Költözök

Megszerettem ezt a kis blogot, de új vizekre evezek. 
Aki a továbbiakban keres, itt megtalál!
ReAd blog

Az elköltözött blog kicsit kibővítve, izgalmasabb, fűszeresebb lesz. Nézzetek be!

Szerelem vagy túlélés? /Programajánló/

16
Pontosan ennyi éve vagyunk férjjel egy pár. Hogy pontosan mióta ismerjük egymást, azt nem tudnám megmondani. Első találkozásunkkor megbeszéltük, hogy férj-feleség leszünk, de majd akkor, ha már nem vagyunk ennyire fiatalok. Pár év eltelt külön és újra egymásra találtunk. Talán nem véletlenül...

Mondhatnánk még gombócból is sok ez a 16. Abból igen. De házasságból nem. Észrevétlenül eltelt ez a pár év. Ha jól működik egy kapcsolat, egy házasság, akkor repül az idő. 

Rengeteg minden kell ahhoz, hogy ténylegesen működjön az a kapcsolat, ne csak döcögjön, ne megszokás legyen az alapja vagy egyik fél félelme. 

Sokat kell dolgozni rajta minden nap!

Kell hozzá két olyan ember, aki hajlandó dolgozni érte. 
Olyan emberek, akik nem csak önmagukra gondolnak. 
Akik meg tudják beszélni a gondjaikat és túllendülni rajta, nem futamodnak meg az első döccenő után. 
Kell, hogy mindkét fél jól érezze magát a kapcsolatban. Egyenrangúak legyenek.
Nagy adag humor is szükségeltetik hozzá. 
Empátia szintnén, hogy bele tudjuk érezni a másik bőrébe, szituációjába magunk. 
Beszélni és beszélni. Megbeszélni, átbeszélni. 
Türelem a másik rigolyáival szemben. 
Nagy adag önzetlenség is fontos.
A másik fél elképzeléseinek, törekvéseinek támogatása.
Közelség, intimitás.

Egy jó kis libikóka az élet. Egyszer fent és egyszer lent. 

Össze kell tudni fogni minden eshetőségre készen, minden szituációban. Pont ahogy a házastársi eskü mondja:

Jóban, rosszban, szegénységben, gazdagságban, egészségben, betegségben...

És még rengeteg tulajdonság szükségeltetik, hogy tökéletes legyen az a kapcsolat nap, mint nap.

/Bár ellent mondanék ennek némiképp, mert nincs tökéletes házasság. Vannak benne döcögők, hullámvölgyek és hegymenet. Néha napos, néha borús. Semmi sem tökéletes, de dolgozhatunk rajta, hogy megközelítse azt!/

De mi van, ha nem ez a helyzet? 
Ha bizony egyik fél nem érzi magát benne jól? 
Ha hiába vannak ketten a kapcsolatban, az egyik fél alárendelt? 
Ha kifáradt a kapcsolat? 
Ha az egyik nem támogatja a másik törekvéseit?

Todorovits Rea, a Látom az életed blog szerzője erre keresi a választ.

Hogyan vészeljük át a szingli létet, vagy ez valóban valami titkos és szégyellni való élet, amit túl kell élni? 
Vagy hogyan lesz élvezhető a kapcsolat az évek múlásával, hogyan lehet az ellaposodott, megfáradt házasságokba újra tüzet gyújtani? 
Többek között erről beszél majd március elsején Rea a Görbe Bögre Kávézóban este fél hattól. 
Cím: Budapest, Rökk Szilárd u. 3, 1081

A téma azért is kiváltképp fontos, hiszen egy rossz kapcsolatban életek mehetnek tönkre, meggátolva az önmegvalósítás folyamatát, a valódi álmok életre keltését. 
Beszél majd többek között a féltékenység kiindulási pontjairól, melyet meglepő módon nem az alacsony önbizalomban keres majd. És szót ejt majd arról is, milyen ártalmas lehet egy egomán fél a kapcsolatban. 
Van e jogunk tönkre vágni a másik ember vágyait, mi a helyzet az együtt fejlődéssel, és mi történik akkor, ha a másik lemarad?
Rea hite szerint a boldogtalanság azelőtt öli meg a lelket, mielőtt a test végleg feladná az életért folytatott küzdelmet. 

"Mert a boldogtalanság ölni képes". 


Az eseményre párokat és férfiakat is szeretettel vár, hiszen a kapcsolathoz két ember kell. 
A jegy a latomazeleted@gmail.com vagy a +36304265164-es SMS számon igényelhető. 
Az esemény Facebook oldalát itt találjátok.

Védelmembe veszem, mert kell!

                                                  Danci-néptánc
Azt vettem észre, hogy fogyatkozik vagy éppen teljesen elfogyott a kisgyermek a különböző délutáni, nem kötelező foglalkozásokról. Hiány van a néptáncnál, a zeneiskolában, a különböző gyermeksportoknál, idegen nyelv tanulásnál...

Védelmembe kell vennem ezeket a suli utáni foglalkozásokat, sportokat. 
Nagyszerűek. Rengeteg dolgot lehet fejleszteni vele. Az élet rengeteg területén kamatoztathatják az ott szerzett tapasztalataikat, nem csak az adott foglalkozáson.
A sport javítja a mozgáskoordinációjukat. 
Egy karate magabiztosságot ad és meg tudja védeni magát a gyerek, ha baj van.
Egy foci, kézilabda vagy bármilyen labdasport a kézügyességet fejleszti és a csapatban, együtt dolgozást. Erősíti a közösségi együttműködést, egymás elfogadását.
A zene, a hangszer nem csak a hallásukat, hanem a matek tanulást is segíti. 
A tánchoz kellő ritmusérzék rengeteg dolognál jól jön.
Az idegen nyelv tanulás segít az életben való boldogulásnál a későbbiekben, de javítja a memóriát is.
Egy rajzszakkör javítja a szem-kéz koordinációt, a kézügyességet.
És órákig tudnám sorolni, hogy melyik foglalkozás, miben tud még segíteni az életben. De nem csak erre jó, hanem a gyermeket kikapcsolja, lelazítja, elfeledi gondját-baját, az egészségét erősíti.
Kitartást tanul a gyermek, alázatot, önkontrollt, tesz az egészségéért, testtudata lesz, megbarátkozik önmagával, barátkozik másokkal és rengeteg érzékszervét fejleszti közben, jól érzi magát, levezeti a stresszt, készül a jövőjére. Felkészül az esetleges kudarcra vagy a kiemelkedően jó teljesítményre. Felkészül a nagybetűs ÉLETRE!

                                                         Fotó forrása: Pixabay
Elkeserítőnek találom, hogy egyre kevesebb gyermek jár az iskola-otthon körforgáson kívül bárhová is. Mit csinál akkor egész nap?
Nincs az életének egyfajta kerete, nincs olyan dolog, amit előre várhat. 


Az élet összes területén elfogynak a kicsik, nagyok egyaránt, legyen szó idegen nyelvről, sportról, táncról, zene oktatásról, bármiről. Nem értem.

Persze egy gyerek elsősorban gyerek legyen. Szaladgáljon az udvaron, főzzön az anyukájával, szereljen az apukájával, játsszon a kis társaival. Legyen szabad ideje ténylegesen, mikor pihenhet vagy csak önfeledten gyermek lehet. Kell a szabad foglalkozás, amikor azt csinál, amit akar. De egész nap csak ez sem teljesen jó megoldás szerintem.

                                           Andris szabad foglalkozás közben

Sok az iskolából haza hozott házifeladat, a gyermek fáradt, a szülő sem ér rá sokszor, mert dolgozik, rohangál, millió dolga van...
megértem.
Félreértés elkerülése miatt leírnám, hogy az sem rossz anya, aki nem viszi sehová a csemetéjét. Erről szó sincs. Nem kell mindenáron és mindenkor fejleszti a gyereket. Ne tanuljon atomfizikát és kínait sem már három évesen.
De fontos, hogy legyen valami, amiben ügyes, amiben jeleskedhet, amiben tehetséges az a csemete. Kell valami, ami miatt közösségbe jár. És ez a valami ne csak az iskola legyen, ahol kötelességei és feladatai vannak, kvázi dolgozni jár oda.
Kell egy mozgásforma, egy hangszer, egy idegen nyelv, egy rajzszakkör, ami a gyerek képességeit erősíti, ahol levezetheti a napi feszültséget, mozoghat, ahol megmutathatja, valamiben milyen jó. 

                                                 Danci-karate
Keresem az okát, miért fogytak el a gyerekek. De nem igazán értem.
- Az órák díja? Nincs a szülőknek erre is plusz, félretett tartaléka esetleg.
Sokszor teljesen ingyenesek a foglalkozások, így az anyagiakat kizárnám. Persze van, ami keményen fizetős. De olcsóbb valami sportra beíratni, mint a mozgásszegény életmód miatt gyógyszerezni példának okáért.

-Nem érnek rá a szülők elvinni a csemetét.
Megértem, hogy dolgoznak. Nem mindenkinél van nagyszülő, segítség, a gyereknek meg el kell jutnia valahogy oda. De heti egyszer sem megoldható, hogy valaki a gyereket eljuttassa A-ból B-be? Aligha. Nem mondom, hogy kizárt teljesen, mert el tudom képzelni ezt a verziót is. Na de minden gyereknél ez a helyzet ténylegesen?

- Nincs kedve a gyereknek menni. Igénye sincs rá, de nekünk sincs.
Megértem. De! 
Nekem sincs reggel kedvem felkelni sokszor, de megteszem, mert... Nekem sincs kedvem edzeni egy órát, de az egészségemnek kell!
Nem azt mondom, hogy erőltessünk rá a gyerekre mindenáron valamit. De próbálja ki, próbálja meg, hátha mégis bejön neki. 

- Így is sok a tanulás, elfoglaltság, nem szeretném tovább terhelni a gyereket.
Pont ezt a kört szakítja meg, ha a gyermek tanulás és az otthoni Tv bámulás, számítógépezés helyett sportol vagy mást választ. Kikapcsol, mozog, leereszti a fáradt gőzt, felfrissül. Utána újult erővel kezdhet megint a tanulásnak. Ne essünk át a ló túlsó oldalára, nem minden napra kell szervezni valamit, hanem heti egyszer-kétszer bőven elég. Már sokat elérünk akkor is.

- Nem találtuk meg azt az elfoglaltságot, amiben igazán jó a gyerek.
Nem ő a legjobb labda pattogtató, kicsit ügyetlenke, így nem viszem labda sportra. De miért? 
Ott tanulhatja meg, erősíti, ügyesedik. Nem kell a legjobbnak lennie, elég, ha jól érzi ott magát. Itt megint nem azt mondom, hogyha nincs hallása, akkor is nyomassuk azt az énekoktatást, egyszer majd csak énekes lesz belőle. Hanem azt, hogyha jól érzi magát az órán, javul, szívesen megy, akkor engedjük. Nem lesz Pavarotti. Na és? Nem is ez a lényeg.

-Nem tudom mire járassam. 

Rengeteg dolog van. Ki kell választani az alkatához, vérmérsékletéhez megfelelő dolgot első körben, meríteni a szabadidejében végzett dolgokból. 
Szeret otthon rajzolni a gyermek, akkor rajzszakkör vagy festészet.
Mindig dúdol, énekelget? Énekkar, mondókás foglalkozás.
Szeret szaladgálni? Adott atlétika vagy valami labda játék.
Félős? Karate vagy bármilyen küzdősport.

                                                              Fotó forrása: Pixabay
                                         
Minden gyermeknek és felnőttnek van valami olyan foglalkozás, amiben kiemelkedően jó. Csak meg kell találni. Lehet, hogy pont olyan, amit álmodban sem gondoltál volna. 
Láttam már olyat, ahol pici, félős lánykából kiemelkedően jó cselgáncsozó lett vagy egy nehezen barátkozó gyermekből nagyszerű, csapatban dolgozó kézilabdás.
Felnőttként is kell, hogy legyen valami, amit hobbynknak mondhatunk, amit akkor végzünk, ha elfáradtunk, fel szeretnénk töltekezni. A kicsik sem mások ebben.

                                  Viki-LCF Kids Club angol nyelv tanulás

Íjászat, lovaglás, karate, foci, kézilabda, idegen nyelv tanulás játékosan, népitánc, sportlövészet, modern tánc, zongora, furulya, szolfézs, úszás, röplabda, tollas, balett, hastánc, rajzszakkör, varrásszakkör, festészet, kajak, kerékpározás, jóga, barkács szakkör...

Még a legkisebb faluban is van valamilyen gyermekfoglalkozás. A nagyváros pedig elképesztő távlatokat nyithat meg, csak a képzelet szab határt, mire járjon a gyerek.

                                       Danci-zongora, zeneiskola

Csak nyerhet az a gyermek, akinek valami más is van az életében az iskolán és a szülein kívül! 

                                                                   Viki-népitánc

                   

Danci-népitánc

Oscar te csodás

Évről évre egyre kevésbé izgat, hogy annyira későn van az Oscar gála. Egyszerűen nem tudok fent maradni és kész. De utólag mindig megcsodálom a gyönyörű és elképesztő ruhákat, megnézem, milyen kategóriában ki nyert vagy mely film. Sejtettem a legtöbb nyertest, bár bevallom, nem mindegyik film van meg. Utólag biztos pótolni fogom.

Elképeszt, hogy jól menő színészek, színésznők, stylistok segítségével bármilyen ruhát megvehet vagy terveztethet és mégis inkább függönyt vagy újságpapírt, esetleg habcsókot visel. Csak egy bizonyos, nagyon idegesítő reklám szlongenje jut eszembe.
De miért?
Megvan hozzá a pénze, ízlése, kapcsolata, segítsége, alakja és mégis...Értem én, hogy ki kell tűnni a tömegből. Na de akkor nem menne, ha csinos lenne?
Zavarba ejt némelyik ruha rendesen.
Pasi szekció:

Nők, akik nem tudták mit is vegyenek föl.

Azért szerencsére van, akinek van ízlése is!

Na de nézzük a kategóriákat és nyerteseket.:

A legjobb film: Zöld könyv – Útmutató az élethez, Jim Burke, Charles B. Wessler, Brian Currie, Peter Farrelly és Nick Vallelonga

A legjobb rendező: Alfonso Cuarón, Roma

A legjobb női főszereplő: Olivia Colman, A kedvenc

A legjobb férfi főszereplő: Rami Malek, Bohém rapszódia

A legjobb eredeti betétdal: Shallow, a Csillag születik című filmből, Lady Gaga, Mark Ronson, Anthony Rossomando és Andrew Wyatt

A legjobb eredeti filmzene: Fekete Párduc, Ludwig Göransson

A legjobb adaptált forgatókönyv: Csuklyások – BlacKkKlansman, Charlie Wachtel és David Rabinowitz, valamint Kevin Willmott és Spike Lee, Ron Stallworth Csuklyások – BLACKkKLANSMAN c. memoárkötete alapján.

A legjobb eredeti forgatókönyv: Zöld könyv – Útmutató az élethez, Nick Vallelonga, Brian Currie, és Peter Farrelly

A legjobb élőszereplős rövidfilm: Skin, Guy Nattiv és Jaime Ray Newman

A legjobb vizuális effektek: Az első ember, Paul Lambert, Ian Hunter, Tristan Myles és J. D. Schwalm

A legjobb rövid dokumentumfilm: Period. End of Sentence – Rayka Zehtabchi

A legjobb animációs rövidfilm: Bao, Domee Shi és Becky Neiman-Cobb

A legjobb animációs film: Pókember: Irány a Pókverzum!, Bob Persichetti, Peter Ramsey, Rodney Rothman, Phil Lord és Christopher Miller

A legjobb férfi mellékszereplő: Mahershala Ali, Zöld könyv – Útmutató az élethez

A legjobb vágás: Bohém rapszódia, John Ottman,

A legjobb idegen nyelvű film: Roma, Alfonso Cuarón,

A legjobb hangkeverés: Bohém rapszódia, Paul Massey, Tim Cavagin és John Casali

A legjobb hangvágás: Bohém rapszódia, John Warhurst és Nina Hartstone

A legjobb operatőr: Alfonso Cuarón, Roma

A legjobb látványtervezés: Fekete Párduc, Hannah Beachler (látvány), Jay Hart (díszlet)

A legjobb jelmez: Fekete Párduc, Ruth E. Carter

A legjobb smink és maszk: Alelnök, Greg Cannom, Kate Biscoe és Patricia Dehaney

A legjobb dokumentumfilm: Free Solo, Elizabeth Chai Vasarhelyi, Jimmy Chin, Evan Hayes és Shannon Dill

A legjobb női mellékszereplő: Regina King, If Beale Street Could Talk

Te kinek szurkoltál? És ki az, aki az outfitjével elvarázsolt?

Melyik a "Ezt ne!" kategória számodra?

Hát megkezdődött. Csak miért ennyire nehéz?

Haza értem. Síri csend fogad. 
Nyugalomban megittam a kávém és megettem a reggelim is mindenféle megszakítás nélkül. Ez maga a tökély!
De nem teljes a kép. Belül nem azt érzem, hogy jó ez így, hogy tökéletes.
Miért érzem magam rosszul? Erre vágytam. Nem? 
Csendre. Nyugalomra. Én-időre. Arra, hogy egyedül mehessek el a mosdóba. Hogy végre a lakást rendbe szedhessem...
Millió dolog vár rám. Ezer féle eltervezett, betervezett dolog. Takarítás, szanálás, tanulás, munka, olvasás.
De csak az jár a fejemben, hogy a legkisebbem vajon mit csinál a bölcsiben? 
Jól érzi magát? Nem sír? Nem bántja senki? Kacag most?Mivel játszik? Ízleni fog neki a tízórai?

Tudom, hogy jó helyen van és kell neki egy kis anya nélkül töltött idő. Kell neki a gyerek közösség. Kell neki az új, az ingerek.
Tudom, hogy nő, nem tarthatom örökké a szoknyám mellett. A nagyok is oviban-suliban vannak. Velük is ez volt. Már nem emlékszem, hogy náluk is ennyire nehéz volt? Velük is öröm helyett kételyeket, lelkiismeretfurdalást éreztem? Felejt az ész.

Nehéz az anyai szív bizony.

Hiába csináltam végig ezt már kétszer. Akkor is nagyon nehéz. Az eszem tudja, hogy jó dolog, de a szívem sajog. Felnő, az én kicsikém, ő is nagy már. Hová szaladt el ez a fránya idő? Kérem szépen vissza.

Nehéz anyának lenni. Nehéz jó anyának lenni. 
Ki tudja, mi a helyes? 
Nincs kézikönyv, ami a te gyerekedre van kalibrálva. Neked kell helyesen ellavírozni a zavaros útvesztőkön át. Rájönni, nektek mi a jó és mi nem.

Síri csend van.
Azt hiszem iszom még egy kávét és kapcsolok valami zenét, mert mégsem jó a csend és nyugalom. És végre neki állok annak a nagytakarításnak és halogatott angol és olasz nyelv tanulásnak.
Csak a szívem ne sajogna...
De mindjárt dél és mehetek a legkisebbért, utána pedig ripsz-ropsz a két nagyobbért. Már nem lesz csend és nyugalom. Nem leszek olyan elveszett. Nem Adrienn leszek újra, hanem anya.

Terveim a közeljövőben vagy inkább utópia?

Jövő héttől egy teljesen új világ jön el számomra. 
Mindhárom gyerkőc közoktatási intézménybe kerül. 

A legnagyobb iskolás, középsőkém ovis és legkisebb királyfim pedig a bölcsit kezdi meg nagy örömmel. A mai első napon, beiratkozáskor haza sem akart jönni. Jó ideje sejtettem, hogy unja már anyát és a mondókázást, szeretne gyerektársaságban lenni, új dolgokat is megismerni. Két nagylánynál ez ugyan így volt. De hát ő a legkisebb, leganyásabb, így húztam-halasztottam...
Mikor nőttek meg ezek a csemeték így? Olyan hihetetlen, hogy ő is ekkora már! 
Irtóra fognak hiányozni az itthon meghitten összebújós délutáni alvások, a közös séták...És minden. Jó kiszabadulni itthonról, de ez a szép világ már nem jön vissza, több babát nem tervezünk már. 
Az a jó kis baba illat és minden.

Na de akkor nézzük a jó oldalát. Ő élvezni fogja nagyon. Én pedig itthon vagyok már 7 éve a gyerekekkel, magamra kevés szabadidőt fordítva. Csak sikerül nekem is a jó oldalát meglátni a dolognak. Összeírtam egy jó kis listát, mennyi dolgot fogok megvalósítani a rám törő szabadidőben.

1. Kitakarítom, átválogatom a lakást ától cettig. Egy alapos nagytakarítás de jó is lesz! 

2. Végre utol érem magam mindennemű házimunkában, papírmunkában, írásban...

3. Csinálok itthon anya lazulós wellnes napokat, amikor csak hajat mosok, manikűr, pedikűr...

4. Végre leülök és nem csak éjjel alvás helyett, hanem szabadidőmben kezembe veszek egy jó könyvet.

5. Mozgást is be kell iktatnom. Előveszem a jó kis edzőgatyám és nekiállok végre tornázni.

6. A régóta halogatott angol és olasz tanuló anyagba is bele kezdek, ne csak fizessem és porosodjanak, hanem meg is tanuljam őket. Még az sem kizárt, hogy valami újabb sulit elkezdek.

7. Újra elkezdek rajzolni, színezni, hastáncolni, varrni. Ezek nagyon háttérbe szorultak az életemben, pedig imádtam őket.

8. Végre merek majd valami új dolgot kipróbálni, több munkát bevállalni.

Aztán az sem kizárt, hogy miután hatszor körbe suvickoltam a lakást, megunom. Lehet, hogy ezekből a nagy tervekből egyiket sem fogom végül megvalósítani.
Ami tuti, hogy az első napokban szólni fog a Tv, zene, minden, mert fura lesz a nagy csend itthon...
Ami pedig száz százalékig biztos, hogy vissza fogom sírni az én "kisbabáim" és ezt a korszakot. 

Mert nehéz az anyaság, de amilyen nehéz, olyan jó és szép is!

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-Nóra és a SeedBonbon

A minap valami izgalmas ajándékot kerestem és valami olyan dologra leltem, ami több, mint ajándék. 
Szépség, kreativitás, környezetvédelem, maga az ÖTLET! 
Seed Bonbon. 
Hogy mi is ez? 
Nóra a termék hazai ˇanyukájaˇmesél róla, önmagáról és a környezettudatosságról.

-Hogyan mutatnád be magad a külvilágnak, azoknak, akik még nem ismernek?

A Seed Bonbon márka megálmodója vagyok, kétgyerekes anyuka. Amióta az eszemet tudom, szeretem és tisztelem a természetet, a környezetet, s főleg amióta Budapesten élek, és amióta anyuka vagyok, még inkább napi szinten foglalkoztat a „hogyan lehetne még zöldebben, környezetkímélőbben megoldani“ kérdés. 

Minden téren, így nem volt kérdés, hogy a vállalkozásomat is ezen elvek mentén képzelem csak el. A Seed Bonbon egy olyan környezetbarát kézműves termékcsalád, amely egyfajta alternatív virág-növény ajándékot jelentenek, hiszen a külsőre mindenféle édességnek látszó magbonbonok ültethető magokat tartalmaznak.

-Nagy utat jártál be, míg eddig eljutottál, ahol most vagy. Mesélnél, hogy minek tanultál, hol dolgoztál, mielőtt megtaláltad a jelenlegi munkádat?

Egészen az érettségiig állatorvos akartam lenni, de megijedtem a kémia felvételitől sajnos, így magyar szakos bölcsészként és tanárként végeztem. Ezt vagy egy évtizedig bántam, de a hiányt úgy pótoltam, hogy olyan tanárokat és tantárgyakat is felvettem, amelyek valahol kapcsolódnak a természethez: művelődéstörténet órákon középkori botanikus kertekről tanultunk, vagy éppen etológia órát hallgattam. Végül újságíró lettem, ahol is a számomra fontos témákról tudósíthattam, készíthettem interjúkat kulcsszereplőkkel, eljuthattam érdekes eseményekre, és így a munka miatt is képben kellett lennem ezen a téren. Aztán a gyes alatt elvégeztem egy ökogazdálkodási és ökoturisztikai szakértő képzés a Szent István Egyetemen, ahol szakmailag is kicsit magasabb szintre léphettem. Voltam külsős nagyon sok helyen, főszerkesztő egy öko magazinnál, de kb.tíz év után éreztem, váltanom kell. Ekkor zöld marketing és kommunikáció területen kamatoztattam a tapasztalataimat, majd végül jött egy belső igény egy saját szerzeményre, vagyis valami olyanra, ami tőlem származik és kézzel fogható. Így születettet meg a Seed Bonbon, amely papíralapú, újrahasznosított ajándéktárgyként magánembereket és fenntarthatóság iránt fogékony vállalakozásokat szólít meg.

- Mit tartasz a legfontosabbnak az életben? Mire figyelsz oda nagyon?

A vállalkozásom a harmadik gyerekem, hiszen legalább annyi időt töltök vele, mint a valódi gyermekeimmel, de az egyensúlyra nagyon figyelek. Amikor ők oviban, iskolában vannak, vagy az apukájukkal, netán a nagyszülőknél, akkor én többnyire dolgozom, így amikor hazajönnek, már csak velük foglalkozom. Ha nem elég ez az idő, akkor altatás után szoktam folytatni a munkát. A munka nálam egyszerre egyfajta küldetés, hobbi és kőkeményen a megélhetésről is szól, ezért nagyon komolyan veszem, de persze anyukaként is helyt kell állnom, és igyekszem a gyerekeimmel töltött időt minél boldogabban tölteni. Néha annyira sok munkával kapcsolatos kérdés, feladat torlódik a fejemben, hogy a házimunka, a főzés és a gyerekekkel való együtt töltött idő önmagában is nagyon jó stresszoldó hatású. Szeretem a nyugalmat, és törekszem is erre, néha csak úgy otthon vagyunk, összebújva megnézünk valami mesét együtt, és máris olyan sok energia tölt el, ami felér egy wellness hétvégével. A sport is kezd újra előtérbe kerülni, ami szintén nagyon sok energiát és lendületet, tele kihívásokkal, testi és mentális küzdelmekkel. 

- Honnan az ötletek, a kreativitás, a név? Mik ihlették a Seed Bonbont?

Azt mindenképpen tudtam, hogy nagyot szeretnék váltani, mert úgy éreztem, amit csinálok, nem érdekel annyi embert, mint szeretném. A cikkek, az írott anyagok annyira nem váltják már ki az emberek ingerküszöbét, ha környezeti témákról van szó. Inkább tenni szerettem volna valamit, alkotni valamit, amit szeretni lehet, és a szívükön keresztül megfogni az embereket. Papír alapanyagban és újrahasznosításban gondolkodtam, mígnem eszembe jutott egy cikk, amiben egy újságról írtam, amelynek a lapjaiba magokat tettek, így el lehetett ültetni, és kikeltek belőle a növények. Ezután kerestem el keresgélni, és ebből az anyagból alakult ki lépésről-lépésre a magbonbon formavilága és az egész koncepció. Arra gondoltam, hogy ha édességekre hajaznának mind a formák, mind a dizájn, akkor az felkelti a figyelmet és ajándékozni is könnyen lehet.

-Igazán innovatív, egyedi és prémium dolog. Mindenki fölkapja a fejét rá, mikor valahol megemlíted?Legalább annyira izgalmasnak tűnik mindenki számára, mint számomra? Imádom az ötleted!

Amikor például egy vásáron vagyunk és ránéznek, akkor aki sosem hallott rólunk, elsőre nem nagyon tudja hova tenni. Esetleg elkönyvelik szappannak, fürdősónak és mennek tovább, vagy amikor rájönnek, elmondom, akkor nagyon meglepődnek és tetszik nekik. Biztosan nagyon jó reklámfilmet lehetne készíteni a döbbent vagy épp elcsodálkozó, de mindenképpen pozitív visszajelzésekről. Egyébiránt én civilként nem reklámozom, hogy mivel foglalkozom, a környezetemben sokan nem is sejtik. 

- Elsősorban kik a vásárlóid? Kiknek készültek ezek a termékek? Hová viszik legszívesebben?

Nagyon széles a paletta. Vannak fiatalok és egészen idősek is, akik az unokájuknak vagy gyerekeinknek vásárolják valamilyen alkalomra, többnyire a karácsony és a neves ünnepek a mérvadóak. Illetve két másik ág is van, az egyik az esküvők és a cégek, akik promóciós ajándékként viszik. 

- Van olyan történet a tarsolyodban, ami a munkádhoz köthető és megmosolyogtató, emlékezetes, szívet melengető?

Nagyon sok ilyen pillanat volt. Az előbb is említettem, amikor valaki először nem tudja hova tenni a látottakat és amikor megtudja, miről is van szó valójában... Azok az arckifejezések, szavak annyira jók, hogy, hogy tényleg kellene már egy reklámszpotot készíteni belőlük, mert ez így leírva nem olyan ütős, mint látva.

- Mi volt a legkülönlegesebb kérés eddig?

Nem volt olyan extrém kérés eddig. De hogy mondjak egy példát, nyáron egy házassági évfordulóra rendeltek egy adag maggolyót és csúzlit hozzá, a maggolyókat pedig az ajándékozottak saját, felesleges papírjaiból készítettem el. 

- Mit tartasz fontosnak a termékeidnél? Mire figyeltek a legjobban a minőség és külső kapcsán?

Fontos, hogy környezetbarát ajándék alternatíva a vágott virág, és a valódi édességek helyett, mindemellett különleges és élményt nyújt. Minden darab kézzel készül, gondos odafigyeléssel, és csak olyan csomagolóanyagokat, nyomdai anyagokat használunk, amelyek minőségiek. A termékeink külső megjelenésében egy nagyon profi, művészként is tevékenykedő grafikus, Illés László a kulcsszereplő.

-Hogy látod magad és a munkád 10 év múlva?

Remélem addigra már réges rég vidéken élünk, kertes házban, ahol a munka irodai részét valami kellemes zöld övezetben, lugas alatt vagy egy nagy fa árnyékában végzem. A Seed Bonbon márka pedig már stabil piaci szereplő itthon és Európában is. 

Nóri és különleges bonbonjait elérhetitek itt:

Email: nora@seedbonbon.hu

www.seedbonbon.hu

shop: www.seedbonbon.hu/shop

Mark folyékony matt ajakrúzs

Hétfő, akkor tesztnap. Arra gondoltam, hogy ma kedvenc rúzsomról fogok nektek írni. 

Nem vagyok nagy rúzsos. Ritkán kerül rám ilyesmi és ha véletlenül mégis, akkor odafigyelek, hogy az jó is legyen, ténylegesen. Régen a szájfényt kentem magamra vödörszámra, ma már maximum mindenmentes szőlőzsírt használok. Viszont van az a pillanat, amikor jól jön az ember lánya számára a rúzs, ami feldobja nyúzott, fáradt arcát és színt visz bele és életet. 
Ilyenkor, vagy fontos alkalmakra, bálba, buliba(ez az anya mindkét helyre elég ritkán jut el) azért használom eme szépségfokozót. 

Korábban, a hastáncos korszakomban inkább a szemet hangsúlyoztam erős sminkkel, sok csillogással. A kor előrehaladtával  a visszafogottabb smink híve vagyok, kevésbé szemhangsúlyos kikészítéssel. Bár most már a rúzshoz is szívesebben nyúlok, de még mindig eléggé fenntartásaim vannak vele, mert nehéz puszilgatni a kis arcocskákat, szöszi fejeket rúzsosan, hogy ne kenjem össze őket. 

Én egy viszonylag natúr színt választottam.

Ami a választásban fontos szempont számomra, hogy ne legyen drága, jól takarjon és ne kenődjön el, kicsi legyen, így könnyen zsebbe, táskába rejthető. Ez a rúzs minden kritériumomnak megfelel maximálisan.

Mikor megismerkedtem az Avon Mark folyékony, ám matt rúzsával, meglepődtem. Szájfényre hasonlít küllemre. 

Továbbá nem fényes textúrát ad a szájnak, hanem poros állagot. Ilyennel még nem találkoztam, így izgalmas volt felfedezni. 
Nézzük az előnyeit:
Nagy színválasztékban kapható, nem csak matt kivitelben.
Könnyű felvinni bármikor és bárhol. Ha tapasztalt szájfényező vagy, akkor tükör sem kell.
Felkenve, por hatású lesz és nem tapad minden hajszál bele, nem hagy foltot a ruhán, gyerek arcokon vagy poharakon. Ez nagyon, nagyon jó pont neki. 
Kicsi, formás a tégelye, bárhová, még egy kisebb zsebbe is befér.
Eléggé tartós, hosszasan bírja az evést, ivást, anélkül, hogy lekopna és még pusziálló is korlátozott ideig. 
Az ára 1499ft. Szerintem ez egy megfizethető kategória bárki számára.
Az illata is kellemes, nem tolakodó.

Hátrányt, javítani valót nem tapasztaltam a rúzsnál. Legközelebb lehet bevállalósabb leszek és valami dögös, erős színt is választok belőle.

Engem megvett a Mark folyékony, matt ajakrúzsa.

Az Avonnál rendelhető, ha kipróbálnád te is.

#nemszponzorált tartalom #sajáttesztelés #avon