2016. február 9., kedd

Mi nem lennék...

Azt tudom, hogy mi a foglalkozásom, hogy minek tanultam és mi szeretnék lenni. Most az írom inkább meg, hogy mi nem lennék.
Erős tisztelet a kivételnek!

Nem lennék élelmiszer eladó. 
Hogy miért? 
Na nem a kevés fizetés, sok munka, háklis vevők miatt.
Valamikor a messzi múltban eladónak tanultam én is, ha másnak éppen. De manapság nem lennék bolti eladó. Azon kívül, hogy sokan nem tanulták, nem értenek hozzá, esetlegesen egy olyan munkakörük van, ami nem nekik való, oly főnökük...
De nem bírnám morálisan. Meg is mondom miért.
Bemegyek az élelmiszer boltba a két kicsi gyerekemmel párizsit vagy más felvágott félét vásárolni. Az eladó tudja, hogy a kicsiknek lesz. Tudja, hogy már nem jó minőségű, átmosott, igencsak romlott az árú. De mosolyogva kell eladja nekem az árucikket.
Nem bírnám ki idegileg, hogy a két kicsi gyerek gyomorrontást(vagy még súlyosabb dolgot) kap esetleg az árum miatt, amit én tudok, hogy nem jó. És holnap talán a kórházban kötnek ki. Egyszerűen nem tudnék jót aludni, tudván, hogy holnap a kicsi gyerekek betegek lehetnek miattam. Vagy inkább a főnököm és profit miatt. Mert nem az eladó hibája, hogy ezt is el kell adja.
Saját tapasztalat sajnos nem egyszer. Bár volt olyan, hogy a kedves eladó csendben, hogy más ne hallja, szólt, hogy ne vigyek olyat. Az emberség ugye!



Nem lennék orvos sem. Itt is eltekintenék a rengeteg tanulás, a sok beleölt pénz és időtől, a kevés fizetéstől ezért a munkáért. Mert sokszor nem alszanak, éjszakáznak, förtelmes dolgokat látnak, nem egyszerű a munkájuk. Megértem, hogy fáradtak, fásultak, tehetetlenek. De...
De egyszerűen értem, hogy a legtöbb orvosból miért veszik ki az emberség?Fáj egy mosoly, egy emberséges szó, odafigyelés, szakszerű ellátás? És sokszor csak a fizetség lebeg a szemük előtt? Ha adok 10000Ft-ot, miért tudnak hirtelenjében máshogy viselkedni? Ennyire rászorulnak arra a nyamvadt pénzre? Más is! 
Mikor csak egy vizsgálat kellene, de direkt nem végzik el, mert nincs kedvük. Csak el kellene mondani a diagnózist, de kedvük nincs hozzá. A "hogy van?" kérdésre a választ is megvárni? Uram bocsá, plusz pénz nélkül elvégezni a munkájukat a legjobb tudásuk szerint. Egyre jobban kezd kihalni a nem csak jó orvosok, hanem a kedves, segítőkész, normális és jó orvosok faja. Ha van is, azt kitúrják egy-kettőre vagy bele fásul és idomul a többiekhez. Miért nehéz azt csinálni, amiért küzdött, tanult éveket később is? Mi változott?Miért felejti el, honnan indult és miért akart orvos lenni?
Szerencsére egyre több a fiatal orvos, aki még nem fásult bele a dolgokba.
Csak egy mosoly kéne és normális munkavégzés!

Nem lennék manapság tanár sem. 
Gyönyörű munka, mert gyerekekkel lehetünk, mert okíthatunk nekik dolgokat. De hiányzik a megbecsülés.
Csak a  szabályok, a tehetetlenség. Már nincs semmi visszatartó ereje annak a szónak hogy tanár. A gyerek és a szülő tudja, mi a joga. De hogy mi a kötelessége, azzal nem foglalkozik. A tanár keze meg van kötve. Örüljön, ha a gyerek nem üti pofon. 
(Tekintsünk el most azoktól a hatalommániás tanároktól, akik abban látják az élvezetet, ha a gyereket megalázhatják, bánthatják, lenézhetik és elgáncsolhatják az életben.)
Egyszerűen a mai gyerekekből hiányzik a kíváncsiság, a tanulásvágy sokszor. 



Műkörmös-fodrász-kozmetikus-masszőr-pincér...
Itt is tekintsünk el a munka milyenségétől és az árról.
Lelki szemetes láda, minden pletyka meghallgatója. Ugye ismerős?
Szegényeket miért nézik mindig pletykahelynek? Miért érdekelné őket és tudnák a legújabb pletykát, hogy mari néni mit csinál a Gizivel vagy bármi...
Miért gondolják az emberek úgy, hogy nekik mindent elmondhatnak? Sőt! El kell mondaniuk? Bizonyára van olyan, akit érdekelnek ezek a dolgok. De legtöbbjüket nem. Nem pszichológusok ők. Nem tartozik rájuk ki kit csal, és kinek lesz gyereke, mikor járt valaki utoljára wc-n. Igaz szolgáltatást végeznek. De! Abba nem tartozik bele más, mint hogy kiviszi az italod, meggyúrja a hátad, megcsinálja a hajad, körmöd, gyantád...

Azt hiszem maradok egyenlőre anya!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése