Karrierdoktor

Megérkezett a második vendégpost a blogomra. 

Úgy gondolom, nem könnyű nőként, anyaként az álláskeresés, így megkérdeztem Bódogh Gabriellát, milyen jó tanácsai vannak számukra. Egy nagyszerű nő, aki Karrier tanácsadással foglalkozik, de számos más munkában is otthonosan mozog. KarrierDoktor oldalán megtaláljátok.

Hogyan árazzuk be magunkat a munkaerőpiacon? 
Lehetsz frissen a munkaerőpiacra került álláskereső vagy munkába visszatérő anyuka, de szembesülhetsz a ténnyel, hogy a változó körülmények mellett nem tudod hogyan is kezdj bele az álláskeresésbe.  Elég lehet-e a netről letöltött önéletrajz és a hozzá beszúrt fotó? Mit tegyünk, ha behívtak interjúra és vajon mennyi pénzt kérhetünk a szaktudásunkért?

Évekkel ezelőtt elég volt, ha egy ismerős beajánlott egy munkára és már másnap kezdhettünk, ma viszont kőkemény harc folyik szakterülettől függően, hogy felvegyenek egy munkára.  A sajtó és a média nyomásaként elterjedt, hogy munkaerőhiány van, mely részben igaz is, de főleg a fizikai és kétkezi munkát igénylő pozícióknál.  A rendszerváltás óta átalakult oktatási rendszer a diplomások ezreit ontotta a munkaerőpiacra, amivel együtt járt, hogy a szakmunkát végzett munkavállalók háttérbe kerültek… ma pedig két kézzel próbálják lasszóval megfogni őket, mielőtt kimennek külföldre dolgozni.
Másik oldalról pedig érdekes, hogy a szellemi munkaköröknél a cégek a fiatalokat akarja megszólítani, azonban pont azokat a társadalmi rétegeket- kisgyermekes anyák, középkorú munkavállalók-amelyek már rendelkeznek munkatapasztalattal, viszont különböző okoknál fogva, de kifogást keresnek a foglalkoztatásukra.   Bárhogy is legyen

munkaerőpiac egy folyamatosan változó környezet és nekünk igazodni kell a kialakult feltételekhez.


De vajon hogyan kezdjek hozzá?

Az első mindig a célok tisztázásával kezdődik, hogy milyen munkát szeretnél, amit motiváltan tudnál végezni, akár hosszú éveken át.  Lehet, hogy eddigi tapasztalataiddal keresel állást vagy egy teljesen új területre mennél át, vagy saját vállalkozást indítasz majd. Bármelyik is legyen, soha ne problémaként, hanem kihívásként éld meg! Javaslom, vegyél elő egy papírt és tollat, írd le miben van tapasztalatod, mit csinálnál szívesen,  majd állíts fel egy sorrendet. Hidd el, már ez segít abban, hogy tisztábban lásd, mit szeretnél és közelebb visz a céljaidhoz. Ha továbbra is munkakeresés mellett döntesz, akkor jöhet a következő lépés, az önéletrajzírás.

Mit írjak az önéletrajzomba?
Az önéletrajzod mindig kronologikus sorrendben a szakmai tapasztalataiddal kezdődik, majd az iskolai végzettségeiddel és többi szakmai kompetenciáiddal, mint informatikai ismeretek, nyelvtudással folytatódik.  A szakmai tapasztalatnál azt javaslom, vedd elő a korábbi munkaköri leírásaidat és felsorolásszerűen írd le, hogy milyen feladatokat láttál el.  Arra ügyelj, hogy amennyiben konkrét álláshirdetésre jelentkezel, építsd bele a hirdetésben szereplő kulcsszavakat, mert a HR-es vagy egy program, ami szűri a beérkezett önéletrajzokat, ezeket az információkat keresi. Fontos, hogy az iskolai végzettségeidnél a munkakör betöltéséhez szükséges képzettségeket írd csak bele, mert gondolj bele, ha marketinges személyt keresnek, nem fogja érdekelni pl., hogy sminkesként is végeztél.  Az önéletrajz egyik fontos pontja a nyelvtudás, amihez csak valós, élő nyelvismeretet és szintet írj, mert a munkáltatót nem az fogja érdekelni, hogy olasz nyelvből van felsőfokú nyelvvizsgád és nem beszéled, hanem az, hogy meg tudsz-e szólalni és a gyakorlatban tudod-e alkalmazni.

A HR szakma a kreatív, letisztult CV-ket szereti, amelyben nagyon fontos a fotód jó minősége, mert az első benyomást teszed vele a HR-esre, ami alapján másodpercek alatt eldőlhet az önéletrajzod sorsa.


Hogyan keressek állást?
Az interneten számos álláskeresési technika ismert, azonban közel sem biztos, hogy ismered mindet és tudod, hogy melyik az, ami számodra a leghatékonyabb. A legegyszerűbb, ha az ismerőseiddel felveszed a kapcsolatot és megosztod velük, hogy munkát keresel, és ha tudnak valamilyen lehetőségről szóljanak. Merj segítséget kérni, mert sokkal jobb munkát váltani, mint megrekedni egy olyan munkakörben, ahol rosszul érzed magad és akár fizikai tüneteid is jelentkezhetnek.  Az állásoknál még mindig rengeteg nincs meghirdetve, és a direkt módon való álláspályázat benyújtása is eredményre vezethet, de javaslom a cégek karrier oldalán adatbázisba jelentkezést is. Tudd, hogy a közösségi média csoportjain túl, a google a jóbarátod és a Linkedin pedig segít felkutatni a cégek HR szakembereit. NE feledd, ha nem mersz, nem nyersz!

Mit tegyek, ha megcsörren a telefon?
A HR-es miután kiválasztotta az önéletrajzodat, telefonon fog felkeresni személyes találkozóra, ezért tanácsos nyugodt körülmények között egyeztetni vagy későbbi időpontban visszahívást kérni. Amennyiben sikerült leegyeztetni az állásinterjú helyszínét és időpontját kérd meg a HR-est, hogy küldjön egy emlékeztető emailt, mert a sok álláspályázatod mellett így tudni fogod melyik céghez, milyen állásra jelentkeztél, így lehetővé válik, hogy felkészülten tudj menni az állásinterjúra.

Az első randira készülve
Legjobb esetben az első telefonos beszélgetéskor kialakult egyfajta szimpátia közted és a cég között, így izgatottan készülődsz az első találkozásra leendő munkahelyedre. Mielőtt elindulsz, alaposan készülj fel a cég profiljából, sikereiből és az iparági sajátosságokból is, sőt nézd át és gyakorolj az interjúkon leggyakrabban előforduló kérdésekből.  Amennyiben tudod a HR-es nevét, akkor nézz utána a közösségi médiában mi a hobbija, miket szeret csinálni, mert hidd el ő is alaposan utánad néz.  
Az első randidra is a legjobb formádba szeretsz készülni, ezért legyél kipihent és business casuel ruhát vegyél fel, kevés és nem kihívó kiegészítőkkel… tudod a kevesebb néha több.  A találkozóra pedig a legjobb, ha legalább 10 perccel hamarabb érkezel, ha pedig bármi közbejön, és nem tudsz elmenni, akkor jelezd a HR-es felé, mert másképp minden esélyed elúszott a mostani vagy későbbi állások elnyerésére.

Mennyire árazzam be magam?

Ott vagy szemtől szemben a HR-essel és épp rólad kérdez, majd egyszer csak elhangzik a bűvös kérdés: Mennyi lenne a bérigénye? Ez az állásinterjú legkritikusabb pontja, hogy mennyiért add el az időd, a szaktudásod az adott cégnek, amiből még meg is tudsz élni. Épp ezért javaslom Neked, hogy nézz utána a cég éves árbevételének, a betöltendő munkakörben kereshető minimum és maximum bérsávnak és mondj egy minimum összeget, ami reális. Kimutatott tény, hogy aki először mond árat azonnal veszít az alkupozíciójából, ezért ne add olcsón magad, de ne is legyen irreálisan magas a bérigényed.
Mindig azt mondom, ha van kémia, akkor van biológia – ezért amennyiben a cég Veled akar dolgozni, akkor hajlandó lesz olyan fizetést ajánlani, amivel Te motiváltan fogsz dolgozni, viszont ha nem, akkor is sok lehetőséged van még és ne add fel!
Állásinterjú után a HR-es mondani fog egy időpontot, hogy meddig születik döntés a felvételt illetően, de ha nem keresne Téged addig, akkor kérdezz rá bátran az elérhetőségén, hogyan döntöttek.

Ha úgy érzed munkavállalásban elakadtál, váltanál vagy csak az önéletrajzodhoz kell egy jó fénykép, akkor keress bátran a bodogh.gabriella@gmail.com címen. Munkavállalási tanácsadóként nemcsak az álláskeresésben és önéletrajzod tökéletesítésében, hanem a hozzá való fotó elkészítésében is segítelek, mert célom az, hogy a benned lévő lehetőségeket segítsek a szavak és képek erejével láthatóvá tenni

Újraéledő ceremónia

Sokáig hezitáltam, hogy ez a cikk hová is kerüljön. Anyák, akik mertek nagyot álmodni cikksorozatomba vagy az új rovatba, ahol vendégcikkeket olvashattok majd szakértőktől a saját munkájukról, munkaterületükről. Végül az utóbbi mellett döntöttem. 
Annyira nagy szeretettel ír munkájáról Bánhegyi Barbara, hogy azt tudtam, mindenképpen be kell kerüljön a blogom tematikájába valahogy.  Barbara a Ceremóniamesterek oldal "anyukája", pontosabban ceremonymaster.hu oldalé. Esküvők lebonyolítását vállalja. Viszont most egy nagyon izgalmas dologba kezdett, névadó ceremóniákba.

A munkája eszembe juttatja a kiskori képeim, ahol nem keresztelőm volt még, hanem névadó ceremóniám. Ültem anyu ölébe, mellettem apu és mellettünk számtalan "keresztszülő", rokon. 

Nektek is volt? Van róla fényképetek?

Most e szép szokást szeretné visszahozni Barbara. Ezzel a lendülettel átadom a szót neki, meséljen a hogyanokról és miértekről ő.

A szerelem ünneplése a házasság. Ez az első lépés a családalapítás felé. 
És mikor gyermek érkezik a családba, az szerintem maga a csoda, amit igenis ugyanúgy meg kell ünnepelni. 
Mert azon a napon mikor a gyermek megszületik, egy édesanya és egy édesapa is megszületik. 
Igazi családdá válnak és ezáltal nem csak az ő, de  a körülöttük élők élete is megváltozik. 
Szülőkből nagyszülők lesznek, testvérekből nagynénik és nagybácsik. 
Új barátságok alakulnak ki, míg a régiek vagy távolabbiak lesznek vagy erősebbek, mint előtte.
Nagy dolog ez, nagy változás és egy életen át tartó kaland kezdete. Ha ez nem ok, az ünneplésre, akkor nem tudom, mi az. 
Ha te is úgy érzed, hogy egy csoda a gyermeked születése, és ezt az érzést nem csak megünnepelni, de a szeretteiddel megosztani is szeretnéd, viszont az egyházi formulákat nem érzed magadhoz közelinek, akkor ez a szimbolikus keresztelő, avagy névadó szertartás neked való.

Bár valójában keresztelés nem történik, és a gyermekek nevet is már a kórházban kapnak. 
Akkor miből is áll ez a szertartás? – fogalmazódhat meg benned a kérdés. 
Belőled, belőletek, az érzéseitekből, a történeteitekből. És rajtatok kívül azokból az emberekből, akiket keresztszülőnek választotok. 
Mert ez a szertartás lehetőséged nyújt keresztszülőket adni a gyermeknek. Hiszen szülőként a legjobbat szeretnénk neki, és mi lehetne jobb, mint választani két embert, akik a szertartáson elhangzott fogadalomtételükkel nem csak azt ígérik meg, hogy egy életen át segítik a gyermeketeket, hanem azt az édes terhet is vállalják, hogy a családotok részei lesznek. 
Akik ismerik az esküvői szertartásaim, tudhatják, hogy szeretem újragondolni a régi hagyományokat.  Hiszem, hogy egy ilyen szertartás, egy ilyen ünnep hiánypótló. 
Mert igazi, mert életszagú, valós érzelmeket átélő és átadó. Mert szeretet közvetít, mert ad, magatokból, és mint oly sokszor elmondtam már, adni jó. 
Százszorosan kapjuk majd vissza.

Az első pár alkalommal, amikor névadó szertartást volt szerencsém családoknak tartani, megmondom őszintén, megirigyeltem tőlük az érzést. 
Azt mondtam, hogy ezt én is át akarom élni, és meg szeretném a családomnak a csodát, hogy ők is átélhessék. 
így jött el idén a napja, hogy a két és fél éves kisfiamat és családunkat ünnepeltük egy csodás szertartással, kerti bulival , bográccsal, medencével, bábszínházzal. 
Ahol együtt sírt és nevetett öreg és fiatal, ahol az összetartozás érzése szinte kézzel foghatóan erős volt. Egy nap, ami nem egy felnőtteknek unalmas gyerek buli volt, vagy gyerekeknek unalmas felnőtt összejövetel. 
Egy nap, ami rólunk és nekünk szólt. Egy nap, ami összehozott, ahol együtt voltunk, mindannyian.

Bővebben olvashattok e különleges nap eseményeiről itt, de Barbara munkájáról is bővebben. Érdemes ellátogatni az oldalára, annyit mondok.