Nők vagyunk, anyák, akiknek a teremtő erejük a legnagyobb a világon. Ám mégis abban tudjuk a másik nőt, anyát a legjobban bántani, amiben a legjobbak vagyunk, a teremtésben, az anyaságban.
Miért tudunk újra és újra egymás torkának esni a természetes szülés-császár, szoptatás-cumisüveg, bugyipelenka-eldobható pelenka, korai hozzátáplálás-későbbi hozzátáplálás, mindenféle nevelés elvek témában?
Miért szólunk be újra és újra egymásnak?
Minden ember más. Teljesen más dolog jó a három gyermekemnek is. Nemhogy egy másik, eltérő körülményekben nevelkedő picinek. Hiába adok én ötletet, tanácsot a XY-nak, ha neki sehogy sem jön be az. Hiába szólom le a császárost, ha az orvosa úgy látta jónak, életmentőnek. Semmivel sem kevesebb egy másik anyánál, mert császárral szült.
Hiába szólok én be a tápszerrel tápláló anyának, ha neki az volt a megfelelő alternatíva. Nem leszek jobb anya sem más leszólásától, sem attól, hogy szerencsés vagyok és természetesen szültem, nem tápszeres a babám. Ez szerencse csupán.
Erőszakosan, nyomulva, ráerőszakolva az én tudásom valaki másra, ami neki nem is jó, végképp nem értem miért van szükség. Nem vagyok én atya úristen! Attól jobban alszom, ha valakit megtérítek, leszólok? Nem!
Minden anya, annyira kevés bókot kap. Valahogy mindig csak a megszólás, beszólás érkezik. Pedig pont nekünk jönne a lehető legjobban egy apró vállveregetés. Mi vagyunk a legsérülékenyebbek és ezáltal a legjobban bánthatóak is.
Neked eszedbe jutott már, hogy a szomszéd anyukát vagy a babakocsit tologató édesanyát megdicsérd valami apróságért?Legyen az bármi is.
Azért, mert olyan szép a babája, maga az édesanya is szép(mert minden anya az, még kialvatlanul is).
Mert olyan jól helytáll az élet több területén is. Dolgozik, háztartást vezet, gyereket nevel.
Mert olyan jól kezeli az anyaság minden nyűgjét.
Fitt, két gyerek után rohangálva vagy szülés után két héttel is.
Mert klassz dolgot talált ki a gyerekeinek egy program, játék keretében.
Vagy olyan csinosan vannak felöltöztetve azok a csemeték. Esetleg illedelmesek, szépen köszönnek.
Csendben vannak, pedig azt sok felnőtt sem tudja megállni sokszor.
Millió dolog van, amiért dicséretet érdemel az anya.
Hosszasan tudnám sorolni, napestig...
És higgyétek el, olyan jól tud jönni egyetlen kis vállveregetés. Az egész napunk szebbé teszi. Elhárítjuk, mert nem szoktuk meg. Nem hisszük el, mert nem úgy érezzük. De mindenkinek kell egy kis bátorítás, elismerés. Megérdemli.
Igenis dicsérjük meg az anyákat!
Ismerjük el valakinek minden nap valami dolgát, az életét, az anyaságát, a szépségét, kihegyezve a jó dolgokra, elfedve a rosszakat. A te napod is szebbé teszi, nem csak az övét. Ismered a mondást, hogy adni jó?
Hát adj! Szép szót, dicséretet!
Mom with five adta az ötletet az alábbi postjával: http://momwithfive.com/hu/2018/03/01/hidd-mar-el-hogy-jol-csinalod/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése