgi ruhadarabbal a ruhatáramat. Inkább a "hasznos és most már nagyon kell, ha nem akarok szakadt macinaciban vonulni bárhová is" eset forog fenn. Szóval, ha beleszeretek egy ruhadarabba, az rögtön a kosaramba landol. De hát ami olyan szép a címlaplányon, a tökéletes testű modellen, a vékony kirakati babán, az nem biztos, hogy rajtam is úgy áll, ahogy kell. Próbálni nagyon nem szeretek. 2-3 ruha próbálás csalódása után inkább pár fehérneművel vagy üres kézzel távozom. Annyira illúzióromboló és önbizalomromboló, mikor a kinézett ruha nem áll jól az emberen! Az életkedvem is elmegy ilyenkor. És hát az évek, az anyaság és még sok minden a testemen viseli magát. Itt egy pukli, ott hurka, ott domborulat...
Nem viselek minden ruhát úgy, mint  a királynők. Csak azt, ami passzol hozzám színeiben, anyagában, szabásában. Válogatós lennék? Talán. De inkább egy állandóan rohanó, kényelmes anyuka vagyok. Megannyi gond, dolog, baj, kacagás miatt, ha mást nem is, de szeretek kényelmesen lenni a ruhámban. 
Szóval az egyik legfontosabb dolog, hogy jól álljon rajtam az a ruhadarab, de jól is érezzem magam benne! Mert utóbbi nélkül mit sem ér az egész. Imádtam a szépséges menyasszonyruhámban lenni, de bizony elfáradtam a hordásától rendesen...Nem egy kényelmes viselet, hiába szép.

Mikor megkaptam a BonPrix blogger ajánlatát és alaposan bevásároltam, akkor próbáltam valami merőben újat, izgalmasat, nem kifejezetten komfort zónámon belüli, kényelmes ruhát választani, hanem leginkább a  csinosságra menni.
Sikerült is. Féltem, hogy próbálva, hogy fog kinézni a tökéletlenségeim miatt.
Kellemes meglepetést tartogatott végül! Kényelmesek, hordhatóak, könnyen össze lehet passzintani különféle ruhadarabokkal, más-más stílust adva az alap darabnak. 
Arról is elfelejtkeztem, hogy bizony csiniben vagyok. Pedig 3 gyerek utáni szaladgálás nem egyszerű a mindennapokban. Egy csinos ruha mit sem ér, ha kényelmetlenül érzem magam benne vagy kényes szituációk is adódhatnak némely ruhadarab miatt. Nem kezdek el anekdotázni nagyon, de órákat tudnék mesélni ciki eseményekről. 
Vicces, mikor felveszed a legkisebb csemetét és nyakig turkál a kivágásodban. Vagy mikor szállnék ki az autóból és megreccsen a hasíték, varrás. Annyira nem csinos és méltóságteljes ilyenkor az ember. Szaladtál már miniszoknyába a lelépő huncutság után, lehajolva épp elkapva őt, mikor eszedbe jut, hogy vajon mid látszhatott ki? És azt meséltem már, mikor egy esküvőn a szép ruhámra rámarkolva, azt kapaszkodónak használva a járni tanuló minimanóm majdnem fehérneműre vetkőztetett egy rántással a násznép előtt? Emlékezetes est lett volna, annyi szent.
És a koszos kis praclik mindenen foltot hagyó rémálmomról?
Kedvenc, szépséges hófehér ruhámnak bizony annyi volt némi csoki és pörkölt szafttól. Így fontos a tartósság is, nem csak a kényelem. 
A BonPrix ruhák nálam jelesre vizsgáztak kényelemből, hordhatóságból, könnyen variálhatóságból, tartósságból, könnyű tisztíthatóságból is. Imádom az anyagminőségüket. Imádom, ahogy áll rajtam. Önbizalomba öltöztet! Imádom, hogy olyan hordva, mintha az ezer éve viselt, kényelmes ruhám lenne rajtam éppen.
Imádom, hogy könnyen mosható, nem bolyhosodik, jól szárad, nem gyűrődik egyik sem.


                                     Picikék fotó

Kedvencem lett a bárhová felvehető kék póló, ami csinos a rátett kék csipkétől. Hordható szabadidővel, sportcipővel, sportosan, de farmerral, farmerdzsekivel is. Egy alkalmi nadrággal, csőszoknyával pedig rögtön csinos, bárhová fölvehető szettet alkot. A színe pedig feldobja a napom rögtön. Olyan kék, amit nem lehet nem szeretni. Élővé varázsolja az arcod, színt visz bele. És persze kényelmes, mintha egy sima trikómat vagy pólómat viselném, ami már megvan ezer éve. Ha lánykáim "öltöztethetnek" föl, rögtön ezt veszik ki a szekrényből. Szerintem érzik, hogy mennyire szeretem ezt a ruhadarabot.
https://www.bonprix.hu/style/csipkes-top-421707042/?catalogueNumber=934603&category=142&type=image&return=ref&source=2




Imádom a lila ruhát. Magassarkúval önmagában csinos, farmerral pedig kényelmes. A színe kitűnik a tömegből. Mégis annyira kényelmes anyagában, hosszában, hogy viselhető bármikor, bárhol!
https://www.bonprix.hu/style/kotott-ruha-294696739/?catalogueNumber=970810&category=6&return=ref


                               Picikék fotó

Ezt alkalmi ruhát úgy szeretem, ahogy van. Annyira csinos és egyedi, mindeközben hordható könnyedén. Pont jó a hossz, a hasíték izgalmas, a színösszeállítás meg kitűnik.
https://www.bonprix.hu/style/ruha-774675738/?catalogueNumber=929126&type=image&return=ref

Egy rózsaszín, színben tőlem messze álló felsőt is választottam, háromnegyedes ujjal. Szintén jó farmerhoz, de kényelmesen sportos kategóriába is bele fér, ha az kell!
https://www.bonprix.hu/style/3-4-es-ujju-polo-739174588/?catalogueNumber=952584&return=ref




Az utolsó, általam még sehol sem viselt kék, hosszú ujjú  felső szintén belesimul a ruhatáramba. Ebben az esős időben jó szolgálatot tesz majd.

Nem tudom, hogy mit árul el pontosan rólam a ruha, amit hordok.
De szerintem elég sok minden leszűrhető belőle. Az hogy anyuka vagyok, hogy házas, hogy szeretem  a kényelmet, hogy sokat jövök-megyek, nem szeretek kitárulkozni... 
Az vagy, amit viselsz?

A blogpost termékmegjelenítést, reklámot tartalmaz.

Gyerekeim nélküli élet?



 Ez egy kitárulkozós post, így nem érzem, hogy csilli-villi, beállított fotó illene hozzá. Hanem csak mi "a la natur"! A mi kis családunk.


Egy nagyon kedves ismerősöm, aki olvassa az én agymenéseimet folyamatosan, a héten igazán izgalmas témát, kérdést dobott föl. 
Ami így szólt pontosan: Nem hiányzik néha a "régi" életed?
Elsőnek nem is értettem, hogy ez kérdéses-e, de aztán jobban belegondolva, megér egy bejegyzést. 
Köszönöm Móni az inspirációt! Ő még gyermekvállalás előtt áll, így jogos a kérdése. Sokan úgy képzelik el, hogy a gyermekvállalás csupa lemondással jár és elveszted önmagad, az életed. Némileg igen. De ravasz, aki ezt kitalálta, hiszen cserébe annyi mindent kapsz, hogy fel sem tűnik!

Hiányzik a régi, gyerekek, család előtti életem?
Egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy nem!
Nem mondom, hogy néha valami nem jut eszembe, de nem "sírom" vissza. Talán csak a régi kori testet, az önbizalmam. De, a csendet, nyugalmat és azt is néha, hogy oda mehessek, ahová és amikor akarok, mindenféle egyeztetések, bébiszitter keresés nélkül, férjjel közösen is akár. Talán még ez a része az életemnek, a szabadság. De nem fájón, nem sürgetőn. 
része az életemnek, a szabadság. De nem fájón, nem sürgetőn. Csak kicsit. Néha. Ha fáradt vagyok és elég mindenből. De nem sokáig és nem sokszor.

Nézzük a mérleget. Az egyik oldalon van a hastánc, csillogás, szabadság, ígéretek, utazás, izgalom, fellépések, talán a sztárság. Szép, szép, de üresnek érzem, így utólag. Karrierem lehetett volna más is a táncon kívül. Voltam én bébiszitter is Angliában. Ezer jövő félét tartogatott az élet. De nem azt választottam.
 Ez a jövő és ami most van, más! Nem vette el senki, megvan még a lehetőségek tárháza, csak más ajtók nyíltak ki. Más a fontos. Más dolgok érdekelnek. 
Vannak nehézségek, gondok, fáradság, pelenkák, idegeskedés, kórházba rohangászás, napi fejtegetések, hogy mit rontottam el vajon? Sokszor fáradt és kialvatlan vagyok. Sokszor felidegelnek a kis kópék. Vagy idegeskedem miattuk, jobban, mint magam miatt, ha bajuk van, fellépnek, szerepelnek... 
Nem mondom, hogy könnyű. Sőt! Piszok nehéz. Felértékelődtek a nyugodt percek. Szárnyalni tudok. Ezerszer hatékonyabb vagyok. Amit régen 1 óra alatt csináltam, ma már 10 perc alatt lerendezem. 
Nem csak mosolyt és szeretetet kapok tőlük, hanem új dolgokat, új perspektívát... Teljesen más lett az értékrendem. 
Tanítanak folyamatosan. Alázatra és millió új dologra. Erősödöm lélekben és testben is. Karizom pipa, a rengeteg gyerek cipeléstől. Már nem sírom el magam egy érzelmes mese jeleneten. Tartom magam az anyák napi ünnepégen és a karate vizsgán is. Pedig bömbölni tudnék. Erről jut eszembe, nagylánykám múltkor megjegyezte: Anya, te sosem sírsz. Ha tudná, hogy a napi feszültséget írással vezetem le vagy mozgással, netán a zuhany alatt sírom ki magam, amikor senki sem látja...
Erősebb lett az igazságérzetem, hangosabb a hangom, ha szólni kell valamiért, felszólalni valami ellen vagy mellett.
Tanítom őket és tanítanak engem.
Rácsodálkozom apró dolgokra az életben, ami mellett elmennék amúgy. Ők megmutatják. Rávilágítanak dolgokra.

Önbizalmam néha romokban, de ők is erősítik. Mikor Andris rám néz csillogó szemmel és megjegyzi: Szép! Nem tudom mire értette, tudja-e mit jelent, de aznap csak mosolyogni tudtam. Mikor Danci puszilja a terhességtől csíkos hasam, megszeretgeti, hisz az volt az otthona...Elfelejtem, hogy máskor mekkora gátlásokat okoz.

Andris most is itt ül az ölemben és "segítene gépelni". A kis meleg teste, a cuki szempillái, a mosolya és az a gagyarászás, amit csak ő ért, de már kezdem én is...
Nem cserélném el egy fellépésért sem. Ahogy az orrát ide tolja piszézni. Nincs ennél jobb dolog! Ahogy függ tőlem, úgy függök én is a mosolyától. Nem tudok elmenni mellettük egy puszi nélkül. A szeretetem sokszorozódik. Mindenkinek szórnék belőle egy kicsit.
Ezt cseréljem el egy csilli-villi ruhára? Egy könyvre, ami ugyan élményt ad, új világba röpít, de a gyerekeim is. 
És lehet ezt okosan csinálni, mindenből egy kicsit. De egy idő után, úgyis a gyerekeid töltik ki az életed. Lesz egy kis tánc, egy új munka, egy szép ruha, egy nagyszerű könyv, de nem maradandó. Az emlékeim a gyerekekkel örökre szólnak. Nem csak a kedvenc olvasmányomra szeretnék 70 éves koromban emlékezni, hanem arra, ahogy megölel Vikim, ahogy Danci csacsog, Andris szalad felém a kis lábain. 
Elvették az életem, de a világon a lehető legjobban. Ez olyan, mint egy élethosszig tartó szerelem!
Sosem múlik, sosem halványul.

Bánom-e, hogy másfelé vitt az élet? Nem. Más fajta életet mutattak a gyerekeim. Néha hiányzik egy darabja, de csak úgy, mint egy régi kedvenc könyved lapjai. Aztán feltárulnak egy teljesen új felfedeznivaló könyv oldalai és már nem foglalkoztat a régi olvasmány. Tudom, hogy volt, valamikor, valahol az életben. Szép volt, jó volt. De már más az életem.

U.I.: Nem mindenkinek való a gyerek. Nem is szabad erőltetni mindenféle elvárások szerint. Mindenki érezze, hogy neki ez a jó vagy a gyermek nélküli élet!

Aki pedig naponta küzd egy baba foganásáért, csak kitartást tudok kívánni neki hozzá! 

2018. július 15., vasárnap

Teázzunk!



                                      Fotó:Picikék    Bögre:Emke szerkó     Karkötő:Perla

Imádok teázni. Mindegy, hogy gyógytea vagy gyümölcstea, csak finom legyen. Egyre többször iszom ízesítés nélkül vagy pár csepp házi méz kíséretében. A gyerekek első itala is reggel a tea, legtöbb esetben. Igazi ínyenc vagyok, mert a hársfától kezdve a zöldteáig, a különleges teákat is szívesen megkóstolom. Imádom melegen és hidegen is. De kíváncsi voltam egy igazi teaszakértő hogy látja a teázási szokásokat. Mariann ugrott be rögtön, aki nagyszerű tea kóstolási workshopokat tart Teaprogramok néven és új projektként a teatermesztés magyarországi meghonosításába is belekezdett.




Nálunk milyen szokása van a teázásnak?
Azt veszem észre a teakóstolóimon, hogy pozitív irányba változik a teafogyasztási kultúra. Amikor elkezdtem, néhány évvel ezelőtt még szinte kizárólag a gyógyteák érdekelték a résztvevőket, hiszen akkor ittak teát, amikor betegek voltak. Ma már sokkal nagyobb az érdeklődés a valódi teák iránt, felfedezték a fogyasztók az élvezeti értékét is, hogy „csak úgy” is lehet teázni, kikapcsolódásként, énidő gyanánt, és ez nagy öröm számomra, hiszen pont ez a küldetésem, hogy Teázzunk! csak úgy….

A világ mely táján van egyáltalán legnagyobb szokása, hagyománya?
Még ma is Kína a legnagyobb teatermelő ország, tartja az első helyét, de fogyasztásban is élen járnak. Mindennapi italuk a tea, ahogyan Japánban is, de az északi országokban is sok tea fogy, na meg persze Angliában. Itt már az 1960-as években több volt az egy főre eső teafogyasztás, mint Magyarországon a vízfogyasztás.

Melyik nagy országok hogyan teáznak, ami ismerősen csenghet nekünk vagy ami kiemelkedő, de nem igazán hallhattunk róla?
Ma már sokfelé követik a kínai vagy japán szertartás alaplépéseit, ami azt jelenti, hogy a tea valódi ízére kíváncsi a fogyasztó, mindenféle ízesítés vagy segédanyag nélkül. De természetesen szeretjük a hagyományokat is, ezek soha nem fognak teljesen kikopni, legalábbis eseményeken, ünnepségeken a mai napig fellelhetőek ezek a szokások.
Ilyen pl. Oroszországban a szamovár, ami tulajdonképpen egy vízmelegítő, és ebből adagolják a meleg vizet az előzőleg nagyon sűrűre és édesre főzött teához. Édesítésnek dzsemet vagy vajat használnak, hogy sűrű és laktató legyen.
Vagy Marokkó, ahol friss mentaleveleket tesznek a teáspohár aljára, és erre öntik rá a forró teát, ezt kortyolgatják hűsítő gyanánt nagy melegben.
Indiában sok fűszerrel és cukorral főzik össze a fekete teát, ez az úgynevezett chai típusú kardamomos, fahéjas, szegfűszeges fűszeres tea.
Angliában pedig az ötórai tea hagyománya szerint tejjel isszák az erősre készített fekete teát.



                                     Egy 1983-s igazi orosz szamovár, ami a mi tulajdonunk.

Milyen kellékek kellenek szerinted egy jó tea előkészítéséhez?
Nem kell sok és flancos dolgokra gondolni: két edény és egy teaszűrő vagy fedő szükséges az átszűréshez. Rossz beidegződés az is, hogy teatojásban áztatjuk jó sokáig a teát. Sokkal inkább csak a tea ízét kapjuk azzal az egyszerű módszerrel, miszerint egy bögrében vagy kannában áztatjuk a leveleket, majd szűrőn át átöntjük a csészénkbe, és már ihatjuk is. Tehát a szűrőt csak átöntésre használjuk. Én így készítem a teáimat, és a tanfolyamokon is ezt a módszert tanítom.

Milyen a jó tea és milyen ami nem igazán jó? Mi tesz egy teát jóvá?
Jó tea leginkább a jól elkészített tea. Ha odafigyelünk az elkészítés módjára, a víz hőfokára és az áztatási időre, akkor  jöhetnek a minőségi szálas teák, elindulhatunk a felfedezés útján a teák világába. Amíg nem tudjuk helyesen elkészíteni, csak pénzkidobás teakülönlegességeket kóstolni. Leggyakoribb hiba hogy a teakészítő túláztatja a leveleket, vagy túl forró vízzel megégeti, tönkreteszi azokat. Ezeket az aranyszabályokat mutatom meg és gyakoroljuk a tea tanfolyamokon is, hogy mindenki otthon is el tudjon készíteni egy tökéletes csésze teát szinte bármilyen alapanyagból. ( http://www.teaprogramok.hu/ )

Te melyik teát szereted és hogyan inni?
Eddig nagy kínai tearajongó voltam, most egyre több japán zöld és fehér teát kóstolgatok. Nagy kedvencem a Genmaicha japán zöld tea, amit pörkölt rizsszemek tesznek igazán különlegessé és enyhén édessé. Langyos, 70 fokos vízben áztatom csupán 1 percig, és már fogyasztható is. Napi 1-2 csészével iszom belőle. ( http://bolt.teaprogramok.hu/termek/genmaicha-japan-zold-tea/ )