Satsuma

2018. április 24., kedd

Mennyire mások vagyunk...


Két tündéri kicsi lányom van. Aki rendszeres olvasóm, bizonyára tudja ezt. Nem mondtam neki újat.
De hogy a két szöszke csajszim mennyire más személyiség, az valami fantasztikus.

A minap megkaptuk a "hatalmas" mennyiségű pénzt, adóvisszatérítés címén. Örülök, hogy van egyáltalán, mert pont jókor jött, hogy  kiegészítése a napi büdzsénket. De soknak nem mondanám .
Három gyerekkel nem nehéz elkölteni. Legszívesebben fogtam volna a családom és befizetem volna valami élményre. Csakhogy ruha nélkül elég nehéz lett volna elmenni bármerre is közbotrányokozás nélkül. Így a figurát némi gyermekruha és cipőbolt felé vettük.
Gondolhatjátok. Tavaszi ruha csere. Rövid naci, szoknya, zokni, tavaszi kiscipő...és még sorolhatnám.
Míg legkisebb következő ruhaméreteit töltöttem föl, addig a nagylányaim szabadon engedtem, hogy válasszanak maguknak valamit, ami tetszik, ésszerű kereteken belül. Felfoghatjuk egyfajta kíváncsiságnak is. Roppant izgultam, ki mivel tér vissza majd hozzám.
A nagylány hozta a formáját. Csillogós csattok és uv narancs, alkalmi pörgős ruha került a kosaramba általa.
A kicsi viszont alaposan meglepett. Azt hittem valami plüssel fog visszaérkezni, plüssmániája miatt. De nem. Pókemberes tányért és Batmen-es baseball sapit hozott.
Két csajszi és ennyire eltérő cuccok, színek, stílus. A nagyon nőcis és a vagesz manó.
Nem mondom, hogy mindent megvettünk, amit szerettünk volna. Azt sem, hogy nem költöttük el az adóvisszatérítés árát...
De túléltük. É mindenki kapott valamit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése