A szem a lélek tükre.
Ismerős ez a mondás?
Bizonyára már mindenki találkozott vele valamikor, valahol, valamiért.
Nos az enyém most vajon mit tükrözhet?
A szemem, piros, zavaros, véres.
Egy vámpír/zombi hozzám képest semmi...
Hogy miért, azt ne kérdezzétek, mert én sem tudom. Fáradság, kialvatlanság, megerőltetés, vérnyomás vagy ez a nagy cúg. De így ébredtem tegnap. Elsőként még nem is fájt, észre sem vettem, lévén nem vagyok nagy tükörbe nézegető. Ez mára már fáj. Egy blogot rendszeresen író, könyveket mindennaposan olvasó kétgyerekes anyukának maga a borzalom! Remélem múlóban, mert már minden technikát bevetettem, kipróbáltam és írni, olvasni, nézni szeretnék fájdalom nélkül!
Kérem vissza a szemem világát!
Pedig csak akadályozva vagyok.
Hogy bírhatják azok, akik el is veszítik?
Nem értékeljük eléggé és nem becsüljük meg, pedig kellene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése