Satsuma

2017. április 23., vasárnap

Fogyás




Az első gyerkőcnél nem érdekelt a súlyom, a fogyás, egészen addig míg 9 hónapos nem lett és megláttam magam egy fotón. Hát mit ne mondjak holdvilág képem volt bőven, nagy tokával. Addig csak a gyerkőckének éltem. 
Ekkor gyorsan neki álltam a fogyókúrának, tornának. De nem azért, mert jól esett. Hanem, mert idegesített a kinézetem.

Második kislányom születése után görcsösen le akartam fogyni minél hamarabb. Mondanom sem kell, hogy a görcsös akarás ellenkező hatást ért csak el. Nagyon lassan és nehezen adtam le a kilókat.

Most, a harmadik kicsikém születése után lassan 3 hónappal nem érzek semmit. Nem érzem, hogy fogynom kéne(pedig van miből). Nem érzem, hogy másoknak meg kellene felelnem és 6 hét után bomba jól kinéznem.
Talán a sok dolog miatt. Vagy azért, mert most szeretek végre enni. Nincs gyomoridegem, gyomorégésem, mint a várandóság alatt. Most pótolja az agyam azt az étel mennyiséget, minőséget, amit akkor nem tudtam elfogyasztani.
Hazudnék, ha azt mondanám nem lebeg szemeim előtt a közelgő strand szezon.
Nem mondanék igazat, ha azt mondanám nem bántam, hogy mikor elmentem fürdőruhát vásárolni, nemhogy az M-s, de az L-s méret sem jött rám.
De valahogy nem izgat. Majd szépen rendeződnek a kilók. Egyszer úgy is lefogyok. Megtettem már többször is. Sikerült. Most is fog. De még nem izgat. Eljön annak is az ideje!
Ne hagyjuk, hogy az elvárások irányítsák az életünk.
Majd ha jól esik a sétán kívül más is, akkor neki állok edzeni.
Majd ha már megcsömörlöm a sok édességtől, hústól és nem szoptatok, akkor a diétának is neki kezdek.
De nem akkor, amikor mások elvárják, hanem amikor nekem jól esik majd.
Egyelőre elég a sok séta a gyerekekkel. 

                               Ahonnan indulunk majd 


                                         És a cél majd



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése