Satsuma

2018. március 20., kedd

A süti és ami mögötte van

Ma a Boldogság Világnapja van vagy micsoda. Nem igazán tudom, hogy mikor mi van. Annyira nem követem ezeket.
De ezen felbuzdulva én ma juszt is az leszek, hetes fejfájás ide vagy oda!
Tegyetek ti is így. El is mesélem a tegnap közös, családi sütisütésünk, hogy segítsek a napi poén részen nektek.

Ugye vannak azok a nagyon cuki reklámok, ahol anya süt a csemetékkel. Minden flottul megy. Csinos, tiszta az anyuka. Rendezett a környezet. Gyerekek együttműködőek és mosolygósak, nem maszatosak egy cseppet sem. Na ezt nálunk felejtsd el úgy, ahogy van. Nem működik.
Anya fehér mellényben. Már miért is ne? 
Gyerekek még ovis ruhában, frissen mosott patyolat kézzel. Az asztal csilli-villire törölgetve. Kipakolom a receptkönyvet, a hozzávalókat, a tálat, a robotgépet, mindent, ami kellhet hozzá.
Visítás. Andris kijönne az etetőszékből. Kap egy kekszet. Újra csend van, alkothatunk.
Bögrés recept. teszem a bögrébe a hozzávalót. A füle letörik, cukor kiszóródik. ez az én formám. Újabb bögre, újabb cukor. Lányok összevesznek azon, ki öntse bele. Rendet teszek közöttük. Viki önthet elsőnek. Danci kapja a második adagot, már lisztből. Persze nem figyel oda, fele mellé. Korrigálás. Úszik minden a cukorban és lisztfelhőben.
Még két adag liszt, majd vanília aroma kerül a tálkába, ez egyszer gond nélkül. Andris újabb kekszet követel. 
Tojás. Persze nagylányka akarja törni. Jól van, jó fej leszek, megengedem. persze kerül némi héj is bele. Nem baj, legalább ropogósabb lesz. A nagyját kivadásztam azért, amit láttam.
Gyúrjuk össze. Már mindenem lisztes, vajas, sütidarabos. Az arcom tutira.
Valahogy nem áll össze. Mit hagyhattam ki?Recept átolvas. Ja, hát a vaj. Beleteszem, gyúrom tovább. Gyerekek már méltatlankodnak. Daniella segítene az összeállításában. Viki meg fújol, nem szereti, ha trutyis a keze. 
Összeállt, most megy a hűtőbe. De ők most akarják formázni...Hiszti a köbön. Andris is üvölt, nem kell a keksz neki. Kiveszem. Persze a cukros halmot a földön rögtön megtalálja. Csak ne nyalja föl a földről. A vaj papírját ellopja és elszelel vele. 
Süti idő közben bekerül a hűtőbe. Deszkát veszek elő és formákat keresgélek hozzá. Mindenki kaphat egyet. Remélem nem a lepkét választották. Millió forma van, de persze mindkettőnek ugyan az kell.  Az elszelelő Andris után nézek. Játszik az előszobában. Talán nem talál semmi olyat, amit nem szabad neki. Vissza a veszekedő, egymást lökdöső gyerekekhez. Rendet teszek ismét. Elpakolom a felesleges dolgokat az asztalról, felsöpröm a cukrot, leporolom magam. Igaz, már nem csak én vagyok lisztes.
Sütit kiveszem a hűtőből. Most jöhet a formázás. Ezt imádják. Persze nem túl szakszerűek, rögtön a közepébe. Néha lemarad egy csücsök, egy csillag  vége. Nem számít.
Rájuk szólok hatszor, hogy ne egyék a nyers tészta csücskeit. Na de én is bele-bele lopok a sarkába egy kicsit.
Elfogyott a tészta. Most jön aztán a sírás. Jól gondoltam. Kezdődik is a szirénázás. 
Ő akarta az utolsót, kezdi az egyik. 
Én nem is ezzel a formával akartam, a másik folytatja.
Gondoltam, hogy ez lesz. 
Gyúrjunk be még egy adagot, jön az ötletük. Neeeeeeeeeeeem! Csak a holtestemen át!
Tehetik a tepsibe őket, míg én begyújtom a sütőt, ránézek Andrisra. Túl nagy a csend. A szoba minden csücskébe játék, papír darabka került. Hát ez fél napi rendrakásnyi időmbe került. Mindegy.
A sütik a helyükön. Kicsit összenyomorgatták őket. Háromszor összevesztek közben a sorrenden és hogy ki mennyit tette bele. 
Bekerülnek a sütőbe, miközben a kezem megégetem. Forgatókönyv szerint, mint mindig.
Kipakolom a díszítéshez a hozzávalókat. Csokit olvasztok, lekvár, darált dió.
Viki elveszíti az érdeklődését, itt nem lehet enni, akkor már nem is jó. Ő most azonnal enni akar. Hiába az észérvek, hogy most sül. Inkább bemegy Andrishoz.
Danci lelkesen lekvározza a sütiket, a földet is. Andris kitotyog, ellopja a lekváros kanalat. Hogy fog kinézni nekem ez a gyerek megint? A süti közben majdnem odaég. Elfelejtettem a hangzavarban. Viki szalad, wc-re kell mennie.
Na most légy okos. Sütik vagy pisi? 
Megnyugtatok mindenkit, senki sem pisilt be és a süti sem égett meg végül. 
Danci közben ügyesen összapasszintja a sütik alját a tetejével. A csokimáz lemaradt. Majd ő rákanalazza, míg én Andrisra ránézek. Mikor lett ez a csajszi ilyen nagylány?
Jól van, engedek neki. 
Bekukkantok a szobába ismét. 
Sejtettem. Minden lekváros. Lehet ruhát mosni, arcocskát és kezet sikálni. Andris garázdálkodott a lekváros kanállal. Hogy lehet egy pici lekvártól minden ragadós?
Mire visszaérek, minden csokis. Értsd ez alatt azt, hogy nem csak a sütik, hanem az asztal, a föld, Danci haja és ruhája, keze is. Bekente a fele sütit csokival, majd lelkesen törölgeti ki a kezével a maradékot a szájába(is).

Na de elkészült a mesterművünk. Mindenki él még. A konyha romokban. A fehér mellényem piros, barna színekkel gazdagodott. Mindhárom gyerekre ráfér a fürdés. 
Ki kér sütit?
Senki? Senki! Hogyhogy?Nem mondjátok? Akkor miért is sütöttünk?







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése