Satsuma

2018. október 30., kedd

Natúr élet




Kevés dolog van, amit rendszeresen magamnál tartok a táskámban. A megszokott pelenkán, popsitörlő, zsebkendő, telefon, pénztárca kombón kívül. De valahogy mégis mindig tele a táskám.
Nektek mi az, ami feltétlen a táskátokba kerül nap elején?

Na szóval fontos a tisztaság érzése is, így egy dezodor, golyós is mindig landol a táskámba, még télen is. 
Szeretek illatos lenni. De nem szeretem az erős, tolakodó illatokat. Szeretem a natúr, minden káros anyagtól mentes termékeket. De nem szeretem azt, mikor a natúr termék nem kenhető, fura az állaga.
Szeretem a praktikus csomagolást. Nem szeretem, mikor kifolyik a táskámba, szétkenődik, nem kenődik.
Imádom, mikor praktikus, könnyen használható, ízléses a csomagolása.

Eddig kerestem, kutattam és valahogy nem leltem az igazit, deó szinten. 
Voltak megszokott márkák, amiket leemeltem a polcról, de bizony mindenféle kemikáliákkal voltak tele. Vagy volt natúr termék, amit próbáltam, de nem volt praktikus a csomagolása, erős volt az illata vagy épp az árulkodó illatokat nem fedte...
Nincs időm naponta hússzor magamat kenekedni, reggel vagy indulás előtt és estefelé esetleg. 
Így tartós is kell, hogy legyen a termék. A rövid hatóidős, hatásmentesre nincs erőm, időm. 



Azt hiszem, most megleltem az igazit.
Kellemes állag, illat, tartósság jellemzi. A csomagolás is ízléses. nem túl csicsa, ám szép. Könnyen magammal vihetem.
Az illata varázsolt el elsősorban. Kellemes, tisztaság, citrusos illata van. Egész nap diszkréten velem van. Egy átszaladt, karatézott, kerékpározott izzadós napon is tisztának érzem magam vele. Nem hagy foltot a ruháimon. Nem pattogtam ki tőle, nem irritált.
Amit még kiemelnék, hogy kézzel készül, magyar készítőtől!
Semmi kémiai rizsa nincs benne a termékben és semmi olyan, ami nem oda való!
Dianatura e csoda készítője.
Még nálam van egy szappanja és egy szőlőzsírja is.
Most arról is írnék rögtön.



Kellemes meglepetésként maga a csomagolás, amiben érkezett, az is ízléses volt és a természetre cseppet sem káros! Ezért plusz piros pont jár. A szívem melengette meg.

A szappan szintén kellemes meglepetés volt. Illatos finomság. Nem habzik annyira, mint a megszokott tusfürdők, szappanok, de cserébe semmi olyan nincs benne, ami károsítaná a bőrt. Nem hagy olajos utóérzetet, mint amit tapasztaltam sok natúr termék tesztelésénél. Nem szárította ki a bőröm és nem is pattogtam ki tőle. Egy kellemes kényeztetés.

A szőlőzsírnak egyedül a színével, színezettségével nem vagyok kibékülve. Andris elcseni folyton és magát kenegeti. Elég viccesen néz ki borvörös szőlőzsírral kikenve. És valljuk be, nem is az én színem. Némileg nyomot hagy a poháron, világos ruhákon. De minőséggel nincs kifogásom itt sem. Kellemes állag, szín és ténylegesen táplál. Nem kell ezerszer kennem a szám, mint a neves, ám cseppet sem natúr termékeknél. Nem félek attól, hogy ha lenyalom, ki tudja, mi kerül a számba vele. Férj is kifogással élne vele kapcsolatban. Olyan kifogása van vele, hogy szőlőzsír. Ő nem szeret semmit a számon, maximum a pusziját:)

Azt hiszem sikerült csodás termékeket próbálnom a Dianatura jóvoltából. Kiemelkedően jó minőség, mennyiség, szépséges  csomagolás, jó ár és igazán natúr termékek jellemzik. 

A honlapjára felnézve tartalmas és izgalmas témákról is olvashatsz, nem csak a termékeket vásárolhatod meg. Ajánlom nézz föl rá!
Dianatura




2018. október 29., hétfő

Egy fontos esemény!


Ritkán szoktam eseményt ajánlani, de most kivételt teszek ez egyszer, mert ez egy olyan esemény, amit reklámozni kell! 



Női sors(sok), avagy álarc nélkül boldogan
November 9-én kerül megrendezésre Budapesten a Görbe Bögre Kávézóban a Látom az Életed - TheA jótékonysági rendezvénye, a Női sors(sok), avagy álarc nélkül boldogan előadása. 
A rendezvényen Todorovits Rea, a blog írója őszintén pukkasztja ki a rózsaszín felhőket, és kendőzetlen nyíltsággal beszél arról a női létről, melyben minden nap élünk. Hadat üzenve ezzel a sokszor semmit mondó motivációs idézeteknek, melyek nem felemelnek, sokkal inkább frusztrálttá tesznek bennünket.  Az előadás elsődleges célja felhívni a nők figyelmét arra, hogy a szabadság és az önmagukba vetett hitük a legfontosabb fegyver, mellyel minden csatát megnyerhetnek az életben.
Todorovits Rea gondolatait jelen pillanatban több tízezren olvassák, biztató szavai leginkább a daganatos betegséggel küzdőknek szól, és bízva a közösség teremtő erejében, számtalan jótékonysági rendezvényt szervezett már meg, és számtalan tervben is van. Ehhez az őt követő jelen pillanatban 47.000 ember tökéletes szív-lélek katalizátor, hiszen mindig vannak, akik az ötletei mellé állnak, és mások megsegítéséért álmodnak, és váltják valósággá.
A november 9-én tartandó esemény kapcsán sincs ez másként, hiszen a bevétel felét Rea felajánlotta a Tábitha Ház Gyermekhospice részére, ahogy az előadó nevezi: hálapénz, a boldog életünkért.  
Az eseményről részletes leírást itt találtok: https://www.facebook.com/events/308386093316948/
Rea így vall a Női Café-Sikertörténetek blogon:
Mi volt a motivációja a Látom az Életed Facebook oldalnak?
Újságíróként számtalan szociális terület volt az enyém. Így aztán nem egyszer futottam bele kemény helyzetben élő daganatos gyermekekbe, felnőttekbe. Itt nem tudtam megtagadni a lelkem, és nem csak a riport, hanem a mögötte lévő ember is fontossá vált. És egész egyszerűen sodort magával az élet. Volt, akinek gyógyszert szereztem, volt, akinek a kezét fogtam két hányás között, volt, akinek a haját temettük el...egész egyszerűen bedarálta a lelkem. ÉS így van ez mind a mai napig. Körülbelül kétszáz olyan családdal tartom a kapcsolatot, ahol kicsik, vagy nagyok küzdenek, és ha kérik, ott vagyok.
Az interjú további részét itt megtaláljátok.
Menjetek el minél többen az eseményre, mert Rea megérdemli és a kis betegek is, akiken segít a belépő árával. de önmagatoknak is tartoztok egy igazi női kibeszélő esttel!

2018. október 28., vasárnap

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-Ágilánc


A mai interjúm egy olyan kedves anyukával készült, akitől gyönyörű ajándékot kaptam még nyáron. Azóta is féltve őrzött kincsként őrzöm a kulcstartóm, mert egyedi, mert én vagyok. Ő pedig az Ágilánc tulajdonosa.

Mit tudhatunk rólad? Milyen vagy, amikor nem dolgozol? Mit tudhatnak meg az olvasók rólad?
Sziasztok. Amikor nem dolgozom, akkor igyekszem jó anyuka és jó feleség lenni. Van két kislányom, akikkel sosem unatkozunk. Emellett próbálok sportolni járni és nagyon szeretek a barátnőimmel kávézni. 

Mi a foglalkozásod, hivatásod, munkád, vállalkozásod?
Alapvetően 2 diplomás külkereskedő vagyok. Nagyon szeretek idegen nyelveket tanulni, az olasz a nagy kedvencem. A kislányaimmal itthon töltött évek után nem az eredeti szakmámhoz tértem vissza, hanem egyéni vállalkozásba fogtam. Egyedi medálos ékszereket és kulcstartókat készítek. Ebből is a legfőbb termékem az autós őrangyal, aminek az a feladata, hogy vigyázzon az autósokra, ezért a visszapillantó tükörre akasztják legtöbbször a kocsiban.
Mitől egyedi, más a te termékeid sokasága? 
Az autós őrangyal, az amit a legnagyobb örömmel készítek. Tudomásom szerint hazánkban előttem ezt senki sem készítette. A megrendelőim minden apró részletet kitalálhatnak, én pedig megvalósítom. Mindenki terveit igyekszem megvalósítani még akkor is, ha így nagyon sokáig készül egy-egy darab. Mindig megéri rászánni az időt nekem is és a megrendelőnek is. Hatalmas szokott lenni az öröm, amikor az ajándékozott megkapja a kis szépséget. Mindig nagyon személyre szabott, így gyakori a pityergés a nagy boldogság közepette.
Melyik munkád az, amire a mai napig emlékszel, mert olyan különleges?
Utólag hívott fel egy kedves vevőm, hogy autóbalesetük volt, de csodával határos módon nem történt sérülés, pedig az autó totálkáros lett. Ágilánc őrangyal őrizte az útjukat, és annak sem lett semmi baja. Nagyon jól esett, hogy utána hívott telefonon és elmesélte az egészet.


Kiknek ajánlod a termékeidet elsősorban?
Azoknak, akik szeretnének valami nagyon szívhez szólót adni, de nem ülnek neki készíteni valamit saját maguk. Az ötleteket megírják nekem, én pedig elkészítem. Közös a munka.
Milyen anyagokkal dolgozol szívesen? Mikből készülnek a te általad gyártott termékek?
Legszívesebben a kulcstartókat/őrangyalokat/táskadíszeket készítem, ki mire használja. Ezek fémből, üvegből, műanyagból, ásványokból állhatnak. A sokféle alapanyagból a végére összeáll egy kis csoda, ami egészében szép, és üzenetet hordoz magában.
Hogyan bírod összeegyeztetni a vállalkozásodat a családdal, háztartással? Nehéz egyensúlyt tartani?
Én nehéznek érzem. Amíg irodában dolgoztam, alkalmazottként nem hoztam haza a munkát. Most pedig igaz, hogy rugalmasabb a napom, de sokszor elalváskor is azon gondolkodom, mit hogy kellene csinálni a következő hónapokban.
Mi a legjobb és mi a legnehezebb a munkád kapcsán?
A legjobban azt szeretem, amikor olyan idézetet választanak, ami nekem is nagyon tetszik. Ilyenkor gyakran én is meghatódok készítés közben.
Mi a véleményed a másolókról, az ötlettelen, ám más babérjain elevickélő vállalkozókról, akik abból élnek meg, amit a másik kitalált? Sajnos egyre többet lehet hallani ilyesmiről. Neked is van másolód? Hogy kezeled?
Számon tartom a másolóimat, rettenetesen el tud szomorítani, mikor meglátom másnál azt, amit én hetekig terveztem, majd megvalósítottam.

Mik a hosszabb távú terveid? Újdonságok bevezetése van tervben?
Most vezettem egy új terméket, a gyerekeknek való felakasztható díszeket iskolatáskákra és oviszsákokra. Nagyon szeretik őket, az anyukák pedig még jobban, mert a telefonszámukat írjuk a medálba.

Úgy gondolod elérted a munkáddal azt a szintet, amit kezdetben szerettél volna?
Az egész vállalkozás egy hirtelen jött ötletből született, azonnal belevágtam. Nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz. Nagyon örülök, hogy szeretik a termékeimet, és hogy ennyien követik a munkásságom. Már több, mint háromezer  kulcstartót készítettem, de ugyanolyan lelkesen ülök neki mindnek ma is. Sőt mindig izgulok, hogy mit fognak szólni az ajándékozottak.
Hogy látod a vállalkozásod 10 év múlva?
A mai világban szerintem nem lehet már tudni, mi lesz 10 év múlva. 10 évvel ezelőtt ha megkérdezik ugyanezt, azt mondtam volna, hogy most külkereskedő vagyok. Szeretem a munkám nagyon, de hiányzik az olasz. Külföldre kell nyitni, és megoldódik ez is.

 Az Ágiláncot megtaláljátok itt és itt.

És itt az én kulcstartóm, amit azóta is imádok.




2018. október 25., csütörtök

Nevelést segítő táblácska, Moniro

szponzorált tartalom




Nem vagyok az az anya, akinek szigorú szabályai vannak és időbeosztása. Úgy élek, ahogy éppen jól esik. Ha aznap kávét szeretnék inni, akkor azt iszok. Ha másnap a tea esne jól, akkor azt iszom. Ha mozogni támad kedvem, akkor tornára föl, ha nem, akkor nem bírom erőltetni. Néha csak fogom magam és teszek egy hatalmas sétát, máskor cangára pattanok. Nem szeretem megtervezni a mindennapjaimat. Szeretek a mának élni és rosszul tűröm a határidőket.

Persze a gyerekeknek kell az állandóság, rituálék, hogy tudják mi után mi következik. De ez nem én vagyok, így megküzdöttem magammal rendesen első gyermekem születésekor. 
Nekik kell egy keret, egy rendszeresség, egy időbeosztás, állandóság.
Megvannak a maguk kis elvégezendő feladataik, a rituáléjuk, a saját elfoglaltságaik. 
Így az én életvitelemet közelíteni kellett gyermekeiméhez.
Most egy nagyszerű és nagyon jópofa segítséget is kaptunk. Moniro megálmodta a lehető legaranyosabb "gyerekhatáridősnaplót". 
Nem napló igazán, csak én nevezem így. Hivatalosan nevelést segítő tábla. De ez sem az igazi név. 
Nem fejezi ki azt, ami igazából. Nekem a név kicsit negatív, mert nem nevelést segíti, hanem több annál. Egy pozitív megerősítés vidám formában. Kedves képekkel, mosolyokkal jutalmazza az elvégezendő apró feladatokat a kicsiknek. És ki ne örülne egy aranyos mosolynak vagy egy olyan feladatnak, hogy szeretgesd, puszilgasd meg anyát!:)




Lányok, mikor megérkeztek a névre szóló táblácskáik, rögtön nyitogatták, nézegették, hogy mi az, amit már elvégeztek. Ami elmaradt, rögtön pótolták. Imádták, hogy sajátjuk van, saját névvel ellátva. Személyesebb így.

Nincsenek rajta olyan dolgok, amik nehezen kivitelezhetőek. Ne gondoljatok olyan feladatokra, ami nem az ő életkoruknak megfelelő. Nincs rajta mosogass vagy főzz, hanem csupa lelkesítő dolog, ami a napi rutin része kell hogy legyen. Nincs túl sok feladat sem, hogy kedvét szegje az apróságoknak. Könnyen, kevés idővel, kevés munkával elvégezhető hamar. Ez jó a kevésbé kitartó apróságoknak.
Szerintem nagyon jó ötlet elkezdeni a ház körüli munkákat ezzel a táblával segítve. Aztán már lehet több és több munkát adni nekik, belevonni a feladatokba őket és ugyan úgy mosollyal jutalmazni.
A feladatok:
-szépen beágyaztam,
-fogat mostam
-egyedül felöltöztem
-rendet raktam
-segítettem valakinek
-sok puszit adtam
-iskolásoknak leckét írtam

Így a reggel is könnyebben indul talán. 
És én is könnyebben veszem a napi rutint. Mert bizony van az is már nekünk. De azért alkalomadtán kedveznek nekem is a csemeték és csak úgy, azt csináljuk, ami jól esik, keretek, szabályok nélkül.
Ha úgy döntenétek, ti is kipróbáljátok ezt a táblácskát a csemetétekkel, akkor a Monironál itt megrendelhetitek. Nekünk bejött. És a Mom bag is, ami szintén Moniro volt. Azt hiszem érdemes körbenézni a honlapjukon.



2018. október 24., szerda

A korai nyelvtanulás és szülői félelmeim


Az igazat megvallva, már régóta hátrányban érzem magam, hogy nem tudok angolul. Mikor gyerek voltam, még nem volt ekkora "divat" ezen a nyelven tudni, de manapság nehéz boldogulni nélküle. A vízcsapból is angol folyik. Filmek, zenék, internet, a termékek útmutatói és minden megtalálható ezen a nyelven. 
Sokszor értem mit mondanak, akarnak, de válaszolni nem tudok. Így elgondolkodtam, hogy meg kéne tanulniuk hamar a nyelvet, hogy ez a hátrány ne érje őket. Remélhetőleg fogékonyak is rá.  Igen ám, de mikor érdemes elkezdeni? Van ideális kor? És olyan, hogy túl korán? Vagy már túl későn? Egyénileg vagy csoportosan? Játékosan vagy sem? Mi legyen a fontos?
Millió kérdés fogalmazódott meg bennem. 
Danci már tavaly ment volna, de a rengeteg egyéb elfoglaltsága mellett nem akartam tovább terhelni. Idén elkezdték a németet is az iskolával, így most az élvez prioritást. Késöbb csatlakozhat az angol is.
Vikimnek viszont nem mertem elkezdeni, mert hátha túl korán van és nem megy majd neki, nem érdekli, inkább elszaladgál. Igazi szülői parák.
Nem ártok vele, ha nyelvet tanul? Nem lesz ez túl korán? Milyen szempontok szerint válasszak nyelviskolát, tanárt? Nem elég az iskolában majd elkezdeni vagy majd saját maga később? Mennyire menjünk bele mélyen a nyelv elsajátításában? Élvezni fogja? Nem fog elszaladgálni, eljátszani a dolgot?
Így végül kifaggattam Adriennt az LCF Kids Club kalocsai tagozat angol nyelvoktatóját, ahová Viki került angolozni. 
Igen, végül Viki angolozni kezdett.
Úgy gondolom sokakat foglalkoztathatnak ezek a dolgok. Sokaknak ugyan azok lehetnek a kérdései, félelmei, mint nekem. Jól gondolom?



Mikor kezdjen el egy gyerek idegen nyelvet tanulni?
A nyelvoktatást nem lehet elég korán elkezdeni, de olyan nincs, hogy későn. Persze a módszer se mindegy. A kisgyermekkori nyelvoktatásban nem csak a kutatások miatt hiszek, hanem saját kisfiamon is láttam, hogy mennyire könnyen, erőfeszítések nélkül sajátította el a nyelveket, melyek körülvették születésétől fogva, sőt már előtte is. A kicsik olyan fonetikai bázissal születnek, hogy képesek a világ bármely nyelvéből a hangok kiejtését megtanulni, ha azzal elég korán találkoznak Sajnos ezt az adottságunkat életünk első éveiben (2-3életév) elveszítjük. Csak azokat a hangokat tudjuk, majd képezni melyek körülvesznek bennünket...így az idő múlásával az akcentus nélküli kiejtés kialakulásának az esélye is egyre kisebb lesz. Az agyunk megtanulja, hogy melyek azok az agysejt kapcsolatok, amelyeken keresztül ezeket a hangokat képezni kell...és azok az idegsejt kapcsolatok, melyek sose kaptak megerősítést eltűnnek. Tehát minél korábban kezdenek, a gyerekek ismerkedni egy idegen nyelvvel annál ügyesebbek lesznek, ha kiejtésről van szó. 




Úgy érzem el vagyunk maradva az idegen nyelvek oktatásával. Miért?
Hogy miért vagyunk más országokhoz képest lemaradva? A módszereinkben lehet az oka. Saját gyermekkoromra és a nyelvórák előtti idegre és gyomor-összehúzódásra gondolva nem is csodálom. A stressztől lehetőségem se volt, hogy akármit is felfogja az óra anyagából, mert már a megkezdése előtt bezártam. A szavak magolása meg teljesen felesleges...szóösszefüggéseket és kifejezéseket kellene tanulnunk és adott szóval legalább 7 különböző szövegkörnyezetben kellene találkozni, hogy esélyünk legyen rá emlékezni. Ja és a nyelvtanszabályok folyamatosan...mert az volt a legfontosabb, hogy helyesen mondjuk...és amikor kikerülsz a nagyvilágba és magadra maradsz, akkor gyorsan rájössz, hogy senki nem foglalkozik azzal, hogy éppen jó-e az igeidő, amit választottál, ha a kommunikációd elérte a célját. 




Hogyan tanuljuk? Csoportosan, egyéniben, játékosan, jutalmazón?
Ha van sikerélmény és örömünket leljük abban, amit csinálunk akkor nincsenek akadályok. A gyerekek lételeme a játék. Ők játszva tanulnak...és készülnek fel az életre. Készségeket és képességeket sajátítanak el a játékon keresztül. Ezért ha ezúton közelítjük meg a nyelvtanulás kérdését, akkor csakis játékosan és bármely életkorban. Amikor a kicsikkel idegen nyelven foglalkozunk, a saját anyanyelvükhöz hasonlóan nyelvelsajátítástól beszélünk nem nyelvtanulásról. Sok ismétléssel, folyamatos pozitív visszacsatolással és megerősítéssel elérhetjük, hogy pozitív kép alakuljon ki bennük a nyelvekkel és a nyelvtanulással kapcsolatban. Toleránsabbak és elfogadóbbak és megértőbbek lesznek.
A csoportos foglalkozás lehetőséget ad szociális készségek fejlesztésére. A sok dal, zene, mozgás mozgáskoordinációt, hallást, ritmusérzéket is fejleszt és figyelmük is fejlődik. De én minden korosztálynak csoportos nyelvtanulást ajánlanék ahol lehetőség van szerepjátékra, ötletelésre, véleménymegosztásra és egymástól való tanulásra. Ja és a hibázásra, mert a hibákból tanulunk, és azoktól leszünk kreatívak.



Látszólag jól érzik maguk a gyerekek és Adri is megerősített benne, hogy a gyerekem nagyon jó helyre került. 
Ha meg nem tanul esetleg perfektül angolul, akkor is jól érzi magát, egy jó kis csapatban, közösségben van, szív magába némi idegen nyelvet, szavakat, mondatokat és egy kis plusszal indul egy idegen nyelv felé a későbbiekben. 
Hamarosan írok nektek Viki nyelvi előremeneteléről, a benyomásaimról is a LCF Kids Club kapcsán.
Ha kedvet kaptatok ezek után hozzá, akkor nézzetek körül, a közeletekben merre található Kids Club itt.




2018. október 22., hétfő

Tanulható?

Vannak a gének, meg a kódolt minták...
De bizony vannak a tanultak is. Anyaként nehéz és nagy dolgom van, ami rettentő fontos. Meg is rémiszt ez a hatalmas felelősség. 
A gyerekek minden leutánoznak, amit teszünk. Mindent! Még olyan dolgokat is, amiket nem is gondolnánk.

Figyeljek minden mondatomra, lépésemre, tettemre, mert bizony visszaköszönhet a gyerekektől? 
Ez eddig így le sem esett. Ezidáig.
Igyekszem úgy élni, hogy helyesen cselekedjek, éljek, senkit sem bántva. 
A manóinkat is úgy próbáljuk nevelni, hogy jó ember legyen belőlük majd. 
De bele sem gondoltam ebbe jobban, míg egy nap szembe nem jött velem minimanó így:




Aztán meg így:




Hát igen, amit lát, az utánozza. Édes, mikor anyát utánozva klimpíroz meg apa hanghordozásában telefonbeszélgetést imitál mamának. Na de ijesztő is. Vajon mi az, amit még elles tőlünk a mindennapjainkon? Mi az, ami normális, megszokott neki, mert látja tőlünk?
Remélem pozitív dolgokat is tanul tőlünk.

De azért sikerül jó dolgokra is tanítani az ellesett minták alapján őket, legalábbis remélem.
Például itt:










A népi értékek, az olvasás szeretete, a hangszerek, mozgás iránti vágy, a főzés, kézműveskedés, az önfeledt kacagás, a természet és állatok védelme, nagy séták...

Ti belegondoltatok már ebbe jobban?
Mekkora feladat is a minék! Oda szoktál figyelni arra,hogy mit csinálsz, mondasz?









Picikék fotó




Hastánc és Karate

Igen fura már a cím is.
Aki ismer, tudja, hogy ez a két mozgásforma, ami nagyon közel áll hozzám. Évekig karatéztam gyermekkoromban, majd később  latin, azután a hastánc felé fordultam. Szenvedélyem a tánc. Aztán úgy alakult az életem, hogy pár év tánc után abbahagytam és most ismét karatézok.
Az egyik edzés alatt jutott eszembe, hogy a két teljesen eltérő stílusú dolog mégis mennyire hasonlít.
Ha hiszed, ha nem, tényleg nagyon sokban hasonlítanak. Nem tudod elképzelni, hogy egy nagyon nőies, lágy, hullámokkal teli tánc miben hasonlít egy erős, férfias küzdő, védő harcos sporttal?



Mahasti hastánciskola

- A hastánc lágy és nőies mozgásokból áll és erős, kemény leütésekből.
A karate szintén az erős, kemény mozdulatokat kombinálja a lágyabb, enyhébb mozdulatsorokkal. Nincs is oly messze egymástól a kettő.

- Beállások, erős csípőmozdulatok jellemzik

- Erő hatja át


- Mindkettőnél van kötelező mozdulatsor(Kata, koreográfia), de szabadon választott mozdulatsorok is.

- Erős előítéletet tanúsítanak mindkettő mozgásforma felé. Amit nem is értek, hiszen mindkettő nagyon jó mozgás.

- Mindkettő olyan izmokat mozgat meg, amiket rendszerint nem használunk, azt sem tudjuk, hogy vannak.

- Erősít, vékonyít, szálkásít, megmozgat, boldogság hormont termel mindkettő, a mozgás által.

- Az egyik és a másik mozgás is formálja nem csak a testet, hanem az akaratot, belsőt is.

- Életmóddá válik, életformává.

- Önfegyelemre, türelemre, testtudatra van szükség hozzá.

- Mindkettő erősíti az önbizalmat.

- Egy formaruha szükséges hozzá, de anélkül is érvényesül a mozgásforma.





                           Major Nóra edző, Wado-ryu karate, Baja
                             https://youtu.be/j1WnFJZgPRM

Gondoltátok volna, hogy ennyi mindenben hasonlítanak? Persze mindkettőnek megvannak a jellegzetességei is, ugyanakkor mégis hasonlítanak.
Mindegy, hogy melyik áll közelebb hozzád, de mozog, az a lényeg! Mindkettő megmozgatja a tested és a lelkednek felüdülés.

2018. október 18., csütörtök

Tél unalmasan? Dehogy!


#szponzorálttartalom

Ti mivel készültök a hosszú téli estékre? Mármint a hóember építésen és hógolyózáson kívül?Mert a gyerekeknek nagy buli a havas tájban barangolni, hócsatát vívni, szánkózni(nekem kevésbé, nem szeretem a hideget, havat, telet) és hasonlókat. 
Kell a friss levegőn is lenni olykor is, az biztos. De a nap nagy részében nem kivitelezhető, így valami más alternatív megoldással készülök nekik.
Mert bizony valahogy le kell kötnöm ezeket a kis lókötőimet. Már pár dolgot beszereztem, kaptunk is...
Szóval nem fogunk unatkozni.
Fogunk itthon táncolni, mondókázni, építeni, babázni, sütni és főzni, na meg még egy csomó dolgot.
De a képek beszéljenek helyettem.



Szép kis kupac. Mi? Így egyben nézve kicsit ijesztő is. Na de hamar el fognak kopni, a lányaimat ismerve.


Mesekönyvek, színezők, foglalkoztatók. 
Skolik Ágnes és Hollenczerné Balogh Ilona könyveivel az élen. Ágnes könyveit már nálam is megvehetitek!


Andrisnak mesekönyv, foglalkoztató kirakó, járművel színező, matricázó. Imádja a markolókat. Én a kis kezét ügyesítő dolgokért  rajongok. Ez a szép kirakó az Anya paradicsomtól érkezett.



Moniro mosolykáját látjátok még, amiről még szót kell majd ejtenem. Ő egy nevelést segítő táblácska. 

Számos mesekönyv érkezett a lányoknak a hideg téli estékre. Ezekről szép lassan írni is fogunk nektek. Nyáron a Könyvfeszten kaptuk a legtöbbet, de csak most tudunk időt szakítani majd rá. Főként a Móra kiadótól.


A Kreatívellátótól kaptunk cuki sablon és festékeket még a nyáron. Most újra előkerülnek majd. Aztán az Anda prezent nyílt napján szintén haza hoztak a csajok egy csomó sablon, ami kifestésre vár, mikor mamát meglátogattuk a munkahelyén. Ha megnézitek, felnőtt színezők is vannak a képen. Fumax kiadó és a partvonal kiadó jóvoltából. De van kötőtű és horgolótű is a képen. Ezekhez még alapanyagot kell beszereznem. Tervben van, hogy megpróbáljuk megtanulni. Talán nagyobb tűt is veszek és a varrás alapjait is megtanuljuk. Meg vágni fogunk sokat. Csak az után ne kellene annyit takarítani. Gyurma beszerzése még folyamatban szintén.
És ha valaki tud műanyag gumis karkötőkészletet, sikítson!
Nyáron nagyon élvezték lányok a karkötő készítést és hiába jártam be Tolnát, Baranyát, nem lelek sajnos sehol, csak a sima műanyag gumikat, összekötő kapcsot vagy egész készletet nem.





Ez az óriási kupac pedig az időhiányos, rendetlen anyukát várja olvasásra. Könyvtárik, kölcsön könyvek, az íróktól érkező szépségek és a kiadók recenziós példányai, na meg az ezer éve gyűjtögetett hatalmas kívánságlistám pár szereplője. Hiába, 3 gyerekkel már nem tudok úgy haladni az olvasásban, mint régebben. Kissé el vagyok maradva a régi havi átlagomtól. Fénykoromban 10-12 könyv lecsúszott egy hónap alatt. Most már 4-5 könyv és pár mesekönyvnél már azt mondom, jó hónapot zártam. De a könyvkupacok nem apadnak, hanem nőnek csak. Hamarosan hegyekben állnak majd itt. Valamit tennem kell!

2018. október 17., szerda

Egy barangolós szombat margójára

Gyerekek szeretnek csatangolni, kirándulni. Ők úgy hívják a világ látást, hogy kalandozunk. Igényük van az új felfedezésére, hosszú sétákra. 
Nosza, használjuk ki a még szép időt, szombaton nyakamba vettem a három gyereket, babakocsit és egy csomó ruhás és nem ruhás csomagot képletesen. 
Rohantunk a reggeli buszhoz. Épp késésben. Aki ismer, tudja, hogy mindig késésben és rohanásban vagyunk. Mire mindenki felöltözik, reggelizik...
Most is, mint mindig. Semmi meglepő nincs benne.
Hát a busz már ott állt. Lányok szaladtak előre, én kalimpáltam a sofőrnek a babakocsival szaladva mindeközben. Hát ő úgy gondolta, ha nem vesz tudomást rólunk, elfordítja a fejét, akkor már nem is vagyunk ott. Így szépen nélkülünk indult el. 
Gyerekek sírtak, majd mindenkinek újságolták, hogy a busz itt hagyta őket. Azokat a csalódott kis arcokat. Szerencsére a következő jármű pont 10 nagyon hosszú perc múlva indult(azért írom, hogy hosszú, mert manóknak ezt kivárni kész kínszenvedés volt). Nagyon örültek, hogy nem maradtunk le a kalandozásról. Egy tündéri sofőrt kaptunk és egy olyan buszt, amire babakocsit összezárás nélkül fel lehet vinni. Lányok fizettek, öcsit pesztrálták, én mondtam az utat és gyömöszöltem föl a millió táskánkat és a toligánkat. 
Nem nagyon van lehetőségünk buszozásra, így nekik már ez is kaland volt. 
Megjegyzés magamnak- egyszer el kell mennünk vonatozni is, meg repülni is. 



Élvezték, csacsogtak, mosolyogtak. Néha olyan könnyű boldoggá tenni őket. 
Leszállásnál is akadt egy idős néni személyében segítőnk, aki ügyelt kérés nélkül a gyerekekre, ne szaladjanak a buszok elé, míg leszenvedem a kocsinkat.
Aztán a büfében bevásároltunk útravalóból is. Az étek fontos a kalandozáshoz ám!
Elsétáltunk a zöldségpiacra. Megcsodálták a portékákat. A legnagyobb tököt haza is hozatták volna, ha fér bárhová is. De nem a vásárlás volt a cél. A hangulat, a színek, az illatok.
Hattyúkat láttunk és fényképeztünk, imádták.



Hosszasan sétáltunk. 
Időpontunk volt egy mini őszi fotózásra a Picikék fotóhoz(akitől már láthattatok képeket nálam). 
Vidám, szaladgálós, kötetlen, jó kedélyű fotózás várt ránk szalmabálákkal, levelekkel, sok mosollyal, cuki dekorral és még cukibb fotóssal. Lányok élvezték. Danci pózolt, Viki huncutkodott, Andris csak ki és beszaladt a képekbe. Játszótéri érzés volt, nem pedig az ide állj és így fordítsd a fejed fotózás. Jól érezték maguk közben.



Utána egy édes kis minimanót látogattunk meg. Lányok még mindig baba bűvöletben élnek. Én is imádom a babyk illatát, mosolyát, kis gödrös kezüket. De jó visszaadni az anyukának azért már...legalább kibabáztuk magunk megint egy jó ideig.
Utána újabb ennivaló után néztünk. Elemózsia, séta következett ismét.
Bababörzére is beugrottunk, Andrisnak ruhákat vételezni.
Egy kedves anyuka a lányoknak csak úgy két-két plüsst is adott. Pedig még vásárolni, sem vásároltunk tőle. Ez megható és ritka. Mosolyt csalt a kis középsőm arcára vele. Le sem teszi a plüss kutyust, pedig akad itthon jó pár belőle.
Egy bácsi is feldobta a napunk, mikor oda köszönt és megdicsérte a szépséges lányaimat, hogy az ő szavaival éljek. Egy rohanós tanárnénivel is szóba elegyedtek csajok, aki vásárolt volna, csak nem volt nyitva semmi. kedélyesen elbeszélgettek pár szót és kik-ki ment a maga útjára. 
Mi ráérősek voltunk. Nem volt szaladás. Időre oda érés.
Egy másik férfi pedig az utcán pakolva, félve kérdezte meg, hogy adhat-e a lányoknak és fiúcskának almát, amit épp ládázott be. Jól esett. Csak három alma. De a gesztus!
A cukrászdába is eljutottunk, ahol nagyon finomat sütiztünk, a nap megkoronázásának. 



Néha olyan kevés kell egy szép naphoz. Egy jó szó, egy mosoly, egy alma, hattyúk, finom süti...
Elfeledtette a nap bosszúságait, a "gonosz" sofőrt, a kabátom elvesztését is.
Egy olyan napot adtam lányoknak, ami fárasztó volt, de igazi kaland. Napsütésben, mosollyal kísérve. 
Kalandoztunk egy nagyot.



Néha ti is szakadjatok ki a hétköznapokból és kalandozzatok együtt!