Munkát keresek, anya vagyok!

Mostanában a csapból is az folyik, hogy szüljünk, sokasodjunk, neveljünk gyereket, illetve inkább gyerekeket. Lehetőség szerint minél többet.
Aztán a másik csapból meg az folyik, hogy valósítsuk meg önmagunk. Azért, mert anyák vagyunk nem kell eltemetnünk magunkat a kakis-pisis pelenkák, cumik és szülő értekezletek alá 10 évre. Dolgozzunk nyugodtan, ha ahhoz tartja kedvünk(és pénztárcánk)! 

Ez szép és jó. Csak aztán hogyan is?
Mert bizony jártamban, keltemben csak panaszt hallok. És csak kevés jót hallok ez ügyben!
Ha anya vagy, akkor már nem vesznek föl, mert a gyereked beteg lehet, elmész táppénzre.
Mert nem biztos, hogy meg tudod valósítani a napi 8 óra munkaidőt logisztikailag, nem tudsz túlórázni vagy akármikor beugrani.
Mert jó lenne, ha el tudnád vinni a gyereked a közintézménybe és elhozni is kéne.
Mert lehet szeretnél még gyereket és akkor Gyesre mész ismét.
Vállalkozz? 
A kisebb kézműves anyák is szenvednek, mert nincs olyan lehetőség, hogy csak keveset fizessenek maguk után. Vagy nagyban csinálják sok terhet fizetve, amit ki sem tudnak termelni vagy sehogy. 
Könyörgöm hol vannak az anyák lehetőségei akkor?
Miért nincsenek a nagy munkaerő hiányt leapasztva 4-6 órás állások vagy rugalmas munkaidő, homeoffice? 
Miért nincsenek vállalati bölcsik, ovik?
Miért nem járható dolog a kis befizetéses kisvállalkozó? Miért kell rögtön alig kitermelhető magas befizetésekre kárhoztatni? 
Miért nem lehet gyerek mellől munkát találni?
Szomorú vagyok. Ezért küzdöttek a kékharisnyásaink?
Ezért papolnak a női önállóságról mindenhol és a gyerekszülési kedv növeléséről? Hova? Minek?
Bizony hamarosan nekem is aktuális lesz. Itt van 3 gyermekem, lenne kapacitásom, némi időm és hajlandóságom is dolgozni. De hol? 
Szívesen takarítok is, ha el tudják nézni, hogy "egyedi" munkarendem van és megfizetik. 
Hol vállalnak be úgy, hogy napi 4-6 órában tudnék dolgozni vagy itthonról, ha gyerekek betegek?
Pedig szerintem annyi helyet be tudnának az anyák tölteni így és nem a kis anyasági vagy családi pótlékon tengődni. Megoldódna a nagy munkaerőhiány és a sanyarú sorsú családok is. Több pénz jutna a gyerekeseknek így. Sok anya szívesen dolgoznak, ha lenne hol.
De eleve korlátozott az elhelyezkedés már nőként, egyre idősödve a kort is nézik és mikor anyává válsz, még jobban kiesel a pixisből. Tisztelet  a kivételnek. Olvastam, hallottam már csúcs szuper munkahelyekről, ahol visszavárják szülés után is a nőt, rugalmas munkaidőt biztosítva vagy ovit/bölcsit. Ahol elnézek, ha netán otthonról dolgozol, ha beteg a gyerek.
Mi anyák vagyunk a legterhelhetőbb, legmegbízhatóbb munkaerők. Ezt miért nem látja senki? 
Gyors a megoldó képességünk, tudunk egyszerre több felé is figyelni, rugalmasak vagyunk...és még órákig sorolhatnám. 
Munkahelyeket az anyáknak is! Több lehetőséget.
Ne legyen már utópia egy 4 vagy 6 órás munkarend(amin nem a bejelentés mértékét értem, hanem a ledolgozandó időt). Ne legyen a home office egy szitokszó. Ne te legyél a kitaszítani való pára, ha a gyereked beteg lesz és nincs kire hagynod!

Avagy munkát keresek, anya vagyok!

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-Csillagfestés és Márta

- Mesélnél magadról? Milyen utat jártál be az életedben? Megtaláltad magad a világban?
Tyhű, ez roppant nehéz kérdés. Talán maradjunk annyiban, hogy rengeteg dolog van a hátam mögött, mire ide jutottam. Ha visszanézek, semmit nem csinálnék másképpen a nehézségek ellenére sem. És ha a szívemre teszem a kezem, örülök azoknak a szélsőségeknek, melyeket volt szerencsém megélni. Ezek edzettek meg, ezek állították fel bennem azt az értékrendet, amivel a mindennapokat élem. És igen, már azt érzem, hogy megtaláltam a helyemet a világban, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanulnék folyamatosan.

- Milyen Márta, mikor nem dolgozik?

Nagyon fáradt, és most nevetek. Nem tudom milyen nem dolgozni. Az agyam egyszerűen képtelen leállni, folyamatosan pörgetem magamban a lehetőségeket. De rám is igaz az, mint általában mindenkire, hogy kettősség él bennem. 

Az egyik oldalam amolyan befogadó, csendes üzemmódban működik. Ebben az időszakban inkább figyelek és hallgatok, töltekezem. A másik felem intenzív a "kiadó fázisban", jellemzően ilyenkor be nem áll a szám. Egy barátnőm egyszer úgy fogalmazott, hogy az egyik pillanatban nem lehet kimozdítani egy lábas krumplis tészta mellől paplanba kuckózva, a másik pillanatban pedig elmozdítanék egy hegyet is puszta kézzel. Nem tévedett sokat. Persze mióta van a kicsi és a kedvesem, ezeket igyekszem "mederben" tartani.

 

 

- Igazán izgalmas munkád van. Hogyan jött és milyen volt elindulni az úton?

Sokszor gondolok arra, hogy egészen fiatalon mennyit biztatott az anyu, hogy fessek. De én mindig azt hittem, hogy ebből nem lehet megélni. És most mégis itt vagyok. Az indulás érdekes volt. Bárhol dolgoztam, ha elsodródtam a művészetek mellől, akkor azt éreztem nem kapok levegőt. De valahogy sosem ment egyszerre a kettő, hogy munkám legyen és alkossak is. Aztán ismét egy olyan szituban találtam magam, mikor összeomlott körülöttem minden. Pár nap alatt veszítettem el az állásom, véget ért egy szerelem és elvesztettem valakit. Se pénzem, se jövőképem nem volt. Ültem a lépcsőn és csak sírtam. Egy adag kávéra való tej volt a hűtőben, egy utolsó szál cigarettával. Miközben ott ültem eszembe jutott egy gondolat. Mindegy, hogy sötét van-e, ha beülsz egy autóba és szeretnél eljutni mondjuk Budapestről Szegedre, akkor csupán azt a pár métert látod magad előtt, amit bevilágít a fényszóró. Ettől függetlenül el fogsz érni a célodig. Így lenyeltem a könnyeim,összeszedtem magam és telefonáltam egy barátnőmnek, akinek festék boltja volt. Elmondtam, hogy festő leszek és kértem tőle néhány falfestéket, hogy elinduljak. Azt hiszem így indult. Ismerősöknél kezdtem festeni, a gyakorlás miatt és, hogy gyűjtsek referenciákat. Elhatároztam, hogy nem adom fel.
Eleinte persze a barátok és ismerősök körében én voltam az a "hős" aki küzd az álmaiért. De ahogy telt az idő, bizony egyre több jelet kaptam, hogy ez így nem fog menni. De ekkor már szinte rögeszmémévé vált bennem, hogy akkor is megcsinálom. Vicces, hogy épp ekkor kaptam meg életem egyik (addigi) legjobb álláslehetőségét, ami persze megoldotta volna a mindennapi gondjaimat. De nemet mondtam, szinte mindenki megdöbbenésére.
Az akkori munkáim épp annyit hoztak a konyhára, amiből a rezsimet és szerény feltételek mellett a mindennapokat fedezhettem. És mindig akkor jött egy-egy megrendelés, amikor épp a feladás küszöbén álltam. Persze akkor még nem volt gyermekem és kedvesem. Így csak magamért feleltem. Abba bele tudtam egyezni, hogy projekt jelleggel vállaljak el munkákat, de olyan főállásban már nem tudtam gondolkodni, ami nem errefelé fog vinni, ami nem ezt támogatja. Ezek a munkák is sok tapasztalatot adtak persze. Aztán külföldön töltöttem kis időt, ahol az önbizalmamnak nagyon jót tett, hogy elismertek.
És néhány évvel később, most itt vagyok és az álmaimat élem. Művészeti workshopokat tartok, és a ZenaArt mellett a Csillagfestés a második "gyermekem". De ezer ötletem van még...

- Kinek ajánlod és hová?
Lényegében bárkinek, aki szereti nyári estéken kémlelni a végtelen csillagos égboltot. A gyerekeknek, akiknek nehezebb az elalvás, azoknak, akik félnek a sötétben, azoknak, akik szeretnek álmodozni, azoknak, akik szeretnének úgy aludni, hogy közben "kinyílik" felettük tér. Mindenkinek.
És legfőképpen hálószobákba, gyerekszobákba, oda, ahol jellemzően sok időt töltenek sötétben.

- Számtalan szobát, helységet kidekoráltál. Melyik volt a legemlékezetesebb?

Talán furcsán hangzik, de majdnem mindegyik az, nehéz különbséget tenni. Amikor átadom a munkámat, szükség van néhány percre a sötétben ahhoz, hogy a szemünk ráálljon a fényviszonyokra, mikor felsejlenek az első csillagképek, és utána az apróbbak is fokozatosan. Ez valahogy mindig meghitt pillanat, egy kicsit olyan, mintha a csoda költözne be a lakásba azáltal, hogy kint dübörög a napsütés, te pedig látod a Göncöl szekeret egy szobában világítani. Nem beszélve arról, hogy utána nagyon sok visszajelzést kapok. Ha egy csemete mondjuk ennek hatására alussza át az éjszakát, abba bevallom, a mai napig bele tudok könnyezni. Ezek mind-mind emlékezetesek.

- Milyen nehézségekkel szembesülsz munkád során?

A nehézségem az, hogy nem tudom fényképeken visszaadni azt, amit látni fogsz. És azért valljuk be ez elég vicces egy olyan szolgáltatásnál, ami a vizualitásra épül.

- Hogyan tudod a munkád összeegyeztetni a családdal, háztartással?

Ez talán a legnehezebb. Sokszor éjjel dolgozom, amikor kreatív anyagot vagy terveket állítok össze, hiszen a munkámnak nagyon sok a "láthatatlan" része. Napközben igyekszem minden mást is ellátni. De szerencsére van egy csodálatos kedvesem, aki szintén sokat dolgozik, viszont itthon is mindenben segít, amiben csak tud. Persze nem hazudok, néha van olyan, hogy azt érzem nem birok el ennyi mindennel, de olyankor egy forró fürdő azért helyre tesz. És az, hogy hiszek abban, hogy a cselekedeteinkkel tudunk példát mutatni. Szeretném, ha a fiunk abban nőne fel, hogy bármi lehetséges akkor, ha nem adjuk fel. Jó lenne, ha idővel ő is élhetné az álmait.

- Van olyan hely, amit kifesteni a te technikáddal nagy vágyad?
Van egy misszióm, mégpedig az, hogy minél több olyan helyre tudjam eljuttatni ezt a festést, ahol erre semmi lehetőség nincs, viszont örömet tud okozni, vagy terápiás céllal tudják használni. 

Iskolák, óvodák, kórházi osztályok, gyermekotthonok.

Remélem sikerül az embereknek bemutatnod e nagyszerű munkát. Gyönyörű. És a missziódhoz pedig gratulálok! Remélem eljutsz rengeteg helyre és örömet okozol majd a beteg és egyedül lévő gyerekeknek!

Márta munkáit itt meg tudjátok tekinteni. 

Amiről feltétlenül beszélnünk kell!

Hiába az évek és a rutin, a sok kence, még mindig terítéken a fejtetű. Bizony nem mindenki okosította ki magát ez ügyben. Én ettől rettegek a legjobban, hogy lányaim haza hozzák a közintézményekből, így teszek megelőző intézkedéseket rendszeresen és bizony mindent elolvastam már róla, amit lehetett. 
Nem szégyen, gyermekkoromban én is elkaptam egy kis társamtól. Nem egyszerű vele együtt élni és kiirtani még kevésbé. Csak rá gondolok és viszket a fejem rögtön. Még mindig sok a kérdés, a tévhiedelm, a sötétség a témával kapcsolatban, hiába a tanácsadások vagy a net nyújtotta tudakozódás. Így pár ötlet, jó tanács tőlem neked, hogy neked se kelljen rettegni tőle és hadakozni ellene!

- Megelőzés! Régen nem volt megelőzendő semmi sem, ami rendelkezésünkre állt volna. Akkor még petróleummal vagy hasonló szerekkel kezelték. Ma már számtalan gyógynövényről bebizonyosodott, számtalan sprét, sampont, szert hoztak létre. Egy egész iparág fejlődött ki a tetűn.

- Ha már mozgó kis fekete, szürke vagy barna izét látsz a buksikban, akkor baj van. Elkapta. Nem fújtad, elfelejtetted, nem kezelted. Előfordul. Ne pánikolj! Szólj a körülötted élőknek, nézzék át ők is maguk, gyerekeik. Nem szégyen! Keress a barna, mozgó, viszkető kis dögök mellett fehér kis puklikat a hajtőnél, ami nem olyan, mint  a korpa, piszkálásra nem esik le, hanem csak erős húzásra. Ez bizony a serke, a tetű kistestvére, gyereke...Ebből kelnek ki a következő tetű nemzedékek kb 8-10 nap múlva.

- Nem csak a koszos, rendezetlen hajban él meg. Sőt! Egyenesen szereti a tiszta hajat. Van mit ennie!
Elkaphatod sapkával, fésűvel, törölközővel, fejek összedugásával, busztámlán vagy bárhol. Persze a gyerekeket szeretik a legjobban a tetűk. Ne használj senkivel közösen fésűt, sapkát. Tessék, már megint viszket a fejem, csak rá gondolok és ez is elég!

- Nem elég a mozgó tetűt eltávolítanod, mert a kis serkék kikelnek és újra ugráló izék kerülnek a fejekre. Ezeket a kis fehér akármiket egyesével le kell húzogatni. Van rá fésű is. Kis fogazott, de már elektromos kiszedő is van. Kézzel is tökéletes, csak sokáig tart. De fontos! Ha nem szeded le őket, visszatér a kolónia!

-Nem szeretik a világosat, így legfőképpen hátul a fül mögött, tarkón bújnak el.

- A kis kedvencet, ruhákat, ágyneműket, fésűket is át kell mosni, vasalni magas hőfokon, fertőtleníteni a visszafertőződés miatt, de a fagyasztás is jó ötlet, azt sem élik túl! Mindenre legyen gondod, amivel érintkezik!

- Ilyenkor ne menjen közösségbe jó két hétig vagy míg ki nem irtjátok! És pár naponta nem árt újra és újra átnézni a hajat, hajas fejbőrt, újra kenni, fújni, mosni.


Gyógynövények,illóolajok, amiket nem szeret: teafaolaj, levendula, eukaliptusz, rozmaring, neem-fa leve, ánizsolaj.

Felhígított ecetes víz is jó, ha megmosod vele a hajad, könnyebben leszedhetőek a serkék. Erős balzsamozott, turbánozás is segít ilyenkor.
Szódabikarbónát sem szeretik. De olvastam majonézről is. Fene se tudja, én azt szeretem...

Paranyt, Hedrin, Pedex, Pidocchio, Picksan, Neemoxan, Parasidosa, Rausch, Lice Free Zone, Lice Out, Armonia,  és számos szer kapható a patikákban megelőzésre, kezelésre. Figyelj, van ami elég káros, főleg ha rendszeresen használjátok. Márpedig a tetű nem időszakos, szereti a nyarat és a telet is.


Ő a kis bűnös. Vérszívás útján táplálkozik. A fejbőrt tetvek lepik el. A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat. Petéit (serkéit) a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezi el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti.  A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet.

Valami maradandót

szponzorált tartalom

Fontosnak tartom, hogy olyan ajándékot adjak másoknak, ami maradandó, szép emlék és nem csak a polcon porosodik meg. Nincs annál szomorúbb, mikor az ajándék nem ér célt, amikor személytelen, üres. 
Kiskorom óta azon vagyok, hogy mindenkit meglepjek, ráadásul olyat válasszak neki, ami közel áll hozzá, szeretné vagy magának nem engedheti meg, de szívesen használná, kipróbálná. 
A karácsonyt is mindig nagy élményekkel kezdem és reményekkel. Keresek és kutatok, hogy megtaláljam mindenki számára a legjobbat, az ő ajándékát!
Élmény adni. Szeretek is. Talán jobban is, mint kapni.
A minap bele is futottam egy remek dologba, amit végül bátran rendeltem meg. Első körben férjemet leptem meg, majd egy ismerős házaspárt is.
Mi lenne személyesebb, mint egy olyan használati tárgy, amit nap, mint nap kezünkbe veszünk, ám személyre szabott? Valami, ami emlékeket ébreszt. Könnyet csal a szemünkbe? Ugye? 
Kitaláltátok mire esett a választásom? Fogadjunk, hogy nem.

Férjem  házassági évfordulónkra egy olyan kulcstartót kapott, ahol a három gyermekünk neve és születésének időpontja van. Így mindig kéznél vannak az emlékek és a kulcsa is személyesebb. 

A kocsikulcsra kerültek a gyerekeink. Azt hiszem az autókulcsnál talán csak az eszterga és cnc gépeket nézegeti többet. De ugye abba nem gravíroztathattam bele a gyerekek nevét:) Így maradt a kulcskarika. Bizton állíthatom hatalmas meglepetés volt és nagyon örült neki. Szerintem szép ajándék. Bevallom Andrisról én is kaptam a készítőtől egy csodásat. Íme: 

Én nemes egyszerűséggel imádom!

Ezen felbuzdulva és a fontos tudás birtokában vettem a merszet és az ismerős házaspárt is megleptem egy ilyen egyedi kulcstartóval a saját gyerekeik nevével, születési adataival. Szerintem ez is kellően betalált babaköszöntő ajándéknak. (De hátha ők is nyilatkoznak erről.)
Egyedi, ötletes, maradandó.

És hogy honnan ez a cuki ötlet? Az R. M. Ékszertől! Baba emlékőrző kulcstartók, medálok mellett az R.M. Ékszer számos gyönyörűséges dolgot forgalmaz, így érdemes körbenézni náluk. És hamarosan érkezik a karácsony! Szerintem elég sok dolog ajándékba is remek!

Eszed, nem eszed?

Az vagy, amit megeszel!
Tartja a mondás.
Három gyerekkel és egy étkezés terén nyűgös férjjel nem könnyű menet. Szeretném azt gondolni, hogy változatosan esznek a gyerekeim és viszonylag egészségesen, velünk együtt. De vannak apróbb nyűgjeik.

Gyümölcsök:
Szerencsés vagyok, minden gyümölcsöt megesznek a gyerekeim. Én is. Szerencsére ezt örökölték is tőlem. Így minden nemű bokor, fa van a kertben, ami gyümölcsöt termel. 
Férj kevésbé szereti e finomságokat. Őt ritkán lehet rávenni friss gyümölcsre.

Zöldségek:
Nyersen nem nagyon okésak. Az egyik a paradicsomot eszi csak meg, a másik csak a paprikát, míg a harmadik az uborkát hajlandó csak elfogyasztani. Én bármelyiket és bármennyit, de a gyomorégésem nem szereti annyira, mint én.

Zöldségek főzve:
Példának okáért nem esznek meg semmit, ami sötétzöld. Így a spenót, brokkoli, borsó ugrott az étrendből. Ebben a formában. De erre visszatérek majd. Mert egy anya kreatív. Becsempészem én mindenhová, hátha bekerül a kis bendőkbe valamennyire. Sok zöldséggel alapból gondjuk van, taszítja őket valamiért, még kóstolni sem hajlandóak.

Főzelékek:
Ha gyanús valami úszkál benne, akkor kilőve. Néha megeszik, máskor nem. Soha nem tudom, melyik gyerekem melyik főzeléket fogja megkóstolni...

Húsok:
Vikim nem eszik húst, csak ha dinó. Így született nálunk a dinó-pipi szókapcsolat. Vendégségbe, étterembe néznek is furán, mikor dinópörköltet kérünk. Vagy dinó-pipi husit sütve. 
Nagylánykám harcos állatvédő és igyekszik szintén nem elfogyasztani semmit sem, ami állatot tartalmaz. A gond ezzel az, hogy imádja a frissen sülteket, kolbászt, párizsit. Ez igencsak a 21-s csapdája...
Férj nem szereti a mócsingos-zsíros-rágós ételeket, így ő is rázós terep főzés szempontjából. 
Én hús nélkül éhes maradok.

Tejtermékek:
Kicsimanómnak a tejtermékekkel van pocakgondja. Hozzáteszem imád mindent, ami tej, joghurt, túró, túrórudi...Nehéz neki elmagyarázni még, hogy bizony nem ehet bármiből bármennyit, mert estére megszenvedi.
Férj elkötelezett kakaó függő. Nincs olyan este, hogy fél liter kakaó nélkül menne ágyba. Értsd ez alatt azt, hogyha buli van ritkán és borozás, akkor is megissza a maga kakaóját utána. Bármi után. Még leírni is fáj.
Én sajtimádó vagyok. Lányok pedig bármit megesznek, isznak, ami egy kicsi tejterméket is tartalmaz.

Szénhidrát:
Bármelyikünknek bármikor, bármennyi...

Édesség:
Nos. Kevés gyereket ismerek, aki ne enné meg a cukros dolgokat. Én bármit megcukroznék, az elfogyna szerintem. Mi sem vetjük meg az élvezet ezen formáját. Csokifüggő vagyok. Andrisom cukorka függő.
Lányoknak jöhet bármi, ami édes és mozgatható.

Magvak:
Szeretik a magok bármilyen formáját, legyen dió, mandula, mogyoró. De ha nem annyira, darád és használd liszt helyett vagy tedd sütibe.

Tojás: Nem igazán tojás rajongók.Én megeszem bármilyen formában és férj is. Nagylány néha. Kicsik komoly kihívást okoznak.

Hal:
Sütve, párolva, halászlének, krémnek is jöhet a gyerekeknek, de még az olajos halat is megeszik szerencsére. Férj nem, csak a hekket. 

Kukorica dara, zab, kuszkusz és hasonlóak:
Ha tejbe főzöm, némi cukor kíséretében, akkor minden elfogy.

Hát így légy okos anya és főzz, adj nekik egészséges ételeket...
De nem ejtettek a fejem lágyára. Rengeteg apró taktikám van.
Ha a nem szeretem étel színe, állaga, formája, illata megváltozik, rögtön befogadóbbak a törpéim. Pár példa, hátha tudtok ötleteket meríteni belőle.
Nem eszi a gyümölcsöt? Vágd vicces formákra, tűzdeld sajttal össze, tedd salátába, turmixold le italnak, ezt fagyaszd le jégkrémnek, tüntesd el süteménybe, műzlibe vele...

Nem eszi a főzeléket, zöldséget? Tedd elé nyersen vagy alig párolva valami szósszal mártogatósnak. Turmixold le és rögtön nem tudja kiválogatni. Ezen formában lehet belőle leves vagy főzelék is. Tedd szószos husiba, tésztához. Tedd szendvicsbe, vicces formában. Karfiolt nem szeretik, de karfiol pürének elfogyasztják példának okáért.
Nem eszi a tejtermékeket? Készíts fagyit, jégkrémet, pohárkrémet  belőle. Sajtot nagyszerűen bele lehet csempészni szószokba, tészta tetejére. 

A husi a legnehezebb ilyen szempontból. Vágd nagyon apróra, daráld le és készíts szószos ételt, rakott akármit és el is van tüntetve. Nevezd máshogy. Színesítsd zöldséggel, fűszerrel, szósszal. Változtass állagot, rántva, sütve, főzve, párolva...

Annyi féle formájában létezhet. 
Nem eszi a főtt tojást? Kencét készíts belőle, süsd, rántotta, bugyantott tojás formában próbáld meg. Fűszerekkel színezhető vagy zöldségekkel, gyümölccsel, májjal...
Hal megint egy nehéz dió. Itt is rántva, főzve, sütve, párolva ha nem adható el, akkor bizony krémet kell belőle készíteni vagy olyan dologgal, fűszerrel, zöldséggel fűszerezni, ami elveszi a hal illatát, ízét. Citromozni, köményezni, fokhagymázni...

Szénhidrát bevitelének variálós formájából azt hiszem nem kell készülnöm. Még nem nagyon hallottam olyan gyerekről, aki nem eszi a tésztát, nokedlit, süteményt, kenyeret, tarhonyát vagy bármi hasonlót vagy legalább az egyik formáját. Bevallom ezen nem is gondolkodtam még, azt hogyan tüntetném el, hogy meg is egyék.

Sokszor az is segít, ha ő maga szedheti le, válogathatja, vásárolhatja meg, segíthet a főzésben, sütésben, díszítheti, kenheti. Vagy nem a megszokott helyen, időben eszitek. Egy piknik az udvaron...Esti meséhez nasi.
Ha a répát nasinak nevezed, rögtön ehetőbbnek tűnik. Csinálj belőle a sütőben chipset...
Vegyél különleges dolgokat. Nem eszi az almát? Vegyél avokádót vagy csillaggyümölcsöt.

Nem szereti a fehér burgonyát vagy karfiolt? Vegyél lilát!
És ha sehogy sem eszi meg, akkor hagyd a csudába! Te mindent megpróbáltál! Nőtt már föl gyermek cékla nélkül...

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- GitaMom csepphinta

Már írtam nektek itt a Gitamom Csepphintákról, annak jótékony hatásairól és arról, hogy mi mennyire szeretjük. Most, mikor ezt írom, a csepphinta már lekerült a fánkról az időjárás miatt. Féltjük. Ám télen sem porosodik, árválkodik. András használja lazulni babzsáknak. És arra gondoltam, hogy kikérdezem nektek Margitot, a Csepphinta "anyukáját". Kíváncsivá tett, ki van a hinták készítése mögött, hogyan készülnek pontosan. A kulisszák mögé nézünk.

- Mit tudhatnak rólad az olvasók magánemberként?

Bár vidéken nőttem fel, később Budapest környékén éltem a munkám miatt. Sokáig informatikai mérnökként dolgoztam egy nemzetközi vállalatnál.

A családalapítás, aztán családunk bővülése, a GitaMom csepphinta-vállalkozás növekedése teljesen megváltoztatta az életemet.
Nem is volt kérdés, hogy vidéken éljünk férjemmel és két gyermekemmel.

- Hogyan született a csepphinta ötlete, a név és mikor?

Amikor megszületett a kislányom, szerettem volna neki csepphintát vásárolni, de akkoriban nem találtam magyar készítőt, a keleten gyártott tömegtermékek pedig nem hoztak lázba. Varrtam tehát egy miniatűr mintapéldányt, és hazavittem édesanyámhoz, hogy ilyet szeretnék nagyban. Így készült el az első darab, de nevünk csak jóval később lett. Tulajdonképpen édesanyám iránti tiszteletből adtam a vállalkozásnak a GitaMom nevet – mindig is nagyra becsültem szakmai tudását, életem során számtalanszor adtam neki nagy kihívásokat varrás terén (például az abroncsos esküvői ruhámat is ő készítette). Édesanyám beceneve Gita (egy „t”-vel, nem elírás). Azt hiszem mi vagyunk a kivételek, ha arról beszél valaki, hogy szentimentális álmokból nem lehet vállalkozást építeni.

- Van valami története a csepphintáknak az életedben? Hogyan csöppentél bele?

Felnőttfejjel is nagyon szeretek legózni. A GitaMom vállalkozás ilyen számomra. Kezdetben csak édesanyámnak segítettem: a legfőbb célom az volt, hogy ne kelljen bezárnia a varrodáját huszonöt év után (az okokra most nem térnék ki). Miután elkészült az első csepphintánk, a gyermekes rokonok és barátok azonnal tolongani kezdtek egy-egy ugyanilyenért – így tehát el is indult a gyártás. Akár egy legóépítménynél, úgy pakolgattam az elemeket egymása, hogy egyre masszívabb, szebb, színvonalasabb végeredményt kapjak: minőségi alapanyagokra vadásztam, kitaláltam a csepphinta végső formáját, fejlesztéseken gondolkodtam, termékfotókat készíttettem, elindítottam a webshopot és koordináltam az online terjeszkedést. Informatikusként az online világ, mérnökként pedig a tervezés is testhezálló feladat volt számomra.

Soha nem felejtem el az akkoriban kapott támogatást barátaimtól, rokonaimtól.

- Milyen emlékezetes vásárlás, megrendelés, visszajelzés volt, amire szívesen gondolsz vissza, amiért érdemes ezzel foglalkozni?

A legemlékezetesebb esetünk az volt, amikor egy idősek otthonának rendeltek csepphintákat, mozgásterápiás eszközként. Persze minden visszajelzésnek nagyon örülünk. Vannak, akik videót, képeket küldenek, és felemelő érzés, hogy a munkánk ott van az otthonukban. Segít elaltatni a fogzással küzdő gyereket, megnyugtatni a felpörgött ovist, és lehet, hogy az általunk készített hintában ülve kapja meg majd a kamaszlány első szerelmes sms-ét, vagy ott töltődik fel az anyuka egy-egy nehezebb nap után. Én ilyen képeket látok, ha a munkámra, a családomra és Gita mama csepphintájára gondolok.

- Mit tartasz fontosnak, mire figyelsz egy-egy csepphinta elkészülésekor?

Az első és legfontosabb tényező mindig is a biztonság volt. Fel kellett készülnünk arra, hogy a termék nem rendeltetésszerű használat esetén is helytálljon (persze azért ilyesmit továbbra sem javaslunk senkinek). Ezért nem volt kérdés, hogy prémium minőségű alapanyagokból, nagy gonddal készüljenek a csepphinták. Praktikus ember vagyok, így alapkövetelmény a könnyű kezelhetőség is. Nem is értem azokat a textiltárgyakat, amelyeket családok használnak, és nem lehet mosógépben mosni. Nagyon fontos még a kényelem, hiszen ellazulni csak úgy lehet, ha nem vágja például a csepphinta szája az ember lábát.

Később, ahogy növekedtünk, egyre több lehetőségünk lett. Mostanra előtérbe került a design is, képesek vagyunk igazodni a lakberendezési trendekhez. Emellett pedig büszke vagyok rá, hogy továbbra is lehetőség van egyedi színösszeállítással kérni a csepphintáinkat.

- Mire jó a hintázáson kívül? Mit fejleszt? Kiknek és miért ajánlanád?

Órákat tudnék beszélni erről a témáról. 

Én azért szerettem volna a lányomnak egyet, mert nagyon tetszett, hogy olyan kuckós, elbújhat benne – így a szobájában lefoglalja cudar időben is. Később tudtam meg róla egyre többet. Gyógypedagógusok, gyógytornászok kerestek meg minket, hogy mozgásfejlesztő terápiás eszközként használják. Mivel a ringatózás nyugtat, a háromdimenziós mozgás pedig stimulálja az agyműködést, az „átlagos” lurkókon kívül a speciális fejlődésű gyermekeknek is hatékony fejlesztő eszköze. Rengeteg dolgot hallottam az évek során a jótékony hatásairól. Itt össze is gyűjtöttem néhány véleményt szakemberektől, amit itt megtalálhattok. 

- Mit lehet még rendelni a csepphintán kívül tőled?

Fő termékeink a csepphinták, babzsákok és ezekhez kapcsolódó kiegészítők. Minden évben vannak újdonságaink, illetve limitált szériás kollekcióink. 

Október végére például megint készülünk valamivel a webshopban. Ezeket a cukiságokat először az egyetlen őszi Pici Piacon, október 14-én tudják megvásárolni a GitaMom rajongók. 

- Akkor ez egy igazi titok.

Hol és hogyan születnek a hinták, babzsákok?

Sokan meglepődnek ezen, de az összes csepphinta és babzsák édesanyám kis varróműhelyében készül. Remekül kialakította, hogyan tudja hatékonyan, pontosan, időre legyártani őket. Már közel kétezer csepphinta került ki a keze alól. 

Én is jól varrok, hiszen fél gyerekkoromat a varrodában töltöttem. Édesanyám még az apai nagyanyámnál volt gyakorlaton tanulóként. Nem szeretném megszakítani ezt a vonalat még így sem, hogy más szakmát választottam. Úgy látszik, valamilyen formában ezt mi tovább visszük. Kedvtelésből gyermekeim is szoktak varrni, néha kölcsönkapják az egyik varrógépet.

- Nagy szívügyed a jótékonykodás, támogatás is. Számos nagy játékot hirdettél. Mesélnél erről?

Én nagyon sok jót kaptam, kapok az emberektől. Nem kérdés, hogy amikor tudok, segítek. Civil emberként ugyanúgy jótékonykodunk (a magunk módján), mint vállalkozóként. 

Viszont sajnos ennek is megvannak az árnyoldalai. Évekig csak titokban mertünk támogatni szervezeteket, családokat, hiszen nem tudunk mindenkinek ingyen csepphintát küldeni. Aztán idén kitaláltam, hogy minden hónapban nyilvánosan kisorsolunk egy csepphintát olyan helyek javára, ahol többen használhatják. Ehhez a kezdeményezéshez más vállalkozók is csatlakoztak, és beszálltak újabb fejlesztő eszközökkel.
Szeptember az iskolásoknak kedvezett, egy osztály már meg is nyerte a csomagot. A hétvégén át is adtuk nekik az ajándékot, így a gyerekek hamarosan ringatózhatnak házi feladat írás után.
Rengetegen játszottak, ami szintén az emberek jóságát bizonyítja. Nem maguk miatt, hanem egy iskolai osztályért izgultak. Jó ezt látni. Októberben az óvodásoké a terep. Tudom, ezzel nem mentem meg a világot, de jobb valami kicsit adni, mint nem adni semmit.

- Hogyan tudod ezt a munkát összeegyeztetni az otthoni dolgokkal, családdal?

Nem hinném, hogy a vállalkozói élet a könnyebb út, de amit most építek, az az enyém.

A legnagyobb nehézség az, hogy a gyerekek megértsék az otthoni munka fontosságát. Hiszen ez számukra olyan, mint amikor még bejártam egy irodába.  Most szalmaözvegyként pedig kifejezetten jó, hogy én oszthatom be az időmet. Másként nem is menne ebben a helyzetben.

- Mit gondolsz 10 év múlva hol fogsz tartani? És a GitaMom?

Tíz év múlva a GitaMom egy több lábon álló nemzetközi vállalkozás lesz. Ez valószínűleg számomra anyagi függetlenséggel jár majd, ami nem baj, mert a pénzt szívesen fordítanám utazásra, hogy szélesítse a látókörömet, és ha egy jó fogorvos kell, akkor sem árt, ha nem kell túl mélyen a pénztárcába nyúlni. Emellett fontos számomra, hogy bárhogy is lesz, a mindennapokat szerényen éljem meg, őszinte örömmel nézve az élet apró csodáit.

Addigra akár a lányom is átveheti a vállalkozás vezetését. Hiszen minden vele, érte kezdődött.

Azt hiszem érdemes nyomon követni a Gitamom csoportot, a nyereményjátékokat és a beharangozott titkot is figyelni. Engem nagyon kíváncsivá tettél! Még fogunk hallani rólad és azt hiszem, itt a kis blogomon is.

Gitamom csepphintát tudjátok követni fb oldalukon itt és a honlapjukon is itt.

Nehéz a gyerekek sorsa...

Amikor iskolás korú lettem, megfogadtam, hogy a gyerekem/gyerekeim nem fognak mindenféle különórákra járni. Én ugyan is karatéra jártam izgágaságom, hiperaktivitásom és túlbuzgóságom, nagy szám miatt. Igazi jó levezetés volt a felesleges energiáimra. De valahogy nem tudtam értékelni szüleim jóságát. Pedig nekem segítettek vele. Talán hiába a jó szándék, csak besokalltam, hogy heti hatszor különórára, karatéra kellett battyognom. Akkor biztosra vettem, hogy a gyerekeim nem fognak semmire sem járni! Élvezzék a szabadidőt, szaladgálást, a korlátlan időt és teret.
Aztán megszületett nagylánykám, akit minden érdekel és mindent kipróbálna legszívesebben. Nem kicsit hasonlít rám hiperaktivitásban és a nagy szájában. Á. Iciripicirit sem. Most is itt ül mellettem és be sem áll a szája. Csak mondja és mondja. Szerteágazó az érdeklődési köre. Elkezdett nyúzni, hogy ő szeretne erre és erre a különórára járni. Végül hiába a gyermekkori fogadalmam, beadtam a derekam, bizony különórákra járunk. 

Danci elsőnek a népitáncot vette fel, még az oviban. Heti egyszer van csak óra, ahol e szép elfoglaltságot gyakorolják. Imádja a mozgást, a ruha felvételét és szívesen megy fellépni is a csoporttal. Ezúton is köszönjük az óvónéniknek a fáradozást!
 Azt hiszem ez egy olyan dolog, amit mindenképpen érdemes támogatnom. Nem kis "munka" volt betanulnom a szoknyák feladását, a mit hová teszünk és hogy masnizzuk dolgokat. De annyira szép benne és olyan szívesen jár, hogy minden fellépésre elmegyünk, ami van. Szereti és ez a legfontosabb. Én meg nézni szeretem. Büszke vagyok rá, hogy a népi dolgok is érdeklik!

Aztán Daniellának nem volt már elég a heti egy óra tánc. Valami másra vágyott még. Valami zenét, éneket tanulna. Így jutottunk el a zongorára és most már szolfézsra is. Annyira szép és kecses, mikor a zongora mögé ül. Persze nem bírtam ellenállni neki és engedtem. Kicsi még hozzá, így játékos formában megy a tanulás. Egy fiatal, kedves és türelmes, lelkes tanárbácsi tanítja, nem iskola, hanem tanfolyam keretein belül. A zene, a művészet távol áll tőlem, így izgalmas belesni a kulisszák mögé. Egy deka hallásom sincs, ezt bizony nem tőlem örökölte! De cuki a zongora mögött. Heti kétszer háromnegyed órát jár. Rengeteg dolgot fejleszt a zene tanulás. Semmi jó elrontója nem vagyok, így hagyom.

Mondtam már, hogy tele van energiával? Ezt leküzdendő kezdtünk el közösen karatéra járni. Én is bizony. A mozgás fontos. Jót tesz mindkettőnknek. Van izmunk(meglepő),állóképességünk, levezetjük a stresszt, átmozgat, eltereli a figyelmünk, önfegyelemre és figyelemre tanít. És még millió más dologra. Kell ez nekünk. Kicsit hosszú, de heti kétszer másfél óra elfoglaltság ez számunkra.
Büszke vagyok rá. Kicsit magamat látom benne. És igen, itt vissza jutottunk azokra a nagyon utált karateedzésekre, amiktől besokalltam. Már látom, miért volt az jó nekem.

Lánykám még járna focira, angolra, úszni, kézműveskedni és rajzra is. De hát valamikor pihenni is kell. Nem támogatom a hetente váltogatott foglalatosságot. Tanulja meg, hogy amit elkezdett nem szabad abba hagyni az első nehézség után. És ennél még jobban terhelni sem szeretném. Bőven sok!

Vikim még fiatalka, így nem is erőltettem a dolgokat. Ő teljesen más természet, mint nagylány. Csendesebb, nyugodtabb, kicsit lustább. Tudtam, hogy neki nem fog bejönni Danci egyik különórája sem. Nem szeret szaladgálni, énekelni. Rajz óra nincs a környékben, amit nagyon szeret. 
A könyvtárban játékos gyerek angol indult az LCF Kids Club néven. Mikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ez lesz az ő elfoglaltsága, neki találták ki.
Kicsit félve, de elvittem az első órára. Boldogan jött ki. Ma lesz a második órája, amit már nagyon vár. Kicsit csalódott volt, hogy nem mindennap van. De kárpótolta a tudat, hogy helyette sokáig mehet, nem csak egy-két alkalommal. Kíváncsi leszek, mikor fogja itthon is használni néha a tanult szavakat, mondókákat, verseket, mondatokat. Erről még olvashattok majd nálam bővebben.

Hát itt tartunk most. Még jó, hogy az én gyerekeim nem fognak különórákra járni:) Erre mondják, hogy ember tervez, Isten végez!

Vajon Viki választ majd a későbbiekben még mást is? Mi fogja érdekelni még? Hogyan fogja tudni kamatoztatni az angol tudását?
Danci kitart az eddigi kedvencei mellett vagy valami teljesen mást fog végül hosszabb távon?Ennyire szerteágazó foglalkozás...
Andris mit fog szeretni, ha nagyobb lesz? Vagy ő lesz az, aki tényleg nem fog különórákra járni?

Izgalmas és rémisztő is egyben. Előttük millió lehetőség és a határ csak a csillagos ég!

Ti szoktatok arról elmélkedni, hogy mi lesz a gyereketek, ha nagy lesz? Vajon milyen hobbyt fog szeretni? Gondoltátok volna, hogy pont azt választja majd, amit most? Ennek a hobbynak köze lesz vajon valamikor az életéhez nagyban is?
A ti gyerekeitek milyen foglalkozásra járnak? Fontosnak tartjátok? Vagy inkább csak legyen gyerek? Kíváncsi vagyok. Meséljetek róla!

Sorsoltunk

Lányokkal kisorsoltuk az Eclectick felajánlása révén a Kid Face babát. Jobban örültek volna, ha a saját nevük is bekerül a sorsolásba, na de az nem lett volna fer. Szívesen húztak volna több nyertest is, nagyon fekszik nekik a húzósdi. Majd egy következő játék alkalmából. De nem szaporítom a szót!

ITT találjátok magát a sorsolás. 
Gratulálunk a nyertesnek! 
Kérlek vedd fel emailben(judyadry@gmail.hu) a kapcsolatot velem, hogy továbbítani tudjam a fölajánlónak a címed, elérhetőséged. Köszönöm szépen.
Szóval gratulálok Backzdug Triniti! Te egy menyasszony-vőlegény babát szerettél volna 2 in 1.