2019. január 18., péntek

Te (be)ismered a hibáidat?





Nagy újratervező vagyok. A romokból, a semmiből mindig újra rakom magam. Az élet mindig nehézségeket gurít elém, így muszáj is. 
Az életem során számtalanszor úgy alakult, hogy újra kellett terveznem. Volt több szerelem munka az életemben és még több mellékvágány. Hobbi szintén ugyan ez a kategória.
Ebből is fakad a hatalmas hibám. Hamar feladom, megtorpanok, ha falakat látok magam előtt, ha kívül esik a komfortzónámon, ha negatívumok érnek. Megfutamodom, ha nem csak örömet, jót hoz az életembe. Egyszerűen nem bírom jól a negatív dolgokat. 
És persze újra tervezek, ahelyett, hogy kitartanék, tanulnék a negatívumokból, újult erővel esnék neki. 
Dolgozom rajta. Ismerem e hibámat. Mondhatnám, hogy az élet a hibás vagy más. De nem teszem, mert magam okolhatom vastagon! Bizony nekem kell kitartóbbnak lennem, merni és nem félni, hanem egyenesen előre menni és menni, mint egy faltörő kos, majdnem bármi áron. 

Persze több hibám is van, nem csak ez. Na de kinek nem?
Azt mondják, ha beismered, az már fél siker. Akkor végül is félig sikeres vagyok, beismerem. Már csak változtatni kellene, hogy ne csináljak nagy hátraarcot, ha valami nem úgy alakul, nem lesz rögtön sikeres, ahogy én kigondoltam. Nem igazán a kitartás hiányának számlájára írnám. Tudok kitartó lenne sportban, az élet más területein is. 
Inkább a kudarctűrő képességem a nulla. Pedig a rosszból, negatívból, kritikából lehet építkezni, tanulni is nem csak beijedni, elrettenni.

Az ember alapvetően úgy van kialakítva, hogy a boldogságért él. És ha ezt valami veszélyezteti, szigorúan tilalom alá helyezi. 
De nem mindig ez a legkifizetődőbb. Néha kell egy kis megalkuvás. Néha a rossz ellenére is csinálni kell. Tanulni a rosszból is.

Motiváljon ez, mikor nem úgy mennek a dolog, ahogy szeretnéd!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése