Satsuma

2016. március 25., péntek

Mi van a világgal?

Ez nem könyves blog. De olyanom is van. Onnan ragadnék ki pár gondolatot.
Ráadásul egy könyv és a minap történt szörnyűségekre valahogy reagálnom kell. 
El kell mondanom, mit érzek a döbbeneten, fájdalmon kívül.

"Azt, hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak gondolkodni."

Oriana Fallaci : A harag és a büszkeség

Nagyon is aktuális az írónő mondanivalója. 

A jelenleg folyó terrorizmusról szól. Az iszlám és a keresztények háborújáról. De ez már több annál. Ember harcol ember ellen. Ha harcnak lehet nevezni azt, ahogy Európa térdre kényszerül minden egyes bomba robbanásánál. Azok halnak meg, akik nem tehetnek semmiről.
Vajon meddig tűr még a köznép? Meddig hagyja, hogy folytatódjanak a terrorcselekmények? Érkezzenek az újabbnál újabb beszivárgók? Hogy a nagykutyák csak önmagukkal, a tetszelgéssel, a hibák halmozásával, szavazat vadászattal, a másik fél hibáztatásával legyenek elfoglalva?
Oriana ténylegesen felszólal. Egy harcos amazon, Kiáll az igazáért. Mer ellent mondani. Szembe menni mindenkivel és meri mindezt könyvbe foglalni! Tisztelem érte! 
Ezt megspékeli a hosszabb lélegzetű levelébe saját tapasztalatokkal, tényekkel, feltételezésekkel, élményekkel.
Felszólal a terrorizmus ellen, de az ezt hagyók ellen is! Konkrét személyek, városnevek is a pakliba kerülnek. 
Féltem az írónő életét.

Kicsit zavaros katyvasz a "levél". Érződik, hogy nem könyvnek indult. Hogy a düh beszél az írónőből. Az elkeseredés, a cselekvésképtelenség. Mivel ő író, az egyetlen fegyveréhez nyúl és ír.

Kiírja önmagából az érzéseit, gondolatait, az idegességét, bánatát, féltését...
Egy érzelmi bomba ez a könyv és remélem, legalább akkorát robban, mint Franciaországnál vagy Brüsszelnél. 
Végre tegyen valaki valamit!
Oriana pedig írjon még több könyvet, mert imádom, ahogy ír. Nem foglalkoztatott a káromkodása, a vulgáris kifejezések, a dühe és kifakadásai,  semmi az égadta világon.
Lehet homokba dugni a fejünk, lehet vitába szállni, elfordítani a fejünk, nem tenni semmit, más nézeteket vallani, de a könyvet érdemes elolvasni!
Jegyezzétek meg a nevet, mert érdemes. 
Oriana Fallaci
Egy megmondó ember, egy nagyszerű író, akivel számolni kell.

Nem szeretek a blogon politizálni. Ezután sem fogom. 

De a könyvet akkor is ajánlom figyelmetekbe!

Végre tegyen valaki valamit!
A gyerekeink rettegve fognak felnőni? 
Nem mehetnek ki az utcára anélkül, hogy ne legyen gyomorgörcsöm? 
Ne lehessen szabadon menni Európa szerte? 
Majd ők is burkát fognak viselni?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben.

Mit érezhetett, aki jelen volt egy robbanásnál? 
Vagy akinek a szerettei ott voltak és aggódhatott értük?
Akinek valakije elment ilyen méltatlan körülmények között? 
Vagy aki még küzd, hogy maradhasson?

És ami rohadtul nem érdekel!
Hogy érez a robbantó? Vagy a családja? 

Vagy akik aljasul kitervelték?

2016. március 22., kedd

Utazás




Maga a szó csodálatos, hogy utazás. 
Ezer kalandot foglal magában, napfényt, havat, szivárványt, mosolyt, az elnyalt fagyi emlékét és még ezer boldog és kevésbé boldog pillanatot.
Mióta gyerekeim vannak, azóta kevesebbet megyünk még a szomszéd faluba is, de az az utazás még több emlékkel, jelentőséggel bír. 
Ráadásul már a bepakolás és az oda út is nagy kaland.
Hisz magadnak beteszel egy kisebb utazásra innivalót, nagyobbra váltás ruhát, némi élelmet és kész. 
Na de gyerekkel a boltba is elmerészkedni kész túlélőtúra!
Kell a dinó feltétlenül és a ronda, loncsos cica is. Mesekönyv is kell. Igaz tudsz millió mesét fejből, de az nem jó. 
Kell innivaló és tuti nem az, amit csomagoltál. 
Kell némi keksz, macika, kifli csücske bármi, nehogy fél perc alatt éhen halljanak a gyerekek. 
Kell váltás ruha, mert naná, hogy leönti magát a gyerek, beleül a legnagyobb koromba, koszba vidáman.
És akkor ne is beszüljünk a pelenkáról, váltás kisbugyiról, popsitörlőről, zsepiről, wc-papírrol, kéz fertőtlenítőről...
És már tele is a kis csomag. 
Neked hol maradt benne helyed? Sehol! Kell egy nagyobb táska.
Újra pakolás egy eggyel nagyobb táskába. Ahová már talán fér neked is némi cucc és a pénztárcád, telefonod, lakáskulcsod, könyved.
Végül azt veszed észre, hogy egy 10 perces sétára hajókofferrel indulsz el otthonról.
Ami kell is, mert hazafelé a rengeteg szedett kisvirágtól és kavicskáktól(kavicsóka lányom tolmácsolásában) roskadoznak. A döglött verebet is bepakolná, ha nem lépnél elég gyorsan közbe...
De egy élmény. mert este nagy boldogan, kipirulva meséli a "nagy" sétátok a sarki boltig, ha olyanja van. 
Kell az élmény neki és neked is!
És ez olyan jó...
Elpakolod mosolyát az emlékeid legmélyére, hogy sötétebb napokon legyen mit elővenned és leporolnod, élvezned. 
A sikongatását, ahogy szalad vagy ibolyát szed és talán ez lesz az első ami eszedbe jut majd róla. Hisz oly gyorsan nő!

2016. március 21., hétfő

Gyerekekkel csuda klassz az élet!




Szeretem a gyerekeimet, ez nem kérdés. 
Mindenki(remélem) szereti a gyerekeit. Vagy szeretne majd. Vagy valaki gyerekeit szereti majd...
Minap szembe jött egy vicces kis dolog, ami leírja, miért is jó, hogy vannak gyerekeid, mert büntetlenül, zizinek nézés nélkül csinálhatsz mindenféle dolgokat. Élvezheted anélkül, hogy furán néznének rád.
Akkor lássuk én mit csinálok a gyerekekkel:
- Meséket nézünk. Néha jobban élvezzük, mint a gyerkőcök.
- Trambulinon ugrálunk.
- Színezünk, rajzolunk.
- Mondókákat mondunk vagy énekelünk az utcán.
- Sikítozunk csak úgy. Vagy kiabálhatunk. Jó stressz levezető.
- Ugrálhatunk két lábbal, egy lábbal és a legnagyobb pocsolyába is beleugorhatunk.
- Járhatunk játszóházba, állatkertbe, tropicáriumba, fagyizóba ...
- Süthetünk sütit, tortát csak is kizárólag a gyerekek kedvéért. Még véletlenül sem magunkért, mert diétázunk.
- Maszatolhatunk festékkel  vagy gyurmázok a gyerekkel  címszóval.
- Szaladgálhatunk az utcán, kertben, szigorúan a gyerek után. Edzésnek is beillik, csak ez mókásabb.
- Szedhetünk az árokparton virágot(ibolyát) romantikus énünk kielégítésére.
- Lehet kézzel(lábbal) enni, kés-villa nélkül, csak hogy a gyerek is megtanuljon egyedül enni. 
- Össze nem passzoló ételeket a tányérra halmozni, csak a csemete kedvéért.
- Felülhetünk kisvonatra, körforgóra, de csak a gyerek miatt. Nem vállalnánk be azokat a nagy, fényes, forgó izéket amúgy sem, ahol mindenki sikítozik, de ez a kicsi vonat pont megfelel.
-Focizhatunk, labdázhatunk, rollerezhetünk büntetlenül.
- Mikulást, nyuszit kergetni, csak hogy lássuk. készülni neki és dekorálni.
- Szülinapi partyt rendezni a gyerekeknek nagy csínadrattával, agyon díszíteni a lakást, giccspartyt csinálni belőle. Cicomázni...Szerintem minket jobban érdekel a rengeteg lufi, mint a csöppségeket.
- Együtt beöltözni egyformára a gyerekkel.
- Bicózhatunk cél nélkül, időbeosztás nélkül, csak a valahová menni kell érzés kedvéért. Ugyan ez vonatkozik a babakocsis órák hosszas sétálásokra is.
- Elmehetünk a vásárba, búcsúra csak megnézni a sok csilli-villi dolgot, hisz a gyereket biztos érdekelni fogja.
-

...
És még tudnám sorolni szerintem elég hosszú ideig.
Nektek mi jut az eszetekbe?


2016. március 13., vasárnap

Vicces post


Kezdem egyre jobban imádni ezt a blogot. 
Ha a rózsaszín kis hajszárítómról van kedvem írni, akkor arról írok.
Mint ahogy most is teszem. 
Maximum becsukjátok az ablakot és kiléptek vagy kacagtok egy jót.



Szóval van nekem egy tünci-münci, picike kis rózsaszín hajszárítóm. Mikor hazaállítottam vele férj egyszerűen kinevetett. Kérdezte is, hogy milyen gyerekjátékot vettem a leendő babánknak. Pedig nem gyermekjáték, hanem egy kicsi, összecsukható hajszárító, cukika rózsaszín kis hátitáskával, ami műanyag.
Gondoltam, utazáshoz jó lesz, kibír pár alkalmat és kész.
Ez volt kb 5 éve. Azóta eltemettem három vagy négy nagy hajszárítót is, de ez a pici bírja. Ha azt számoljuk, hogy heti 3 alkalmat tuti visz télen, nyáron, ráadásul elég hosszú hajat, akkor egy ász!
Mindent kibír!
Már nem is veszek új gépet. Jó ez nekünk, míg viszi.
Szóval ne ítélj előre!


2016. március 9., szerda

Utazás




Utazok kocsival. 
Mivel nem én vezetek(nem tudok amúgy sem), így bámulok kifelé és mindenféléken agyalok, miközben elsuhan mellettem a táj. 
Vajon azokat a fákat miért vágták ki?
És az a nagy göcsörtös miért maradt meg, majd kidőlve már? Mi alapján választják ki, mely marad és melyik mehet?
Város következik. 
Nézem a házakat, a függönyözött ablakokat és találgatok, melyikben ki lakhat. 
Abban a takaros, tiszta kertesben egy idős házaspár talán. A másikban, a hatalmas palotában talán egy egyedülálló férfi, aki élvezi az életét és a megkeresett milliókat. 
Abban a hintás házban biztosan két kislány lakik a szüleivel, csak most oviban vannak.
Az a szép függönyösben meg biztosan egy háziasszony készíti az ebédet pont.
Az a hatalmas házat ki hagyhatta el? Látszik, hogy elhagyatott, mindent benőtt a gaz. Átveszi a hatalmat a növényzet. Milyen jó helye lenne egy rászoruló családnak talán...
A másikat most vakolják, festik. Hogy fognak örülni a lakók, ha elkészül és szép lesz.
A másik, kissé elhanyagolt udvarán kutya csahol, hallja már a postást. 
Az emberek jönnek-mennek. Munkába készülődnek, a napi teendőiket végzik lankadatlanul. Békés és talányos. Remélem a béke így is marad!

2016. március 6., vasárnap

Terhesség és hízás




Megint felment az agyvizem egy érdekes Norbis és külföldi fitness modell bejegyzésen.
Íme itt elolvashatjátok, megnézhetitek a képeket:
http://ripost.hu/cikk-ez-a-kismama-felrobbantotta-az-internetet-ilyet-meg-nem-lattal

Akkora trend 40 kilót hízni terhesség alatt, mert akkor végre annyit eszek, amennyit szeretnék. Nem odafigyelni magunkra, mert most szabad és ráfoghatom a terhességre.(Ide nem számítanám azokat a kismamákat, akik betegség, vizesedés vagy hasonló okból híznak sokat)
Nem mozogni, mert minek ilyenkor.

Akkora trend fél kilót hízni plusz a baba, magzatvíz súlya. Éheztetni magunkat(is), agyon edzeni, táncolni magunk, a baba szükségleteivel mit sem törődve, csak hogy jól nézzünk ki és megmondhassuk, mi alig híztunk. Dicsekedni vele, hogy esetleges koraszülést kockáztatva hegyet másztunk, szülés előtt fél nappal vagy edzésről esünk be a szülőszobába.

Hahó! Egy dolgot felejtettek el a kedves kismamák és a két trendet támogatók! Méghozzá a legfontosabbat! A gyermeket!
Azért vállaltuk, hogy ő legyen a legfontosabb. 
És egyik trend sem jó neki!

A terhesség egy más állapot. Igaz nem betegség. De egy kevés mozgás, ami állapotnak megfelelő bele fér. Na, ne akkor kezdjünk el pattogni, ugrálni és kirázni a szuszt is a babánkból. 
Elképzeltétek már, mit érezhet bent a baba, mikor ugráltok vele és pattog bent erősen és rázva van? 
Vagy teljes hangerőn hallgathatja a zenét, az érzékeny kis fülével?
Vagy  nagy súllyal nyomod össze, esetleg haspréssel igyekszel összenyomorgatni?
Nagy súllyal, guggolással feszíted a lenti részeid és szerencsés lehetsz, ha nem indul meg a szülés. 
Ja, hogy nem lett baja? Még szerencse.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nem szeretnék arra játszani, hogy hátha nem lesz baja.
A kevés és egyáltalán nem mozgásnál pedig lelassul a véráram, kevesebb oxigén kerül a babához. Eltunyulsz. Nem lesz erőd a szüléshez.
Ide szintén nem említeném azokat, akik komplikációk miatt kifejezetten tiltva vannak a mozgástól! 

A bevitt kalóriáknál szintén ugyan ez a helyzet.
Szerintetek az jó, hogy a baba nem kap semmi kalóriát, mert akkor elhízol? 
Nem azt mondom, hogy ész nélkül egyél. De rendszerint, ha kívánós vagy, akkor a szervezeted, a baba kívánja azt a tápanyagot. Nem ész nélkül kell bevinni a szervezetedbe, de kell valamennyi. Ha kiszórsz mindent, ami hizlal(gyümölcs, szénhidrát...), akkor a baba miből lakjon jól?
Tényleg ilyenkor az a legfontosabb, hogy hogy nézel ki? 
Nem az, hogy megkapjon a baba mindent?

Szerinted ha ész nélkül eszed a kalóriákat, akkor az jó a babának? Valóságos cukorsokkot kap és jobb esetben nem lesz cukros. Talán. De erre játszol, hátha nem lesz az?
Figyelj oda, inkább minőségit egyél és ne mennyiségit. Lehet mértékletességgel is csinálni. Sütit kívánsz? Egyél! De ne egy fél tortát!

Miért nem lehet felfogni, hogy veszélyes mindkét trend? Miért megyünk a média butítása után? Miért kell mindenkinek ugyan úgy kinézni, tenni?
Az arany középutat miért nem lehet megtalálni? 
Nem frusztrálva a többieket, akiknek nem így sikerült, nem így szeretnék?
A kilókat a baba születése után is le lehet adni. 
Edzeni utána is lehet. 
De a babát újra kihordani, megszülni nem lehet. 
Arra törekedjünk, hogy mi szépek legyünk, trendik, annyit ehessünk amennyit akarunk, ugyan azt az életvitel vihessük, mint eddig, vagy arra, hogy egészséges legyen a baba?
Szerintem az utóbbi a fontosabb!

Megvan a normális hízás és napi kalóriabevitel határozva nagyjából, iránymutatónak a terhességnél.
De ez is annyira függ sok mindentől. Kell-e feküdnie a kismamának, kijön-e valami betegsége a terhesség alatt, mekkora súllyal, túlsúllyal vagy alul táplálva kezdte, milyen magas vagy hány éves, mennyire nehezek a csontjai, mekkora a baba...és így tovább.

Ez egy remek cikk, ahol megvannak ezek a mutatók:
http://www.csaladinet.hu/hirek/terhesseg/varandos_eletmod/21502/terhessegi_hizas_szamit_a_suly_mennyit_hizzon_a_kismama_terhessege_soran

Ne érezze már magát rosszul az a leendő anyuka, aki nem hízott 120 kilót és lustálkodott, mert úgy szerette volna, nem evett meg minden létező ételt.

Ne érezze már magát rosszul az a kismami, aki nem csak 4 kilót hízott, salátán élt és agyonedzette magát az izmokért.

Ne felejtsük el, kiért megy ez a cirkusz. A babáért
Ő legyen a legfontosabb!

Egy kétgyermekes anyuka, aki nagyjából normális életet élt, normális kilót szedett fel, normálisan étkezett és mozgott, de kíméletesen, bár feküdt is a babái bent tartásáért és komplikációk miatt is.
Egy anyuka, aki elsőnek 12 kilót hízott, ami nagy részét leadta utána. De többlet súlyból indult és 14 kilót hízott. És jelenleg is mozog, diétázik és szeretne egy harmadik babát is. Továbbá szeretné ezt a hülye cirkuszt elfelejteni örökre, pedig újra és újra szembejön vele az elítélések, indulatok, elvárások garmadája!

Mi a ti véleményetek róla?

És hogy nehogy az legyen, nem vállalom fel önmagam, két kép az első és második terhességem végéről:


                                                                      35 hetesen


                                      33 hetesen



2016. március 5., szombat

Reggelek sokszínűsége




A reggel sokféle.
Néha rohanós, kapkodós, elkésős majdnem. Az nehezen megy. Nehéz az ébredés. Nehéz a napi teendők listája. Türelmetlen.
Aztán máskor napfényesen vidám, kacagtató, együtt birkózós, játékos.
Vagy mesenézős, összebújós, meztelen talpikójú, meghitt.
Szeretem mindegyiket.

2016. március 3., csütörtök

Hízás-fogyás



Forrás: http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20130918/nok-szules-utan/

Kezd tele lenni az a bizonyos hócipőm!
Egyre több olyan "iromány" látja meg a napvilágot, hogy a terhesség után elhízott nőt nem kívánja a férje, lecserélné. Bocskor "kedves" megjegyzése is borzolja még a kedélyeimet továbbra is!
Álljon már meg a menet!
Minden ilyen férfi tökéletes? Nem hízott és változott a teste egy dekát sem az évek során? Nem lett kopasz vagy éppen állandóan borostás?Nem ül este a kanapén chipset majszolva és sört iszogatva, ahelyett hogy a gyerekeivel foglalkozna vagy a feleségével, esetleg segítene neki valamiben a ház körül?Nem lett házasság óta undokabb, nemtörődöm? Nem maradtak el a kényeztetések, az apró ajándékok, figyelmességek? 
Ha egyre is de a válasz, akkor bizony hallgasson és ne sajnáltassa magát!
Most akkor a nő váljon el ezek miatt?
Undorítónak tartom, hogy mindig a nők kerülnek a fókuszba.
A mai nőnek minden és mindenki számára meg kell felelni. Figyeljen a gyerekeire, vigyázzon rájuk, nevelje őket, foglalkoztassa, játsszon velük, lesse minden kívánságuk.
Adjon magára, legyen bombázó szülés után két hónappal, tiszta, ápolt. Ugyanakkor időt nem kap rá és sokszor az anyagi dolgok sem megoldottak.
Legyen tisztaság a házban éjjel-nappal, minden a helyén legyen.
Ja és dolgozzon is, ha lehet, mert a férj keresete max éhen halni elég.
A teremtés koronáit is szolgálja ki maximálisan mindenben, bármikor.
Mindezt hogy gondolták a kedves férjek kivitelezni?

Nekem szerencsém van. Férjem sosem háborgott, noszogatott, hanem finoman célozgatott esetleg belátható időn belül. Magamra talán kritikusabb vagyok. Két terhességem alatt normál kilót szedtem fel és viszonylag gyorsan sikerült is majdnem visszatérni a kiinduló pontig. És aki nem ilyen szerencsés? Mert nem csak a zabálások állhatnak a háttérben és akaratgyengeség. Hanem hormon, pajzsmirigy gondok, időhiány, fájdalmak, depresszió....és még sorolhatnám.
Kedves férfi(ha nevezhetlek így egyáltalán, mert ez az önzőség nem tulajdonítható férfi vonásnak)! A te gyermeked várta a feleséged! A tiéd! Akinek létrehozásában vastagon benne voltál te is!
Te kibírnád ezt a 9 hónapot és a szülést? Bírnál sokszor hónapokig éjszakázni és két-három óránként szoptatni? A sírást hallgatni, ha nem tudod mi a baj, nem tudsz segíteni? 
Te bírnál egyszerre két-három...gyerekkel foglalkozni segítség nélkül, közben pedig mosni, főzni, takarítani?
Ha nem, akkor ne panaszkodj. Segíts! 
Hogy legyen ideje sportolni! 
Hogy legyen ideje pihenni! 
Segíts és kérj egészségesebb vacsorát, ami feleségednek is jót tesz. Vagy akár csináld meg magad. 
Menjetek el közösen egy nagy sétára vagy fizesd be párod egy jó kis tánckurzusra. 
Finoman terelgesd, ne okold, bántsd a súlya miatt. 
A bántást megteszi önmagának is, nem kell neked! 
És vedd tudomásul, hogy feleséged nem biztos hogy úgy fog kinézni egy baba kihordása vagy a mindennapi rengeteg teendő mellett, mint 18 évesen. Te is akartál gyereket. Ezzel elfogadtad, hogy a nő már nem biztos hogy ugyan úgy fog kinézni ezáltal. A test változik. Némely dolgok ellen lehet tenni, némely dolgok ellen sajnos nem.

Egy kétgyermekes anyuka, akin van még felesleg, nem kockás a hasa(bár igyekszik tenni ellene), nem feszes a bőre. 
Egy szerencsés nő, akinek a férje elfogad és segít, nem pedig elítél és elhagy!


Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/gyonyoru-fotok-kismamak-testerol-a-szules-utan/

2016. március 2., szerda

Eurovízió és esélylatolgatások

Hallgattam a külföldi Eurovíziós dalokat.
Egy kis esélylatolgatás következik.
Erősnek és érdekesnek tartom a saját dalunkat. Szerintem bent leszünk a döntőbe, ha nem is első helyen végzünk. én olyan 8. és 4. közöttinek gondolom a helyezésünk, ha a dal milyenségét nézzük. 
Mondjuk sosem a dalokról szólt ez a verseny csak, hanem inkább politikai inddiótatásai voltak, ki kit bír , ki kinek a közelije és hasonlók.

Akik nekem tetszenek. Na nem sorrendben, csak úgy:


https://www.youtube.com/watch?v=Mp6gYJE3oLE...


https://www.youtube.com/watch?v=Qp5hRoU9HgQ...


https://www.youtube.com/watch?v=BqHkPZV2gbU...


 https://www.youtube.com/watch?v=EIymTCP-UMc...



https://www.youtube.com/watch?v=tvLasLk1a_w...


https://www.youtube.com/watch?v=D_L3y4G2bNc...


https://www.youtube.com/watch?v=-pfT6enbCr4&index=34...


https://www.youtube.com/watch?v=Vqk_-P_s4ow


 https://www.youtube.com/watch?v=NXE-aTIIG30



https://www.youtube.com/watch?v=IDo99d8MDKg


https://www.youtube.com/watch?v=AF5na6zh-Zc


És aki a legnagyobb esélyes tippem szerint, az Ukrajna. 
Nektek ki a kedvencetek? Természetesen a magyar résztvevő mellett.

2016. március 1., kedd

A szomszéd tehene


A szomszéd tehene cím olyan jól hangzik. 
Na, nincs a szomszédunknak ilyenféle háziállata azért. 
Bár finom a friss tejecske háztól, az tuti finom.
Hanem itt a jó és ismert magyar szokásra gondolok, amikor "Dögöljön meg a szomszéd tehene is" állapot van.
Hogy honnan jutott eszembe?
Három alkalom is van, aminél szembe jött velem.
Az első, az unalomig ismételt Oscar nyerésünk. Sokan nemhogy örülnének, hogy végre magyar siker is született, hanem már az elején nem jósoltak semmi jót, inkább ócsárolták, politikai felhangot kötöttek hozzá és így tovább. Szerencsére rácáfoltak. De sokan még ekkor sem tudtak örülni neki.
Pedig kellene!
Nem mi dolgoztunk meg érte, de egy kicsit a mi sikerünk is. Öregbíti Magyarország nevét. És most végre a mérleget jó felé billenti.
Aztán a napokban került ki a Dal győztese is, aki az Eurovízión képvisel majd minket. Freddie
Jó a dal, a hangzás, az énekhang, a színpadkép...
(Annak ellenére, hogy nem szerettem az eddigi megnyilvánulásait Freddienek.)
És persze rögtön megjelentek azok, akik nem őt akarták kikiáltani győztesnek és kezdték ócsárolni, mindenbe belekötve. És hogy remélik, be sem kerül. 
Ha már nem az ő jelöltjük nyert, akkor aki kikerül ne is nyerhessen? De miért?
Milyen hülye, kitekert dolog ez?
Irigység? Féltékenység?
Nem is tudom milyen jelzőket használjak erre a dologra.
A harmadik dolog, ami betette a kiskaput, egy ismerősömről kiderült, hogy kismami(Idő közben még ötről kiderült:)). 
És én örömködtem. Mindig jó, ha valaki babát vár.
(Ja és itt jelezném a kedves városbelieknek, kérdezőknek, hogy köszönöm, én nem vagyok várandós! Csak Danci szeretné nagyon már. Majd jelzem, ha aktuális!)
Persze itt is lett rögtön irigy. Megértem, hogy nem jó, ha ő is szeretne és nem sikerült még neki. De azért más örömének örülni kell! 
Ha gyűlölködök, irigykedek, nem leszek előrébb! Sőt!
Az irigység árt a szépségnek (is)!
Ez tipikusan magyar mentalitás vagy csak eltúlozzuk és máshol is jellemző?
De mire jó ez?

Én renitens leszek és ezután is fogok szurkolni, örülni más örömének!

És nekem igenis tetszik ez a dal!