Hogyan írok én

Nem tudom mennyire ismer engem az, aki követi e bloggomat (is). 
Ugyan is van még kettő. Az első, egy könyves blog, ahol természetesen a könyv olvasásaimat tartom számon, írókkal készítek interjúkat és hasonlók, mivel nagy könyvmoly vagyok. Ő volt az első. Szeretek rengeteget írni, beszélni. De azon a felületen csak könyvekről tehetem, maximum filmekről.
Aztán mivel imádok sütni, főzni, így a másik konyhás blog receptekkel, képekkel. De ő még gyerekcipőben jár. Nem is nagyon promotálom.
Ez a blog ebből a kettőből nőtte ki magát. Hiszen oly nagy a dumálási vágyam. 
Hogy milyen blog akar lenni? Családi, elmélkedő, önkifejező? A csuda se tudja. Vegyesvágott. talán kialakul majd idővel.
Addig is elmesélem, hogyan szoktam és mikor írni. 3 gyerek anyukájaként, hatalmas házzal, háztartással nem könnyű frissen tartani a blogokat is. Van, hogy pár perc nyugi van mikor meséznek, nem gyilkolja a két nagyobb egymást, hanem szépen eljátszanak ketten, a kicsi meg épp világotfedezfelalábomnál. Vagy éjjel, mikor elcsendesedik a ház. Reggel, ha alszik még mindenki. Vagy mint épp most is, délutáni szundiparti van gyerekek körében. Aludhatnék én is. Vagy fordíthatnám takarításra az időm. Utóbbiból épp elegem van. Előbbi meg a sok téma miatt nem lehetne. Szétfeszítene a mondanivaló.:)
Szóval ülök a hűvös, besötétített szobámban, kloffolom(idézem férj szavait) a gépet, miközben háttérzajnak szól a Tv. Most valami torna megy. Valami zene vagy beszéd kell. De az sem zavar, ha gyerekek körülöttem nyüzsögnek. Maximum a helyesírásomnak nem tesz jót.
Az ágyam szélén nyomom, régi, hagyományos géppel. Tea a kezem ügyében vagy a napi két kávém egyike. Kis jegyzetek mindenfelé, amiken a kipattanó szikrákat írom le épp napközben arról, miről is írnék, beszélnék, olvasnék.
Sokszor elalvás előtti percekben jutnak eszembe a témák, írások, a magammal megvitatandó dolgok. Vagy séta közben. Jó lenne ilyenkor egy diktafon. Néha egy laptop sem jönne rosszul, hogy ne a gép fölé "görnyedve", hanem kényelmes vízszintbe írjak. Egy jó hintaszéket is elfogadnék erre a célra. De jó ez így. Megszoktam.
Remélem továbbra is olvasni fogjátok napi humorom, nyűgöm, szeretetem, dühöngésem, elmélkedésem és örülnék, ha néha hozzá is szólnátok, ötleteket adnátok, mesélnétek saját kis dolgaitokról. Örülök a visszajelzéseknek. 
Hogy mit ad nekem a blog? Elnyugtat. Kiüríti a sok gondolatot. Nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek...
Beszéd a külvilág felé, mivel nehezen jutok el egyedül, gyerekek nélkül bárhová.

Köszönöm szépen.

Napi Adriennt olvashattátok!
Szép napot!
Én meg most jól elmegyek tornázok pár percet, míg csend van és megkeresem a hiányzó teámat...

Ellentmondásos anyaság

Fura ellentmondások tárháza az anyai lét, jöttem rá a minap, mikor az esti fürdéshez készültünk.

Alig várjuk, hogy a pocakba kerüljön a hőn áhított baba, majd alig várjuk, hogy kikerüljön onnan.
Alig bírjuk kivárni, hogy a minimanó megnőjön, önellátó legyen, majd visszasírjuk amikor még kicsi volt vagy a pocakban élt.
Úgy várjuk már, mikor végre beszélni kezd, majd nehezen tudjuk kivárni, hogy végre elhallgasson egy kicsit és élvezhessük legalább egy percig a csendet.
Nagyon várjuk, hogy felálljon és szaladni kezdjen, majd ezen elfáradva visszasírjuk, mikor még békésen feküdt csak. 
Egy órás altatás után már a francba kívánunk minden csecsemő tanácsadó könyvet és tippet, csak aludjon végre el, aztán meg úgy várjuk hogy felébredjen, halljuk újra a hangját és lássuk szaladgálni.
Mikor lesz végre pár szabad óránk önmagunkra és a sok dologra? Aztán mikor ránk szakad, azt sem tudjuk mit kezdjünk vele.
Elolvasunk minden tanácsadó könyvet, elveink lesznek, majd megszületik a baba és mindent elfelejtünk vagy úgy ahogy van csődöt mond.
Nagyon várjuk, mikor jön el az a pillanat, hogy nem csak a cicin/cumisüvegen lóg és végre önállóan enni tud mindenfélét, majd visszasírjuk a jó kis szopis létet, amikor még nem kellett pacsmagolnunk és persze egyiket sem eszi meg a gyerek.
Alig várjuk, hogy egyedül mehessen a csemete nyaralni, majd percenként az óránkat nézzük, mikor jön végre haza.
Szeretnénk kitárni előtte a világot, megismertetni mindennel, aztán meg visszasírjuk amikor még csak mi léteztünk számukra...
Hosszasan tudnám még sorolni az ide vágó dolgokat.:)

Baba élet

Ülök a besötétített szobában, a kedvenc fotelomban. Este 11 óra van. Minden csendes. Mindenki alszik, kivéve én.
Babus békésen, félig álomittasan szuszog a kezemben, jóllakottan. Hamarosan elalszik. Csukódnak a pillák. 
Én még elmélázok, míg elalszik.
Vajon e cuki tappancsok tulajdonosa milyen felnőtt lesz? Hogy fog kinézni? Vajon lesz családja? Mi lesz a hivatása? Miket fog szeretni? Milyen életutat jár be majd?
Boldog lesz-e? Ez a legfontosabb kérdés. Fél kezem odaadnám már most, ha biztosíthatnám e dolgot. De mindhármuknak. Ők az én pici szíveim.
Elraktározom ezt az érzést. A baba illatot. A szeretetet, amit érzek. A hangulatot. A szépet. Aztán később, mikor messzire sodorja az élet őket, visszaemlékszem e emlékre.
Dobozolnám e pillanatot örökre...
Elaludt. Én is fáradt vagyok. Nyújtanám még e percet, de inkább leteszem az ágyikójába és én is aludni térek az élet nagy kérdései helyett.

UKKO tea

(Nem szponzorált bejegyzés)
Harmadik babám érkezése után szerettem volna valami tejserkentő teát inni. 
Egyrészt a több folyadékbevitel miatt, másrészt hogy biztosan több tejem legyen hosszabb ideig. 
Próbáltam már több félét, még kapszulát is. De valami sosem klappolt. Némelyiknek szörnyűséges íze volt. Másik fajtát hosszabb távon és napi rendszerességgel nem bírtam meginni, akárhogy is szuszakoltam le. Volt olyan, amit a baba pocakja nem bírt, míg egy másiknál az enyém volt bajban. 
Ekkor gondoltam, jobban beleásom magam a témába és összeállítom a saját tea keverékem, imádva a gyógynövényeket. Végül így leltem az Ukko tea keverékre, kifejezetten szoptatáshoz. Veszíteni, nem veszítek semmit, maximum az árát, gondoltam és uccu neki megrendeltem. Kicsit húztam a szám az árát látva. Így rendeltem mellé mást is, hogy jobban megérje. Hárs és csipkebogyó teát, amiket kifejezetten szeretek, papírfiltert a szálas teákhoz és a későbbiekre gondolva fogyasztó teát is.
Mit ne mondjak gyorsan meg is érkezett és elámultam, mert jókora csomagban jött. Nem pici kis zacskós teára gondoljatok, hanem bőségesre. 
Most 3. hónapja fogyasztom minden nap egyszer és még egy kevés kotyog az alján. 
Hogy eredményes-e? Igen, még mindig a fő tápláléka a babának az anyatej. 
Továbbá nem volt pocakfájás neki és nekem sem. Az íze kellemes hidegen, melegen is. Tudom az anyatej a szerencsének, kitartásnak is köszönhető, no de a teának is szerintem.
Végre egy olyan szoptatós teakeverék, ami finom és iható. Bátran ajánlom másnak is!
Sokféle értékes dolog van benne, ráadásul 100%-ban magyar termék, amiért külön piros pont jár. Manapság már csak az hazai lassan, amit magam megtermelek. Így kellemes meglepetés volt. De az is, hogy nincs benne egyéb és adalékanyagok, színezők...a megszokott, ki tudja miféle dolgok.

Most kezdem a fogyasztó teakeveréküket, majd megosztom veletek arról is a tapasztalataim. Aztán lehet végig kóstolom a kínálatukat...
Addig is, ha valaki megrendelné, itt teheti:
https://www.ukko.hu/webaruhaz/megoldas-teakeverekek/szoptatos-teakeverek

Nyaral a család!

Nem kis kihívás előtt állok. 3 gyerekkel az itthon lét sem egyszerű néha. Nyugodt és csendes meg semmiképp. Hát még ha nyaralunk.
Az igazat megvallva ötösben még sosem nyaraltunk. Lévén legifjabb családtagunk 5 hónapos csak. De négyesben sem. Hármasban is rövidet. Inkább kettesben voltunk nyaralni, még gyerekek előtt. Idő hiányában és talán félelemből sem vágtunk neki kisgyerekkel a világnak. De ez így nem maradhat. Nekik is látni kell és tapasztalni. Milyen sós a tenger, mekkora a Balaton, milyen hegyet mászni, régiségek között bolyongani, új helyen aludni...és még ezer dolog eszembe jut. Mondjuk nagylány szívesen alszik máshol és utazni is szeret. A kicsi már nehéz dió, nem alszik sehol sem ott az ovin kívül és egy órás utazás után kiszállna. Egyszer mentünk el éjszakai ottalvósra egy hétvégére, mikor is este 8-kor közölte, hogy kinyaraltuk magunk, most már mehetünk haza aludni. nem kell mondanom este 10-ig üvöltés volt, mikor kifáradt és kidőlt. Másnap már nem maradtunk éjszakára szerencsére.
Kicsikének mindegy hol alszik, míg kéznél vagyok én, a hurci vagy a babakocsi és a kaja. Bár nem nagyon utazás kompatibilis még 2 óra után. De ez így nem maradhat ám. Nem tántoríthat el. Mondjuk azért nem kicsit bajban vagyok. Mindenhol olvasom milyen praktikákat vessünk be utazás alatt, hogy klappoljon minden. Mindenféle listákat, hogy mi az extra fontos. De igazán teljes listát sehol sem találtam, ami leírja, mit vigyünk magunkkal mindenképpen, ha nyaralni megyünk.
Hát klaviatúrát ragadtam és összeírom mik lehetnek a fontosak. Igaz ez egyén, hely, utazás hossza, gyermekek számától is függ. Ez inkább személyes lista, amit elő tudok majd kotorászni, mikor kelleni fog. De hátha másnak is jól jöhet.

Íme az én "kis" listám 3 gyerekre kalibrálva:
általános dolgok: bőrönd, gyógyszerek(fájdalom és lázcsillapító, hányásra gyógyszer, csípésre, orrspré, szemcsepp, napégés utáni, antibiotikum, fertőtlenítő kendő, fertőtlenítő folyadék, sebtapasz, allergia gyógyszer, vitamin, ), naptej, testápoló, fürdető, törölköző, papírok, telefon és töltő, fényképező, útravaló kaja és ital, nasi, úszómellény, könyv, zsepi, kéztörlő, wc papír, fogkefék, fogkrém, fésű, hajgumik és csattok,pléd
kisbabus: pelus, popsitörlő, popsikrém, kiskanál, bébiétel, kistányér, cumi, babavíz, textilpelus, úszópelus, kissapka, rágóka, hurci, babakocsi, body, kisnadrág, pulcsi, kabát, zoknik, napozó
nagylányok: játék, mesekönyv, ceruzák, színezők, bugyik, pár zokni, rövid és hosszú naci, fürdőruha, szoknya, kisruha, nyári sapi, pulcsi, esőkabát, papucs, sportcipő, szandi
És a mi ruháink.
Na és persze elhelyezéstől függően főzéshez dolgok:
olaj, liszt, tojás, hagyma, hús, krumpli, zacsis leves

Egyszóval a fél házat bepakolhatom! Ez lesz aztán az izgalom. És gyanítom a lista újra és újra bővülni fog. Ha eszetekbe jut valami, ami fontos és lemaradt szerintetek, ne habozzatok szólni!

Diéták hada

Kevés olyan embert ismerek, aki ne diétázott volna valamikor, ha nem épp jelenleg diétázik. Ismerek egyáltalán ilyet? Akárhogy töröm a fejem, elenyésző hányad az, aki eszembe jut.
Márpedig nem tudunk jól diétázni. Számtalant kipróbáltam én is. Hol sikerrel, hol pedig anélkül. Leginkább eredmény nélkül vagy rövid ideig tartó eredménnyel. Összeszedtem pár oltári hibát, ami elkövethetünk. Hátha valaki tanul a hibáimból, más hibáiból.
Ez a post nem a diétákat hivatott összehasonlítani. Mindenkinek más a jó, más jön be. Nem tisztem megítélni melyik a jó és melyik nem.

- Olyan diétát választunk, ami csak egy vagy kétfélét engedélyez! 
Azon kívül, hogy egy idő után elegünk van abból a bizonyos alapanyagból(ó igen, a csokitól, dinnyétől is lehet herótod) még nagy hiánybetegségeket is okozunk önmagunknak!

-Nem megfelelő alapanyagok diétához. Mit értek ez alatt? Például sokan abba a hibába esnek, hogy gyümölcsöt gyümölccsel esznek vagy gyümölcs joghurtot, ami tele van cukorral és azt hiszik, most jól diétáznak. A gyümölcs cukrot tartalmaz, ami lassan szívódik föl. Finom, egészséges, rostdús, viszont este vagy egész nap ne együk, csak alkalomadtán vagy délelőtt, még lemozogjuk.
A krumpli zöldség, hihetnénk, hogy akkor bármennyi mehet és bármikor. Vagy a babnál szintén ugyan ez áll. Sajnos ez nem így van. Eléggé hizlal némelyik zöldség is. Figyeljünk ezekre a dolgokra is.
Rejtett szénhidrát, cukor sok dologban van. Nézz után. Esetleg írd le egy heti étrended, italod és meglátod, mennyi feleslegesen bevitt kalória van esetlegesen.

-Éhezés. Ha éhezel, hosszú távon sok betegség fog megtámadni. Rövid távon pedig hiány alakul ki a szervezetedben és raktározásra kényszeríti a tested, így nem fogyni fogsz. Nem egészséges.

- A diéta alatt nem iszunk eleget!
Ez az egyik legnagyobb hiba. Folyadékra szüksége van a szervezetnek. Ha pedig diétázunk pláne, mert az viszi ki a felesleges anyagokat, kimossa belőlünk.

- Minden finomságot, kedvenceinket megvonó diéta is nagy hiba.
Egy idő után megunod, hogy nem eheted a kedvenced és tuti feladod a diétát.

- Nem mozgunk!
Minek, hisz úgyis fogyunk majd a diétától... Ez igaz, de...
Igen, fontos az étkezés, de mozgás nélkül mit sem ér. Sokat le lehet adni vele, de izomból is és a bőr is nehezebben húzódik vissza. Ha nem mozgunk egyáltalán, akkor nehezebben is megy le a felesleg.

- A sanyargató diétákból, legyen akármilyen is, egy idő után lemondunk, megunjuk, feladjuk. 
Legyél kitartó és inkább lassan, de kevésbé sanyargató fogyást válaszd.

- Mennyiség. Tegyél korlátot az egészséges ételeknél is. Hiába egészséges és jó a diétához a csirkemell, az azért ne jelentse azt, hogy két egész csirkének a cicijét egy ültő helyedben bevágod!

- Feladod, ha nem fogysz azonnal és sokat. 
Ez megint egy tipikus hiba. A diétánál kitartónak kell lenni, az a kulcsa. Ne várjunk rögtön mínusz húsz kilókat, mert az lehetetlen és egészségtelen is. A lassú fogyás a jó fogyás, mert azt nem jo-józod vissza rögtön. Ha hirtelen túl sokat fogysz, az akkor izom és víz nagy részt, amit hidd el, nem szeretnél veszíteni, inkább zsírból érdemes fogyni inkább.

- Ne méricskéld magad minden nap. A súlyod ugrálhat attól függően, mennyi víz van a szervezetedben vagy egyéb. Inkább centit mérj és azt se állandóan. Elveszi a kedved, ha nem látsz napról-napra fogyás, viszont meghozza a kedved, ha látod, hogy az előző hónaphoz képest hány centi ment le.
Apropó, mondtam már, hogy edzel, izmot építesz némileg, ami nehezebb vagy ugyan annyi kilóban néha, mint a zsír? Sokszor lehet hogy fogytál sokat, de a kilón nem látszik még.


Bizonyára ti is tudtok még ilyen hibákat, amiket elkövetünk. Nyugodtan írjátok meg, kibővítjük a listát.

Alapjában véve én annak vagyok a híve, hogy mindent kell enni. A kalóriadús ételeket, szénhidrátot, cukrot is, csak keveset és nem mindegy mikor.  Délelőtt mehetnek a szénhidrátok, édesebb dolgok, gyümölcsök, sok folyadék és nagyobb mennyiségben. Ebédre már kevesebb szénhidrát, cukor kerüljön a szervezetünkbe és a mennyiség is kevesebb legyen. Vacsorára pedig sok fehérjedús ételt fogyasszunk minimális vagy semmi szénhidráttal. Ha be tudunk még két étkezést szorítani a főétkezések közé, az még jobb!
Abban hiszek, hogy a mozgás, a sok folyadék, jó alvás és boldogság is kell egy diétához. Ne fogyózzunk, hanem életmódot váltsunk, szokjunk lassan hozzá és tartsuk. Ha viszont néha becsúszik egy nem cukormentes fagyi vagy egy finom süti/pizza/mindenki helyettesítse be kedvencével, akkor se érezzünk bűntudatot. Esetleg mozogjuk le utána. Ha ez az egy kaja nem egy, hanem egy nyaralás vagy egy hétvégi eszem-iszom, akkor az utána való napokon szigorítsunk a kajáinkon.
Ne ragaszkodjunk az életünk árán is a diétánkhoz. 
Próbáljuk kitapasztalni önmagunk számára a legjobbat. Ez vonatkozik a mozgásra is. Nem szeretsz futni? Semmi gond. Akkor súlyzózz vagy zumbázz, hastáncolj vagy bármi mást, amiben jól érzed magad.
Egészségügyi problémáid vannak? Érthető. Keress olyan mozgásformát, ami kímélő.
Ja és még egy jó tanács. Helyettesíts!
Imádod a pizzát vagy a csokit, rakott krumplit? Keress rá más alternatívát. Krumpli helyett karalábé. Pizza helyett teljes kiőrlésű vagy karfiolpizza. Tészta helyett durum vagy barna tészta. Csoki helyett cukormentes csokoládé vagy magas kakaótartalmú étcsoki...
És így tovább!
Kellemes fogyást-mozgást mindenkinek!

Irigység. Irigység! Irigység?

Sosem értettem az irigységet. Na, nem magát a definíciót.

Az itt található: Rosszindulatúan féltékeny (személy), aki más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszankodik, és azt inkább magának kívánja.
Önzőn féltő (személy), aki saját tulajdonát, kedvező helyzetét, állapotát másnak nem engedi át, vagy nem adja meg annak a lehetőségét, hogy a másik is hasonlót kapjon, szerezzen, érjen el magának.
Önzőn féltő ember, aki nem szeretné, hogy másnak sikere, szerencséje, tulajdona, kedvező állapota legyen.

Szóval visszatérve a szóra, az irigységet sosem értettem. Bőven volt "kis"életkémben olyan szakasz, amikor semmim és még attól is kevesebbem volt. Legyen szó anyagiakról, tárgyi dolgokról vagy lelkiekről.
És mégsem éreztem azt, hogy mástól ezt el kéne vennem, irigyelnem.
Sosem fájt, ha másnak volt.
Örültem, hogy ő örült.
Mikor mindenem meglett, amit szerettem volna(itt főként a családomra gondolok-de azt hiszem bátran mondhatom a semmitől már kicsit többem van mindenből szerencsének, munkának, akarásnak köszönhetően), akkor sem éreztem azt, hogy másnak miért van meg mindez vagy több?
Örülök, hogy elértem és még el fogom a magam elé tűzött célokat. Boldog vagyok, hogy megvan, amit szeretnék. Ami nem, az meg nem lehet olyan fontos, ha így is boldog vagyok.
Nem értem, hogyha másnak jobb, akkor nekem az miért kellene.
Nem értem, mire jó az irigység egyáltalán?
Törekedjünk elérni, megtapasztalni. De nem a másét.
Nem leszek azáltal több, ha más tulajdona, pénze, kapcsolatai, családja, tárgyai után ácsingózom, irigylem.
Egy rossz érzéssel leszel boldogabb te is csak, ha másé után vágyódsz vagy fáj, hogy neki megvan az, ami neked nincs.
Miért nem tudunk örülni pusztán a másik ember örömének?
Furán vagyunk mi emberek összetéve, hogy ez az érzés megvan bennünk, kiben jobban, kiben kevésbé.
Az állatoknál ez teljesen hiányzik, illetve ez nem pontos így. Kevésbé van jelen, mint nálunk, bár kimutatható. Erről itt olvastam: Irigy állatok. 

Egyszóval csúnya dolog az irigység.
Szerencsére nálam ez a gén mutálódott talán.:)

Szóval ne legyetek irigyek, magatoknak ártotok csak vele. Egy felesleges dolog.

Irigy: szűkmarkú, kicsinyes, garasoskodó, zsugori, fukar, fösvény, sóher, önző, skót, smucig, kapzsi, anyagias, kupori, féltékeny.

Szoptatás

A kép forrása: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok/hordozokendo-tanfolyamok/elolhordozas-tanfolyam

Három gyerekes anyuka vagyok, akit az a szerencse ért, hogy mindhárom kicsit sikeresen tudtam szoptatni több-kevesebb gonddal, de hosszan. Illetve pici mazsolát még remélem sokáig fogom tudni.
Azért írom, hogy szerencsés vagyok, mert bizony ez nem egy egyszerű dolog. "Ez zsigerből jön" és "minden anyuka tud szoptatni" mondások nagy butaságok. Ezt bizony tanulni kell neked és a picinek is. A nagy többségében az anyukák tudnak/tudnának szoptatni, csak meg kell hogy tanítsa őket valaki, nem szabad rágörcsölniük, a tévhiteket el kell oszlatni valakinek és irtó sok munka, kitartás kell hozzá. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy minden feltétel adott. De más gyerek sem halt éhen a tápszertől sem, akkor sincs semmi baj, ha nem megy.
Igen, fáj. Igen, sok meló. De hatalmas erőt, közelséget ad a baba-mama párosnak. Ezt a cumisüveg-tápszer is megadja. De nem is a szoptassunk- tápszerezzünk a fő témám. Csak le szeretném szögezni, hogy a normális anyuka mindent megtesz a gyerekéért, kitart a szoptatás mellett, amíg tud és ha nem megy, engedje el, nem fog semmi sem történni. Attól még jó anyuka marad, mert nem megy a szoptatás!
Mondjuk ez is megérne egy külön bejegyzést.
De engem most a nyilvános helyen való szoptatás témája foglalkoztat és ki kell írnom magamból, ami jár a fejemben. Hiába, én ilyen közlékeny csajszi vagyok. Akinek nem tetszik, most nyomja azt a kis keresztet a jobb sarokban.

A szoptatás a babára és anyukájára tartozik csak. Egy nagyon intim dolog. Első gyereknél még a közeli hozzátartozók is zavartak. Talán még férj is. Csak kettőnkre tartozott. Szegény babám nem ismerte a 3 órás evéseket, nem ismerte a tankönyvet. Volt hogy 1 óra múlva újra megéhezett és pont úton voltunk. Próbáltam én a cumit, cumisüveget, de nem kellett neki. Ekkor rohanás haza és sokszor sírt hazáig a kismanóm. Utólag már bánom ezt. Szerencsére nem lett maradandó baja tőle. Csak az én lelkemen. Így a végén már inkább ki sem mozdultam a lakásból a közeli bolt messzeségén túl. És nagyon vártam, mikor szilárd vagy pépes ételt ehetett, így nem voltunk bezárva a négy fal közé végre.

Második gyerkőcömnél egyszerűen egy percig sem bírtam hallgatni a sírását, ha megéhezett. Már bátrabban megetettem út közben, elbújva egy wc-be vagy hasonló helyeken. Ami szomorú azért. Egy anyuka vagy ne mozduljon ki(és így a nagyobb gyerek lemarad mindenről) vagy bújdokolnia kell a kicsivel, hogy ne sírjon az éhségtől az első pár hónapban? Sokan mondják, hogy miért nem úgy időzítünk? Hát próbáltam én. Indulás előtt megetet, aztán gyors játszóterezés. De ha a baba másfél óra múlva újra megéhezett? Vagy az orvosi rendelőben elnyúlt a várakozási idő? Vagy a nagybevásárlásnál hosszabb a sor fizetéskor, mint amit kibír a baba?Hagyjam írni? Te ha nagyon éhes vagy, akkor eszel a bisztró előtt, kocsiban, a boltból kilépve. pedig te kibírnád. Egy csecsemőnek még nehéz megmagyarázni, hogy azért nem kap enni, mert a bácsik-nénik szerint nem illik csak otthon enni.
Normális világ az, ahol sírni hagyjuk a babát inkább, mert az az elvárás?


Nagyon sok helyen nem megoldott a szoptatás. Nincsenek normális helyek, ahol megetethetnék egy babát vagy akár tisztába tehetném. Miért? Mindenki szónokol, hogy több gyerek szülessen, de a feltételek nem lettek jobbak hozzá. Miért nem oldható meg?

Harmadik gyerkőcnél már nem tudom megoldani, hogy 5-6 hónapig itthon üljünk. Hol orvoshoz, hol ovis elfoglaltságra, hol máshová kell menni. Nem akarom megfosztani a nagyokat a játszóterezéstől, kirándulástól, apával való munkaügyben lévő kocsikázástól és mindentől, mert kistesójuk született...
Nem fer velük szemben.
De a kicsit sem "kínoznám" azzal, hogy enni kér és nem adok neki, mert úton vagyunk. Hogy adjak neki előre lefejt tejet ekkor cumisüvegből? Köszi nem. meleg van, megromolhat útközben a tej. és nem azért szenvedtem a sikeres szoptatással, hogy aztán a cumisüveg miatt ne kérje már a mellet vagy ahogy a lányaim mondják a cicitejet.
Így anyuka félredobja a szemérmét és lopva kendőben, textil pelus alatt megeteti a kicsit. Bizony ő sem mindig ismeri a 3 óra múlva kapsz enni teóriát..) 
Ez van.
Most nagy divat nyilvánosan elődobni a cicit és megetetni a babát bárhol. Nem mondom, hogy ez helyes. Én sem szeretném más cicijét bámulni. De a tini lánykák is kidobják. Az nem gond?
Lehet úgy is nyilvánosan szoptatni, hogy senki ne lásson semmit! Simán meg lehet oldani. Szerintem ebben semmi rossz nincs. Eltakarva a baba fejét és minden egyebet már senkinek nem fog feltűnni, hogy mit csinálunk éppen. 
Ez egy kisbaba könyörgöm. Éhes!
Nem vagyok ősanya.
Nem fogok a Tesco közepén babát etetni. 
Ilyet tuti nem fogtok látni tőlem.:)
De folyton bújkálni és otthon rostokolni sem fogok a lakásban. Sírni meg pláne nem fogok hagyni egy babát szándékosan, mert másoknak nem tetszik, ha szoptatok.
Ti se tegyétek!

A kép forrása: http://www.babanet.hu/gyerek/szoptatas/egy-anya-uzenete-a-nyilvanos-szoptatassal-kapcsolatban/

Kedves férfiak. A fiatal lányok, akik csinosak, kitehetik, amijük van és nektek még tetszik is. Azt lehet? Akkor tessék elnézni, illetve félre nézni, ha egy anyuka lepelben, eltakarva nyilvános helyen szoptat.
Ne zárjátok be feleségeteket, barátnőtöket, barátotokat,  lányotokat, ismerősötöket a lakásba hónapokra.

Kedves nők, akik már voltatok anyukák. Nektek pláne belátással kéne lennetek ez ügyben, hiszen ti is jártatok hasonló cipőben. Tudjátok ez az időszak mennyire szép, ám nehéz.
Akik meg majd most lesznek anyukák, járhatnak még így. Ne ítéljenek előre.

Szoptató anyukák, ne bújjatok el a csigaházatokban, ne maradjatok otthon a félsz miatt, rettegéssel telve, mert mit szólnak. Etessétek meg a babátok, ha éhes, de diszkréten, nem mások arcába tolva a nyilvánvalót! Diszkréció a titok kulcsa!
Éljünk békében egymás mellett!

Anyuka vagyok, nem leprás

Anyuka vagyok. Ráadásul háromszoros. Ezzel a szóval szép lassan eltűntek, kihaltak a barátok, haverok, találkozók, bulik és minden élet, úgy nagyjából.
Most nem keseregni akarok. Csak megdönteni pár tévhitet, dolgot ezzel kapcsolatban.

- Igen, anyuka vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy csak róluk és a kakis pelenkákról tudok beszélni. 
Szívesen beszélgetek ezer más dologról is. Az agysejtjeim megmaradtak, nem vesztek el(talán átalakultak némileg). Természetesen szívesen csevegek a manóimról is. De nem kizárólag róluk. Ha ezért nem mész a gyerekes barátaidhoz, akkor rosszul teszed. Szívesen csevegnének másról is, ha hagyod, ha bele kezdesz, ha feldobod a témát.

- Nehéz velem időpontot egyeztetni. 
Természetesen a gyerekeim, a velük való törődés, teendők az elsők. De biztos tudunk egy olyan időt keríteni, amikor tudunk találkozni. Ne várd, hogy hajnalig bulizzak, az még most nem fér bele. És nem, wellnessezni, nyaralni sem megyek nélkülük egy hétre. De egy kávézás, séta, egy este összeülős vagy közös sütögetős bele fér. Elsősorban gyerekekkel, de nélkülük is megoldható alkalomadtán. Vagy nálunk, mikor a kicsik elaludtak, akkor zavartalan.

- Mindenféle gyerek betegségeket lehet összeszedni nálunk. Elárulom, hogy ezeket a boltba vagy tömegközlekedéssel, munkahelyeden is simán elkaphatod, ha fogékony vagy. Mi sem tiltunk ki a bacijaiddal, pedig egy kisgyerekre nézve veszélyesebbek. Betartva a higiéniás szabályokat, megelőzhető.

- A gyerekek hangosak, fárasztóak,rosszak.
Nem mondom, nem egy angyalok az enyémek. Igyekszem nevelni őket, terelgetni és szabályozni. Nem rájuk hagyva mindent. Ha valami fáraszt, rosszul esik, zavar, szólj nyugodtan és rászólok a gyerekeimre. Hangosak? Többnyire igen, mert sokan vannak és örülnek. Neked. Mert szeretik az új embereket. Szeretnének veled játszani. Ez fárasztó is. De jusson eszedbe, neked is lesz(ha szeretnél). Szóval legalább nálunk szokod. De ha nagyon zavar, akkor a lefektetés utáni időpontba érkezz.

- Náluk nem lehet semmit sem csinálni, mert gyerek van.
Dehogynem!
Finomakat főzni és enni közösen. 
Játszani a gyerekekkel az udvaron-lakásban, szaladgálni velük, trambulinozni. 
Bármilyen fejlesztős-kézimunkázós dolgot a gyerekekkel. 
Kártyázni is lehet.
Lehet mesét nézni és gyerekes filmeket, ha elaludtak mást műfajban is lehet garázdálkodni. 
Beszélgetni. Nem garantálom, hogy néha nem szólnak bele...
Jó nagyot sétálni közösen.
Zenét hallgatni és táncolni, bulizni. A gyerekek is imádják.
...

Euróvízió 2017

Euróvízió 2017

Idén valahogy nem sok dal emelkedik ki a mezőnyből. Olyan egy kaptafára készült szinte az összes.
Lassúak, unalmasak, koppintások. Semmi új, semmi kiemelkedő. Évről évre egyre jobban így van. Mindenki beveti a legjóképűbb, legszebb énekeseit a legjobb hangokkal, de a dalok felejtősek.
Igaz örüljünk annak, hogy nincs fájóan bántó hang vagy nevetséges előadó, esetleg vér ciki.
Lehet szidni a magyar dalt és a versenyzőt, de legalább kicsit más és cseppet sem ismerős, valahol hallottam már érzés kíséri a dal meghallgatását.
Akkor nézzük melyek azok, amik szerintem még az elmegy kategóriába tartoznak.
Persze élőben, körítéssel és igazi hanggal teljesen máshogy fognak hangzani, Változik majd a véleményem, mint mindig. És úgysem az nyer sosem, akit én esélyesnek, jónak tartok.
De azért az általam esélyesek:

Ciprus:
https://www.youtube.com/watch?v=bxfQn7riJxo&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=10

Málta:
https://www.youtube.com/watch?v=Bfoq7udRPwk&index=26&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Azerbajian:
https://www.youtube.com/watch?v=z_UNpD0AvFc&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=18

Egyesült királyság:
https://www.youtube.com/watch?v=ac5xNUfzCY4&index=25&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Svájc:
https://www.youtube.com/watch?v=DpF2PHzgd8o&index=27&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Görögország:
https://www.youtube.com/watch?v=R_kLtgFPnbk&index=14&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Szerbia:
https://www.youtube.com/watch?v=UMvqfykkMYU&index=22&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Franciaország:
https://www.youtube.com/watch?v=Koi36aeRv7I&index=24&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Írország:
https://www.youtube.com/watch?v=Dp3apBsLjvk&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=32

Lengyelország:
https://www.youtube.com/watch?v=bmXlLBAu6IY&index=12&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Hollandia:
https://www.youtube.com/watch?v=TxYU6iVpI5c&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=11

Bulgária:
https://www.youtube.com/watch?v=yTFuXOEbJTY&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=39

Horvátország:
https://www.youtube.com/watch?v=Q06z-EaBvjE&index=40&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Ukrajna:
https://www.youtube.com/watch?v=9KWZ4CKapPA&index=42&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Finn:
https://www.youtube.com/watch?v=qTLczT5h9Lo&list=RDElqbLPcTHAI&index=3

Cseh:
https://www.youtube.com/watch?v=BoLWemuLP_g

Dánia:
https://www.youtube.com/watch?v=716rTFMgZQ4&index=4&list=RDElqbLPcTHAI

Anyakaland

A kép forrása: http://lajk.startlap.hu/2015/04/26/magyar-anyak-retusalatlan-kepei-ilyen-az-igazi-noi-test-szules-utan/


Állok a nagy tükör előtt a fürdőszobában hajmosáshoz, zuhanyozáshoz készülve. Azok a rohanó,  lopott percek...
Nézem a tükörből visszaköszönő idegent. Határozottan anyuka teste van.
Széles vállak, erős karok, széles csípő, telt mellek, nagy combok, csíkok és felesleges bőr a hason, szarkalábak a szem körül és fekete karikák, bőröndök a szem alatt, rövidebb, fénytelen haj...
Ezt látom. De tudom, hogy minden mögött van valami.
Széles vállak, hogy elbírják a gondok, adódó dolgok súlyát.
Erős karok, hogy elbírjanak mindent és minden csemetét, ha kell naponta több órán át cipelni, ringatni, simogatni, támogatni.
Széles csípő, mely jelzi, hogy szültem. Alkalmas baba és gyermek hordozására. Kell az ölben ringatáshoz, a kendőben hordozáshoz.
Telt mellek. Etetésre alkalmasak. Valakinek a legédesebb a világon, ami belőle jön, táplálja és növeszti.
Vaskos, masszív lábak a napi rengeteg kilométer megtételéhéhez.
Csíkok a hason és megnyúlt bőr, mely emlékeztet arra, amikor még valakit a szívem alatt hordoztam boldogan, aggódón, féltőn, óvón. És emlékeztet az anyukává válás újra, és újra meglévő folyamatára,  a szülésre.
Rövidebb, fénytelen, őszen is akadó hajszálak, amibe boldogan csimpaszkodnak, kacagón frizuráznak.
Szarkalábak a szem környékén emlékeztetve a sok nevetésre, mosolyra, amit a gyerekeim okoznak(férjjel együtt).
Karikák a szem alatt, amik jelzik a fáradságot, kevés alvást, de az éjszakai odabújást, a hívást, mely megnyugtatja és újra álomba ringatja is őket.
Ha kiradírozhatnám egy szempillantás alatt, akkor megtenném? Talán. Mert szeretném visszakapni a nem anyukás testem, saját magam, aki voltam. De ezzel nagyon sok mindentől megfosztanám a múltam is, ami szép volt, jó volt, küzdelmes volt. Így sokkal többet veszítenék, mint nyernék. Fél életet nem lehet eltüntetni egy radírral, egy szikével.
Megbékélni kell vele és tenni a tehető dolgokért.

Fogyásom kulcsa

Sok kismamát, anyukát foglalkoztat a fogyás, a mozgás és mit egyek dolgok. Leírom az én módszerem. Mindenkinek más jön be. De ha már egy emberen segít, akkor érdemes volt bepötyögni. Kérdeztétek, így válaszolok.
Leadtam nem egyszer tízen sok kilót és mindig ugyan az vált be.
Nem hiszek a csoda szerekben, csak a mozgásban és az étrend változtatásban! Életmód szerűen, nem feladva azt pár nap után! Csak azt vállald, amit tudsz teljesíteni is. Ne sanyargasd magad és ne éheztesd! Ne erőltess magadra olyan mozgás formát, ami nem esik jól, nem élvezed!

Tudom egy hete azt írtam, hogy nem érdekel a súlyom, a fogyás. De azért valamilyen szinten igen, hisz fontos az egészség. Gyerekek ezt látják, ezt is viszik majd tovább. Nem szeretném, ha ideges, folyton fogyókúrázó anyukára emlékeznének. nem fogyókúrázok, hanem váltok. 


A harmadik várandóságom a kilók fel és le mozgásáról szólt körülbelül. Egy terhességen belül fogytam 10 kilót és híztam rohamosan 5-öt egy hó alatt, mikor a baba lejjebb került és a gyomorégés megszűnt, tudtam enni, nem rókáztam úton-útfélen. Végül megállapodtam 15 kilónál a végén.
A szüléskor "megszabadultam" közel 6 kilótól, majd haza érkezésem után, az első hónapban ez mínusz 10-re változott. Ami azért elég nagy súlyvesztés egy hónapra. Akkor elkezdtem enni, mert féltettem az egészséget, a tejet...
Ettem mindent és sokat. 
Csokika, sütike...Ahogy ilyenkor szokás.
Mikor feljött 2-3 kiló, elégedett voltam. Csakhogy ezek a kilók nem akartak leállni. Mikor a szülés előtti súlyomhoz kezdtem közelíteni, bepánikoltam. Nem jönnek rám a ruháim ismét. Így nem lesz jó megint csak.
Most ott tartunk, hogy elkezdtem a fogyás felé az utat, de ésszerűen, egészségesen. Csoki, süti megvonás, liszt, cukor mérséklése(utóbbiak más ügyből kifolyólag is kellettek, Andris baba egészsége miatt).
Aztán a tejtermékeket is mérsékelnem kellett. A jól bevált fehérje sékeket sem bírta a baba pocakja. Megint váltásra kényszerültem.
De a kilók kúsznak lefelé, lassacskán.
Hogy mit csinálok? Nem sokat.
Minden nap hosszan sétálunk gyerekekkel, sokszor a magamra kötött babával is.
Ez mellett napi szinten 15-20 percet tornázok a gyerekek "segítségével" itthon. Vegyesen box, hastánc, zumba, fegyencedzés, kitörések, amit elbír a szétnyílt hasam, a fájó térdem és a hibás tüdőm. Kardiónak házibicót használok heti 2-3-szor 10 perceket. Több nem megy még. Igénybe veszem a TV-ben lévő tornákat is(ez nem a reklám helye, így nem írom ki melyik adóét) vagy youtub csatornákat is.
A kaján is változtattam. Eddig is sok pénz hagytam a zöldségesnél, mert gyerekek imádják a gyümölcsöket, de most dupláját tuti. Vacsorára tojást, csirkemellett, zöldségeket, salátákat eszem, nem keveset. Fehérjéket tejtermék formájában is jó lenne még bevinni, de egyelőre babapocak miatt csak mérsékelten. Mert a túró, tejföl, sajt is jó vacsi ilyenkor.
Ha érzem, hogy leesett a vércukrom, akkor almával tornászom fel, ez az uzsonna. Bár délután már nem ajánlott a gyümölcs, mert az is lassan felszívódó cukor. Ebédre kicsit mérsékeltem a mennyiséget és a kenyér féléket elhagytam, de eszem nagyjából mindent  Reggelire szintén változtattam kicsit a minőségen. Nincs kakaóscsiga vagy társai. Ha igen, akkor muszáj még 10 perc kardiót bevezetni pluszban. Nem éhezem, jól vagyok lakva. Édesség hiány esetén cukormentes csokit, cukor és lisztmentes kekszet ropogtatok vagy sütök mentes muffint, sütit, palacsintát. Itt helyettesítek, liszt helyett zab vagy dió, kókuszreszeléket, cukor helyett méz, xilit vagy eritrol kerül bele, esetleg mazsola. 
Helyettesítésben amúgy is profi vagyok. Krumpli helyett karalábé vagy répa. liszt helyett gluténmentes termékek, kókuszreszelék. Tésztákból minimális fogyasztás.
Főzelékek nagy részét szintén nem bírja a baba pocakja, ha igen, akkor igyekszem önmagával sűríteni, nem lisztes rántással. 
Rengeteget iszok. Részint a szoptatás miatt. de az éhséget is elveszi, így a napi 3-4 liter simán megy vízből. Teát is iszom, ami szintén fogyasztó( itt megint csak nem írnám ki a márkát, nem kértek fel reklám arcnak:))
Sok fűszer, tea is fogyaszt, ha tudod, melyiket szabad fogyasztanod!
Már csak külsőleg kellene neki feküdni a dolgoknak masszázs és krémek formájában. De az a jövő zenéje még...

A kilók kúsznak lefelé. Formásodom. Végre újra beleférek a ruháimba. Nyárra remélem bomba formába leszek e minimális erőfeszítéseknek köszönhetően és tudom tartani a kitűzött céljaimat.
Tudom tartani ezt a programot.
Drukkoljatok!
És vágjatok ti is bele.
Arra figyeljetek, hogy szülés után mit bír a testetek és mit nem. Mit bír a tejcsi és a baba pocak, mit nem!

Barátság

A barátság egy olyan megfoghatatlan dolog. 
Minap egy csajszival pont erről a témáról beszélgettünk.
Mi a barátság konkrétan és mi a haverság? Kinek mettől meddig tart a határ. Mi fér bele és mi nem? Vajon hány igazi barátja lehet az embernek? Egy vagy akár több, talán 10 is?

Nekem ki az igaz barátom?

Elgondolkodtam. Az élet elsodorja a barátokat tőlünk. Igyekszik mindkét fél lehorgonyozni, közel maradni a másikhoz emberileg, ideális esetben. 
De nem könnyű, mikor máshová költöztök, megházasodtok, gyerekek születnek. Más lesz a hobbitok, az időbeosztásotok, fontossági sorrendetek. Nem jut időtök egymásra. Megváltozol és megváltozik. Aztán már nincs is miről beszélnetek. Ha rájuk írsz vagy összefuttok valahol zavart csend. Hisz nincs miről beszélnetek. Nincs közös élményetek.  Egy idő után unod, hogy mindig te keresed(de lehet ő is pont ugyan ezt gondolja). 
Ekkor még elmondhatom, hogy a barátom?
Szerintem ami elmúlt, az elmúlt. 
Ha nem keres, ha nem találkoztok, ha nincs miről beszélgetnetek...akkor az bizony már csak egy haverság vagy szimpla ismeretség.
Ez visszafordítható-e, újra melegíthető-e, mint a káposzta? NEM! Nem lesz már ugyan az. Talán hasonló, vagy látszat udvariasság. Esetleg tüske a szívben. Eldugott félés, hogy újra elmegy. De ugyan az a régi, melegséggel teli már nem.

Ezzel a gondolatmenettel eljutottam odáig, hogy számba vegyem, hány barátom is van. Kevés. Túlontúl kevés. És még annál is kevesebb, sajnos. Erősen meg tudnám egy kezemen számolni, mennyi embert mondhatok még ma is barátomnak. Még az egy kezem sem kell mind.
Ki ezért a hibás? Ő/ők? Vagy én? Mindketten? Az élet és a sors?
Ki tudja. De meg kell tanulnom elengedni, elfogadni és új barátságokat kötni.
De a sokadik elengedett barát után már nincs kedvem. Fenntartásokkal kezelek mindenki újat. Már nem nyílok meg. Már nem bízok. És nem is akarok.
A család lett a barátom. A gyerekeim felnőnek ehhez a feladathoz. Velük vannak közös élményeim, mindennapos megbeszélni valóim, mindennapos találkozásaim.
Kicsit szomorúan hangzik ez így leírva. De nem bánom. Tudom, hogy ők azok, akik nem hagynak el, nem távolodnak el tőlem és megbízhatok bennük(remélhetőleg).

Aztán egyszer talán újra bízok és újra lesznek jó barátaim, akikkel megosztom a napi dolgaimat, bánatomat, örömömet, akivel ihatok egy jót, bulizni mehetek vele, akinek meghallgatom búját-baját-örömét...
Változom és az emberek is változnak.