2018. szeptember 23., vasárnap

Átmenet

Szponzorált tartalom



Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljön a kabátos időszak. Ez még az a hőmérséklet, amit szeretek és komfortosan érzem magam benne. Van amit szeretek az őszben azért, annak ellenére, hogy nem a kedvenc évszakom. Például őszi születésű vagyok. Az iskolakezdést is mindig nagyon vártam ekkor. Imádom az őszi levelek hullását és a színkavalkádot, amivel jár. Szeretem, hogy csak egy vékony felső, egy kis széldzseki és már mehetek is az utamra. Még nem kell millió réteg és öltözés-vetkőzés állandóan. Még lehet egy jót andalogni a szabadban, kirándulni.
Szeretem az átmenetet. 
És szeretem a színátmenetet is. 
Ezer és ezeregy éve szeretnék már egy ruhadarabot, ami színátmenetes. Nagyon megörültem neki, mikor szembe jött velem a Bonprix oldalán egy átmeneti dzseki formájában. A színe, fazonja rögtön a szívembe lopta magát és landolt a kosaramban. Imádom azóta is. 
Mindenkinek kell egy könnyű kis kabát, amit bárhová felvehet, legyen szó mindennapokról vagy épp alkalomról.
Te megtaláltad már álmaid kabátját? 
Ha nem, most a Bonprixnél itt megteheted. Igazán izgalmas variációk, színek, különleges fazonok között válogathatsz.




Lányok már kikötötték, hogyha "kinőném" a kabátot, ugye megörökölhetik.
Remélem azért jó darabig ki nem fogom nőni!
Elég alacsony vagyok, de azt hiszem az eső már nem segít rajtam. És a kabátot nem adom semmi pénzért sem, ha már így rátaláltam!
Imádom az anyagát, a fazonját és legfőképpen a színét, a színátmenetet!
Ebben az esős időben ideális lesz. Nem túl meleg, egy vékonyabb bélése van csak, így a melegebb hőmérséklet dacára fel tudom venni, ha pedig hidegebbre fordulna, alá tudok öltözni. Vízlepergetős az anyaga kívül, vízhatlan is.


                                     Ősz, én így szeretlek!

2018. szeptember 22., szombat

Koka Fashion hajpántok



Szponzorált tartalom


Ez a nap is eljött. Elbújt a napocska, szeles az idő, csepereg, borul, peregnek a fáról a sárga falevelek. Tova tűnik a nyár a melegével, vidámságával együtt. De nem szeretném még elengedni. Valahogy vissza kell csempésznem a mindennapokba. Vidámságot, napfényt, virágokat a szürke, monoton, napfény nélküli napokba...
Én minden napra megszavaznám. És te?

Megtaláltam hozzá a legnagyszerűbb kiegészítőt. Napfényt, nyarat idéző hajpántok formájában, amikre ha ránézek, rögtön jó kedvem lesz. Nem csak öltöztet, hanem több annál. Nyáridéző, melegséget adó. Jó kedv csalogató.
Ezt a két szépséget a Koka Fashiontól kapták lánykáim. Tényleg öltöztet.


Fotók: Picikék fotó




Lányok imádják és előszeretettel használják is. De nagy becsben tartják, így nem kerül elő bármikor! 
Egy fotózáshoz, ha valahová megyünk, ha csinos ruhába öltöznek, akkor kerül a fejecskékre. Mindkét hajpánt nagyon illik a gyermekeimhez. 
A fehéret Viki választotta. Olyan éteri, angyali vele.
A kék Dancihoz illik nagyon. Mintha a készítő neki készítette volna egyedül.
Karakán, feltűnőbb, színes, mint az ő egyénisége is. 
(Ha nekem is lenne hajpántom, akkor talán hozzám a piros vagy barackos változat illene legjobban.)

Itt ti is megnézhetitek a választékot. Egyedi elképzelések alapján készülnek ezek a szépségek. De a Koka Fashion nem csak gyönyörűséges fejékeket készít, hanem még szépségesebb ruhákat is itt. Bizony én csak ámulok és bámulok. Még mindig nem vetettem le a szépséges ruhák iránti vágyam. Igaz már nem hiszem, hogy valaha is divattervező lennék, mint gyerekkoromban. Már nem rajzolok és "tervezek", de továbbra is imádom az egyedi, a különleges ruhákat nézegetni. 

2018. szeptember 20., csütörtök

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-My fluffy horse




Melyik lánykának ne lenne mesebeli vágya egy unikornis? Az enyémeknél előkelő helyet foglalnak el a kívánságlistán, az biztos. Most egy olyan anyukával olvashattok interjút, aki szintén ló és unikornis rajongó és már rengeteg csodapaci került ki a kezei közül. My fluffy horse

- Hogyan mutatnád be önmagad és vállalkozásod?  
Gulyás Krisztina vagyok 48 éves, egy 12 éves nagylány édesanyja. A fő foglalkozásom pénzügyi igazgató. Több mint 20 éve dolgozok a pénzügy területén, szinte minden szegletében jártam feladat és pozíció szempontjából. Mivel imádok kézimunkázni (varrás, horgolás, kötés, festés, rajzolás), 2015-ben megálmodtam az Emma Collection márkát ezen belül pedig a My fluffy horse terméket.

- Mikor kezdtél el foglalkozni egyedi kézműves termékek gyártásával? Honnan az isteni szikra, hogy vállalkozz és a két kezed munkáját kezd el értékesíteni?  
 Amióta a lányunk megszületett, folyamatosan felmerült bennem az igény az egyedi gyerekholmik iránt. Mivel a gyerkőc kicsi volt és dolgoztam mellette, nem volt időm arra, hogy neki minőségi egyedi dolgokat készítsek, mint játék, ruha, pulcsi. Azért ha időm engedte, készítettem neki pár dolgot. Lányom Bogi 2,5 éves kora óta lovagol, imádja a lovakat. 2013-ban a szülinapjára elkészítettem az első lovacskát neki. Egy egyszerű virágos vászonból készítettem, a sörénye és a farka szálanként volt befűzve himzőcérnából. Nagyon boldog volt, amikor megkapta, persze bevitte az oviba is. Ott a legjobb barátnője beleszeretett és kért tőlem egy lovacskát magának. Neki is készítettem egy hasonlót, és nagy volt az öröm. Évekig együtt aludtak a saját kis kedvencükkel a két lány. Mivel mindketten vitték mindenhova, így több anyuka kérdezte, hol vettem. Mondtam, hogy én varrtam. Többen mondták, hogy készíthetnék eladásra is. Így 2015-ben úgy döntöttem, hogy szeretném a kreativitásomat még jobban kiélni, mivel a szakmám ezt nem tette lehetővé, el kezdtem sorban varrni a kis kedvenceket.
Mindegyik egyedi, sorszámozott. Nincs belőle két egyforma, hiszen ez a lényege az alkotásnak. Ne legyen egy kaptafa.



- Lovak, lovak és unikornisok. Hogyan jött az ötlet, hogy e nemes és kitalált állatokkal foglalkozz? 
 Bogi mivel lovagol, így nagyon sok időt töltünk a lovak között. Megszerettem őket. Arra gondoltam, hogy lovas dolgokat szeretnék készíteni. Eszembe jutott, hogy már 2013-ban többen kérték, hogy eladásra is készítsek pónikat, mi lenne, ha belevágnék. Bogi már nagylány, a munka is jobban engedte, hogy szabadidőmben többet foglalkozzak a hobbimmal. Így neki láttam az alkotásnak. Minőségi puha kelméket, fonalakat és tömőanyagokat kezdtem keresni, hogy "fluffy" legyen a kis kedvenc. 
2016-ban az a megtiszteltetés ért, hogy az Eisenstadt-i karácsonyi vásáron megjelent a termékem. Oda csak pónikat vittem. Az egyik vásárló azt kérdezte, hogy unikornisom van e. Sajnos akkor nem volt, de adott egy ötletet nekem. Így el kezdtem készíteni unikornisokat is. Ezek sokkal népszerűbbek, mint a pónik és azóta már pegazusok is születtek. Azóta lovas vagy unikornisos mintás pihe puha takarókat is varrok gyerekeknek és felnőtt gyerekeknek egyaránt.

- Van olyan terméked, ami a kedvenced lett és végül nem váltál meg tőle? 
Igen, egy unikornisos takaró. Azt megtartottam magamnak. Valamint a lányomnak van egy kb 20 darabból álló saját gyűjteménye, mert amikor valami új kerül ki a kezemből, ő abból is kér egy példányt. 
Egyszer pedig a véletlennek köszönhetően elkészült pár olyan unikornis, aki "más" lett, mint a többi. Olyan lett, mint egy Down kóros szépség. Megtartottam emlékeztetőül, hogy mi emberek is attól vagyunk különlegesek, hogy mindannyian egyediek és a magunk nemében szépek vagyunk. Remélem, hogy ebből a pár darabból egyszer lesz lehetőségem ajándékba adni olyannak, aki ezt is értékelni tudja. Hiszen ők is nagyon puhák, minden szépség megvan rajtuk ahhoz, hogy valaki majd szeretni tudja őket, olyannak, amilyenek. Ők nálam vannak és várnak.



- Mit szeretsz a legjobban a munkádban? És mi okozza a legtöbb nehézséget? 
Azt szeretem benne, hogy amíg alkotok magam is gyerek lehetek. Nagyon szigorú szabályok között dolgozok, így nagyon fontos, hogy a bennem lévő gyermek is ki tudjon kapcsolódni.  Nagyon szeretem, hogy kelme boltokban nézelődhetek, és ha meglátok valami új anyagot, akkor rögtön elindul a fantáziám, mit és hogyan lehetne belőle alkotni. Sokat horgolok, az Emma Collection másik része, hogy táskákat, sálakat horgolok. Ezen termékek között is megjelenik az unikornis minta. Készülnek kislányoknak, nagy lányoknak unikornisos béléssel vidám színű táskák, vagy unikornis mintával ékszertartó készül falapra. Ezeket az egyéb termékeket a Tőlem FB oldalra teszem fel, hogy ne keveredjenek a pónikkal.

A nehézségek. Nehéz az időmet beosztani, hogy mindenre jusson és hatékonyan kihasználjam. A másik pedig, hogy nem vagyok jó marketingből. Mivel az alkotás sok időt elvesz, a reklámra nem sok időm marad. Próbáltam megjelenni magyar vásáron, mint Pici Piac és a WAMP design vásárokon, de elutasítottak. Van két FB oldalam és egy Insta. De ezek kezelése nem az én világom. Próbálkozok, de szerintem nem hatékony, amit csinálok, mert nincs benne tapasztalatom. 



- Mennyi idő, míg megálmodsz egy egyedi lovacskát, beszerzed hozzá az anyagokat és kész termékké alakul? 
Az újhoz kb egy hét kell. Egy póni kb 8 órát vesz igénybe. Ki kell szabni a lovat, összevarrni, kitömni, szemet berakni, az arcát az utolsó varrás után igazítani és végül szépítgetni szalagok segítségével. Sorszámozni, megírni a bilétáját, fotózni és feltenni a netre. Röviden ennyi. Persze ekkor minden fonal, szalag, cérna, anyag, tömőanyag a rendelkezésemre áll, mert előzőleg már beszereztem. Nagyon sok időmbe kerül, hogy a rövidáru üzletek (nagykert még nem találtam) nem árusítanak mindent egy helyen, így sokat szoktam rohangálni és egyszerre többet próbálok venni egyes dolgokból. A pénz azért ennek határt szab, mert a fonal, amivel dolgozok, a wellsoft anyag és a tömőanyag is nagyon drága. A biztossági műanyag szemeket külföldről rendelem.

- Mit gondolsz, hány állatka került ki a kezeid közül eddig, akik az új kis családjuknál laknak már? 
A sorszám nyilvántartás szerint 282 lovacska készült. Az alábbi országokban van a gyerekek vagy felnőttek kezében  lovacska: Magyarország, Ausztria, Anglia, Finnország, India. 



- Mi volt az eddigi legnagyobb örömöd a munkáddal kapcsolatban? 
Ha megveszik a lovaimat az önmagában nekem öröm. Ha látom, hogy játszanak vele vagy ölelgetik, szeretik akkor már boldogság. A legutóbbi két legszebb pillanat az volt, hogy egy ausztriai vásárban egy szőke kislány egy fekete unikornist boldogan ölelt, amikor megkapta. A másik aki "titokban" a kiállított pónikkal teljesen belefeledkezve játszott és beszélgetett velük. Ez a két jelenet és az ehhez hasonló visz tovább engem, hogy van értelme annak, amit csinálok.

- Hogyan tudod a kézműves munkádat összeegyeztetni a családoddal, háztartással, az életed más területeivel? 
Jelenleg interim pénzügyi vezető vagyok, vagyis tanácsadó. Így amikor éppen nem tanácsadok, akkor varrok, horgolok. Amikor dolgozom, akkor pedig esténként készítem a tárgyakat. A családom támogat ebben. A lányom a pónik kitömésében sokat segít, a férjem pedig a beszerzés, szállításban van jelen. Karácsony előtt, amikor nem 1-2 darabot  kell készíteni, akkor 2 barátnőm besegít a varrásban és a tömésben is. 



2018. szeptember 18., kedd

Csak csajos nap



Andris babám egy igazi anyás matrica, így sok időt nem töltök még nélküle. Ez azzal jár, hogy hurcolom mindenhova magammal. Jött velem kiállításmegnyitóra, évzáróra, kozmetikushoz és még ki tudja hogy hova nem...Szeretem, hogy ennyire szeret. Igazi fiú, ahogy nézni tud rám...Azt hiszem sok kislány szívét fogja összetörni még. 
Ritkán hagyom az apukájára vagy a nagymamákra, nagypapára. Ez idővel biztos változik, de most még így a jó neki és nekem is.
Igen ám, de lánykáim egyre jobban igénylik a nőcis, csak csajos napokat, amikor kettőjükkel foglalkozom és senki mással.
Még a nyár zárása előtt el szerettem volna vinni őket egy ilyen kikapcsolódásra. Csak mi csajok.
Mivel velük még nem nyugis vásárlás a vásárlás, fodrász-manikűr-masszázs kombót sem élveznék még, így valami teljesen más programot eszeltem ki számukra.
 Mi lehetne jobb ilyenkor, mint egy belőtt séró, egy szép ruha, smink(részemről), csacsogás, séta, természet, majd egy kiadós hamburgerezés, banánturmix és egy fagyi, némi buszozással egybe kötve(három gyerekkel egyedül elég nehezen indulok el egy-egy hosszabb vagy rövidebb buszos túrára, bár előfordult már).





Élvezték. Én is. Ezt egy nagyon jó fotós barátnőmmel megspékeltük és meg is örökítettük. Nyugi nem hamburgerezős fotókat készítettünk. 
Igazán klassz nap volt. Végre nem rohantunk, nem voltunk időhöz kötve. Csak öltözködtünk, csacsogtunk és közben csattogott a fényképezőgép. Köszönjük ezúton is a Picikék fotónak, hogy megörökítette e napunkat. Ezeket a képeket örömmel vesszük majd elő a hideg téli estéken, hogy egy kis varázslatot, napfényt varázsoljunk a szürke mindennapokba.



Ti szoktatok külön-külön is programot szervezni a gyerekeitekkel?
Nekem lelkiismeret furdalásom volt, mikor nem, de amikor elmentünk csak csajok, akkor is, hogy öcsi babánk kimarad ebből. Azt hiszem itt nincs mindenkinek jó megoldás a dologban.





Szerintem igazán hangulatosra sikerültek a képek a természet lágy ölén. Jókat nevettünk, sétáltunk, kutyáztak a csajok, felmásztak a fákra és le, még gumicsizmában is botladoztak a homokban...
Remélem jó napként fog eszükbe jutni a későbbiekben, ahol csak mi csajok voltunk, csajos napon. Emelgetik azóta is, hogy menni kellene megint csajos napot tartani. Néha kell egy kis ilyen is. 
Már alig várom, hogy közösen "wellneszezni", egy kis kényeztetésre menjünk majd, beüljünk fodrászhoz, masszíroztatni vagy közös vásárlást rendezzük, mikor elég nagyok lesznek hozzá, esetleg itthon egy kis manikűr-pedikűr, smink napot tartsunk majd. Nem csak a lányaim, hanem a kis barátnőim is. Megtanítanak, rávesznek sok mindenre. Például ilyen csajos dolgokra is, ami rám nem igen jellemző.






Fotó: Picikék fotó
Ruha: Babymandarin
Hajpánt: KokaFashion

2018. szeptember 15., szombat

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- JuccWork fonal és textilékszerek




JuccWork fonal és textilékszer "anyukája" a következő interjú alanyom. 
Mindig elámulok, hogy milyen csodák készíthetők egyszerű alapanyagokból a megfelelő kézben. Hihetetlen. JuccWork is amihez nyúl, az bearanyozódik, újjászületik.

- Mesélnél magadról? Mit tudhatunk rólad?
Eredetileg magyar szakos középiskolai tanárként és művelődésszervezőként végeztem az ELTE Bölcsészkarán és az Eszterházy Károly Főiskolán Egerben, párhuzamosan, de éppen csak belekóstoltam a foglalkozásomba, nem sokkal később már megérkezett közénk az első kislányunk, Julcsi. A gyerekekkel eltöltött idő (mert őt még másik 4 kislány is követte), visszavezetett oda, ami egész gyerekkorom óta inspirált engem: varrás, rajzolás, a kézzel bütykölés világához.


- Mikor szerettél bele a fonalak világába, ami későbbiekben a munkád lett?
Kicsi koromra mindig úgy emlékszem vissza, hogy én igazából nem is játszottam soha, nekem az volt a játék, hogy ruhákat terveztem - papírból, mindenféle otthon fellelhető textil maradékból - és kollekciókat állítottam össze a babáimnak. 2.-3. osztályos koromra már egész elfogadható módon megtanultam varrni autodidakta módon, hiszen ez nem volt különösebben gyakorlott tevékenység a családban. Nem igazán mondhatom el, hogy bárkitől elleshettem fortélyokat, bár anyukám akkoriban sok pulóverrel, téli kiegészítővel látott el bennünket, és a fonalgombolyítás tudományát már ovis koromban is megismerhettem… Viszont ahhoz, hogy megtanuljak horgolni egészen 7 évvel ezelőttig várni kellett. Egyik kedves ismerősöm sugallatára tanultam meg és ezt kiegészítve a különböző textilekkel egy új világ nyílt meg előttem.




- Mesélnél a munkádról, vállalkozásodról? Esetedben igaz, hogy a hobby is?
Hobbiszinten lassan 7 éve foglalkozom a fonalból és újrahasznosított textilek felhasználásával készített termékekkel, de mindez csak a 4. kislányunk születése után nyert „márkanevet” és az 5. után lett több mint kreatív kikapcsolódás, ahogy szép lassan kinőtte magát. Az iránta való lelkesedés azonban semmit nem csökkent, sőt! Bármi tud inspirálni, akár a családdal való kirándulás, akár egy esti szőnyegen fekvős, bolondozós program, a természetből pedig különösen nagy kedvvel merítek.

A munkámnak két fő iránya van, amelyek több helyen össze is kapcsolódnak.
Fonalból készítek ékszereket, játékokat, figurákat, másrészt mivel nagyon szeretem, ha valami régi és vagy sok éve nem használt anyagdarab, ruhadarab újra életre kel, újrahaszonításra váró textilek felhasználásával készítek szintén ékszereket, de felhasználom őket lakásdekor, gyerekjátékok díszítéséhez is.



- Mekkora kézügyesség, kitartás kell egy-egy ékszer, kiegészítő elkészítéséhez?
Ezt nehéz megítélni, így hogy benne vagyok a sűrűjében. Úgy gondolom, nekem alapvetően adott volt, hogy volt valamennyi kézügyességem, amit fentről kaptam, de rengeteg kísérletezés, gyakorlás, elrontott darabok és borzasztó sok ezer óra tervezgetés is van mögötte. Az egyik sem lenne a másik nélkül eredményes.


- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Nem tudnék kiemelni egyet sem, mert amikor készülnek, mindet nagyon szeretem. Aminek elképesztően tudok örülni, az a vásárlók visszajelzése, amikor megérkezik hozzájuk egy-egy JuccWork-darab. Ilyenkor mindig épp annak örülök, mert ez olyan löketet ad, hogy el is felejtem, adott esetben, hányszori nekifutásra sikerült kiviteleznem adott esetben egy egyedi megrendelést.




- Mi okozza a legnagyobb élvezetet a munkádban? Mi a legnehezebb?
Szeretem, amikor este elalvás előtti fázisban eszembe jutnak olyan társítások, amihez kell ez a félálombeli fázis. Képes vagyok, gyorsan felébreszteni magamat és lefirkantani, lerajzolni egy papírra, hogy el ne felejtsem. Maga a színtervezés is a kedvenceim közé tartozik: kitalálni egy-egy ékszer, babagirland, alvóskendő milyen színekre épüljön, főként ha konkrét ruhadarabhoz, babaszobához kell kitalálnom.
A legnehezebb mindezekre idő teremteni, hiszen heten vagyunk egy család. Hogy legyen olyan nyugalmi idő, amikor a terveket lerajzolom, a sablonokat elkészítem, az ékszereket összerakom – ez egyébként is talán a kedvencem, az egész munkafolyamat során – nagyon szeretem a lapos- és kúposfogóimat, hiszen ez már majdnem barkácsolás ;)




- Hogyan tudod a munkád összeegyeztetni a háztartással, családdal? Elég szorosan kell fognom az időt, s bár még bőven van mit fejlődnöm az időgazdálkodás terén (no, meg bőven van, nem tervezett esemény is egy-egy nap során), megtanultam, hogy minden olyan időt kihasználjak, amikor a gyerekeim játszanak, elfoglalják magukat. A háztartás különböző teendői nem tartoznak a kedvenc időtöltéseim közé, bevallom, de azért minden nap készül meleg étel, a legtöbb munkán pedig megosztozunk ki-ki lehetőségei, képességei szerint. Kicsi koruktól minden házimunkába bevonom őket és a párommal is együtt csináljuk a nagy részét, hiszen mindenki itt él és az ezzel járó teendőkből is természetes, hogy kiveszi a részét.   A nagyobb lányok már érdeklődnek a JuccWork-beli munkám iránt is, ha szeretnék, adok is nekik kisebb feladatokat és nagyon élvezik. A kisebbek pedig kapnak gyöngyöket rakosgatni vagy a felhalmozott textilek egyik-másik darabjába takargatják a babáikat. Jól megvagyunk így, működik, úgy érzem, bár egy-egy zűrösebb, sűrűbb időszakban ezt nehéz elhinni… 

Mégis rendkívül hálás vagyok, amiért azzal foglalkozhatok, amit ennyire szeretek, megmozgatja a fantáziáját, érdekes embereket ismer meg általa és nem utolsó sorban össze tudjuk egyeztetni az öt lányunk terelgetésével. Úgy gondolom, mindenképp megéri olyan tevékenységet találni magunknak, ami valóban érdekel és inspirál minket. Lehet, hogy néha – főleg az elején – nem az egyszerűbb megoldás, de hosszú távon mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb dolog.



2018. szeptember 14., péntek

Játssz és nyerj!




Egy izgalmas játékot tartogattam nektek mára.
Írtam már korábban nektek az Eclectick innovatív, egyedi termékeiről itt.
Hihetetlen módon imádom a Kid Face apa és anya babát tőlük. Bölcsis/ovis beszoktatáshoz és még rengeteg más dologhoz is nagyon szuper ötlet szerintem. 
Azt hiszem Andris bölcsibe menése előtt nekünk is fog kelleni egy hamarosan.
Persze más termékükre is fenem a fogam. Annyira ötletesek, jópofák.

Na de most ti meg is nyerhetitek, az Eclectick jóvoltából!
Semmi más dolgotok nincs, csak látogassatok el az Eclectick oldalára ide, válasszátok ki a nektek tetsző baba formát, írjátok meg, melyik az, amelyiket szívesen látnátok csemetétek kezében. Továbbá annyit írjatok még meg nekem, hogy jelenleg milyen kis kedvence, nyunyija, plüsse, kispárnája van a gyerkőcötöknek. Mindkettőt itt a post alatt várom hozzászólásban.
Sorsolás szeptember 28.-án!
Hajrá! Játékra föl!

2018. szeptember 13., csütörtök

MiNik-Játszva okosodunk mi is!




Játékok garmadája kerül hozzánk és végül érdeklődés hiányában tovább. Nem szeretek semmit kidobni, így bababörzén eladjuk, továbbadjuk ismerős gyerekeknek, rászorulóknak, vagy a kórház gyermekosztályának.
Számos népszerű játék, baba került így új családjához, amit kicsit azért bánok. Nem egyszerű ajándékot, megfelelő játékot venni még a saját csemetéidnek sem. Könnyű félre nyúlni, az biztos. De akkora csalódás, hogy egy játék nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket.

Márpedig ha nem fogja meg rögtön a gyerekeimet, ha első használatra nem varázsolja el őket, akkor többet hiába próbálkozok vele, nem lesz nyerő és kedvenc játék. 
Nem szeretem, ha itthon porosodnak csak a polcon és senki sem használja őket. Egy játék arra való, hogy játszanak vele.

/A mi generációnk hibája a bőség zavara azt hiszem. Elhalmozzuk a gyerekeket mindenféle reklámozott játékkal, ami aztán nem váltja be a reményeket és jobb esetben a polcon, rosszabb esetben a kukában landol. Régen nem hiszem hogy a 2 féle csuhé baba és a labda, pár faragott bábú mellett volt ilyen szenvedés, kidobálás, pazarlás. Nem kellett agyalni, milyen játékot vegyünk és az jó lesz-e, elég fejlesztő-e. De valljuk be, melyik szülő az, aki nem adna meg mindent csemetéjének?/


A plüssök, babák, kockák, építők, társasok is lefoglalják ideig-óráig a gyerkőceimet, de talán a kézműves játékok és alkotáshoz, rajzoláshoz használatos dolgok jobban, hamarabb el is kopnak. Hozzám is közelebb áll, hogy közösen leülünk gyurmázni, rajzolni, ha épp nem aktívan vagyunk együtt, mint a séta, bicózás. A társasokat sem használjuk még túl gyakran, sajnálatomra. Öcsink nem túl együttműködő hozzá. De most egy nagyszerű áthidaló megoldást kaptunk egy cuki táska személyében.



Nemrégiben egy igazi ötletes, kézzel készült, kézműves játék táskát kaptunk a MiNik jóvoltából. Egy igazi adu ász! Egy táskában több játék található egyszerre. Könnyen magával viheti az ember orvoshoz, utazáshoz, nyaralásra.
Mindhárom gyerek együtt is tud vele játszani vagy egymaga.
A legkisebb is elmolyol vele, bár nem neki valók még annyira a benne rejlő "meglepetések". Ennek ellenére élvezi.


Nagylánykám még szívesen használja, neki sem "babás". Egy gyurmázás, rajzolás, kirakó olyan játék, amit nem lehet kinőni szerintem.

Középsőkém pedig az igazi célközönség. 


Játszva tanít, kézügyességet fejleszt. Egyszerű, ötletes játékok találhatóak benne. Olyan, "ez miért nem jutott eszembe" típusú dolgok, amihez pár alapanyag és kis kézügyesség kell, na és persze az ötlet maga.


Talán a legjobb az egészben az, hogy semmi fakszni, semmi milliós játék nincs benne. A maga egyszerűségében, színességében, aranyos játékok találhatóak  egybefűzve. Bővíthető, cserélhető, életkorra alakítható. Könnyen magunkkal tudjuk vinni. Sok újrahasznosított alapanyag található benne. Tényleg kényszer nélkül, játszva fejleszti a kézügyességük, színeket tanít...


Ez egy olyan játék, ami szerintem óvodákban, fejlesztő helyeken, játszóházakban, kórházakban, orvosi várókban, gyerekbarát szálláshelyeken, éttermekben is megállná a helyét, nem csak itthoni viszonylatban. 

A külső borítója a táskának szintén életkorhoz vagy személyre szabható. 
Praktikus, könnyű.
Csak szuperlatívuszokban tudok róla írni. 
Nálunk nincs olyan este, mikor ne kerülne elő belőle az egyik játék legalább.
Köszönjük a lehetőséget és hogy megismerhettük ezt az innovatív, praktikus, nagyszerű kézműves játékot. Felírnám receptre a kisgyerekeseknek!

További játékos, fejlesztő dolgokat találtok MiNik fb oldalán vagy a blogján itt.


2018. szeptember 12., szerda

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- R. M. ékszer


Gyönyörű emlék ékszert kaptam minap. Kíváncsi voltam az ékszer készítőjére, a háttérre. Márti egy tündéri anyuka, aki mert nagyot álmodni. Ma tőle, róla olvashattok és az R. M. ékszerről.

- Mit tudhatnak meg rólad, akik még nem ismernek?
Rangits Márta vagyok, Magyarország első kézműves alkotói
összefogásának megálmodója és mentora. Magánéletemben lassan két gyermekes édesanya, feleség, barát… Akár egy hétköznapi ember.

-Mit árulnának el családtagjaid, barátaid, ha őket kérdeznénk rólad?
Meg is kérdeztem.
"Legjobb barát. Fáradhatatlan. Végtelen tartalékait szívéből meríti. Mindig valami újításon vagy kedvességen töri a fejét, varázsol a hétköznapokban is."





- Mit álmodtál magadnak, milyen jövőt, munkát?
Régóta az ékszerek körül forog az életem, korábban társtulajdonosa voltam egy importált nemesfémeket értékesítő webáruháznak, de másra vágytam. Édesapám mindig arra tanított, hogy küzdjek az álmaimért, ezért belevágtam a saját webshopba, saját tervezésű ékszerekkel.
Számos kézműveshez hasonlóan rengeteg kudarc ért, de mint marketing szakember tudtam, hogy ott a tudás, ami szükséges a sikerhez, ám egymagam kevés vagyok. Férjem, Milán mindvégig mellettem állt. Aztán sorra csatlakoztak az alkotók, és az álom szépen lassan valóra vált.


- Hogyan sikerült ezeket az álmokat beteljesíteni?Mertél nagyot álmodni?
Pontosan. Nagyon álmodtam. Előttem még sohasem sikerült másnak olyan kézműves összefogást kovácsolni, mely egy irányba halad, egy név alatt értékesíti a termékeit, és közösen gondolkodik a jövőről. A kulcsszó a közösség, büszke vagyok rá, hogy a vezetőjük és mentoruk lehetek.






- Kik a segítségeid az életben, az álmaid beteljesítésében?
A legfőbb segítség a család, a férjem, Milán. Aki nem félt otthagyni a munkáját, amikor a vízióm elindult a kibontakozás felé. Ő az igazi mindenes, a webes titkok tudója, a mindent elsimító és megoldó kulcsember. Csatlakozott hozzánk sógorom, Gábor is, akinek a csodás fotókat és a grafikát is köszönhetjük, de a mindennapi ügyekben is aktív. És ott vannak az „varázslók”, vagyis az alkotóink. Nélkülük
minden csak vágyálom maradna.





- Mesélnél a munkádról, termékeidről?
Nagyon sokrétű a feladat. Több mint húsz alkotót összefogni, ennyi egyéniséget, technikát, történetet egy brand alá olvasztani nem könnyű. De talán mégis ez a legnemesebb a munkámban. Ami pedig a termékeket illeti… Számos technika, alapanyag, ötlet… 

A legjobb, ha betérsz hozzánk, és alaposan körülnézel. Néhány érdekességet azért kiemelek, hogy a kedv biztosan megjöjjön hozzá. Láttál már levedlett
kígyóbőrt ékszerbe rejtve? Vagy szigorú merev betont nyaklánccá szelídülni? Esetleg el tudod képzelni, hogy egy hegymászáshoz fejlesztett zsinór milyen filigrán karkötővé válik? Az újrahasznosítás is fontos nekünk, szóval, ha még nem láttál bicikligumiból vagy PET palackból, esetleg kávékapszulából született ékszert, akkor is nálunk
a helyed. Ahogyan akkor is, ha megörökítenéd gyermeked születésének napját egy ékszeren. Gravírozható szekciónk ugyanis teljesen személyre szabott.



- Milyen jövőt látsz magad előtt, mondjuk 10 év múlva?Vannak nagy terveid? További megvalósításra váró ötletek?
Csak azok vannak! Ha lehetne időt is vásárolni a webáruházban, most rendelnék belőle magamnak.


Márti szívvel, lélekkel csinálja az R. M ékszert, ami meg is látszik a vállalkozásán, hiszen csodák kerülnek ki kezei közül. Nézzetek be hozzá. Maradandót vásárolhattok nála.
Itt megtekinthetitek vagy itt.






2018. szeptember 10., hétfő

Csak az a reggel ne lenne...





Mi tagadás, nehezen indulnak a reggelek. 
Egy álmos, nyűgös, nem akar kelni, ő nem megy az óvodába.
A másik már ébredése pillanatától mondja és mondja, persze készülődni nem ér rá a sok mondanivalótól. 
A harmadik lóg rajtam és ha fél percre merészelem letenni, akkor égzengés van.
Kávé nélkül én is nyúzott vagyok és türelmetlen, főként ha éjjel nem aludtam meg a bűvös 6 órámat. Felkeltek mindenkit időben, de az az idő pereg és pereg, mint a homokszemek és azon kapom magam, hogy mindjárt elkésünk. Persze még türelmetlenebbül mondogatom, hogy készülődj már, öltözz fel, miért nincs még cipő a lábadon, egyél egy falatot legalább..
Nehéz összeegyeztetni három különböző vérmérsékletű gyereket és elindítani a tanintézményekbe.
Lehet tenni előző nap a kapkodás ellen, például kikészítitek az aznapi ruha szettet. De reggel teljesen más színű lesz, mint este és nem biztos, hogy megfelelő. Persze a zokni szorít, a nadrág lecsúszik és ezt a felsőt nem szeretem, nem akarok kabátot húzni...Csak a szokásos.
Ez a reggeli nem jó, én mást akarok enni. Én nem vizet szeretnék a kulacsomba, hanem teát...
Millió nyűg és nyafi.
De hát emberek vagyunk. Egy órával később már minden napfényes és vidám. Csak a fránya reggelek ne lennének...

Kitartást minden korán kelőnek, munkába és iskolába, óvodába menőnek! Kitartást minden apukának és anyukának! És legfőképpen a nyűgöseknek. Nekik szép, napsugaras reggelt.
Holnap megint könnyebb lesz. Vagy sem.

Én megyek és megiszom a napi nyugiteámat, azt hiszem...