Satsuma

2018. március 5., hétfő

Fura szokások és mese hősök a családban


Mindenkinek vannak fura szokásai. Mondom mindenkinek!
Neked is ott, aki pont olvasol engem.
Lehet neked éppen nem tűnik furának a saját szokásod, de a kívülállóknak igen. Ugye, hogy van ilyened? Be is vallod nekünk, mi az?
Elmesélem családunk cuki és igazán fura szokásait.

Nagylánykám egy igazi dumabomba. Folyton mondja a magáét és zizeg. Minden mozgásfajta bejön neki. Jöhet karate és tánc is. Minden helyzetben feltalálja magát. Bár sokat tépelődik. Nem biztos magában. Szerintem beszél még önmagában is. Álmában tuti! Ábrándos és álmodozó. 
Őt Aranyhajhoz tudnám hasonlítani, nem csak a haja színe és hosszúsága miatt. De ha nem Aranyhaj, akkor Gombóc Artúr jut eszembe másodjára róla. Mert jöhet neki bármi étel, ami édes. Csoki, süti, keksz, cukor...






Középsőkénk, a kis csillagszeműnk mindig kacag. Ha ideges, ha jó kedvű, akkor is. Lány létére mindent imád, ami fiús. Jöhet Pókember és Hulk is. És mindig, mindenhol rajzol. Bármit. Jöhet az asztalterítő vagy fal, papír is. Ráadásul olyan, mint a Csizmás kandúr. Szép szemeivel és mosolyával, bájosságával mindenkit levesz a lábáról, hogy aztán rosszalkodjon kicsit. Persze haragudni nem lehet rá és leszidni, hisz olyan édes! Igazi kis hízelgő. Mindenkit rögtön puszilgat, szeretget. De az éjjeli fogcsikorgatása kész horror. Alig lehet megmaradni ilyenkor mellette.




Legkisebbünk, kisöcsi, imádja a kütyüket. Ha nem figyelünk fél másodpercig rá, tuti összeszed, kilop valaki zsebéből egy telefont. Hiába, résen kell lenni. Remélem azért nem zsebtolvaj lesz. De ha ez nem is, cipész tuti. Ha nem telefont, távirányítót szed össze, akkor bármilyen illatos, büdös, csilli-villi, kisebb vagy nagyobb cipő is megteszi. Nem számít, hogy tépőzáras vagy megkötős. Nem tudom, mi alapján érdekes neki egy cipellő és mi alapján nem.
Ha seprűt, felmosót lát, akkor egyenesen megkergül. Imád sikálni, söprögetni. Ezt nem tudom, hogy kitől örökölhette...
Állandóan jön, megy. Mindig szöszöl, pakol, szerel valamit. Igazi kis nyughatatlan.
Ő az igazi Pán Péter. Vagy ha lány lenne, akkor Mása.



Na de férj és én sem maradhatunk le a klassz kis családi, mesehősös jellemzésről...

Fecó, apánk feladta a leckét mesehős keresésben. 
Számomra egy igazi Aladdin, Erik herceg vagy Tarzan. Maci Laci is bejátszik. Mindig az evésen és a "mit együnkön" jár az esze. 
De rá teljesen mást is el tudnék képzelni. Nagyon ráérős, az utolsó percig, hogy aztán rögtön felkerekedve, kapkodva, ám mégis elkéssünk. Mindenhonnan!
Ráér, míg lendületet nem kap. Akkor viszont nincs kec-mec, menni, rohanni kell.
Ő így inkább egy igazi Pató Pál úr, mondanám. Viccesen szoktam is így hívni. Ami a szívén, a száján. Hirtelen. Aztán könnyen el is felejti a dolgokat. Ja, nem csak ezt.:)
És aki nem ismerné Pató Pál urat:



Pató Pál Úr
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Hát a mente, hát a nadrág,
Úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"


És hogy ne maradjak ki a szórásból és a jóból én sem. Régen Pocahontasnak hívtak. De nem is ez a mesehős illik rám leginkább. Talán Belle jobban. De még ő sem teljesen, mert csendes, álmodozó, olvasó. Utóbbi kettő illik rám, csak a csendes nem. Nálam akkor van baj, ha csendben vagyok. Akkor tuti nagy a gond. 
Az állandó szájmenésem mellett(aminél még csodálkozom, hogy nem sodort nagy bajba) az igazságérzetem és grafomániám nagyobb csak, és kérdéseim száma...
Ha ideges vagyok, akkor pofákat vágok. Izgulós vagyok nagyon. Első és egyben utolsó versmondó versenyemen elájultam.
Aztán ha mérges vagyok vagy ideges, akkor takarítok, pakolok és legfőképpen porszívózom. Ez néha jól jön. Nagytakarítás kell? Hívj el, idegesíts fel és két óra alatt elkészülök.
Férj szerint inkább a Shrekbéli Sárkánylány vagyok, szerintem. 
Ja és az állandó zizegésen, beszélésen kívül a haj végeket is tépem. Ez van. Fogat is csikorgatok néha. Szóval azt hiszem mindhárom gyerekben van belőlem egy kicsi. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése