Mi anyukák sokszor egyet felejtünk el. Anyukának lenni igazán.
Rohanunk, sietünk. 
"Csak még bedobom a mosást. 
Mindjárt jövök kicsim, csak megkavarom a levest. 
Igen, játszunk, de az ebédet még fel kell raknom. 
A szakkör/foglalkozás után még elmegyünk fagyizni/játszótérre."
Kinek ne lennének ismerősek ezek a mondatok? Hányszor és hányszor mondjuk gyerekünknek, gyerekeinknek? 
Ez jutott eszembe minap, mikor a leveleket húztam össze, miközben babám a babakocsiban várt türelmesen. Szegény. Helyette sétálhattunk volna egy nagyot mondókázva. Igaz így is levegőzött és a munkát valakinek meg kell csinálnia, de közel sem ugyan az.
Rohanunk megfelelni a külvilágnak. A lakás csillogjon, a gyerekek szintén tiszták, nettek legyenek, minden fejlesztő foglalkozásra vigyük őket, anyuka szintén bomba formában legyen, ebéd és vacsi is kerüljön az asztalra, de csak egészséges, férjjel is foglalkozzunk. És közben egy dolog sikkad el. Az önfeledt boldogság. A vidám percek. A koszolás. A céltalan csavargás. A gyerekekkel való hancúr. Együtt kikapcsolódni minden nap. Játszani, mókázni.
Az életünk keretek közé szorít. Élvezzük az anyaságot, mert olyan hamar nagyok lesznek. Nem ér annyit az a kivasalt ruha vagy meleg ebéd...

Nagy és titkos terv

Van nekem egy titkos tervem, ami hamarosan megvalósul. 
Két állandó rovattal fogok nektek jönni. 
Nem csak az "eszembe jut és pötyög valamit ide dologgal". Na nem vagyok a határidők nagyanyja, így hogy milyen rendszerességgel fognak érkezni, azt még nem tudom. De kell, valami állandóság is. Szeretném e blogot is kicsit felfejleszteni, olvasókat toborozni. Kicsit kiterjeszteni a szárnyam. Mindenféléről írni. De maradok főként az anyaság berkein, hiszen ez a fő életem.

Az egyik rovatban az anyukákról, termékeikről, erősségükről, munkájukról olvashattok majd. Anyukák, akik mertek nagyot álmodni címmel várhatjátok hamarosan.
Interjúból és az anyaságukról, a nagy terveikről, a harcról a kezdéstől a megvalósulásig fog szólni körülbelül. Termékeikről írok majd, kipróbálom őket, meglátogatom, ha lehet a helyszínüket. 

A másik post pedig termékek kipróbálásáról, saját meglátásaimról fog szólni hol szponzorált, hol saját magam által választott formában. Ígérem objektív leszek. Csak a saját tapasztalataimat írom majd le.
Ennek a nevével még tipródom. Ha van egy jó ötletetek, nyugodtan írjátok meg. A nyertest valami kis aprósággal honorálom majd.

Időben...Vagy sem?

Szeretek mindenhová időben érkezni.
Régen ez azt jelentette, hogy kicsit szorongásos* lévén inkább jóval idő előtt érkeztem, hogy felmérjem a terepet, szokjam a közeget, megnézzem merre kell menni, kik vannak ott, ismerkedni. És inkább várni 10-20 percet másra, mint rám várjanak. 
Na mármost a mostani helyzetre egy közhelyes mondás jut csak eszembe. 
Régen elveim voltak, ma meg már gyerekeim.

Keményen ellendrukkerek az időben oda éréshez a csemetéim (is).
Érdekes módon tele vagyok a környezetemben olyan emberekkel ráadásul, akik az időt nem így kezelik. 
"Ráérünk még. Oda érünk, ne izgulj. És ha késünk, mi van?Csak pár percet fogunk késni. Úgy is tudják, hogy 3 gyerekkel lehetetlenség oda érni időben. Csak kiszaladtunk kicsit az időből. Még nem vagyok kész. Már csak 2 perc és indulhatunk..."
Szerintem Isten így dolgoztat meg. Próbára teszi a szorongásom, gyorsaságom, türelmem.
Anyukám késős. De sokat szaladtunk a buszhoz, hogy elérjük. Húgom ráérős. Még fel sem kelt suliba menet, mikor én már megmosakodtam, reggeliztem, felöltöztem. Férjem szintén ráérős. Szerinte nincs abban semmi gond, ha véletlenül késünk. Anyósomék szintén zenész. Na és nagyobbik lánykám sem a gyorsaság mintaképe. 
Úgy érzem mindig rohanunk. Harcolok az idővel. Próbálom tartani a megszokottat. És akkor még nem is beszéltem a véletlen dolgokról, amik közbejöhetnek. Férjnek akkor jön egy kamionja, ügyfele vagy bármi, mikor indulnánk. Váratlan, de igen fontos telefon. Nagylány még visszafordul, mert valami fontosat elfelejtett. A kicsi lány a dinójáért, kedvenc plüsséért még visszaszalad. Törpi akkor kakil be, mikor már majdnem kint vagyunk az ajtón. Mikor is, ha nem pont akkor? Valaki leissza, eszi magát, átöltözés újra...
Papirokat, kiskönyvet, akármit keresünk, mert pont akkor játszik éltűnőset, mikor kellene.

Akkor szép az élet, ha zajlik? Nálunk akkor MINDIG!
Próbára tesz az élet. Leszoktam a jóval idő előtt érkezésről. Örülök, ha oda érünk valahová pont az adott időben. Nem mondom, hogy magamban nem mormogok. Tudnának a családtagok mesélni.:) Anya már megint morog, siettet...
És persze cselhez folyamodik. Hamarabb ébreszti őket, korábbi időpontot mond és hasonló finomságok.
Tudjátok ti, hogy mennyi dolog értékes időt vesz el, ha sietsz?
Már megtanultam fél perc alatt lelökni a kávém a szépen ücsörgős, mélázós, ébredezős 10 perc helyett. Reggeli? Anélkül is lehet élni. Igaz azért gyerkőcöket igyekszem megetetni, néha útközben is.
Van, hogy fél kifli csücske lóg a szám szélében, mikor zárom az ajtót. Felöltözni? Ha? Egyszer pizsiben megyek el valahová, annyi szent. Az utolsó percben lökök magamra valamit. Gyerekeknek előre kikészítem. Ami persze reggelre kelve már nem tetszik nekik, így hajkurászás új harisnya, szoknya után.  Mosakodás, kaja foltok? A popsitörlő mindenre jó megoldás! Fésülködés? Hosszú hajú lányok? Ismerős a napi sokszor tíz perc piperézés? Egy copf, fonás sokszor gubanc és életmentő vagy egy olló:)
Smink? Azt már nem is tudom mikor láttam magamon utoljára. Mármint egy normális sminket, nem a kapkodásban és melegben rám kúszott pirosságot pirosító helyett, némi kaja foltot, amit a gyerekek kentek rám...és szerencsére már meglévő tartós, tetovált szemhéjtus. Pillák és rúzs? Minek? Úgyis este csak le kéne törölni.
Aztán ami fontos még. Táskába bepakolás. Az enyém jó nagy, hála egy kedves barátném szorgos keze munkájának. Ebbe mindig van kb minden. Könyv, pelenka, popsitörlő, kaja, csatt, zsepi...és még millió cucc. Megérne egy külön posztot.
Csak megtaláljam. Mert bizony a kulcs is valahol legalul van, hiába keresem a nagy kapkodásban.

De hát három gyerekkel és egy férjjel nem alakul mindig úgy, ahogy eltervezem. Kezdem elengedni a problémát és elengedni a szorongást is! Ha késünk, hát késünk. Ezúton is elnézést kérek attól/azoktól akiktől elkésünk..)
Egyszer, valamikor, valaha majd oda érek a megszokott kedvenc időmben, kicsit hamarabb, mint kéne. Talán. Vagy sem.

*Igen, jól olvastátok. Szorongásos. Én! Alapvetően nyitott, nagy dumás csaj vagyok. Na de nem könnyű ezt a látszatot fenntartani. legszívesebben szürke kisegér lennék és mindig elbújnék. Csakhogy a nagy szám nem teszi lehetővé. Így megtanultam kezelni a félelmet, a hangos beszédet mások előtt, fölszólalni ha kell vagy akár színpadra állni sok ember előtt. Régen annyira izgulós voltam, hogy életem első versmondó versenyén elájultam a második sor után. Ugye nem gondoltátok volna rólam?

3 gyerek nyaraltatása és Murphy

3 gyerekkel készültem a nyaralásra. Normális vagyok én? Előtte már egy hónappal terveztem mit kell vinni, mi siklik esetleg félre, mik lehetnek a gondok, bajok. Igyekeztem minden eshetőségre felkészülni.De még így sem láttam előre Murphy törvényeit, amik be is következtek. Na ná!
Szóval pár észrevétel, így nyaralás után. Csak humorosan. Mert azért jó volt, végre 6 év után nem otthon tartózkodni, világot felfedezni és felfedeztetni a gyerekekkel.

- Hiába a gondos pakolás, lista, tuti, hogy így is maradt otthon fontos dolog, nélkülözhetetlen, beszerezhetetlen, irtó drága kis cuccocska.
- Odafelé flottul bepakolsz, visszafelé elvileg kevesebb is a cuccod, de mégsem fér be semmi. De miért?
- Eltervezed, hogy csak egy-egy bőrönd jöhet veletek, felesleges kacat, dolog otthon marad. Így is fél házat bepakolod mégis, ami aztán a hurcolkodásnál megmosolyogtató és irtó nehéz.

- Becsomagolhatsz 100 plüsst is, akkor is az az egy után sír, ami végül otthon maradt.

- 3 gyerekkel irtó hosszú, egy fél órás út. Annál hosszabb pláne. Tuti valakinek pisilni, inni, enni kell, vagy elfáradt, mesét akar, sétálni akar, esetleg csak sír.
- Hiába tervezed el a programot, gyerekeknél az tuti nem fog menni. Ha standolnál, ők alszanak. Ha fáradt vagy és aludnál, ők strandolnának.
- Nincs olyan meleg, ami mellett ne tudnának megfázni.
- A vízbe ne is vágyakozz. Max ha térdig jutsz, akkor már jó. Ennek köszönhetően az alsó felem maradt hipóreklám, a felső részem meg csokibarna.
- Ha már barnaság. Szép egyenletesen szeretnél csokibarna lenni. Te nem, de a gyerekek tuti szép nyaralásbarnák lettek.
- Ennél valami kuriózumot? Lebeszélnek. 
Ennél valami finomat?Megrendeled. Végül a manók eszik meg, te pedig eheted az ő általuk rendelt ételt.
- Megkívántál valamit. Limonádé és jégkása, fagyi formában? Csak nézheted hogy szép lassan vagy extra gyorsan elfogy. Nincs az a mennyiség, amiből maradt is volna normális, értékelhető mennyiség. Vajon van az a fagyi, ami elég a gyerekeknek valaha?
- Az esti sétához, csatangoláshoz felveszed a legszebb ruhád, tuti öltözhetsz át indulás előtt, mert lebukja a legkisebb. Ennyit a csinosságról.
- Végre leérsz az 56 és a 11 lépcsőn(esküszöm ennyi, mert napjában 5-ször számoltam meg oda és vissza kb) végre a málhás cuccal és a gyerekekkel, amikor is kiderül hogy nyaralóban maradt valami vagy pisilni kell valamelyiknek.
- Ha neked tetszik az egyik bolt/étterem/hajó/program, biztos hogy nem az lesz végül, mert nem gyerekbarát vagy valakinek nem tetszik a bandából.
- A gyerekek bárhol feltalálják maguk! Mindig kapnak pár kedves szót, mosolyt, akárhol is legyél.
- Az otthoni mindig jobb valamiért.

Egyszóval a nyaralás egy anyukának ugyan az, mint otthon lenni velük, csak tervezősebb, fizetősebb és jobban elfáradsz, mintha maradtál volna a popódon!
De azért szép emlékekkel távoztunk!
Mikor megyünk újra?

Crikvenica, Horvát ország, Popov apartman

Hibás babaruhák

Gyönyörű, szemet gyönyörködtető és színes, változatos ruhákat lehet már kapni a csemetéknek. De bizony nem egyszer belefutottunk már a használhatatlan kategóriába. Itt nem arra gondolok, mikor kicsi vagy egyszer mosod és kinyúlik, lejön a matrica. Hanem egyéb érdekességek, amikkel találkoztam.

- Mikor a ruha átlapolós, különös módon. Van a normális átlapolós ruha, ami jó azoknak a babáknak, akik nem szeretik ha a fejükön átbújtatnak valamit illetve a szülők kevésbé rutinosak. De mikor csiga vonalban körbe-körbe megy az a fránya patent és nem találod mit hová...

- Zsebek. Mindig zavarba ejtenek. Egy totyogó már értékeli, kincseket tehet bele. De egy újszülött mit tegyen bele? Csak felesleges dudor.

- Kapucni. Nem mondom, ha nincs sapi, hirtelen felhúzni esetleg nem jó. De azon a gombócon próbált a tervező vajon feküdni órákig?

- Bizarr helyeken lévő gombok, cipzárok. A kisbaba napi kb 24 órában fekszik a hasán, hátán, oldalán. Eléggé kellemetlen mikor a kis bőrén megmarad a benyomódás. Biztos fájdalmas is. Nem mellesleg öltöztetni sem egyszerű, mikor a háta közepén van a gomb, amin fekszik.

- Lelógó bizgentyűk, felesleges, rosszul felvarrt gombok, szalagok. Minek? Hogy legyen mit lerágni és megfulladni?Nem értem a céljukat.

- Nem egy olyan kiskabáthoz, overálhoz volt szerencsém, ami a kellő méreten túl volt, mégis belehajtogatni a baba kis kezeit nem lehetett, hacsak nem a baba egy kis marionett bábú vagy gumiból van.

- Csillám, strassz. Amúgy sem vagyok nagy híve. De egy babusnak minek a kövek? Szintén fulladáshoz vezethet és lemosódik.

- Babacipő. Minek kell vajon? Cuki és szép. De nem melegít, leesik, elhagyod, lerúgja. Úgysem megy a talpán még, addig felesleges nyűg csak. Pedig annyira cukik vannak.

- Sapkák, amik csak a funkciójukat nem teljesítik be és nem védik a fejét, fülét. Leesnek és bugyuták. Van ilyenünk is dögivel.

- Farmer. Van a kifejezetten nyúlós, puha, pocaknál nem dörzsölős baba farmer. De láttam már igazi farmer szabású, felnőtt miniben farmert is. Vajon mennyire kényelmes az amúgy sem szögegyenes babának?

- Bébi öltöny, tüllszoknya, selyem kimonó újszülöttnek. Szépséges, cuki benne a baba de annyira kényelmetlen lehet.

- Fura anyagok garmadája. Láttam nejlon ruhát, csipkés-tüllös szépséget, olyan ruhát, ami a sarkvidékre is jó lenne, mert annyira nem légáteresztő...Ezek nem a babák finom bőrének valók szerintem.

Ti milyen balul készített gyerekruhát láttatok már? Melyik babcuccot utáltátok legjobban?

Csúfolódók, tehát vagyok...

Mindenkinek van olyan ismerőse, barátja, csoporttársa, osztálytársa, vagy akár önmaga, akinek megkeserítette az életét a csúfolódás. Már egész kicsi korban elsajátítják a gyerekek a csúfolódás művészetét. De vajon honnan? Csak tanulhatják, hallhatják valahol. A minap pont meghallottam, ahogy a nagylány a kislányt csúfolja. De azt is észrevettem már, hogy megjegyzést tesz egy kis barátról. Már én is megkaptam tőle, hogy nagy a fenekem, még ha így is van, nem hangoztatjuk(Ó a gyermeki őszinteség) Elítélendő dolog a csúfolódás. Rögtön leültem vele megbeszélni a dolgokat. De már mini lányka is egy-két elpöntyögött hozzászólásával megrökönyített. Van ilyen szó egyáltalán?
Szóval leültem és elmondtam nekik, hogy nem illik csúfolni senkit. Mindenkinek rosszul esik. Nekik is. 
Nem értem, mi történhetett. Kicsinek annyira toleránsak voltak mindennel és mindenkivel szemben. De az évek szállásával változnak. 
Így rákérdeztem.
De hát mástól is hallotta. Még tőlem is! 
Micsoda? Tőlem?Tuti nem!
Aztán eszembe jutott végigpörgetve az agyamon az elmúlt napokat, hogy bizony igen. Kis gombóckám, pocakbercim vagy dumagép lánykám, locsifecsi királynőm, hisztis mirtilem és hasonlókat én is mondok nekik, csupán szeretetből, kedveskedve. Azt hiszem erre jobban oda kell figyelnem a jövőben. Bár a kiscsillagom, fagyikám és hasonló beceneveket ők aggatták önmagukra.
Aztán próbáltam a kegyes hazugság fogalmát bevezetni a gyerekek szótárába. Sajna egy 5 és egy 3 éves maszatnak nem igazán értelmezhető még, mikor jó ez a dolog, mikor nem. 
Nem, nem illik annak a nagy pocakos bácsinak szóvá tenni, hogy ne egyen annyit. 
Igen, annak a fura hajszínű lánynak sem szólunk be. 
És igen, furán öltözött lánynak sem. 
Az a néni is igaz, hogy kettővel kisebb méretű ruhát vett fel. De ők így szeretik önmaguk, még ha nekünk ez fura is.

Mostanában óvatosan fogalmaznak. Vagy egy bók mögé dugják a nem épp hálás beszólásaikat. Esetleg segélykérőn néznek rám, hogy mondhatják-e vagy sem.
Az óvodában ráadásul ez hatványosan igaz. Ott többed magukkal mantrázzák ugyan azokat a frázisokat.
Mindenkit lehet valahogy csúfolni. Ezt igyekeztem névválasztásnál elkerülni. De kinézet, testalkat, beszédhiba, apró testi hibák, viselkedés útján is beszerezhetünk némi csúfnevet. Vagy a szülők által.
Én évekig karate majom voltam. Cuki név. Nem?
Szerencsére bennem nem hagyott mély nyomokat. Remélem gyerkőckéim nem tapasztalják majd meg. De azt is nagyon remélem, hogy nem állnak be a csúfolódó társaságba. 

Hiszen valakinek csak egy mondat, egy szó, még csak komolyan sem gondolja. Másnak pedig megaláztatás, évekig sérelem, fájdalom. Lehet nem mutatja, de belül őrli.

Van olyan ruha, amit nem vesz fel elsőszülöttem, mert megszólták miatta. Pedig nem szakadt, koszos. Nem is márkás. De normális. 
Hát ő nem veszi fel, annyi szent.
Hát már az 5 éveseknél is ez megy. Mi lesz később? Uram atyám...
Aztán jön a másik, hogy az XY-nak is olyan cipője van és azt mondták utánozó majom vagyok. Tessék?
Andrisom, ne nőj meg hamar, légyszi-légyszi!

Kedves szülők. Mi nevelünk és mutatunk példát. Figyeljünk erre(is)!
Igaz mit várjunk egy kisgyerektől, mikor a "kedves" néni is azzal köszönt a boltban, hogy te is aztán jól összeszedted magad három gyerek után...

Hogyan írok én

Nem tudom mennyire ismer engem az, aki követi e bloggomat (is). 
Ugyan is van még kettő. Az első, egy könyves blog, ahol természetesen a könyv olvasásaimat tartom számon, írókkal készítek interjúkat és hasonlók, mivel nagy könyvmoly vagyok. Ő volt az első. Szeretek rengeteget írni, beszélni. De azon a felületen csak könyvekről tehetem, maximum filmekről.
Aztán mivel imádok sütni, főzni, így a másik konyhás blog receptekkel, képekkel. De ő még gyerekcipőben jár. Nem is nagyon promotálom.
Ez a blog ebből a kettőből nőtte ki magát. Hiszen oly nagy a dumálási vágyam. 
Hogy milyen blog akar lenni? Családi, elmélkedő, önkifejező? A csuda se tudja. Vegyesvágott. talán kialakul majd idővel.
Addig is elmesélem, hogyan szoktam és mikor írni. 3 gyerek anyukájaként, hatalmas házzal, háztartással nem könnyű frissen tartani a blogokat is. Van, hogy pár perc nyugi van mikor meséznek, nem gyilkolja a két nagyobb egymást, hanem szépen eljátszanak ketten, a kicsi meg épp világotfedezfelalábomnál. Vagy éjjel, mikor elcsendesedik a ház. Reggel, ha alszik még mindenki. Vagy mint épp most is, délutáni szundiparti van gyerekek körében. Aludhatnék én is. Vagy fordíthatnám takarításra az időm. Utóbbiból épp elegem van. Előbbi meg a sok téma miatt nem lehetne. Szétfeszítene a mondanivaló.:)
Szóval ülök a hűvös, besötétített szobámban, kloffolom(idézem férj szavait) a gépet, miközben háttérzajnak szól a Tv. Most valami torna megy. Valami zene vagy beszéd kell. De az sem zavar, ha gyerekek körülöttem nyüzsögnek. Maximum a helyesírásomnak nem tesz jót.
Az ágyam szélén nyomom, régi, hagyományos géppel. Tea a kezem ügyében vagy a napi két kávém egyike. Kis jegyzetek mindenfelé, amiken a kipattanó szikrákat írom le épp napközben arról, miről is írnék, beszélnék, olvasnék.
Sokszor elalvás előtti percekben jutnak eszembe a témák, írások, a magammal megvitatandó dolgok. Vagy séta közben. Jó lenne ilyenkor egy diktafon. Néha egy laptop sem jönne rosszul, hogy ne a gép fölé "görnyedve", hanem kényelmes vízszintbe írjak. Egy jó hintaszéket is elfogadnék erre a célra. De jó ez így. Megszoktam.
Remélem továbbra is olvasni fogjátok napi humorom, nyűgöm, szeretetem, dühöngésem, elmélkedésem és örülnék, ha néha hozzá is szólnátok, ötleteket adnátok, mesélnétek saját kis dolgaitokról. Örülök a visszajelzéseknek. 
Hogy mit ad nekem a blog? Elnyugtat. Kiüríti a sok gondolatot. Nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek...
Beszéd a külvilág felé, mivel nehezen jutok el egyedül, gyerekek nélkül bárhová.

Köszönöm szépen.

Napi Adriennt olvashattátok!
Szép napot!
Én meg most jól elmegyek tornázok pár percet, míg csend van és megkeresem a hiányzó teámat...

Ellentmondásos anyaság

Fura ellentmondások tárháza az anyai lét, jöttem rá a minap, mikor az esti fürdéshez készültünk.

Alig várjuk, hogy a pocakba kerüljön a hőn áhított baba, majd alig várjuk, hogy kikerüljön onnan.
Alig bírjuk kivárni, hogy a minimanó megnőjön, önellátó legyen, majd visszasírjuk amikor még kicsi volt vagy a pocakban élt.
Úgy várjuk már, mikor végre beszélni kezd, majd nehezen tudjuk kivárni, hogy végre elhallgasson egy kicsit és élvezhessük legalább egy percig a csendet.
Nagyon várjuk, hogy felálljon és szaladni kezdjen, majd ezen elfáradva visszasírjuk, mikor még békésen feküdt csak. 
Egy órás altatás után már a francba kívánunk minden csecsemő tanácsadó könyvet és tippet, csak aludjon végre el, aztán meg úgy várjuk hogy felébredjen, halljuk újra a hangját és lássuk szaladgálni.
Mikor lesz végre pár szabad óránk önmagunkra és a sok dologra? Aztán mikor ránk szakad, azt sem tudjuk mit kezdjünk vele.
Elolvasunk minden tanácsadó könyvet, elveink lesznek, majd megszületik a baba és mindent elfelejtünk vagy úgy ahogy van csődöt mond.
Nagyon várjuk, mikor jön el az a pillanat, hogy nem csak a cicin/cumisüvegen lóg és végre önállóan enni tud mindenfélét, majd visszasírjuk a jó kis szopis létet, amikor még nem kellett pacsmagolnunk és persze egyiket sem eszi meg a gyerek.
Alig várjuk, hogy egyedül mehessen a csemete nyaralni, majd percenként az óránkat nézzük, mikor jön végre haza.
Szeretnénk kitárni előtte a világot, megismertetni mindennel, aztán meg visszasírjuk amikor még csak mi léteztünk számukra...
Hosszasan tudnám még sorolni az ide vágó dolgokat.:)

Baba élet

Ülök a besötétített szobában, a kedvenc fotelomban. Este 11 óra van. Minden csendes. Mindenki alszik, kivéve én.
Babus békésen, félig álomittasan szuszog a kezemben, jóllakottan. Hamarosan elalszik. Csukódnak a pillák. 
Én még elmélázok, míg elalszik.
Vajon e cuki tappancsok tulajdonosa milyen felnőtt lesz? Hogy fog kinézni? Vajon lesz családja? Mi lesz a hivatása? Miket fog szeretni? Milyen életutat jár be majd?
Boldog lesz-e? Ez a legfontosabb kérdés. Fél kezem odaadnám már most, ha biztosíthatnám e dolgot. De mindhármuknak. Ők az én pici szíveim.
Elraktározom ezt az érzést. A baba illatot. A szeretetet, amit érzek. A hangulatot. A szépet. Aztán később, mikor messzire sodorja az élet őket, visszaemlékszem e emlékre.
Dobozolnám e pillanatot örökre...
Elaludt. Én is fáradt vagyok. Nyújtanám még e percet, de inkább leteszem az ágyikójába és én is aludni térek az élet nagy kérdései helyett.

UKKO tea

(Nem szponzorált bejegyzés)
Harmadik babám érkezése után szerettem volna valami tejserkentő teát inni. 
Egyrészt a több folyadékbevitel miatt, másrészt hogy biztosan több tejem legyen hosszabb ideig. 
Próbáltam már több félét, még kapszulát is. De valami sosem klappolt. Némelyiknek szörnyűséges íze volt. Másik fajtát hosszabb távon és napi rendszerességgel nem bírtam meginni, akárhogy is szuszakoltam le. Volt olyan, amit a baba pocakja nem bírt, míg egy másiknál az enyém volt bajban. 
Ekkor gondoltam, jobban beleásom magam a témába és összeállítom a saját tea keverékem, imádva a gyógynövényeket. Végül így leltem az Ukko tea keverékre, kifejezetten szoptatáshoz. Veszíteni, nem veszítek semmit, maximum az árát, gondoltam és uccu neki megrendeltem. Kicsit húztam a szám az árát látva. Így rendeltem mellé mást is, hogy jobban megérje. Hárs és csipkebogyó teát, amiket kifejezetten szeretek, papírfiltert a szálas teákhoz és a későbbiekre gondolva fogyasztó teát is.
Mit ne mondjak gyorsan meg is érkezett és elámultam, mert jókora csomagban jött. Nem pici kis zacskós teára gondoljatok, hanem bőségesre. 
Most 3. hónapja fogyasztom minden nap egyszer és még egy kevés kotyog az alján. 
Hogy eredményes-e? Igen, még mindig a fő tápláléka a babának az anyatej. 
Továbbá nem volt pocakfájás neki és nekem sem. Az íze kellemes hidegen, melegen is. Tudom az anyatej a szerencsének, kitartásnak is köszönhető, no de a teának is szerintem.
Végre egy olyan szoptatós teakeverék, ami finom és iható. Bátran ajánlom másnak is!
Sokféle értékes dolog van benne, ráadásul 100%-ban magyar termék, amiért külön piros pont jár. Manapság már csak az hazai lassan, amit magam megtermelek. Így kellemes meglepetés volt. De az is, hogy nincs benne egyéb és adalékanyagok, színezők...a megszokott, ki tudja miféle dolgok.

Most kezdem a fogyasztó teakeveréküket, majd megosztom veletek arról is a tapasztalataim. Aztán lehet végig kóstolom a kínálatukat...
Addig is, ha valaki megrendelné, itt teheti:
https://www.ukko.hu/webaruhaz/megoldas-teakeverekek/szoptatos-teakeverek

Nyaral a család!

Nem kis kihívás előtt állok. 3 gyerekkel az itthon lét sem egyszerű néha. Nyugodt és csendes meg semmiképp. Hát még ha nyaralunk.
Az igazat megvallva ötösben még sosem nyaraltunk. Lévén legifjabb családtagunk 5 hónapos csak. De négyesben sem. Hármasban is rövidet. Inkább kettesben voltunk nyaralni, még gyerekek előtt. Idő hiányában és talán félelemből sem vágtunk neki kisgyerekkel a világnak. De ez így nem maradhat. Nekik is látni kell és tapasztalni. Milyen sós a tenger, mekkora a Balaton, milyen hegyet mászni, régiségek között bolyongani, új helyen aludni...és még ezer dolog eszembe jut. Mondjuk nagylány szívesen alszik máshol és utazni is szeret. A kicsi már nehéz dió, nem alszik sehol sem ott az ovin kívül és egy órás utazás után kiszállna. Egyszer mentünk el éjszakai ottalvósra egy hétvégére, mikor is este 8-kor közölte, hogy kinyaraltuk magunk, most már mehetünk haza aludni. nem kell mondanom este 10-ig üvöltés volt, mikor kifáradt és kidőlt. Másnap már nem maradtunk éjszakára szerencsére.
Kicsikének mindegy hol alszik, míg kéznél vagyok én, a hurci vagy a babakocsi és a kaja. Bár nem nagyon utazás kompatibilis még 2 óra után. De ez így nem maradhat ám. Nem tántoríthat el. Mondjuk azért nem kicsit bajban vagyok. Mindenhol olvasom milyen praktikákat vessünk be utazás alatt, hogy klappoljon minden. Mindenféle listákat, hogy mi az extra fontos. De igazán teljes listát sehol sem találtam, ami leírja, mit vigyünk magunkkal mindenképpen, ha nyaralni megyünk.
Hát klaviatúrát ragadtam és összeírom mik lehetnek a fontosak. Igaz ez egyén, hely, utazás hossza, gyermekek számától is függ. Ez inkább személyes lista, amit elő tudok majd kotorászni, mikor kelleni fog. De hátha másnak is jól jöhet.

Íme az én "kis" listám 3 gyerekre kalibrálva:
általános dolgok: bőrönd, gyógyszerek(fájdalom és lázcsillapító, hányásra gyógyszer, csípésre, orrspré, szemcsepp, napégés utáni, antibiotikum, fertőtlenítő kendő, fertőtlenítő folyadék, sebtapasz, allergia gyógyszer, vitamin, ), naptej, testápoló, fürdető, törölköző, papírok, telefon és töltő, fényképező, útravaló kaja és ital, nasi, úszómellény, könyv, zsepi, kéztörlő, wc papír, fogkefék, fogkrém, fésű, hajgumik és csattok,pléd
kisbabus: pelus, popsitörlő, popsikrém, kiskanál, bébiétel, kistányér, cumi, babavíz, textilpelus, úszópelus, kissapka, rágóka, hurci, babakocsi, body, kisnadrág, pulcsi, kabát, zoknik, napozó
nagylányok: játék, mesekönyv, ceruzák, színezők, bugyik, pár zokni, rövid és hosszú naci, fürdőruha, szoknya, kisruha, nyári sapi, pulcsi, esőkabát, papucs, sportcipő, szandi
És a mi ruháink.
Na és persze elhelyezéstől függően főzéshez dolgok:
olaj, liszt, tojás, hagyma, hús, krumpli, zacsis leves

Egyszóval a fél házat bepakolhatom! Ez lesz aztán az izgalom. És gyanítom a lista újra és újra bővülni fog. Ha eszetekbe jut valami, ami fontos és lemaradt szerintetek, ne habozzatok szólni!

Diéták hada

Kevés olyan embert ismerek, aki ne diétázott volna valamikor, ha nem épp jelenleg diétázik. Ismerek egyáltalán ilyet? Akárhogy töröm a fejem, elenyésző hányad az, aki eszembe jut.
Márpedig nem tudunk jól diétázni. Számtalant kipróbáltam én is. Hol sikerrel, hol pedig anélkül. Leginkább eredmény nélkül vagy rövid ideig tartó eredménnyel. Összeszedtem pár oltári hibát, ami elkövethetünk. Hátha valaki tanul a hibáimból, más hibáiból.
Ez a post nem a diétákat hivatott összehasonlítani. Mindenkinek más a jó, más jön be. Nem tisztem megítélni melyik a jó és melyik nem.

- Olyan diétát választunk, ami csak egy vagy kétfélét engedélyez! 
Azon kívül, hogy egy idő után elegünk van abból a bizonyos alapanyagból(ó igen, a csokitól, dinnyétől is lehet herótod) még nagy hiánybetegségeket is okozunk önmagunknak!

-Nem megfelelő alapanyagok diétához. Mit értek ez alatt? Például sokan abba a hibába esnek, hogy gyümölcsöt gyümölccsel esznek vagy gyümölcs joghurtot, ami tele van cukorral és azt hiszik, most jól diétáznak. A gyümölcs cukrot tartalmaz, ami lassan szívódik föl. Finom, egészséges, rostdús, viszont este vagy egész nap ne együk, csak alkalomadtán vagy délelőtt, még lemozogjuk.
A krumpli zöldség, hihetnénk, hogy akkor bármennyi mehet és bármikor. Vagy a babnál szintén ugyan ez áll. Sajnos ez nem így van. Eléggé hizlal némelyik zöldség is. Figyeljünk ezekre a dolgokra is.
Rejtett szénhidrát, cukor sok dologban van. Nézz után. Esetleg írd le egy heti étrended, italod és meglátod, mennyi feleslegesen bevitt kalória van esetlegesen.

-Éhezés. Ha éhezel, hosszú távon sok betegség fog megtámadni. Rövid távon pedig hiány alakul ki a szervezetedben és raktározásra kényszeríti a tested, így nem fogyni fogsz. Nem egészséges.

- A diéta alatt nem iszunk eleget!
Ez az egyik legnagyobb hiba. Folyadékra szüksége van a szervezetnek. Ha pedig diétázunk pláne, mert az viszi ki a felesleges anyagokat, kimossa belőlünk.

- Minden finomságot, kedvenceinket megvonó diéta is nagy hiba.
Egy idő után megunod, hogy nem eheted a kedvenced és tuti feladod a diétát.

- Nem mozgunk!
Minek, hisz úgyis fogyunk majd a diétától... Ez igaz, de...
Igen, fontos az étkezés, de mozgás nélkül mit sem ér. Sokat le lehet adni vele, de izomból is és a bőr is nehezebben húzódik vissza. Ha nem mozgunk egyáltalán, akkor nehezebben is megy le a felesleg.

- A sanyargató diétákból, legyen akármilyen is, egy idő után lemondunk, megunjuk, feladjuk. 
Legyél kitartó és inkább lassan, de kevésbé sanyargató fogyást válaszd.

- Mennyiség. Tegyél korlátot az egészséges ételeknél is. Hiába egészséges és jó a diétához a csirkemell, az azért ne jelentse azt, hogy két egész csirkének a cicijét egy ültő helyedben bevágod!

- Feladod, ha nem fogysz azonnal és sokat. 
Ez megint egy tipikus hiba. A diétánál kitartónak kell lenni, az a kulcsa. Ne várjunk rögtön mínusz húsz kilókat, mert az lehetetlen és egészségtelen is. A lassú fogyás a jó fogyás, mert azt nem jo-józod vissza rögtön. Ha hirtelen túl sokat fogysz, az akkor izom és víz nagy részt, amit hidd el, nem szeretnél veszíteni, inkább zsírból érdemes fogyni inkább.

- Ne méricskéld magad minden nap. A súlyod ugrálhat attól függően, mennyi víz van a szervezetedben vagy egyéb. Inkább centit mérj és azt se állandóan. Elveszi a kedved, ha nem látsz napról-napra fogyás, viszont meghozza a kedved, ha látod, hogy az előző hónaphoz képest hány centi ment le.
Apropó, mondtam már, hogy edzel, izmot építesz némileg, ami nehezebb vagy ugyan annyi kilóban néha, mint a zsír? Sokszor lehet hogy fogytál sokat, de a kilón nem látszik még.


Bizonyára ti is tudtok még ilyen hibákat, amiket elkövetünk. Nyugodtan írjátok meg, kibővítjük a listát.

Alapjában véve én annak vagyok a híve, hogy mindent kell enni. A kalóriadús ételeket, szénhidrátot, cukrot is, csak keveset és nem mindegy mikor.  Délelőtt mehetnek a szénhidrátok, édesebb dolgok, gyümölcsök, sok folyadék és nagyobb mennyiségben. Ebédre már kevesebb szénhidrát, cukor kerüljön a szervezetünkbe és a mennyiség is kevesebb legyen. Vacsorára pedig sok fehérjedús ételt fogyasszunk minimális vagy semmi szénhidráttal. Ha be tudunk még két étkezést szorítani a főétkezések közé, az még jobb!
Abban hiszek, hogy a mozgás, a sok folyadék, jó alvás és boldogság is kell egy diétához. Ne fogyózzunk, hanem életmódot váltsunk, szokjunk lassan hozzá és tartsuk. Ha viszont néha becsúszik egy nem cukormentes fagyi vagy egy finom süti/pizza/mindenki helyettesítse be kedvencével, akkor se érezzünk bűntudatot. Esetleg mozogjuk le utána. Ha ez az egy kaja nem egy, hanem egy nyaralás vagy egy hétvégi eszem-iszom, akkor az utána való napokon szigorítsunk a kajáinkon.
Ne ragaszkodjunk az életünk árán is a diétánkhoz. 
Próbáljuk kitapasztalni önmagunk számára a legjobbat. Ez vonatkozik a mozgásra is. Nem szeretsz futni? Semmi gond. Akkor súlyzózz vagy zumbázz, hastáncolj vagy bármi mást, amiben jól érzed magad.
Egészségügyi problémáid vannak? Érthető. Keress olyan mozgásformát, ami kímélő.
Ja és még egy jó tanács. Helyettesíts!
Imádod a pizzát vagy a csokit, rakott krumplit? Keress rá más alternatívát. Krumpli helyett karalábé. Pizza helyett teljes kiőrlésű vagy karfiolpizza. Tészta helyett durum vagy barna tészta. Csoki helyett cukormentes csokoládé vagy magas kakaótartalmú étcsoki...
És így tovább!
Kellemes fogyást-mozgást mindenkinek!

Irigység. Irigység! Irigység?

Sosem értettem az irigységet. Na, nem magát a definíciót.

Az itt található: Rosszindulatúan féltékeny (személy), aki más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszankodik, és azt inkább magának kívánja.
Önzőn féltő (személy), aki saját tulajdonát, kedvező helyzetét, állapotát másnak nem engedi át, vagy nem adja meg annak a lehetőségét, hogy a másik is hasonlót kapjon, szerezzen, érjen el magának.
Önzőn féltő ember, aki nem szeretné, hogy másnak sikere, szerencséje, tulajdona, kedvező állapota legyen.

Szóval visszatérve a szóra, az irigységet sosem értettem. Bőven volt "kis"életkémben olyan szakasz, amikor semmim és még attól is kevesebbem volt. Legyen szó anyagiakról, tárgyi dolgokról vagy lelkiekről.
És mégsem éreztem azt, hogy mástól ezt el kéne vennem, irigyelnem.
Sosem fájt, ha másnak volt.
Örültem, hogy ő örült.
Mikor mindenem meglett, amit szerettem volna(itt főként a családomra gondolok-de azt hiszem bátran mondhatom a semmitől már kicsit többem van mindenből szerencsének, munkának, akarásnak köszönhetően), akkor sem éreztem azt, hogy másnak miért van meg mindez vagy több?
Örülök, hogy elértem és még el fogom a magam elé tűzött célokat. Boldog vagyok, hogy megvan, amit szeretnék. Ami nem, az meg nem lehet olyan fontos, ha így is boldog vagyok.
Nem értem, hogyha másnak jobb, akkor nekem az miért kellene.
Nem értem, mire jó az irigység egyáltalán?
Törekedjünk elérni, megtapasztalni. De nem a másét.
Nem leszek azáltal több, ha más tulajdona, pénze, kapcsolatai, családja, tárgyai után ácsingózom, irigylem.
Egy rossz érzéssel leszel boldogabb te is csak, ha másé után vágyódsz vagy fáj, hogy neki megvan az, ami neked nincs.
Miért nem tudunk örülni pusztán a másik ember örömének?
Furán vagyunk mi emberek összetéve, hogy ez az érzés megvan bennünk, kiben jobban, kiben kevésbé.
Az állatoknál ez teljesen hiányzik, illetve ez nem pontos így. Kevésbé van jelen, mint nálunk, bár kimutatható. Erről itt olvastam: Irigy állatok. 

Egyszóval csúnya dolog az irigység.
Szerencsére nálam ez a gén mutálódott talán.:)

Szóval ne legyetek irigyek, magatoknak ártotok csak vele. Egy felesleges dolog.

Irigy: szűkmarkú, kicsinyes, garasoskodó, zsugori, fukar, fösvény, sóher, önző, skót, smucig, kapzsi, anyagias, kupori, féltékeny.