Satsuma

2017. július 22., szombat

Hogyan írok én




Nem tudom mennyire ismer engem az, aki követi e bloggomat (is). 
Ugyan is van még kettő. Az első, egy könyves blog, ahol természetesen a könyv olvasásaimat tartom számon, írókkal készítek interjúkat és hasonlók, mivel nagy könyvmoly vagyok. Ő volt az első. Szeretek rengeteget írni, beszélni. De azon a felületen csak könyvekről tehetem, maximum filmekről.
Aztán mivel imádok sütni, főzni, így a másik konyhás blog receptekkel, képekkel. De ő még gyerekcipőben jár. Nem is nagyon promotálom.
Ez a blog ebből a kettőből nőtte ki magát. Hiszen oly nagy a dumálási vágyam. 
Hogy milyen blog akar lenni? Családi, elmélkedő, önkifejező? A csuda se tudja. Vegyesvágott. talán kialakul majd idővel.
Addig is elmesélem, hogyan szoktam és mikor írni. 3 gyerek anyukájaként, hatalmas házzal, háztartással nem könnyű frissen tartani a blogokat is. Van, hogy pár perc nyugi van mikor meséznek, nem gyilkolja a két nagyobb egymást, hanem szépen eljátszanak ketten, a kicsi meg épp világotfedezfelalábomnál. Vagy éjjel, mikor elcsendesedik a ház. Reggel, ha alszik még mindenki. Vagy mint épp most is, délutáni szundiparti van gyerekek körében. Aludhatnék én is. Vagy fordíthatnám takarításra az időm. Utóbbiból épp elegem van. Előbbi meg a sok téma miatt nem lehetne. Szétfeszítene a mondanivaló.:)
Szóval ülök a hűvös, besötétített szobámban, kloffolom(idézem férj szavait) a gépet, miközben háttérzajnak szól a Tv. Most valami torna megy. Valami zene vagy beszéd kell. De az sem zavar, ha gyerekek körülöttem nyüzsögnek. Maximum a helyesírásomnak nem tesz jót.
Az ágyam szélén nyomom, régi, hagyományos géppel. Tea a kezem ügyében vagy a napi két kávém egyike. Kis jegyzetek mindenfelé, amiken a kipattanó szikrákat írom le épp napközben arról, miről is írnék, beszélnék, olvasnék.
Sokszor elalvás előtti percekben jutnak eszembe a témák, írások, a magammal megvitatandó dolgok. Vagy séta közben. Jó lenne ilyenkor egy diktafon. Néha egy laptop sem jönne rosszul, hogy ne a gép fölé "görnyedve", hanem kényelmes vízszintbe írjak. Egy jó hintaszéket is elfogadnék erre a célra. De jó ez így. Megszoktam.
Remélem továbbra is olvasni fogjátok napi humorom, nyűgöm, szeretetem, dühöngésem, elmélkedésem és örülnék, ha néha hozzá is szólnátok, ötleteket adnátok, mesélnétek saját kis dolgaitokról. Örülök a visszajelzéseknek. 
Hogy mit ad nekem a blog? Elnyugtat. Kiüríti a sok gondolatot. Nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek...
Beszéd a külvilág felé, mivel nehezen jutok el egyedül, gyerekek nélkül bárhová.

Köszönöm szépen.

Napi Adriennt olvashattátok!
Szép napot!
Én meg most jól elmegyek tornázok pár percet, míg csend van és megkeresem a hiányzó teámat...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése