Bevallom, függő a gyermekem

Igen. Szégyen gyalázat, de mindhárom gyermekem függő. Én is. Férjem is. Mindegyikünk mástól vált függővé. Nektek milyen dolgok okoznak függést?


Andrisom fogkefe függő. Minden szobában van egy kis fogkefe, amit keres és már szorítja is a kis markába. Rágcsálja, csócsálja. Jön a sokadik foga már hetek óta és csak ez nyugtatja meg. Talán rosszat nem teszek vele, de hagyom e szokása elharapózását. De elég furán néz ki, hogy jön valaki hozzánk és mindenhol fogkefék vannak, nem csak a mosdóban. Hát, van ez így. Másra is függő ám, nem csak e ártatlan holmira. Majdnem az első szava volt a keksz, cukor és chips. Remeg értük. Én annyira nem örülök ennek, de néha azért kap. Akkor sokallok be, mikor reggel kinyitja a kis csipáit és azzal fogad, hogy keksz? Még mit nem! Reggeli után! Éhen azért nem fog halni, mert ezeket tudja már mondani. Kis élelmes. Gyümölcsből pedig a málna okoz nála függést. Múltkori sütibe való szedésem is a kis belsőjében landolt, miután ellopta egy óvatlan pillanatban az egész tál málnát. A süti málnátlan maradt, Andris pedig boldog.


Vikim is függő. Ő szeretet függő. Mindig kell neki szeretgetés, puszi, összebújás. Állandó visszacsatolás, testi közelség. Szeretem ezt a függését.  Ő a mi kis bújós tündérként. Dinó függő is ez a tündér. Bármi jöhet, örök szerelem lesz, ami dinoszauruszos. Neki nem Barbies mese, torta, bicaj kell, hanem dinós (azt hiszem, ezt tőlem örökölte, kiskoromban én is megvesztem tőlük).


Daniella emberfüggő. Imádja a gyerekeket, a kisbabákat, a felnőtteket. Ő akkor örül, ha sokan vannak körülötte. Szeret barátkozni. Mindenkit rögtön a barátjává fogad. Szereti, ha új emberek érkeznek hozzánk vagy éppen régóta ismertek. Kell neki a nyüzsi, a társaság. Egyedül iszonyat unatkozik. Plüssfüggő is. Teret engedtem e szokásának. Meg is lett a baj belőle. Tele az ágya kis kabalákkal, ő alig fér el. De persze ha egyet is elcsennék belőle, rögtön feltűnne neki.


Apuka munka függő.Jó, ezt így nem mondhatjuk, mert a munka fontos, abból élünk. De ő képes este tízkor még azon agyalni, hogy másnap reggel mit kell elkészíteni. De kaja függő is apucink. Imádja a hasát, a finom ételeket. Központi téma a kaja. Pizza? Makaróni? bármikor! Akár este 10-kor is. Chips? Na ná! Jöhet éjfélkor is! Van még egy cuki függése. Családunk a tárgya.


Nem szépítem, én is alaposan függő vagyok. Se szeri, se száma ezeknek. Nézzük csak. Könyv függő vagyok. 2 napnál tovább nem bírom ki olvasás nélkül.
Csak egy oldalt... Csak egy pár percet...
Aztán persze fél éjszaka fent vagyok.
Aztán kávé, tea és csokifüggő is vagyok erősen! Ezektől örökre eltiltanának, akkor végem lenne!
Beszéd és írás függő is vagyok. Ismeritek az új, csend-es filmet? Na, én lennék az első, akit elvinnének azok a valamik(ha nem Dancink) írás nélkül sem vagyok sokáig meg. Próbáltam. Nem megy!


És nektek milyen cuki függéseitek vannak?

A gyermekmunkát büntetik?

Nem, nem a gyermekmunka olyan részéről fogok most írni, mint az Indiai kizsákmányolás vagy hasonlók, hanem az itthoni gyermekmunkákról.
Engem úgy neveltek, hogy a koromhoz megfelelően kellett házimunkát végeznem. Nem mondom, hogy szerettem. Húgommal mindig próbáltunk egyezkedni. Ő nem szeretett takarítani, pakolni, porszívózni én meg mosogatni. Így igyekeztünk meggyőzni egymást, hogy vállalja el a mi munkánk és megkapja azt, amit szívesen csinál.
Nem volt sok dolgunk. A saját szobánk kellett rendben tartani és hétvégén az ebéd készítésében segédkeztünk, mosogattunk. Nagy néha kertészkedtünk vagy gazoltunk. Azt hiszem nem keletkezett hátrányunk belőle. 12 évesen már napszámba jártam, saját zsebpénzt gyűjteni, így segítve anyut tehermentesíteni a különleges kéréseink alól. Később magunk fizettük már a bulizásainkat, haverokkal a hamburgerezést, a sokadik póló megvételét, amit kinéztünk, de mivel volt elég ruhánk, nem tartozott a létszükségletek közé...
Apukám szigorú volt, anyu engedékenyebb.
De nem ártott meg nekünk ez, hanem "emberebbek" lettünk tőle szerintem. Megismertük a munka, a nincs, a pénz értéke fogalmakat, a beosztásét, a zsebpénzét...

Így a minta megvolt. Úgy is terveztem, hogy ez bizony tovább adom a gyermekeimnek. Szerencsére férjem maximálisan támogat, hiszen náluk sem volt ez másként. 

Bevallom, szigorú vagyok ebben és nem engedek! Nincsenek nagy elvárásaim és kötelező feladatok. Egyetlen egy van csak. A játékokat elpakolják maguk után. Néha megteszem helyettük, de legtöbbször "megkövetelem" a rendrakást. A kicsi Andris 17 hónapos és bizony pakolászik. Elrakja a játékokat a maga módján már most. Neki tanítani sem kellett. Látta lányoktól és csinálja. Daniella kicsiként is imádott pakolni, rendezgetni, így őt könnyű volt rávezetni. Vikivel volt jó pár meccsünk, ő most is hajlamos megvárni, kivárni, míg elpakolódnak a cuccok "maguktól". 
De elpakolnak azért legtöbbször, csak egyszer kell szóljak. Ezen kívül igyekszem bevonni őket a főzésbe, sütésbe is. 
Dancus szeret gyúrni, ül mellettem és nézi, hogy készül az ebéd, vacsi. Viki inkább a keverem-kavarom típus. Tojásfeltörés, keverés, gyúrás nagyon jól megy neki. Hozzák az alapanyagokat, viszik a helyre. Most már próbálnak a porszívózásba, törölgetésbe is a maguk módján besegíteni.
Hát...a legtöbbször ez inkább hátrány, mint előny.
Amikor egy egész csomag popsitörlőt elhasználtak a szobájuk kitisztítására nem repestem az örömtől. De akkor sem, mikor a fürdőt vették kezelésbe wc papírral. Andris tojást próbált feltörni, sikeres is volt a művelete. Vagy 6 tojás landolt a földön.A pipiket is megeteti a finom barackokkal, kérés nélkül. Daniella a cicákat is megetette a vacsoránkkal, a saját tányérunkból.
Utólag vicces, de akkor nem erőltetett a nevetés, egyiknél sem.
De ha nem hagyjuk már ekkor kibontakozni őket, akkor később nem szívesen fognak segíteni.
Többletmunka magunknak, de még élvezik, addig kell engedni. Később hiába erőlteted. Na ez sem minden esetben igaz ám. Nem vagyok a megmondóember. Anyu nem igazán engedett kontárkodni a konyhában, nem is próbálkoztam vele. Aztán mikor férjjel összekerültem magam kezdtem el megtanulni főzni, azóta nagyon szeretek.
És nem mindegy kisgyerek vérmérséklete olyan, hogy szívesen besegít kicsi korban a pakolásba. Sajnos erre nem tudok jó tanácsot adni. De ösztönzéssel, bevonással, útmutatással, kellő motivációval(csúnya szóval lefizetéssel) lehet sikeresen veszi az akadályt, ha korán elkezdjük.

Néha annyira elborzaszt, mikor anyuka pakol és pakol, takarít, helikopterezik a család körül és senkinek sem jut eszébe segíteni neki, megmozdulni egyáltalán. Nem egy ilyet láttam már. Ilyenkor elgondolkodom, vajon milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, akinek otthon sosem kell segítenie? Nem mondom hogy erőszakkal, de adjunk nekik munkát. Ne olyat, ami meghaladja a képességeiket, hanem ami sikerélményt biztosít. Minden gyerek örül a dicséretnek! 

Láttam már 11 éves kisfiút öltöztető anyukát vagy elkényeztetett 13 éves hisztikirálynőt, aki csak nézte vigyorogva, hogy anyukája kínlódik a csomagokkal és megveszi neki a 66.-ik körömlakkot is némi hiszti után.
Mi neveljük ki az új generációt. Miért nevelünk magunknak több munkát, lusta, semmihez sem értő ifjakat? Követelőző gyerekeket, akik semmilyen munkát sem akarnak elvégezni. Minek? Anyu úgy is megcsinálja!
Elkeserítő!

Ti végeztettek a gyerekeitekkel "házimunkát"? Milyen életkorban mit bíztatok rájuk?
Ha nem, miért nem?
Kíváncsi vagyok őszintén.

Azok a combok...

A cikk szponzorált tartalom, termékmegjelölést tartalmaz.

Ez egy olyan bejegyzés, ami kifejezetten nőket érdekelhető témát tartalmaz, nőket érintő dolgokról szól. Tudjátok, mint a hüvelygomba. De nem erről szól, nyugi...
De azért fiúk, ha véletlenül ide tévedtek, szemeket becsukni. Elveszik a varázsunk, ha szemtanúi lesztek a témának. Szóval sipirc!

Most, hogy a fiúk elhúztak meccset nézni vagy fene sem tudja hová...
Nyíltra fordítom a szót.

Ismerős a helyzet?
Nyár, kánikula, belőtt séró, csodás smink, csodaszép ruhaköltemény, jó hangulat...
Jól is érzed magad. Aztán pár óra múlva vagy még hamarabb, jön az égő érzés(na megint csak nem a hüvelygomba), a combod összedörzsölődése közben keletkező fájdalom.
Nyáron állandóan szenvedek szoknyák hordásánál azzal, hogy pár perc alatt kidörzsölődik a combom. Hiába tagadni, van rajtam bőven felesleg és ez bizony ezzel jár. Hallottam már, hogy nem csak némi plusszal rendelkező hölgyeket érinti, hanem vékony lányoknál is fennáll. Ez nem csak mese? 

Na szóval már millió dolgot kipróbáltam. Bekentem testápolóval, olajjal, hintőorral, mindenféle kencékkel. Egyik sem ért semmit. Múltkor már azon gondolkodtam, hogy valamit oda ragasztok. 
Hallottam biciklinacis sztorikat. De a tudat olyan izé, hogy csinosban vagyok és alatta meg kis fekete nadrágka. Hát...Illúzió romboló. Főleg ha "eksön" van.
Na de akkor mit? Combfix? 
Szexinek érzi magát az ember, de az nekem lepörög gyakran és a szilikon rész fölött kezd kidörzsölődni. 
Kerestem, kutattam tovább...
És közben sültem meg a vékonyabb és vastagabb harisnyákban. De az sem mindig jó. Nem csak a meleg miatt. Nem minden cipő, szandál "bírja" a harisnyát. Amikor az lábujj varrás kikandikál a nyitott szandál orránál az annyira de annyira...

Hát most a Bonprixnek hála beújítottam egy új kis nadrágocskát, ami azért nem bringa gatya. Hordva föl sem tűnik, hogy van. Viszonylag csinosnak mondható és vállalható. Van testszínben is, szóval hurrá, ez talán nem világít át, mint a neonzöld bicógatyó.
Nosza, meg is rendeltem. Plusz szolgáltatás, hogy leszorítja a kis hurkáimat, röcögőimet és nem puklisodnak a ruha alatt. Kicsit formál és gatyába ráz. Igaz, én nem igazán rendeltetésének megfelelően használom, nem karcsúsításra szeretném. Az csak egy plusz jó számomra.
Van számtalan formában, hosszúságban, színben. A karcsúsító fehérneműk között találjátok, ha kedvet kapnátok a velem együtt teszteléshez. 

Kíváncsi leszek, hogy vizsgázik ez a nadrág használat közben. Mindenképpen megosztom majd veletek.


Ő a kis delikvens egyébként. Az anyag vékony, szellőzik, nem érzem magam benne kötözött sonkának, de mégis tart. Hamarosan egy klassz fotósorozat készül rólam, ott próbálom majd ki élesben, hosszabb távon. De azt hiszem megtaláltam az igazit! Viszlát fájós, piros, kidörzsölődött combikák!

Apropó, ti mit használtok kidörzsölés ellen?

Fröccsözönön jártam a Kalohírekkel

Hamarosan 35 éves vagyok és azon veszem észre magam, hogy keresem  az utamat. Egy csomó olyan dologba is merek belevágni, amibe amúgy nem, ami távol áll tőlem. Alaposan le kell küzdenem  az ellenérzetem hozzá. Tágítom a határaim.
Azt már ki tudom jelenteni, hogy hastáncos nem leszek. Azt is tudom, hogy fotósnak is elég botcsinálta vagyok. De az online újságírás, pr cikk írást is kipróbáltam már. Az viszonylag új keletű  dolog az életemben és tetszik. Ez a Kalohírek hírportálja és ez a blogom. Egy videós bejegyzést is sikerült összehozni. Imádok kérdezni, de valahogy a kamera előtt lesokkolódtam. Igaz valahol el kell kezdeni. Íme az első youtub-os rövid interjúm.

Fotókból áll a világ!

Annyi szebbnél szebb fotó jön mostanában velem szembe. Mindig gyönyörködve nézem, hogy egy egyszerű tájból, egy gyerek mosolyból, egy épületből, tájból milyen különleges dolgot lehet kihozni a fotós látásmódjával. Hogy egy ajtóra nem úgy néz a fotós, hogy csak egy ajtó, hanem megörökíti. Öröklétet biztosít a pillanatnak, a mosolynak. Visszatekintés és jövőkép. 
Imádok fotókat készíteni. De bizony én nem vagyok túl jó benne. Kell hozzá érzék és tanulni vágyás, talán eszköztár, látásmód és az elkészüléshez jó eszköz is. Én látom a szépet, érzem a megörökíteni kívánt pillanatot, csak a fránya gépem nem úgy adja, vissza, mint ahogy én gondolom. De nem csüggedek, egyszer megtanulom és veszek egy igazi, nagy, felnőtt fényképezőgépet. Addig is hoztam nektek pár csodaszép fotót és nagyszerű fotósát. Esküszöm, nem fizetett hirdetés! De azt gondolom, hogy ezeket a fotókat mindenkinek látnia kellene. Van a fotósok között nagyon ügyes amatőr, hobby fotós és profi is. De nem is ez a lényeg szerintem. Hanem ami összeköti őket. A tudás, a látás, a szépérzék, a tehetség. Kihagyhatatlan! Nem lesz rövid szösszenet, ám szerintem nagyon érdemes végig nézni, olvasni a bejegyzést! 
A bejegyzés alatt szívesen veszem, ha megírjátok, nektek az általam választott fotók közül melyik a kedvenc. És az itt láthatókon kívül melyik a legszebb fotó, amit szívesen nézegettek.

Íme a gyönyörűségek és a fotósok hosszabb-rövid bemutatkozása, mert vallom, hogy a fotó mögött aki áll, az is nagyon fontos!
Elején azt terveztem, hogy mindegyik fotóról megírom a gondolataimat, benyomásaimat, de végül meggondoltam magam. azt hiszem az a legjobb, ha mindenki maga találja ki, neki mit ad a fénykép!

Török Töce

"A fotózás egy különleges művészet: az alkotó képet varázsol, a múló idő által behatárolt pillanatokból, ami a lélek egy darabja, a belső világ tükröződése, érzelmeket és hangulatokat közvetít a világ számára …"

Utazás a világ körül, 2009 – különdíj, 42. Országos Középiskolai Fotópályázat Pécs, 2009 - Tám László vándordíj, 43. Országos Középiskolai Fotópályázat Pécs, 2010 - Dr Szász János vándorserleg, XIV. Alföldi Fotószalon Szentes, 2008 – különdíj, XV. Alföldi Fotószalon Szentes, 2009 - I.díj, XVI. Csak tiszta forrásból, 2018 - II .díj

torok.tibor@gmail.com

http://www.toroktibor.hu

Családmesék:

Történetmesélő fotográfus vagyok, a családfotózás a kedvenc műfajom. Szeretem a valódi pillanatokat, az életteli jeleneteket - ezek lesznek az igazi emlékeitek. Családban élni kincs. Ágyon ugrálás, közös legózás, gyógypuszi a horzsolásra, kakaóbajusz és rágótetkó, összebújás az esti mesénél... az élet hétköznapi, és legdrágább mozzanatai. Megörökítem a családotok egyedi légkörét, semmi póz, semmi díszlet, csak Ti magatok! Találkozzunk!

Elérhetőségeim:www.csaladmesek.hu

www.facebook.com/csaladmesek

instagram.com/csaladmesek 

Szuzi és a naplopók - Boncsér Orsolya

A játékosság és a spontaneitás az, amit a gyerekekben és a gyerekfotózásban a legjobban szeretek, és ez az, ami a képeimen is megjelenik. 

Minden gyerek, család és szituáció más: a kihívást az jelenti, hogy megmutassam, miben.

Történeteket mesélek képeken keresztül, immár 6. éve, ugyanazzal a lelkesedéssel.

36. Magyar Satófotó Pályázat, Porté (egyedi) kategória, 3. helyezés

Documentary Family Award 2018., Top 10 Award, Judges Choice Award 

Megtalálsz:

https://orsolyaboncser.com

https://www.facebook.com/szuuiesanaplopok

https://www.instagram.com/szuziesanaplopok/

Szúrócki Krisztina 

31 éves vagyok, és 2 hónapja már, kétgyermekes anyuka! Én csak hobby fotózom kizárólag. Mint minden anyukának néha kell az "én idő"... Nem csak bevásárolni jó elmenni, kicsit magányosan, és azzal tölteni azt a kis időt... Igazából nem is kapcsol ki, túl sok a város zsongása... Amit én leginkább kedvelek, vagy szívesen fotózom, az első körben a gyermekeim, és a természet. Az állandó mozgásban lévő 2,5 évesemet is van olyan kihívás fotózni, mint pl egy mezei nyuszit kint a határban, aki túl közel sem fog magához engedni. A gyerekeket is leginkább kint a szabadban szeretem fotózni. Amíg ő önfeledten játszik a játszótéren, én csak bővítem a családi "fotóalbumot". Egyik közös hobbynk ez, a férjemmel. Van, hogy csak egyedül megyek ki például a határba... de elég sűrűn kettesben. Ennek is megvan a maga varázsa, ilyenkor sokat segítünk egymásnak. Ami leginkább kikapcsol, az pedig a természet. Tavaly már tudatosan választottam magamnak egy kisautót, ami elgyőzi a földutakat is, ha arról van szó... Néhány képpel szoktunk nevezni, egy - egy fotó pályázaton is, a férjem eddig 3 félévből, 3-ik alkalommal lett díjazott, és én rendkívül büszke vagyok rá! Nekem eddig 1 képem lett közönség díjas, a tavalyi évben. Nemrég megbeszéltük, hogy a jelenlegi masina, kettőnknek túlon túl kicsike, és talán elavult is... így remélhetőleg 1-2 hónapon belül vásárolunk egy nagyobb tudású fényképezőt. Persze attól még ez az egész, hobby és kikapcsolódás marad! De ettől függetlenül fejlődni kell, és úgy gondolom érdemes is! 

Nagyné Beer Szabina
Két gyerek édesanyja vagyok, vállalkozó, több mint 10 éve fotózok hobbi szinten.

Tavaly év végén elhatároztam, hogy komolyabban belevágok a fotózásba, a szívemhez most legközelebb álló, baba-gyerek-család témakörön belül. Így született meg a Picikék fotó.

Nehéz volt a kedvenc képeket kiválasztani, mert nagyon sok kedvencem van. :)

Kapcsolat:picikekfoto@gmail.com
https://www.facebook.com/Picikekfoto/
https://www.instagram.com/picikekfoto/

Babakukk SzületésFotó

“Trosztel Adri vagyok, 2 kisfiú anyukája, es egy hazánkban még új műfaj, a szülés-fotózás szerelmese. Második kisbabám születésekor határoztam el, hogy támogatni szeretném kismama-társaimat azzal, hogy igényes fényképeken örökítem meg a kisbabájuk születésének csodálatos eseményét. Hiszen ez életünk egyik legmeghatározóbb eseménye, nem igaz?

Az elmúlt 2 évben BabaKukk SzületésFotó néven számos kisbaba születésénél voltam jelen fényképezőgépemmel, és csendben, észrevétlenül készítettem a felvételeket, például ezt a sorozatot: https://www.facebook.com/pg/babakukk/photos/?tab=album&album_id=2168620993154017

„Szülés körüli fotósnak” hívom magamat: a babavárásról, szülés-születésről,  kisbabákról és ‍‍‍ családokról készítek fényképeket, a valóságot hűen megörökítő "riportfotós" stílusban. Vagyis a valóban megélt pillanatok és érzelmek állnak a kamerám fókuszában, mert hiszek abban, hogy ez által tudok valódi emlékképeket készíteni a családok számára. Gyertek, tartsatok velem a www.facebook.com/BabaKukk oldalamon!”

Davidavan

3 gyerek mellől csak így apránként jutok el addig, hogy rendesen jelentkezzem a felhívásodra.

d'Elhougne Viktória vagyok, német nyelvtanár, davida-ként blogger és szövegíró. A davidavan.blogspot.hu-n szórakoztatom írásaimmal olvasóimat mintegy stand-up stílusban. Komolyabb cikkeim is vannak persze, na és a fotók, amelyek szívem csücskei. 

Pár éve kezdtem el máshogy nézni a világot és célom, hogy mindezt mind az írásaimmal, mind a képeimmel másoknak is átadjam. Mert az életet nem szabad túl komolyan venni, viszont meg kell benne látni a csodát. Akár egy esőcseppben is.

Posztjaim, írásaim, riportjaim és kèpeim zöme:

www.facebook.com/delhougne.viktoria

https://davidavan.blogspot.hu

www.instagram.com/davidavan

Fényzugoly
A Fényzugoly fotóstúdióban Dél-Budán várlak Benneteket, hogy megörökítsük legszebb pillanataitokat. A fő profilom kismama, újszülött, családi és női portrék készítése.
www.fenyzugoly.hu www.facebook.com/fenyzugoly

anettasillye

Sillye Anetta vagyok. Öt éve foglalkozom a fotózással, de komolyabban körülbelül féléve fotózom. A fő irányom a dolgozó anyukák. Próbálom elkapni a jellegzetes pillanatokat miközben ők dolgoznak. Emellett elkezdtem ingatlanfotózást is tanulgatni. Ezek a képek a Facebook oldalamon találhatóak (Sillye Anetta -  A gépen és én). A kötetlenebb képeim pedig az Instagram-on (anettasillye) vannak. Ide általában azok a képek kerülnek fel, amik a hétköznapokban megfognak engem. 

Millango

Kétgyerekes anyuka vagyok, 2018-ban indítottam Millango Photography nevű vállalkozásomat. Családi fényképeket készítek hétköznapi, apró, fontos pillanatokról természetes környezetben, otthon, a szabadban. Szeretem a fekete-fehér fényképeket, az elkapott pillanatokat, a portrékat. Fényképeimmel szeretnék segíteni az embereknek nemcsak a nagy pillanatokat megőrizni, hanem a múltjukat is újra átélhetővé, lapozhatóvá tenni.

Colors in the Kitchen

Túry Amália vagyok. Erdélyi, besztercei lány vagyok és Budapestre költözésem után édesanyám sokszor kíváncsiskodott, hogy vajon mi kerül az asztalra. Így indult útjára 2010-ben a blogom Colors in the Kitchen néven, azaz Színek a Konyhában. 

Hogy miért színek a konyhában? Mert szeretem a színes fogásokat és a természet annyi színes alapanyagot rejt, amit érdemes kipróbálni! Fontos számomra az, hogy természetes összetevőkkel készítsek színes ételeket. 

Szeretem a vaníliát és a citromot. Imádom a sajtokat és a különböző magvakat. Próbálok egészségesen sütni-főzni. Férjemmel, 6.5 és 3 éves kisfiainkkal élünk Budapesten. Magunknak, a családnak és gyakran a barátoknak sütök-főzök.

http://www.colorsinthekitchen.com

Dabis Gábor

34 éves kalocsai származású amatőr fotós vagyok, aki a munkája mellett kerít mindig időt a témák vadászatára. Ápolóként tevékenykedek 10 éve Kecskeméten, a kalocsai Country Road zenekart 2008 óta erősítem gitáros poszton. A fényképezés 3 éve kezdődött nálam, de hamar kiderült, hogy jó érzékem van az érdekes témák, hangulatok megtalálásában és megörökítésében. A digitális fotózás mellett szeretek filmre is dolgozni, magamnak előhívni a képeket, jó néhány régi fényképezőgép gazdagítja a vitrinemet az 50'-es évektől a 90'-es évekig bezárólag. Alföldi gyerekként kézenfekvő hogy a helyi tájakkal-növényekkel-állatokkal találkozok legtöbbször, nagyon szeretem a szocreál/elhagyatott/lepusztult épületeket fotózni. Bármerre járok mindig nálam legalább 1 fényképezőgép így volt, hogy sikerült érdekes szociofotókat is készítenem. Szeretek kísérletezni is így készítettem már lyukkamerát, hívtam elő filmet-fotópapírt kávéval, villámfotózásba is belekóstoltam (kevés sikerrel).

https://www.instagram.com/dabisgabor/

Vörös Adri

Szekszárdi fotós. Régóta hozzá járunk családi fotókat készíteni, mert kedves, profi, alaposan. Imádják a gyerekek vele a fotózást. Meglepődtem, mikor kismama fotókat készítettünk, hogy mennyire el tudtam engedni magam, pedig nem vagyok fotogén és szörnyen izgulok ilyenkor.

https://www.facebook.com/V%C3%B6r%C3%B6s-Adri-Fot%C3%B3-315190678617850/

Kovács Árpád

"Kovács Árpád vagyok Dunapatajról,

2013 óta hobbi szinten fotózom Dunapatajon és a Szelidi-tavon, az elmúlt 2 évben rendszeresen örökítem meg a Pataji rendezvényeket, 1 éve a helyi kábel tv-nek videózom is.

Alkotásimat a Facebook (https://www.facebook.com/koviarpy) oldalamon és blog (https://kovacsarpy.wordpress.com) oldalamon terjesztem a nagyvilágnak".

Szlávik Beáta

Szlávik Beáta vagyok. 2 gyönyörű kislány anyukája, jelenleg fotózással foglalkozom. De nem volt ez mindig így. Közgazdászként végeztem, majd sok éven keresztül a Citibankban dolgoztam a pénzügyi osztályon. Míg az első után nagyon vágytam vissza a munkába, a második gyereknél már éreztem, hogy ez nem az én utam, nem akarok visszamenni, és bár szuper lehetőséget ajánlottak fel, éreztem, hogy nem ezt akarom csinálni. A fotózás valamikor 13 éve kezdődött, mikor beiratkoztam egy iskolába, ahol analóg gépen tanultunk és még laboráltunk is. Bár már voltak digitális gépek akkor is, az volt az iskola alapelve, hogy először ezt kell megtanulni. Persze vettem digitális gépet, és onnantól ez része volt az életemnek, de csak, mint hobbi. A második lányom születése után döntöttem úgy, hogy én ezt szeretném jobban csinálni, de akkor is még csak, mint hobbiról volt szó. Aztán az iskolában az egyik tanfolyam követte a másikat és egyszer csak ott álltam, hogy akkor már legyen belőle szakképesítés is, és próbáljuk meg élesben. Viszonylag kezdő vállalkozás, de annál nagyobb lelkesedés. 

Fő profil a gyerek- és családfotó, de nagyon szívesen fotózok enteriőrt és terméket is, esemény sem áll messze tőlem, de babát és esküvőt nem vállalok.
https://www.facebook.com/szlavikbettiphoto

Jouca portraits

"Zsuzsi vagyok, megszállott fotós, vidám optimista és örök maximalista.”

Több mint 100 nőt fotóztam már, és bizonyítottam be nekik, hogy mindenkiről lehet jó képet készíteni.

A fő célom az, hogy eloszlassam azt a tévhitet, hogy vannak fotogén meg nem fotogén emberek. A Jouca Portraits azért jött létre, mert hiszek abban, hogy mindenkiről lehet jó képeket készíteni, és ezt szeretném megmutatni neked is!

Nálam a fotózás alatt nincs kínos csend, feszült ruhagyűrögetés, kellemetlen pillanat vagy mesterkélt pózolás. Amire viszont számíthatsz, egy szuper profi csapat, nevetés és jó hangulat, és a fotózás alatt folyamatos segítség.

Az én feladatom, hogy jó képek készüljenek, neked csak ott kell lenned! Nagyon motivál az az érzés, hogy segíthetek, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsam és egy olyan élményt tudok adni, ami megváltoztatja, ahogy magadat látod.

Szeretem az ember fókuszú fotókat, az érzelmeket, és imádom, hogy ezt veletek együtt elő is tudom hozni a fotózásokon!"

Rólam kép itt van: https://www.joucaportraits.com/rolam

Fotózás kapcsán lehet írni: info@joucaportraits.com

Ihász Ingrid

Három éve kezdtem el fotózást tanulni, azért, hogy jobb képeket tudjak készíteni a blogomra. Azután pedig teljesen magával ragadott ez a hobbi, olyannyira, hogy tavaly fotográfus végzettséget is szereztem. Szeretnék új színt hozni a családi fotózásba, a természetes pillanatok meseszerű megörökítésével és az itthon még gyerekcipőben járó, igényes composite-ok (fotómontázsok) meghonosításával. Nemrég elindítottam a fotós Facebook oldalamat is, és 1 éves kislányom - legfőbb múzsám- mellett részmunkaidőben most már fotózással is foglalkozom. Úgy gondolom, hogy a számtalan mobilos fotó mellett minden albumban és nappaliban ott a helye azoknak az igazán különleges képeknek, amelyek örök emléket jelentenek a családnak. Az elmúlt 13 évben egyébként online marketingesként tevékenykedtem, és ezt a vonalat is viszem tovább, igyekszem kamatoztatni a megszerzett tapasztalatokat.

Szász Norbert

A történetem 2005-ben Amerikában kezdődött, mikor is nyári diák munka miatt kimentem és ott vettem meg az első fényképezőm. Ahogy szokás először mindent fotóztam aztán tematikusabban elkezdtem embereket fotózni. Ismerősök által lettek gyakorlásaim és anyagom. Majd ezzel együtt a hobbiból lett egy szenvedély. Szépen lassan lettek esküvői felkérések és az ajánlásokból lettek a következők. Közben pedig megkerestek egyéb fotózással, amik szintén ember központúak voltak. Közben gondoltam kéne egy FB oldal és egy név. Mivel Szász Norbert már van egy, aki elég jól fotóz így egy nagyon régi emlékből lett a Silicore Design. Időnként készítettem játékokat vagy épp lehetőségeket, ahol a képeimmel tudtam segíteni! Ilyen volt pl. az anti valentin játék, ahol egyedülálló lánynak és férfinak próbáltam segíteni, hogy egy jó képpel, akkor épp az igazit megtalálja. 2017es nyertesek egyébként párban vannak mostanra. Jövőben is szeretnék fotózni, mert ez továbbra is szenvedélyem. Hogy ezt megrendelésre vagy éppen csak magamért...azt majd az emberek eldöntik! 
Www.silicore.hu
Www.silicore.wix.com/family

Szabó-Huszár Barbara Photography

Szabó-Huszár Barbara vagyok, portré- és családi fotós. Szeretem a klasszikus,  beállított képeket. A kamerába nézőseket. Szerintem minden nőnek, családnak szüksége van legalább egy ilyen képre. 

Mit szeretek még megörökíteni? Az érzelmeket, a köteléket, a jókedvet, a táncot, a felszabadultságot, a bizalmat, a magabiztosságot, a nőiességet, a szeretetet - az ilyen képekből úgy gondolom, nem lehet elég. Itt vagyok megtalálható.

Dr. Kása-Richlach Mónika, Merosus

 Ha nem jogászosat játszom, akkor fotózok. Hol az egyik kerül előtérbe, hol a másik. A kettő még össze is köthető, egyedüliként tartok felkészítést fotósoknak GDPR témakörben. Kiemelt területem a portré és a glamour fotózás, valamint az ezekhez semmilyen szempontból nem passzoló műszaki termékek kreatív fotózása. Egy interjú velem a Budapestimamin. Első, önálló fotókiállításom a Laffert Kúriában 2016. december 4-től 2017. január 15-ig volt megtekinthető. A kiállítás néhány képe az NLCafé-ban is megjelent. A következő fotókiállításomon is dolgozunk már, meglepetés (műszaki) téma lesz. Elsősorban budapesti fotóstúdiókban dolgozom, témához illően választom ki, hogy melyikben. Kültéren meg bárhol az országban. www.merosus.hu

Egy kis Italia 

Mindig is a szenvedélyem vezetett. Az életem minden pillanatában a belső hang oly erősen diktálta az ütemet, hogy sosem késlekedtem, csak követtem azt, ami onnan legbelülről jön. Ez a blog is úgy született meg, hogy a szívemre hallgattam és éreztem, meg kell osztanom azt, amit kapok az élettől, mert ezzel csak jót tehetek. Megosztani pillanatokat és perceket, melyek hatalmas energiákkal övezve rengeteg mindenre képesek. Megosztani saját pillanat fotókat,  történeteket, melyek nekem is utat mutatnak és továbbvezetnek. Motiválnak, mosolyt csalnak az arcunkra, szomorú pillanatok között jókedvre derítenek, de lehet, hogy szimplán csak jó érzéssel töltenek el, emlékeztetnek arra, hogy honnan jöttünk és merre tartunk, vagy akár éppen csak a kedves szavakat, történeteket olvasva jobban érezzük magunkat... Elkezdhettem fotózni, amit már oly régi vágyam volt, s ehhez Olaszország megannyi lehetőséget és megörökítendő pillanatot is nyújt. Az olasz mindennapok apró kis rezdüléseit, boldogságmorzsákat, melyeket édes dolog csipegetni, az olasz családom összetartó erejét, a mosoly perceket, s mindazt, amitől oly nagyon szeretek én is itt élni. http://egykisitalia.blog.hu

Tímár Anett

Sziasztok! 5 éve kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt. 3 gyermekes anyuka vagyok, így évekig csak elméleti részt tanulgattam, oktatóvideókat néztem. Kb 1 éve van (erősen korlátozott) lehetőségem gyakorlatba fektetni az eddig tanultakat. Lifestyle és családi fotózás lesz a fő profilom, ha egyszer profi leszek. De van egy "titkos" szenvedélyem. Mégpedig az, hogy negatív, illetve drámai sugallatú képeket is készítek. Határtalan kreativitásom szeretném ötvözni a fotózással, ebben szeretnék egyedi lenni. Nemrégiben az álmom elérése érdekében megtettem az első lépést, és létrehoztam a "Mundonetti" nevű oldalamat.

Csorvási Ilona 

Hobbi fotós vagyok. 42 éves,3 gyerekes anyuka. Most tanulgatom a fotózást-fő alanyaim a gyerekeim. De szeretek kísérletezgetni, kicsit elvont témában is.
https://www.facebook.com/ilona.csorvasi

Pamexphoto
Storytelling marketing fotó és a másik nagy szerelem a Glamour lélek fotózás a profilom. Itt megtaláltok. 

Vinczúr Balázs

Kalocsai és feleségével nagy szeretetben várják az első babájukat, aki hamarosan érkezik. Sajnos már nem fotóz, más a munkája, de megengedte, hogy a kedvenc képeimet feltegyem. Mégpedig ő készítette az első pocakfotózásunkat és az esküvői fotóinkat is, amik zseniálisak lettek. Nehéz volt csak hármat választanom a képekből.

És a végére értél! Gratulálok! 
Még rengeteg csodás képet föl tudtam volna tenni, de túl tömény lett volna. Remélem neked is akadt köztük kedvenced, hiszen annyi jó hobby és profi fotós munkáját mutattam be neked.