Satsuma

2017. december 8., péntek

Karácsony szelleme




Lassan mindenkit megérint a karácsony szelleme. 
És ez olyan jó. 
Nem kell díszítés és kivilágított ablak, fenyő. 
Nem kell karácsonyi dal az üzletekben.
Nem kell egymást taposó, vásárló tömeg.

Megmelengeti a szívem pár lopott pillanat.
Nem kell hozzá pénz, csak odafigyelés, szeretet, jóság.

Egy idegen kislányt, akinek felcsillant a szeme a szaloncukor láttán, amit kapott.
Egy feladott cipős doboz ajándék olyannak, aki nem kaphat.
A bolti pénztárost, aki megajándékozta gyermekeimet vásárláskor naranccsal. 
A facebookos csoportokat(kettőről is tudok), akik egymásnak ajánlják fel értékes idejük egy részét, munkájuk gyümölcsét, reklámot, segítséget, marketinget.
A fenyőfaárust.
A Betlehemet építő munkásembereket.
Az Adventi vásárt hirdető közösséget.
A beteg váróban lévő kislányt és anyukáját, akiket megkínál egy másik szülő keksszel.
A sülő fahéjas süti engem...

Megmelengeti a szívem pár lopott pillanat.
Nem kell hozzá pénz, csak odafigyelés, szeretet, jóság.
És már nem kell sokat aludni...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése