Satsuma

2018. június 13., szerda

Ősanya vagyok?



                                                             Fotó: Vörös Adri 

Ősanya vagyok!....
Az lennék? Kaptam minap a jelzőt, ismeretlenül. Napok óta ezen rágódok. Nem érzem magam annak. Egészséges egyensúly van köztem és a gyermekeim, családom között. Nem csak a gyermekeim léteznek számomra, de természetesen fontosak nekem, azért is szültem őket vagy mifene. 
Egy igazán megosztó témában írtam, igaz, ami igaz. Ráadásul egy esküvői oldalra, ahol csupa ara van és legtöbbjének nincs még gyermeke. Nem tudják még milyen...
nem érzik át azt, hogy egy anyának milyen érzés az, mikor meghívják, de a családja nélkül, köszönik abból nem kérnek!
A téma  a "kitiltott gyerekek az esküvőn" volt egyébként. 
Az fb személyes oldalamat aki követi, olvashatta, hogy kérdeztem, ki hogyan reagálná le, ha egy esküvői meghívót kapna, amiben az áll, hogy gyermeket kéretik otthon hagyni. Kíváncsi voltam gyerekes és gyermektelen emberek válaszára is. Elég megosztó volt ott is a téma, de kulturált keretek között zajlott a megbeszélés.

Igyekeztem nem harcibéka stílusban megírni a cikket, de lehet nem sikerült? Nekem egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a gyermekem kizárjam, otthon hagyjam egy nagyszerű mókából. Ő a családom, az életem. Meg szeretném osztani vele a különleges dolgokat, mint mondjuk jelen esetben egy esküvő. Igaz néha jól esne kikapcsolni, kikapcsolódni nélkülük. Strapás, munkás, nem egyszerű feladat. De nem izgat, majd egyszer kipihenem. Ha mégis itthon hagyom, van kire és úgy döntök, akkor az legyen az én döntésem. Ne felszólításra, utasításra történjen. 

Már vannak szállodás, éttermek, kiállítások, múzeumok, ahol a gyerekek nem kívánatos "dolgok". De már egy esküvőről is? Honnan tiltjuk ki őket legközelebb?
Mikor lett a társadalmunk ennyire gyerekellenes? Miért? 
Bennünk is van hiba szülőkben, mert úgy nevelünk ahogy, vagy épp nem nevelünk. De...
Nem minden kisgyerek tündéri. Bevallom, nálam is van olyan gyerek, aki kiveri a biztosítékot.
Kisgyermek korom óta imádom a babákat, a gyerekeket. Még sosem zavartak. Elviseltem, toleráltam őket. sokszor a felnőttek a hisztijeikkel nagyobb türelem és feladat elé állítanak.

Nem mondom, hogy az én gyerekeim tökéletesek, jól neveltek, szófogadóak mindig, mindenhol. Hazudnék, ha ezt állítanám. De nem törnek senki életére. Nem esznek embert. Szánt szándékkal nem törnek, zúznak, rombolnak, tombolnak. Ha néha-néha végig nyafognak egy valamit, hisztiznek, fáradtak, az előfordul. Kisemberek. Nem várhatjuk el tőlük, hogy mindent perfektül csináljanak. Még most tanulják az életet. Ha kizárjuk őket a rendezvényről, akkor hol fogják megtanulni, hogy nem szabad? Felnőttként sem fogják tudni.
És hogy várhatunk el tőlük olyan dolgokat, amiket a felnőttek sem tudnak megcsinálni.


                                                          Fotó: Vinczúr Balázs

Megértem, hogy aki pihenni kívánn és csendet, az nem szeretné más gyerekének huncutságait(rosszaságait, hisztijét, neveletlenségét) elviselni. De akkor bizonyos helyekről, rendezvényekről kitiltjuk őket?
Ezzel az erővel a hangoskodó idős nénit, a hangosan éneklő bácsit, a hisztérika, ordibálva telefonáló némbert, a segg részeg pacákot vagy a rágót csámcsogó, unott arcú, nyávogó tinit is kitilthatnánk.
Lesznek majd tematikus éttermek? 
Csak tiniknek! Csak időseknek! Csak gyermekeknek!
Tényleg idáig jutottunk? Nincs tolerancia? Nincs elfogadás? Nincs tisztelet?
Ha egy kisgyermek úgy nő fel, hogy nem mehet a szüleivel sem ide, sem oda, azt látja, hogy ki van tiltva mindenhonnan, akkor milyen felnőtt lesz? Még kevésbé toleráns! 

Mi lenne, ha az esküvői meghívón az állna, hogy "hagyd otthon az összes szeretted, csak rád vagyunk kíváncsiak", mert te talán tudsz viselkedni!? Ugye milyen rosszul esik már így leírva is. Legközelebb a férjem nélkül menjek, mert túl borostás vagy nem szereti az öltönyt? Vagy hagyjon itthon ő, mert túl nagy a szám és folyton jártatom?




Fura világban élünk, annyi biztos.

De napok óta megpukkadok már a felvetőleges témán is.
Szerencsére nekem jófej rokonaim, barátaim, ismerőseim vannak és nem kaptam ilyen meghívót még és szerintem nem is fogok. Kéretik akkor inkább engem is itthon, békén hagyni. Tartsa meg a meghívóját! 

Remélem a harcibéka stílust most írtam ki magamból.
Az érintett cikkek, amik a téma alapját adták.

https://www.facebook.com/eskuvookosan/posts/1514545518647619

https://eskuvookosan.hu/a-luxusfeleseg-kitilthatja-az-eskuvojerol-a-gyerekeket/


                                                                                        Fotó: Vörös Adri


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése